Posts Tagged ‘szdsz’
LMP Lehet Más a Politika? Nem! Lemápo egyenlő SZDSZ
LMP Lehet Más a Politika? Nem! Lemápo egyenlő SZDSZ
újabb infók : http://reakcio.wordpress.com/2009/11/08/lmp_az_uj_szdsz-lehet_mas_a_politika_parasztvakitas/
Már egy ideje készültek átmenteni az szdsz-t egy új, “zöld” pártba.
A jelenlegi politikában csalódott értelmiségiek erre – a nem túl eredeti – gondolatra alapozva próbálnak szerveződni, amellyel megválasztása előtt Sólyom László is kampányolt. Az Ökopolitikai Műhely nevű – rendkívül heterogén összetételű – társaság nemrégiben hétrészes vitasorozatban próbálta tisztázni viszonyát a világhoz. Az előadók között volt például Bozóki András, Elek István, Lengyel László, Szalai
Erzsébet, Szilágyi Ákos és Tamás Gáspár Miklós. A sorozat sikerén felbátorodva kezdték többen fontolgatni egy nyugat-európai típusú alternatíva, egy harmadik – zöld? – erő kidolgozását. Céljuk a
szekértábor szemlélet meghaladása és egy megnyerő politikai stílus kialakítása. Kommunikációs szempontból egy valódi harmadik erő kifejezetten jó helyzetből indulna, hiszen egyszerre támadhatná a
rendszerváltó elit egészét, a két nagy párt stílusát, elhasználódott politikusait és nyilván nem hallgatna a korrupciós ügyek sokaságáról sem. Ha ezt sikerülne ötvözni a fenntartható növekedés és a
környezetvédelem fontosságának propagálásával, akkor a politikából kiábrándult szavazók egy részét könnyen maguk mellé állíthatják. Ehhez még komolyabb program sem kell, elegendő a megfelelő médiatámogatás megszerzése.
Hazánkban az úgynevezett civil szervezetek SZDSZ-es szellemisége jól érzékelhető. A Védegylet, a TASZ, az Élőlánc és a többi hasonló képződmény az SZDSZ-ben csalódott baloldaliak és liberálisok trójai
falovának tűnik. Ezek a csoportok közel állnak ahhoz, hogy összefogjanak, és harmadik erőként jelenjenek meg a politika színterén. Ennek valószínűleg az a célja, hogy ez az új, ökoszociális politikai
mozgalom lépjen az erkölcsileg elhasználódott SZDSZ helyére. Ez a civil szervezetekből létrejövő képződmény – a nézetazonosság miatt – számíthat a kereskedelmi médiumokban dolgozók támogatására, ezért akár sikeres is lehet. Fodor Gábor és SZDSZ-es társainak esetleges csatlakozása tovább színesítheti ezt az egyébként sem szürke képet. E folyamat egyik meghatározó alakja Schiffer András, aki politikai karrierjét a szélsőbalos Ifjú Szocialisták Mozgalom élén kezdte, majd a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivőjeként folytatta. Innen 2008 júliusában kilépett. Schiffer a technokrata baloldal és a populista jobboldal közötti mezőben képzel el egy ökopolitikai, globalizációkritikus és radikálisan demokrata pártot, amelyik –többek között – fontosnak tarja
„a kultúrák és hagyományok sokszínűségének megőrzését”, miközben egyetlen szót sem szól a nemzeti értékek megvédésének fontosságáról.
A harmadik erő színrelépése tovább gyengítheti az SZDSZ pozícióját, de az MDF helyzetét sem könnyíti meg. Ugyanakkor a jobboldalnak is át kell gondolnia az eddigi kommunikációs stratégiáját, mert a Fidesz nem kerülhet egy elvi platformra egy zavaros ideológiájú aktuálpolitikai csoportosulással. Schifferék színrelépése után fokozott kockázattal jár az a Fidesz által folytatott eddigi kommunikációs stratégia, amelynek az volt a lényege, hogy a jobboldal csak úgy tud nyerni, ha magához édesgeti a baloldali és liberális szavazók egy részét is. De az sem szerencsés, ha több kérdésben két párt ugyanazt mondja. A Fidesz az MSZP, az SZDSZ és a harmadik erő meg-megújuló támadásainak kereszttüzében kénytelen lesz újra pozícionálni önmagát, különben könnyen elveszítheti a jobboldali szavazók azon részét, akik a
határozottabb politizálás hívei és egyre ingerültebben fogadják az újabb és újabb felvonások kezdetét, a már régen megunt politikai szappanoperákban.
Schiffer Andrásék Védegyletből kinőtt, kivált politikai párt-kezdeményezése a második legfontosabb kérdést fogalmazza meg, az egész azonban kísértetiesen emlékeztet egy csoki-reklámra, amelyben ugyancsak egy alternatív lehetőséget kínálnak …
A LMAPO nyilvánvalóan egy olyan kezdeményezés, mondjuk ki, pártalapítás, aminek abszolút helye van, ezzel együtt úgy tûnik, a srácok leginkább csak lecsaptak a lehetõségre, amit a politikai helyzet és szükségszerûség felkínál. Úgy tûnik, mint Magyarországon majdnem mindig, most is egy ötlet, egy lehetõség lenyúlásáról, alkalmazásáról – és nem a rendes megvalósításáról van szó. Úgy tûnik, ez is egy olyan jelenség, ami bármely más országban másképp sülne el – mint nálunk. De lássuk, mi mondatja mindezt.
A LeMáPo az SZDSZ kormányból való kilépése után „lett aktív”, mintha bármiféle új válság, ami új megoldást kíván akkor keletkezett volna, és nem akkor, amikor az SZDSZ 2006-ban bizalmat szavazott a Gyurcsány nevû karakternek (mint 94-ben Horn Gyulának és az MSZP-nek). Mindegy, ki mit mond, az azonban kemény tény, hogy a LeMP az SZDSZ utáni politizálás médiuma akar lenni, amit már így ránézésre is csak hajszálak választanak el az „utódpárt” státusztól.
A Lemápo háza táján már (vagy „még”, mindegy is) a nulladik percben feltûnt Tamás Gáspár Miklós – amely tény bárkit lehangolhat, aki a Lemápo-ra úgy gondol, mint egy Schiffer András-féle tiszta politikai kezdeményezésre. TGM felbukkanása azért is aggasztó, mert elárulja, hogy a Lemápo meglehetõsen nyitott -annak érdekében, hogy minél gyorsabban és minél több ember átigazoljon az új pártba. Ez így, a törekvés (hogy minél többen és minél gyorsabban) önmagában politikai populizmus. Lehet vitatni, hogy fennáll-e ilyen törekvés vagy sem – de azt nem, hogy ha fennáll, akkor az populizmus-e. A populizmus mindenesetre a legutolsó dolog, amit Dr. Schiffertõl elvárnánk – vagy tolerálni tudnánk – nem igaz? A válasz nyilvánvalóan néma csend, mint annyi kérdésben.
Ami a populizmust illeti, a Lemápo a Gödörbe szervezte alakuló partiját, ami már az SZDSZ átszippantó populizmus konkrét megnyilvánulása. Ez egy nagyon csúnya és álságos gesztus volt, hiszen a Gödör kimondatlanul az SZDSZ helye – tehát nem kimondva. Még olyanok is folyton vitatják, hogy az SZDSZ helye, akik az SZDSZ szülinapi partiján felléptek ott. A közönség számára csak jófej, fiatalos hely – egy törzshely, amit az SZDSZ épített ki. Aki oda szervezi a pártalakuló kongresszusát, az a látens SZDSZ szavazók vad levadászását célozza – efelõl semmi kétség (ezen is nyilván lehet vitatkozni az agitprop hálózatos eszközeivel, mondjuk néhány darab szimpatizáns egybehangzó civil véleményének megjelentetésével, ami manapság a legelterjedtebb módszer – de nincs értelme, hisz’ maguk a srácok is elismerték, hogy szerencsétlen választás volt). A Gödör azért is gáz, mert csomó mindenki ott van eleve, hétvégén különösen, és ha egy eseménynek nincs kezdési idõpontja, akkor valójában ki sem mutatható, hogy mekkora az érdeklõdés. Ugyanez az esemény mondjuk egy olyan helyen, ahova szórakozásból emberek nem mennének az adott idõpontban, már egy kockázatos és õszinte választás lett volna a Lemápo részérõl, amivel nem kívántak élni, a srácok biztosra mennek.
A Lemápo már a névválasztásával is ugyanezt a gyors-beszippantás politikáját folytatja, rátelepedve a civil és nemzetközi Lehet Más a Világ mozgalomra – forrásként használva a szimpatizánsokat. Ez is a Gödör-helyszínválasztáshoz hasonló szándékosan homályos fogalmazás esete – a lebegtetett, homályos körvonalak lehetõvé teszik a jótékony félreértést – mintha a Lehet Más a Világ célja is az lett volna, hogy végül a Lemápo-ban, mint gyûjtõmedencében kössön ki, mintha mindenkinek, aki valaha is hallott a LAMáVi-rõl, automatikusan ésszerû lenne felcsapnia Lemápo szimpatizánsnak is. Populizmus a köbön. E populizmusnak nyilván a Lemápo-n belül elszabadított belsõ populizmus a forrása, tûzfészke, a homályos nyitottság, a semmitõl el nem határolódás, amely révén TGM is már rátehette kéznyomát az új pártra.
A legkomolyabb komolyság-deficitre a Lemápo más pártokhoz való aránylását megfogalmazó kis szövegek elolvasásakor derül fény. A srácok nem sokat cicóztak. Egyrészt az anarchizmust súroló komolytalankodással büfizték oda soraikat, mintha haverok egymás közt röhögcsélnének egy krimóban – az olvasókat, a megcélzott közönséget, a nyitott, jóhiszemû fiatalokat rafináltan meghagyva abban a tudatban, hogy ezek jófej anarhisták – közben azonban egy az egyben átvették a népszabadság terminológiáját, és politikai nézetét. A srácok az SZDSZ-hez fûzõdõ viszonyuk ecsetelésekor ami a szívükön, az a szájukon alapon, azt magyarázzák, hogy az SZDSZ nem kerül be a parlamentbe legközelebb. Az ezt olvasó 18 év felettiek pedig a markukba kénytelenek röhögni kínjukban. Ez a Lemápo viszonya az SZDSZ-hez? Hogy nem fog bejutni? Ez az SZDSZ viszonya az SZDSZ-hez, már elnézést. Nem kéne így kilógatni a lólábat. Nem kellett volna. Akármit is mondanak, azt arra való tekintet nélkül kellene mondaniuk, hogy szerintük az SZDSZ hány százalékot fog elérni legközelebb. Az SZDSSZ esélyeinek ecsetelése akkor merül fel max, ha az SZDSZ ugyanazt képviseli, mint a Lemápo, és épp választási kampány folyik. AZ MSZP és az SZDSZ is rávette a szavazóit, hogy szavazzanak át, ilyen egy választási szövetség, az SZDSZ és a Lemápo is konstruálhat ilyet, ha akar – de majd talán választásokkor.
A Fideszhez való aránylását nyugodtan át is ugorhatjuk, pont ugyanazt fogalmazzák meg, mint bármelyik Népszabadságos vagy SZDSZ-es vagy MSZP-s újságíró. Az egész párt-palettán való helyezkedéssel, ön-pozicionálással kapcsolatban a legcsúnyább dolog mégis az, hogy nem áll ki semmi mellett és nem határolódik el semmitõl. Populizmus, populizmus. Politikai tanácsadó cégek, kommunikációs szakértõk kísérletei élesben nyuszikon.
Az SZDSZ-szel kapcsolatban mondják ki, hogy mi a véleményük a TB-privatizációról, a neoliberális, ultraliberális gazdaságpolitikáról. Punkt um. Határolódjanak el az Egészségügyi reformtól, a TB-privatizációtól, a neolibsi gazdasági politikától, Kókától, az SZDSZ-tõl – vagy vállaljanak közösséget ugyanezekkel (ami vicces lenne ex-Védegyletesektõl). Tettektõl, szándékoktól, politikáktól kell elhatárolódni, és tettekkel, szándékokkal, politikákkal kell közösséget vállalni – minden más eset vicc, populizmus.
Vagy mivel tiniket céloznak meg, jöhet a gátlástalan lila-köd fúvás? Úgysem fogja egyik tini sem megkérdezni, hogy bocsi, ti mit gondoltok a magyar vállalkozásokról, a privatizációkról, az energiapolitikáról (és most nem a zöld szövegekre, hanem pl. a 2 lépcsõben lepasszolt Mol-ra gondolva, meg az orosz befolyására?). A tiniknek elég az, hogy egy szimpi Hannah nevû sajtóslány küldözgesse az a Lemápo híreit, megerõsítve, hogy a Népszabadság és az MSZP-SZDSZ által két részre osztott ország, ahol mindenki antiszemita, aki nem szimpatizál „a kormánnyal” biztonságos bal oldalán helyezkedik el a Lemápo?
A Lemápo kínosan ügyel, hogy ne sértse meg senkinek az apukáját, anyukáját, így az SZDSZ-rõl, ami a Lemápo-tól kb. 1 kézfogásnyira van, tényleg nehéz kritikát mondani. Nem is mondanak kritikát- inkább csak egy ígéretet tûznek a zászlójukra, azt, hogy „LEHET”. Talán. Esetleg. Lehetõség szintjén. Inkább a politikától határolódnak el, mintha a politika lenne a hibás (az MDF legutóbb ezzel kampányolt, hogy vannak a nagy pártok, és csak õk, az MSZP titkos szövetségesei (ez akkor még nem volt nyílt titok) hajlamosak tisztességesen politizálni, mert kicsik. A Lemápo azt mondja, Gyurcsány rossz, de Orbán is. Kóka, Kuncze, Petõ, Magyar, Horvát, Csillag, Fodor szerepelnek ebben a kontextusban. A Lemápo ugyanazt mondja, mint amit az SZDSZ mondott – mindkét párt rossz, mi vagyunk a jók (mintha két párt lenne, és nem õk lettek volna a politika fõszereplõi 16 éven keresztül). Lehet más a politika- azaz ha unod a politikusokat, szavazz ránk, és akkor lehet, hogy más lesz a politika. Magyarországról senki sem beszél – csak a politikáról. Tök jó lenne, ha olyan lenne a politika, hogy fiatalok bevilágíthatnának a parlament ablakán lézerrel. Az, hogy Magyarországnak mi volna a jó, senkit sem érdekel. A Lemápo például egy ilyen elemi kérdésben, mint az elõrehozott választások is csöndben van, sõt, a már stílusjegyükké elõlépett lebegtetéssel, homályos stílusban csak azt mondják, a 2009-es EP választásokra készülnek. Miért nem mondják egyszerûen azt, hogy igazolj át az SZDSZ-tõl a Lemápo-hoz, mert most már az a pálya? Mert több kell, mint ami az SZDSZ-nek most van, több szavazó? Mért nem az a nevük, hogy MÁS Politika (mint MáPo) – és miért csak az, hogy Lehet Más a Politika? Olyan ez, mint az a csokireklám, ami egy két kis ostyarudacskából álló terméket úgy reklámozott 12 éven aluliaknak, hogy „és az egyik a húgodé lehet …” (hatásszünet, majd folytatja) „lehet, de nem most!”. Schiffer Andrástól kicsit többet vártunk volna, és továbbra is hiszünk benne, hogy Magyarországnak lehet más a politikája, mint amit haverjaink apucijai – anyucijai az elmúlt x év során nyomnak, ehhez azonban egy más politikájú kormány kell.
Budapest.hu
Kik szavaznak az szdsz-re?
Kik szavaznak az szdsz-re?
E kis zsidó párt a magyarországi közélet egyik érdekes színfoltja. Nyíltan hirdetik, hogy szerintük az európai nemzetek egymás mellett élése, és a modernitás nem fér össze a nemzeti összefogással. Az ezt EU-s etnikai olvasztótégely nélkül is lehetővé tevő konnacionalista Nemzetek Európája gondolatot elutasítják, és agyonhallgatják. Határainkon kívül rekedt honfitársaink támogatásával szemben következetesen a szomszéd államok érzékenységét helyezik előtérbe, bár ezen országok a történelem folyamán sosem voltak tekintettel sem a magyarság, sem Magyarország érzékenységére! Még az eszmei összetartozás gondolatát is elvetik a trianonnál elszakított nemzettársainkkal (lásd a státusztörvény vitája, és kettős állampolgárság), viszont a Magyarországon élő kisebbségeket ért, vélt, vagy valós sérelmek miatt rendszeresen, és radikálisan szót emelnek. Többször tettek becsmérlő kifejezést határon túli honfitársainkra (kínai textilkereskedők), és a magyarság szimbólumaira (ők mondják rájuk : dögkeselyű, svájcisapka, tetemcafat stb.), ellenben a vitatott célokért, hazug indokok alapján, nemzetközi felhatalmazás nélkül indított, és az európaiak többsége által elutasított iraki és afganisztáni háború ügyében következetesen az usa-t támogatják. Ez alapján azt hihetnénk, hogy a magyarság soraiból nem sok embert győzhettek meg arról, hogy rájuk adja a voksát, azonban a 2002-es országgyűlési választásokon több, mint 280.000 szavazatot kaptak. Támogatóik nagyrésze stabil törzsszavazó. De kik ők, és miért pont a szabad demokratákat választották?
Sokan vannak köztük különböző deviáns csoportok tagjai, -főként buzik, és drogosok- ugyanis ők az szdsz kampányának elsőszámú célpontjai. Azonban nincsen annyi homoszexuális, és drogos, -azt is figyelembe véve, hogy sokan nem is szavaznak közülük- hogy e csoportokból kerüljön ki a kétszáznyolcvanezres tábor számottevő hányada. A szavazóbázis egy másik része származása miatt választja a liberálisokat. Közismert a zsidóság és a párt közeli kapcsolata, következetesen támogatják Izrael és az Egyesült Államok politikáját, akár még a közvélemény döntő többségével szemben is. Az is mutatja jó viszonyukat, hogy már több szabad demokrata küldöttség is járt a zsidó államban. Azonban a körülbelül százhúszezer magyar zsidó közül sokan voksolnak a szocialistákra is, és persze más pártok szavazói között is megtalálhatjuk őket, tehát még az előbbi csoporttal együtt is csak kisebbik felét tehetik ki a több, mint negyedmilliós számnak.
De – mindezt figyelembe véve – mi motiválhat egy magát magyarnak érző embert, hogy rájuk szavazzon?
Tapasztalataim szerint – az előbb felsorolt rétegeket (magyargyűlölő zsidók, perverz buzik, a drogliberalizációt az szdsz-től remélő drogosok, egyéb deviánsok) leszámítva – főként azok a csalódott, identitászavarral küzdő emberek választják őket, akiknek rossz véleményük van a magyar népről, nem érzik magukat a nemzethez tartozónak, de, mivel nem tartoznak más nemzetiséghez, ezért kénytelenek elviselni magyarságukat. Ez dühvel, és frusztrációval tölti el őket, ezért választják ezt a minden tradícionális értéket tagadó, toleranciát hirdető, de a más világnézetűekre tüzet okádó pártocskát!
No és azért is, mert az árulást – mert ebbe a pártba beállni önmagáűban is az – a zsidók nagyon is jól megfizetik…
Az általam fontosnak tartott értékek között – a család, egészség, és hasonlók után – szerepel a nemzeti összefogás, a hazaszeretet, és a magyar kultúra ápolása is. Úgy gondolom, hogy nem lehet kizárólag egyénben gondolkodni, mert az ember közösségi lény, így a közösség sorsának alakulása mindenképpen kihat az ő és környezete egyéni sorsára is, akár tetszik neki, akár nem. A nemzet is egy ilyen közösség, amely – akarva, vagy akaratlanul – hatással van a tagjai életére, tehát, mindannyiunk érdeke, hogy a nemzeti érdekeinket érvényesíteni tudjuk! Ez pedig kizárólag akkor lehetséges, ha a magyar nép tagjai segítik egymást.
Ha szétnézek a világban, azt látom, hogy az összetartó, erős identitástudattal rendelkező népek képesek a legkönnyeben elérni a céljaikat. Akik széthúznak, azokkal szemben pedig mások fognak érvényesülni!
Ez Európán belül is érvényes: a franciák büszkék a nyelvükre, kultúrájukra, történelmükre. A britek úgyszintén, még az európai egység érdekében is csak nehezen hajlandóak engedni a szuverenitásukból! (Lásd a Schengeni és a Maastrichti Egyezményhez fűzött fenntartásaikat a közös valutával, és a határőrizet fenntartásával kapcsolatban, stb.) Még a közép-európai, és kelet-európai kevésbé “sikeres” népek is inkább képesek összefogni, mint a magyarság. Jó példa erre a szlovák és a román nép, de példaként a szerbeket, vagy horvátokat is felhozhatnám! A tengerentúlon sincs ez másként, az amerikaiak is büszkék a hazájukra, a legtöbb házban kint van a zászló is. Ez a gondolkodásmód Bush újraválasztásából is látszik. A zsidó nép, akivel az szdsz vitathatatlanul szoros kapcsolatban áll, szintén az összefogásáról híres, így tudják a leghatékonyabban érvényesíteni az érdekeiket itthon, és Izraelben is!
Miért csak a magyar néppel kapcsolatban tartanánk elfogadhatatlannak a nemzeti összetartást? Azért, mert a zsidók gyarmatosítani akarnak minket, és ez az igazi válasz.
Az MDF már közelebb áll a cionistákhoz, mint egy átlagzsidó… Az elmúlt három évben szerencsére világossá vált, kik is finanszírozzák azt a pártot : a tisztelet társasága, amit a scmuck és a leisztinger nevű spekuláns zsidók hoztak létre.. Azt sem tartottam demokratikus döntésnek, amikor Dávid Ibolya, és Herényi Károly – kisebbségbe kerülvén a frakcióban – önhatalmúan kizárták a képviselőik kétharmadát a “frakcióvezető bejelentése alapján”, amiről közismert volt, hogy nem áll mögötte tényleges frakciódöntés. Egyébként ezt az eljárást az szdsz sem fogadta el az Ügyrendi Bizottság tárgyalásán, így MSZP és MDF szavazatokkal sikerült csak legalizálni döntésüket. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy Dávid Ibolya el akarja játszani a “politikai kalapos kurva” szerepét, így biztosítva, hogy akármelyik “nagy” nyerjen is 2006-ban, ő mindenképpen benne legyen a kormányban!
Aztán most az Almássy ügy : őt rágalmazta meg a zsidó némber, ki tudja, milyen (talán üres) cd-t lobogtatva, de mégis ő lett kizárva a pártból – és így ugye nincs, aki kiálljon dávidka ellen, maradhat ő az elnök. Amúgy volt még négy kihívó, őket már előbb eltántorították a megméretettéstől, ki tudja, milyen eszközökkel, és módszerekkel.
Utoljára talán Rajk Lászlóval bántak el ilyen maffiotikus, koncepciós eljárásban. Az ötvenes évek elején. Kádár dobta fel őt gerőnek, mint spicli.
Egyenlőség nem létezik, viszont szerintem lehet törekedni a gazdasági erőviszonyok, és a lehetőségek kiegyensúlyozottabbá tételére. Így juthatunk közelebb az egyenlő esélyekhez. Úgy látom azonban, hogy a liberálisokNEM törekszenek erre. A gazdaság területén például, -ami az egyik legfontosabb – ennek pont az ellenkezőjét akarják! A szabadelvű neoliberális gazdaságpolitika, – amit az szdsz is törekszik érvényesíteni – az állam passzivitásáról szól, a beavatkozás méretének és intenzitásának csökkentéséről. Az állami beavatkozás szerepe pedig pont a káros piaci jelenségek visszaszorítása, a tisztességtelen versennyel szembeni fellépés, tehát a kisebb, és hátrányosabb helyzetű gazdasági szereplők érdekeinek a védelme. A kis- és közepes méretű cégek, vállalkozások oltalmazása a multikkal szemben, amennyire csaklehetséges. A liberálisok – így a szabad demokraták is – gazdasági intézkedései az állami szerepvállalás visszaszorításával pont a multicégeknek, a globáltőkének kedveznek, tönkretéve így sok, kevésbé tőkeerős vállalkozást, teljesen kiszolgáltatva ezzel országunkat a külföldi megavállalatoknak és pénzügyi csoportoknak! Ez szerintem ellentétes a haza érdekeivel, ezért számomra elfogadhatatlan! Ami pedig a szociális intézkedéseket illeti, a baloldalinak nevezett kormányok rendre megnyírbálták az ilyen célú kiadásokat! Jó példa erre a Bokros-csomag, amit a Fidesz szüntetett meg, valamint a gyurcsány-kormány mostani tervezete, ami szerint csak azok részesülhetnek majd egészségügyi ellátásban, akik ténylegesen fizetik a TB járulékot. Ez szerintem nem túlzottan “baloldali” intézkedés! Mi lesz például a hajléktalanokkal, vagy a tartósan munkanélküliekkel? Munkanélküli ellátásban is csak azok részesülhetnek majd, akik bizonyítják, hogy munkakereséssel töltik a napjaikat. Ez igazságos, de nem szociális intézkedés! A szociális jogállamokban az állam – erejéhez mérten – segíti a rászorulókat, attól függően, hogy érdemesek-e rá!
Tehát, aki nem tesz aktívan azért, hogy ne szoruljon pl. segélyre, aki meg sem próbál dolgozni, az nem volna szabad, hogy kapjon segélyt. A gyerekeit meg állami gondozásba kellene venni.
Igen, a cigányokról van itt szó… 
Végül pedig, én is csak azért szavaztam a Fideszre (pontosabban a KDNP-re) egypárszor, mert nem is volt más esélyes alternatíva a megyémben. (Harmadik utasok összeszedtek 2006-ban vagy 2%-ot), de messze vannak az ideálistól.
Ma már csak a Jobbikra szavaznék, még akkor is, ha 1%-on állna. Amit a zsidesz előszeretettel hazudik róluk, az “elveszett szavazat” nevű hazugság híresztelésével. (kb. 2002 óta megy ez.) De a Jobbik nem annyin áll, hanem legkevesebb 6-7%-on.
De lehet, hogy még szavazni sincs értelme… Miért is?
Mert az is könnyen lehetséges, hogy a választás kimenetelét nem a szavazók határozzák meg, hanem eleve le van zsírozva, kinek hány % jut, és hogy ki kormányozhat. Vannak erre utaló jelek, és jó lenne, ha ezt minél többen észrevennék, ugyanis minél többen kételkednek a parlamentarizmusban – ami ugye jakobinus és szabadkőműves eredetű berendezkedés- annál jobban megérik a helyzet egy igazi rendszerváltáshoz…
Amíg az szdsz többször is hangot adott annak, – például a “svájcisapka-hasonlattal” – hogy szalonképtelennek tartja a nemzeti gondolkodást, addig a magyar közvélemény sosem állt igazán szemben a magyarság összefogásának gondolatával.
Annak ellenére is igaz ez, hogy 2004 december 5.-én a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson pedig a zsidómédia NEM-re buzdító propagandája sajnos megtette a hatását…
A két párt viszonya amúgy akkor jutott töréspontra, amikor az szdsz és az mszp kirobbantotta a székház ügyet. ( Ami szintén MDF-Fidesz közös ügy volt. ) Nem véletlenül időzítették ezt ’93-ra, ugyanis ekkor a Fidesz – az Antall-kormány népszerűség-vesztése, és az szdsz ultra-liberalizmusának visszatetsző volta miatt – népszerűségi csúcsot döntött a közvélemény-kutatásokon! Bár az 1994-es választások második fordulójában a szabad demokraták, és a Fiatal Demokraták még egymás jelöltjeit támogatták, már jóval a választások előtt sejteni lehetett, hogy az szdsz a szocialistákkal fog kormányt alakítani, ami – az szdsz kongresszusának jóváhagyásával – be is következett, végérvényesen megszüntetve ezzel a már amúgy is rogyadozó, Fidesz-szdsz szövetséget. Ez egyben a liberális oldal – mint önálló tényező – megszűnését, és a magyar politikai élet kétpólusúvá szűkülését eredményezte. Tehát nem a Fidesz váltott először irányt, hanem a radikális, antikommunista rendszerváltó, nagyobbik liberális párt – 1990-hez viszonyított – pálfordulása állította a Fiatal Demokraták Szövetségét válaszút elé. Az egyik lehetőség az volt, hogy – csatlakozva az szdsz-hez – a korábbi elveiket feladva koalícióra lépnek a kommunista utódpárttal, amit akkor szinte teljes mértékben a régi pártelit irányított, élén az egykori pufajkás zsidó horn gyulával. A másik lehetőség pedig, hogy ellenzékben maradnak. Ezt megtehették volna úgy is, hogy liberális pártként működnek tovább. Viszont ekkorra már tisztában volt vele a közvélemény, és a politikusok egyaránt, hogy mit is jelent a liberalizmus a (magyar) gyakorlatban: a nemzeti összetartozás tagadását, és a globáltőke érdekeinek képviseletét! Aki ezeket az elveket vallotta, azok érdekeit az szdsz képviselte, most már a volt állampárttal összeborulva. Tehát ez vállalhatatlan úttá vált a Fidesz számára.
Maradt a nemzeti oldal, ahová viszont mindig is csak félszívvel tartoztak, a liberalizmustól sajnos sohasem álltak igazán távol, mégha ezt nyíltan nem is deklarálták, azonban az 1990-94 közti időszakban, a parlamenti munka során ez jól látszott.
A Fidesz a magyar nép érdek képviseletének irányába felé fordulását a párt liberális szárnya gátolja: ők javarészt már 1993-ban átigazoltak az szdsz-hez. De jó páran ott maradtak a fideszben.
Azok a párttagok, akik javarészt antikommunista nézeteik miatt csatlakoztak a szövetséghez, azok sokan már az 1994-es második fordulóban a párt által hivatalosan támogatott szdsz-es jelölt helyett az MDF-re adták voksukat. A tagság kisebbik része nem értett egyet a fordulattal, ők 1993-94-ben távoztak.
Orbán Viktor politikusként gazdagodott meg. Ez igaz. De, ha ez vállalhatatlan, akkor szinte az egész MSZP-s pártelitet le kellene mondatni! Gondoljunk csak Medgyesyre, aki benne van az “első százban”, övé a fél Balatonpart (hol van hozzá képest az Orbán-család?), aki kezdetektől fogva politikus volt, és gyanús vagyongyarapodása a rendszerváltás körüli zűrzavarban indult meg, vagy Gyurcsányra, aki szintén összehasonlíthatatlanul vagyonosabb a Fidesz-elnök családjánál. Az ő vagyona is a Demisz vagyon nyomtalan eltűnése idején kezdett gyarapodni, és azóta is számtalanszor felmerült a neve gyanús ügyletek kapcsán! Vagy, – hogy az szdsz-ből is említsek valakit – itt vannak főpolgármesterünk áron alúl vásárolt, majd busás haszonnal értékesített lakásai. Ő sem a taxizásból gazdagodott meg a nyolcvanas években! Ha tehát ezeket elfogadhatatlannak tartjuk, akkor szinte a teljes magyar politikai elitet le kéne cserélni!
Tényleg ez lenne a legjobb!
Mind a (saját meghatározás, szerintem nincs jobb és bal, globalista neoliberális oldal van, és velük szemben állnak a helyi érdeket képviselő erők) bal, mind pedig a jobboldali (a parlamenti pártokról beszélek) politikusainknak szimpatikusabbak a szomszédos országok liberális pártjai a nemzetieknél. Én sokat jártam mindegyik szomszédunkban, figyelemmel kísérem az ottani eseményeket, és az a véleményem, hogy az ottani pártstruktúra teljesen eltér az itthonitól! Szlovákiában például együttműködnek a szlovák nemzeti célokért közösen a nacionalisták, a meciari posztkommunista, magát baloldaliként deklaráló pártok, a kereszténydemokraták, és a liberálisok is (igen, ott nincs annyi zsidó, mint nálunk), a különféle pártok kifelé mégis egységesen a szlovák nemzetet képviselő külpolitikával rendelkezik, mind a nyugat, mind pedig hazánk irányábára. Ott nacionalista minden komoly párt! Persze azért innen is érkeznek szélsőségesen magyarellenes megnyilvánulások, úgy, ahogyan koalíciós partnerüktől, a baloldali smertől is, ahogy ezt az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk! Romániában is az “utódpárt”, a Ion Iliescu nevével fémjelzett szociáldemokraták között több szélsőséges, intoleráns székely-ellenes nézetűt találunk, mint a most kormányzó polgári oldal köreiben. Ők is román fanarióták, akárminek mondják magukat, az mind csak diplomatikus rugalmasság, miközben egyre azért ügyelnek, a romániai nemzeti érdekekre, ezért is nacionalisták keményen. Szerbiában is hasonló a helyzet: Milosevics volt pártja a szerb szocialista párt, a volt kommunista utódpárt volt a legnacionalistább! A mai, mostani kormányuk is nacionalista.
Ebből is látszik, hogy ezekben az országokban a régi nómenklatúrához közelebb álló baloldal, és a neoliberális elveket valló, a nemzetközi tőkéscsoportok érdekeit képviselő szdsz-mintájú pártok ( ha egyáltalán létezik ott ilyen) nem találtak egymásra úgy, mint Magyarországon!
Az pedig teljesen logikus és kézenfekvő, hogy a szomszédos országok mindig is jobban boldogultak (értsd : az ő érdekeiket tudták a mieinkkel szemben érvényesíteni) az mszp-szdsz koalícióval, mint az mdf-es és a fideszes “jobboldali” kormányokkal, mert a baloldal gyakorlatilag szabad kezet ad nekik a határon túli magyarság tekintetében, nem áll ki az érdekükben! Ez megfelel a szomszédos kormányok érdekeinek, de semmiképpen sem felel meg a magyarságénak! Pedig Magyarország kormányának a mi érdekeinket kellene képviselnie!
No persze, ha a kormány magyarokból állna, és nem zsidókból, meg kilóra megvett emberkékből – őket hívjuk mi zsidóbérencnek.
Az szdsz számomra hazaárulók gyülekezete mert idegen érdekeket képviseltek(nek)állampolgáraik és az ország érdekével szemben korábban a megszállók most pedig a gyarmatosítók érdekeit képvisel(ték)ik.
Folyik az eladósítás állami és egyéni szinten most gyártják a kamatrabszolgákat.
A liberális és kozmopolita baromságokkal megfertőződött altruista (all true = minden igaz, avagy mindenkinek igaza van, pedig mennyire nem így van, lejjebb írok róla) ember SAJÁT ELMONDÁSA SZERINT “minden ember” érdekét egyformán veszi figyelembe.
Ott sántít, hogy a legtöbb ilyen kozmoliberális valójában igen szilárd zsidó faji öntudattal rendelkezik. Ohó, mi adjuk fel az állásainkat, az érdekeinket, a kultúránkat, mindent, nektek meg chábád luvavics szektátok lehet, ami az eleve ridikülőz talmudot legszélsőségesebben értelmező szuprematista szekta? Olyan zsidó messiást várnak, aki kiirtja a gojokat majd, szerintük a gojok olyanok, mint a sertések, és ez egy háborítatlanul működő szekta, mellesleg az ő hanukájuk lett meg légószirénázva tavaly pár bombagyáros által.
A zsidóság egy rendkívül összetartó népcsoport, de ugyanakkor kifelé, a nemzsidókkal rendkívul intoleráns is. A II. vh előtt nem volt saját hazájuk (mondjuk Izrael születésével kapcsolatban is lenne egy-két jó történet, főleg palesztin szemszögből) mindannyian más orszagokban éltek, de a saját érdekeiket mindig fontosabbnak tartották az őket befogadó országokkal szemben. Magasabb rendűeknek hiszik magukat, “Isten kiválasztott népe” – ezt tartják magukrol.
Azon kívűl, hogy még mindig létezik az a baj (is), hogy éppen ők nem veszik figyelembe a többség akaratát, hanem egy szűk kisebbség érdekeit preferálják. Konkrét példaként : ha érdekelné őket a többség véleménye, akarata és nem csak az, hogy még ameddig lehet, húzzák az államból a hasznot, akkor feloszlatták volna a parlamentet.
A nacionalizmus jó dolog, azt jelenti, hogy én a saját fajtám, a magyar nép érdekeit képviselem, mert nekem ez áll az érdekemben! Tehát a nacionalizmus igenis etnikai alapú. Úgy, ahogy zsidó a zsidókét, a cigány pedig a cigányokét, stb.
Rajtunk kívül senki más nem fog a mi érdekünkben cselekedni, tehát, ha mi, magyarok nem ezt tesszük, akkor örök kudarcra leszünk ( vagyunk ) ítélve! Egyetlenegy nép, sőt, még egyetlen ember sem lehet sikeres, ha nem részesíti előnyben a saját érdekeit másokénál! Ezt szokták az ellenérdekű felek “faji kirekesztésnek” nevezni, – eképp próbálván megtörni a magyar érdekképviseletet – miközben ők is pontosan ugyanezt csinálják! Biztos lehetsz benne, hogy zsidó a zsidót, egy cigány pedig a cigányt fogja választani a magyar ( vagy más nép tagja ) helyett.
Ez így kellene, hogy természetes legyen a magyarok esetében is. De nem így van.
Scall Fast
