Reakció WP

Reakció WP Lucy Hay azazhát Scall Fast izé idemitírjak XD

Posts Tagged ‘álom

Néhány álom-problémáról, ami most eszembe jutott

with 7 comments

Néhány álom-problémáról, ami most eszembe jutott

Álmodtam valahol régebben, és vissza akarok menni oda. Legyen ez a Duna partján Ácstől valamivel nyugatra álló angol vár, körülötte pedig régi házak – persze ez csak ott létezik. Egy jelentéktelen részletet kiválasztok, hogy ne kelljen túl sok részletet elképzelni egyszerre, mondjuk egy falat. Elkezdem AZT odaképzelni a szemem elé, egy idő után fogom látni is, először még homályosan, aztán kiélesedik a kép, és már ott is vagyok. Ha abszolút ébren kezdjük ezet el, az a nehezebb, előfordulhat, hogy maga a koncentrálás nem hagy elaludni, egyszerűbb kivárni a félálmot, ahol már képeket tudunk látni. Ebben az állapotban vagyok reggel is, amikor jellemzően nincs kedvem felkelni. Na, ilyenkor szoktam képeket látni, és értelmesnek tűnő szövegeket olvasgatni. Igen, ilyenkor a legkönnyebb tudatosan álmodni is, és ebbe a tudatosságba bele tartozik a kezdő helyszín kiválasztása. De ez még kevés lehet. Van néhány sarokpont, vezérgondolat, amit alapul vesz az álomgenerátorom, nappal párszor oda képzelem magam, és körül is nézek alaposan. Az aznapi vezérmotívum azaz leitmotiv “beégése” viszont, nem egy tudatos pont, nem egy parancsszerűen ismételgetett gondolat, hogy ma álmodjak erről, vagy vágy, hogy milyen jó lenne erről álmodni.

Kellemetlen, sötét, de nem csak emiatt nyomasztó helyen találom magam, mikor kezdődik az álom, a hely hangulata alapján különféle szörnyek felbukkanása csak idő kérdése. Nem mind félelmetesek mondjuk, vannak ilyen kis, Malacka-szerű lények is, elég ártalmatlanok. Önfelébresztési mechanizmus a jó nagy ijedelem, de mi pont a rémálmok stresszhatását akarjuk kiküszöbölni ugye. Akaratlag tűnjünk el tehát onnét, ijedezgetés helyett. El kell kezdeni egyre gyorsabban forogni, az órajárás irányába, ez általában tisztább helyre juttat, közben néha erős csikorduló hanghatást kelt, amitől nem kell megijedni, amúgy valószínűleg ez a hanghatást az ott tartózkodó egyéb lények is hallják. Ezek a sötétebb éteri helyek néha egyediek, de gyakran inkább a valóságból másolt helyszínek darkos verziói. 🙂 Én is először Neszmélyen “jártam”, mikor erre rájöttem, a katolikus templomtól pár tíz méterre levő négyes kereszteződésben. Mivel nem volt kedvem a denevérek és zombik társaságához, fel lebegtem az út fölé úgy 10 méterre, és elkezdtem forogni – a tatai út felett kötöttem ki, de elhagytam az éterikus/alsó asztrál síkot. A becsukom a szemem, elképzelek egy másik helyet, és amikor kinyitom már ott vagyok módszer is működik. Az elképzelés folyamatára itt is igaz, hogy egyszerű helyet érdemes választani, mert annak minden részletére szinte folyamatosan tudunk koncentrálni.

Amikor legelőször, 1991-ben sikerült tudatosan álmodnom, abszolút nem ment még a repülés. Ennek oka, hogy a anyagi/földi valóság felfogására programozott nappali tudatot sikerült átvinni a tudatos álomba is. Az álomban pedig a hit, pontosabban az elvárás számít, az lehetséges, amit annak tartasz, de nem úgy, hogy talán sikerül, hanem úgy, hogy természetes, nincs például olyan akadálya, mint az anyagi világban a gravitáció, mivel maga a létsík jellegénél fogva nem állít elé akadályt. Persze erre akkor én nem figyeltem oda, egyszerűen egy tolóerőt adó tárgyat képzeltem el magamra, egyfajta rakétahátizsákot, ami röptet. Eleinte még valami búgó hangja is volt. Később is jól jöhet a módszer azért, ha olyan álomhelyzetbe kerülünk, ahol nagyon nehéz a mozgás.

Pontosabban minden sűrű, nemhogy a repülés, de a mozgás sem megy. Sokszor a kép sem tiszta, homályos, sötét. Mintha egy kísérleti digitális tévéadót néznék házi antennával. 😀 Ez pontosan azért van, mert nem vagyok tökéletesen ott. Félig a köztes térben, félig az adott síkon – mint félálomban – ugyanúgy egy helyre nézek magam elé, és az apró részleteket figyelem, amíg kiélesedik a kép. Ha viszont a kép tiszta, és látni rendesen, csak mozogni nem lehet szabadon, a létsík maga ezt nem okozhatja, ott elvileg mindig lehet szabadon mozogni, valószínűleg saját magunkat blokkoljuk le, valami nem áramlik a maga útján. Ez a zsibbadás asztrális megfelelője? Elkezdem az ujjaimat mozgatni, aztán lerázni a kezem-lábam, mocorogni egy kicsit, mondjuk helyben járni, ez szokott segíteni. Ha egyáltalán nem tudok megmozdulni.

Bele kerültem egy “eseménysor” álomba, amihez épp nincs kedvem. Jellemzően valami negatív, ismétlődő álom. Persze, tudom, valami, evilági életemből kimaradt, vagy rosszul végzett dologra figyelmeztetnek ezek az álmok, de ha ezt úgyis tudom, talán felesleges minden másnap a néhai érettségimről álmodnom. Amúgy is elég sikeres volt az annak idején, nem értem, mi vele a baj. 🙂 Nem biztos, hogy egetverő katarktikus nagy lelki tanulsággal járó következtetést kell levonni – lehet, hogy egyszerűen többet akarunk tenni, mint ami sikerül, és/vagy több dolgunk van, mint azt győzzük. Pont, mint az érettségi előtti kapkodás, gondolja tudatom álom generáló része, és ezért. Megoldás : egyszerűen el kell hagyni a helyszínt, mondván “de hiszen egyszer én már leérettségiztem” “sőt nézzetek ide, még repülni is tudok”. ;-))

Olyan is előfordul, hogy egyszerűen otthon, vagy egyéb nyugodt helyen kezdődik az álom, és álomhoz képest egész következetes az eseménysor. El lehet ilyenkor szórakozni a TV-vel, számítógéppel, könyvek, újságok lapozgatásával. Az asztrális sík érzékenysége a gondolataink iránt megnehezíti az olvasást sajnos. Eredeti tartalom helyett, a gyakorlatlanok olvassák a folyamatosan generálódó tartalmat, ez általában összefüggéstelen, részben halandzsanyelvű szöveg. Vagy akár szöveg helyett homály. Mert beképzeltünk egy ilyen korlátot.

Ezt nekem is nehéz visszaadnom… Ébren, mozgó járműből ablakon kitekintve kétféleképpen lehet figyelni a mozgásra : meredten egy pontot nézni, és akkor sokkal gyorsabbnak látom a mozgást, vagy lazábban fókuszálni, erre átváltani az előzőről olyan, mintha lassabban kezdenénk haladni. Ha szavanként, netán betűnként olvasok az álomban, az biztos, hogy halandzsaszöveg lesz. Értelmes szöveg az én álmaimban akkor olvasható, ha lazábban fókuszálok olvasás közben, tehát mondjuk egy egész sort olvasok egyszerre. Ez ébren a gyorsolvasásnak felel meg, ahol NINCS az a belső “narrátor” hang olvasás közben – így ki van iktatva a beszédközpont, nem jut zaj onnét a jelbe. Az elhalandzsásodás egyébként ébren is! észlelhető. Egy pillanatra rá kell nézni valami rövidebb szövegrészletre, aztán gyorsan elkapni a tekintetet onnan. Jó eséllyel félreolvasás lesz belőle.

Létezik olyan is, hogy automatikus írás, és ott sem mindig szellem diktál. Az asztrálsíkon is ott van egy csomó információ. Nemcsak szöveges formában, természetesen. Ismeretlen zenék, és nem összevisszaság, elég bonyolult a Depeche első 4 albumához (és az akkorról származó kiadatlan “demo” számaikhoz) hasonló például. Nagy lenne, ha azt onnan ide át lehetne hozni. Mivel a tudatunk ébren is a miénk, és nem is ebben az anyagi térben van igazából, innen csak érzékel, evidens, hogy ébren is vissza lehet menni képzeletben álomhelyszínekre, és akár olvasni is lehet ott. Egyből le lehet így írni, amit ott olvasunk! Azért megvan a nehézség : reggel, ébredezés, félálom, amikor már van testérzékelés, igen, akkor ez működik. De napközben, felpörögve nagyon nem, legalábbis nekem.

Az az, otthon. De mondjuk kinézve az ablakon egész mást látunk a helyén, amit ébren ugyanott. Meg aztán nincs minden ugyanott. Sőt, lehet, hogy más jellegű is az a lakás, pl. ott én egy malomban élek. És mégis teljesen ismerős minden, olyan érzés ott lenni, mintha eddig végig ott léteztem volna. Ezek azok a következetesebb eseménysorú, nyugodtabb, és valószerűbb elemeket tartalmazó álmok, amiről elég sokan állítják, párhuzamos világokból származó információkat tartalmaznak. Nem “oda” visznek el persze ezek az álmok, hanem az asztrális sík az egyik információgyűjtő és megosztóhely az anyagi világok közt. Van kb. 10 ilyen alternatív “otthonom” ott, mint visszatérő álomhelyszínek. De csak ismerős ottani helyszínek, nem visszatérő álmok. Mivel nagyjából tudom, mi hol található, az irányt, amerre el kell indulni, ha fel akarok keresni egy helyet, elkezdek repülni arra max 3-4 emelet magasságban. Ez a jó magasság számomra, mert így biztosabban stabil marad az álom – azaz nem ébredek fel. Ha elkezd homályosodni a kép, akkor valamire rá kell fókuszálni, és csak azt nézni. Közben megfogom egyik kezemmel a másikat, vagy kinyúlok, és megérintek, megtapintok, megmarkolok valamit. Másik technika, ha becsukom a szemem (ott az álomban még), úgy maradok egy percig, aztán kinyitom. Ha fel is ébredek, akkor nem mozdulok, nem nyitom ki a szemem, és felidézem az álom utolsó képét, és akkor általában visszatérek a félbemaradt álomba.  Persze csak ha nem az ébresztőóra pittyegése, vagy egyéb kényszer a felébredés oka. Az is segíthet, ha elkezdek repülni, csak ne egyenesen felfelé, mert általában az is egyenlő a felébredéssel. Lehet kombinálni, pl. egy házfalat végigsúrolni mellette repülve.

Természetesen a forgás is működik, de ha csak az a cél, hogy tovább álmodjunk. Egy másik álomhelyszínre vihet, ha az órajárás irányába forgunk egyre gyorsabban.

– itt is folytatom –

Honnan tudom, hogy álom? Szagok, ízek vannak álmomban is, nem innen. Még fájdalom is. Hideg-meleg is. A bőrérzékelés viszont álmomban teljesen más, nem érzem a ruhámat, valamint nincs légnyomás – szél lehet, de az is más, inkább érzékelhető áramlás, át-keresztül rajtam is. Valamint nem érzem a bokámon (sem) a súlyomat. Nem következnek egymásból a történések, nem folyamatos a cselekmény.

És különben is az volt a legutolsó dolog, ami történt, hogy lefeküdtem aludni. Hogy kerülök egész máshova? Lefuttatom ezt a gondolatsort lefekvés után. Félálomban van egy pontom, ahol még tudom, hogy lefeküdtem aludni, de már majdnem álmodom. Egészen eddig a pontig viszont maga a “belső beszéd” ébren tart, éppen ezért nem lehet ennek vagy más hasonló gondolatsornak a mantrázásával elaludni… Ha a sötétben már képes vagyok ábrákat, figurákat elképzelni (ezeknek hypnagogic images az egyik angol neve), és azok tényleg meg is jelennek, a feketeség szemcséiből alakulnak ki, akkor már majdnem álmodom, nekem ennél a résznél kezd csökkenni a test érzékelése is. Akkor hatásos tudatosítani magamnak, mi történik. Párszor így, az ábrákból sikerült álomkezdetet kialakítanom. Van egy ébren is visszatérő ábra. Neonzöld, éa sötétkék, közepükön lukas, pénzérme szerű korongok, téglalap alakzatban, pepita elrendezésben, és mintha forognának. Ott jelennek meg, ahova fókuszálok, ezek is. Igen, olyan, mint a logikai lapokból a kis korongok, még a színe is stimmel.

Ajánlott még a http://www.med.wayne.edu/degracialab/metaphysics/do_obe.pdf Mondjuk 107. oldaltól 207. oldalig. A pdf-ből keringenek régebbi verziók is, de lehet, hogy ennél újabb is van, vagy lesz. Hozzáírni szokott a szerző, szóval a frissebb verzió a nagyobb méretű pdf fájl lesz.

A Foxit Reader Portable úgy egyébként jó dolog.

Written by Scall Fast - Lucy Hay

October 7, 2010 at 04:23

Posted in Reakcio

Tagged with , , , ,

Asztrális pókok

leave a comment »

Asztrális pókok

 

1. Miről is van szó?

“Éjszaka mikor aludtam, és valamiért hirtelen felébredtem, akkor azt láttam, hogy egy iszonyat nagy pók a hálóján ereszkedik a plafonról, és a fejem mellett jobbra már majdnem az ágyamon volt. Hirtelen felriadtam az ágyból, de már nem láttam, gyorsan elővettem a zseblámpát, (ami épphogy még világított) és körül néztem, de sehol semmi sem volt. Ezután mégegyszer megtörtént: újra pók (csak most máshol), felriadok, zseblámpa, megint sehol semmi! Ébren álmodok?!”

“Hasonló gondok vannak nekem is… csak én általában felülök az ágyban és állitólag hülyeségeket beszélek! Illetve nagyon sokszor pókokat látok, és ilyenkor amikor kezdek magamhoz térni, akkor többnyire valóban meg is ijedek (pókfóbiám van, nem is kicsit!!!!!)! Szóval ez sem jobb, de én eddig nem aggódtam… Amolyan félálomban vagyok, vagy nem is tudom!”

“Az utóbbi időben rendszeresen látok asztrális pókokat az ágyam melletti falon, amikor éppen ébredek fel, és kinyitom a szemem. Aztán eltűnnek, pontosabban szertefoszlanak.”

“Alsó asztrális test: az a hordozó, vagy közvetítő test, amelyben egy lény akkor létezik, ha már a fizikai teste meghalt, de a szelleme még itt maradt az anyagi világban, azaz nem sikerült átmennie a szellemvilágba. Az alsó asztráltest összefüggésben áll a tudat alacsonyabb síkjával, az alsó asztrális síkkal.”

(nyilván azok a bizonyos pókok a valóságban is éltek)

“Sose féltem a pókoktól. Sőt, csodáltam őket. Kételkedtem is benne, hogy ártalmas szándékúak. Ha az Astral Spidersre rákeresel az (astralpulse.com) oldalon, több tucatnyi találat jön. Az egyik leggyakoribb egyszerű (vagy a legegyszerűbb) létforma az asztrálsíkon. De nem mindegyikük barátságos. Amelyik nem az, annak energia kell, a mi energiánk, az a tápláléka. Azért pókok, mert úgy néznek ki, de hasonlóak is az igazi pókokhoz, ezek a pókok is várnak, és figyelik – az álmainkat. Egyet elkaptam félálomban, persze a képzeletbeli kezeimmel – imádkozó sáskához hasonlóan összehúzódott. Úgy tűnik, az ijedtségre utaznak, nem egyszerűen arra, hogy túlük ijedjünk meg, elég, ha álmunkból sikerül felébreszteniük azt ijedtséggel. (én is ébredtem már így fel, nem is konkrétan valamitől megijedve, hanem csak egy tárgy nélküli ijedtséggel -SF)”

2. Magyarázat (próbálkozás)

Tudom, miről van szó. Én ilyen pókokat már láttam felébredés után, néha csak a hálójukat láttam, de kerestem is őket az ágyam fölötti szekrényen. 🙂 A lakásban kaszáspókon, és azokon a kis, hangyaszerű fekete pókokon kívül semmilyen pókféle nem él meg, mert nincs tápláléka késő ősztől áprilisig, télen nincsenek legyek, szúnyogok.

Tehát élő pók nem lehet.

Csak a felébredés első pillanataiban lehet látni őket, mert akkor hangolódik a tudatunk fokozatosan vissza az anyagi világra. Amúgy ezt a részt hívják valósidejű zónának, mert az itt tartózkodók ideje egybeesik a fizikai világ idejével. Következik ebből még valami, ha az éber világból átlátni oda, akkor onnét is átlátni az éber világba. Tehát azok a pókok mindig ott vannak. Csak nem látjuk őket.

A pókok a mi tudatunk által kisugárzott negatív energiákkal táplálkoznak. A negatív itt érdest jelent, a “megnyeretlen” “nemmegyeznekem” megoldatlan konfliktusok, megoldaltan problémák által felhalmozott szorongást, általunk alapvetően elvárt beteljesületlen dologokat (a nincsek…), effélét.

Ami nekünk negatív, az a negatív energia. Szóval ezt mi döntjük el. Akár egy sikerünk kapcsán is lehet rossz érzésünk.

“Az idegen lakótér belakása : Elképzelek egy minden irányba kisugárzó aranyszínű fényt, ami bennem van, és ez a fény mindenütt kiárad belőlem, padlótól plafonig betölti a szobát, elmondom a térnek, hogy elvárom tőle az én tudatoméval szinkronban levő “szimpatikus” rezgéseket, ezen konzisztencia automatikus őrzését, és a velünk szemben ellenséges tudati energiák automatikus távol tartását – automatikus itt azt jelenti, hogy egyszerűen teret sem kapnak a negatív energiák, mert eleve nincs is mihez kapcsolódniuk a szobában jelen levő pozitív tudatosság struktúrájában.”

Ezt úgy (is) hívják, hogy Neuro Linguistic Programming. Szövegesen megfogalmazott kérés a felsőbb tudatunknak címezve.

Az idézőjelben írtakat csak lefordítottam, én annyit csináltam ezzel szemben (nem pókok, hanem lidércek ellen), hogy gondolatban párbeszédet folytattam a térrel a szobámban, a fekhelyemet nézve pontosan ugyanazt a képet vizualizáltam a tudatomban (a képzeletemmel, ami a második látás), mint amit a két szememmel magam előtt láttam. Annak is az volt a lényege, hogy az itt levő tér általam jónak látott “hangulata” (ezt a saját gondolataim alakítják) legyen az, ami, és ezt az állapotát őrizze is meg. Mintha csak a testrészem lenne az a térrész, ahol az ágy van. Lefixálás. Mint amikor a kisdiák első nap megy iskolába, útk közben ideges, de amikor ugyanazt az utat sokadszorra teszi meg, akkor már ismerős neki, és ez megnyugtató hatással bír, a nyugalom pedig újabb kellemes érzéseket köt az adott térrészhez. Pozitív visszacsatolás. “Ez az én terem, itt minden engem segít.” “Szeretet tere: amikor a minket körülvevő tér a mi szeretetünkre reagálva egészségünket és jóllétünket szolgálja.”

Aki a kabaláit, kedvenc párnáját, régi maciját, egyéb kedvencét teszi az ágya közelébe, az is ezt az otthonossá tételt valósítja meg. Nem tudatosan is működik a dolog, ami abban mutatkozik meg, hogy jobbakat álmodnak, és nyugodtabban alszanak(két, egymásból következő dolog). Az is működik, hogy most ebben a pillanatban elhatározzuk, hogy beszerzünk valami kabalát, és “ő” fogja őrizni az álmunkat – ha hiszünk ebben, akkor a figura az ehhez szükséges információval fel lesz ruházva!

Új és idegen környezetben történt meg velem is, hogy felébredve egy pókhálót, vagy pókokat láttam az arcom előtt.

Az ébredéskor látott pókokat negatív energiák jelenlétével magyarázó elmélet mellett van még egy másik lehetséges magyarázat is.

Az álmodás alatt az asztráltest kicsivel a test felett lebeg. (tehát az általam alvás közben elfoglalt térrész fizikailag fogadja az én tudatom tartalmát, és azt meg is őrzi)

Lehet, hogy a saját asztráltestünket látjuk felébredéskor egy pillanatra pók, vagy pókháló formájában. A szemünk már érzékel, de a tudatunk még nincs teljesen a fizikai világ síkján, és egy pillanatra képesek vagyunk látni a saját asztrális anyagunkat.

Az asztrális anyagot nem csak mi láthatjuk, hanem például a Kirlián fényképezéssel egy optika is, éppen azért biztos, hogy az, amit látunk, ott is van. Csak éppen az az “ott” pont az asztrálsíkon van. Az is egyfajta tér, ahol lehet tartózkodni, és, mint ahogy tapasztaltam, akár találkozhatnak is benne egymással az álmodók.

Mire asszociálunk a formákat látva? Az asszociációs láncon ha végigmegyünk, ki fog derülni, miért pont ezek a formák manifesztálódnak. Sajnos ehhez konkrét recept nincs, mert mindenki másként asszociál, de annyi, hogy az első, ami valamiről magadtól, ösztönösen eszedbe jut, nos az az asszociáció következő láncszeme. És ami arról jut eszedbe, az pedig megint a következő láncszem.

Meg is lehet jegyezgetni őket későbbi elemezgetésre, de ha kizökkenünk, akkor leállunk ezzel a tudati tevékenységgel – tehát pl. tollat/billentyűzetet ragadni és leírni biztos, hogy nem lehet. Diktafon (vagy hangkártyába dugott mikrofon), és a láncszemek nevének hangos kimondása viszont lehetséges rögzítési mód.

3. Hogy lehet elűzni őket (mondjuk ha ellenségesek)

“Visszatérő, pókokkal kapcsolatos rémálmaim vannak pár éve, és emiatt eléggé pókfóbiás vagyok. Vele jár a paranoia, azt érzem sokszor, hogy valami mászik a tarkómon, vagy a nyakamon. de ha odanyúlok, nem találok ott semmit. Este lefekvés előtt átnézem a szoba zugait, és szegleteit, nincsen e pók valahol.”

Nem lehet egyszerű pókfóbiával magyarázni ezeket a dolgokat. De mi a fóbiák oka? Múltbéli rossz tapasztalat! A terjedés mechanizmusa az asszociáció, ezért aztán amiről eszünkbe jut a rossz élmény, azt is megborzongjuk. Nem is muszáj hozzá konkrét, tudatos emlék, ez akár előző életből való negatív élmény is lehet.

Azért látunk pont pókszerű formájú lényeket, mert ezek az alacsonyrendű asztrális lények olyanok, mint amilyennek mi látjuk a pókokat. A képzeletünk is tud teremteni, és az, amit így létrehoztunk, főleg ha ilyen gépies lény, mint egy pók, már élhet önálló életet. Önállóság alatt azt értem, hogy a puszta pillanatnyi akaratunknak nem biztos, hogy engedelmeskedik. Mivel a pókokkal kapcsolatos IGAZI elvárásainknak megfelelően viselkedik. Természetesen ha sokat gondolunk a pókokra, és rettegünk tőlük, akkor álmainkban is meg fognak jelenni. (ez igaz is, én például sokat gondoltam az egyszarvúra, és megjelent álmomban, pedig nem féltem tőle…-SF)

Mivel a reakcióink határozzák meg azt, kapnak-e energiát ezek a pók(szerű) gondolati formák, legjobb, ha nem félünk tőlük egyáltalán, kárt úgyse okozhatnak bennünk. Ha az energiánkért vannak velünk, küldjünk nekik szeretetet, megértést, mosolyt, és részvétet, és hamar eltűnnek, mert ezeket a fajta energiákat pont hogy kerülik ezek az alsó asztrálsík rezgéseit kedvelő lények.

Még néhány dolgot megtehetünk. Akik rendszeresen tudatosan álmodnak, tapasztalták, hogy az alvóhelynek és környékének tisztasága jó hatással van az álmaik hangulatára.

Az aggodalmak, félelmek, szorongások, elintézetlen dolgok, megbánt döntések rágják a lelket, és kaput nyitnak a negatív, alacsonyrendű asztrális entitásoknak. Nem az a baj, hogy tettünk valamit, amit megbántunk, hanem az, ha állandóan azzal foglalkozunk, hogy milyen veszteségek értek minket, ezért elég csak egyszer kigondolni, mit tegyünk legközelebb ugyanabban a helyzetben, és kész. A pozitív kilátásaink módjain járassuk a gondolatainkat. (tehát álmodozni is hasznos-SF) Mi vagyunk mi, és szeretjük magunkat, ez legyen az alap. Összeszervezett, koherens rendszerben nem tud kárt tenni ellenséges asztrális befolyás.

4. Még pár kevésbé lényeges dolog

A 2.-t írtam először, azt magamtól, a 3. pedig fordítás, és abban is azt írták, hogy ezeknek a pókoknak a félelem különféle fajtái a táplálékuk.

Aggodalom, szorongás, hirtelen nagy ijedtség, kétségbeesés, és még egyéb szinonímák, amik most nem jutnak eszembe.

A pókháló jelenthet még olyan, számunkra kellemetlen, gúzsbakötő, és szorongató körülményeket az életünkben, amikre nincs ráhatásunk. Mondjuk ami elől elmenni sem igen lehet hova. Pl. pénztelenség, emberek ellenségessége/közönye egymás iránt, ilyesmik.

Itt jön az a rész, hogy elkezdek politizálni, és azt mondom, szavazz a Jobbikra, mert ahogy radikális Ferenc megmondta a Pörzse Sándornak Kibeszélőben az Echo tévén, mi a megoldás, a nemzeti radikalizmus. 🙂 (eddig tartott az átemelt bejegyzés, ami “utoljára módosítva 2009 06 12”, akkor még Pörzse ott dolgozott, aztán a tulajdonos cenzúrázta, ellehetetlenítette, kinek a neve Széles, ő személyes karriervágyból inkább behódolt a narancsosoknak, rosszul tette. Azóta Tóth Gy. László és Kondor Katalin sincs már az “ekhó”-nál. Gondolkodó emberre, aki nem csápol Viktornak, ott nincs szükség)

Written by Scall Fast - Lucy Hay

October 7, 2010 at 04:06

Álom helyszínek, tudatos álom

leave a comment »

Álom helyszínek, tudatos álom

Történet : itt volt egy pár szösszenetem, az most átkerül ide, mert November 1.-től nincs többé “google csoportok”. Lesznek újak is.

Kéne valami indító szöveget írni, lehet hogy kissé összevissza rendezetlen kapkodó izéhalmaz lesz, de legalább legyen. Hát akkor kezdjük.

Volt, hogy fórumban bedobtam témának olyan dolgokat, amik elsősorban a tudatomban léteznek. (másodsorban pedig asztrál és mentális síkon)

Pl. mi a Void, mi a sacred geometry, vagy szöveg elolvasásának képessége asztrálutazáson – erről pedig pont azt olvastam mindenhol, hogy szinte lehetetlen. Nekem ment.

Ha én valami olyanról írok, amit szubjektívan érzékelek, akkor más nem tudja, miről beszélek. Tehát a kommunikációs folyamat megszakad, mert nem tudják befogadni / értelmezni az üzenetet.

Mint amikor például leírom, mit álmodtam, de nem írom le az előzményeit, hogy már hány alkalommal jártam azon a helyen álmomban, nem írom le a lényeget, hogy mikre jöttem rá az álomban, és ugye sajnos nincs lehetőség képet vagy videót készíteni az álomról, tehát vagy a kit érdekel vagy a hiába érdekel nem tudom érteni kategóriába esik a téma

Bizonyos körökben divat hülyének nézni, aki emlékszik az álmaira, ezt ők úgy értelmezik, hogy nincs élete.

EGY kérdésem lenne ahhoz, aki véletlen ide téved, és ezt elolvassa :

Elsősorban az érdekelne, hogy *milyen helyen* játszódnak az álmaitok, azaz miben tér el az álmok helyszíne a valóságtól? Nekem van egy másik verziója a városnak és a környékének, ahol lakom, ami egy állandó helyszín, tehát minden álmom ott játszódik. Általában tudom is, hogy álmodok.

Adok pár linket is az álom témához az első angol, de ott fórum is van, azért érdekes az is

http://www.astraldynamics.com/

Magyarul

http://alom.szeretni.hu

És az iqdepo féle cikkek : én is itt olvastam először a témáról, még 1996-97 tájt

http://web.archive.org/web/*/http://iqdepo.hu/dimenzio/17/04menu.html

Lehetséges két vagy több ember szereplése EGY álomban, egy spontán megtörtént ilyen eset indította el az én kíváncsiságomat is ebben a témában.

Mert mi következik ebből : LÉTEZIK EGY KÖZEG ahol az álmok játszódnak, ez a közeg az asztrálsík, Az ugyanúgy egy hely, ahol lehet tartózkodni, mint a különféle helyek az ébren tapasztalt valóságban.

Ha ezekkel a tényekkel mindenki tisztában lenne, és komolyan foglalkoznánk azzal a másik világgal, nagyon furcsa dolgok történhetnének, és az nagyon cool lenne meg minden.

Nomeg nehogymá’ holmi kis szürke biorobotok tudjanak valamit, amit mi nem, nem igaz? xD

Written by Scall Fast - Lucy Hay

October 7, 2010 at 03:36

Posted in Reakcio

Tagged with , ,

Leleplező Magazin Blog

A Leleplező Országkrónika Könyvújság hivatalos kiegészítő blogoldala

Hazafiság

Hazafias gondolatok, hírek, információk

Ghibellin Blog

Egy konzervatív forradalmár elmélkedései

Hídfő.net info blog

Hídfő.net info blog

Csakazolvassa c. blogjával Gerle Éva tönkre akarta tenni Kozma Szilárd családját

Mert páratlan szakmai felkészültséggel párosuló felelősségtudat és morális igényesség vezérli a munkájában, akárcsak a magánéletében és bőszült feministák készítették azt a blogot, aminek a címével tönkre akarják őt és a családját tenni.

Magyar Természetes Gyógynövények

Segítünk, hogy egészséges legyen! - http://www.aries.hu/

Magyar sorsot MAGyar kézbe!

A pártok csak pártoskodnak, megosztják s nem képviselik a nemzetet!

Frontoldal

A Népi Front blogja

Ancestral Cult

A research organisation aiming to revive the European Philosophy and Religion (by V. Vikernes and M. Cachet)

Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

PRO PATRIA

Arany János: «Ha későn, ha csonkán, ha senkinek, Írjad!»

IFJÚ EURÓPA

Az Új Középkor hajnala

Haladván Armageddon felé

Ember tervez, Isten végez!

varjassy76

This WordPress.com site is the bee's knees

Bal - Rad

A Magyar Népköztársaságért, a dolgozó népért!

Pro Veritate et Iustitia

Civil kezdeményezés a magyar nemzetért / A civil initiative for the Hungarian Nation

anticionizmus

A great WordPress.com site

Numero Group: By The Numbers

Just another WordPress.com weblog

%d bloggers like this: