Reakció WP

Magyarok illegalitásban

Minapi történet, vége a Makona Kft.-nek. De a világnak nincs vége, ezt viszont Makovecz Imre mondja, jóllehet az ő cége a Makona, ő alapította. Bár ami történt, mindenképpen nagy veszteség az építész számára, nem csak anyagi, sokkal inkább lelki-szellemi értelemben, töretlenül munkálkodik egy másik világ, ahogy ő mondja: egy második Magyarország megerősítésén. Egy második Magyarországén, amelyből reményei szerint egyszer az igazi Magyarország lesz. Erről beszélgettünk vele.

Makovecz Imre: Különös rágalmakat kezdtek terjeszteni rólam Erdélyben. Ezt nevezik operatív műveletnek a szolgálatok, mondta egy volt hírszerző tiszt

– Személyre szól a Makona elle­hetetlenítése?

– Nem vagyunk kivételek, ez lett a sorsa több ezer magyar vállalkozásnak. Számlákat adtunk annak rendje és módja szerint az elvégzett munkáink után. Akadt azonban néhány megrendelő, aki nem fizetett. Ennek ellenére nekünk le kellett volna rónunk az APEH-nek a számlán szerepelő összegek forgalmi adóját. Megjegyzem, sehol a világon nincs ilyen rendszer, csak nálunk. A harmadik eset után végképp elfogytak a tartalékaink, az APEH zárolta a Makona Kft. számláját. Azaz minden bevételünk automatikusan az adóhatósághoz kerül. Innen kezdve a kft. alkalmazottjai nem kaptak fizetést, de nem jutott pénz a rezsire sem. Ennyi.

– Mekkora összegről van szó?

– Összesen hetvenmillió forint kintlevőségünk van, de csak húszmillió forint után maradtunk adósak a forgalmi adóval. Ez elég ahhoz, hogy a cég tönkremenjen.

– Tönkremenjen vagy tönkre­tegyék?

– Mondjuk úgy, hogy tönkretegyék, mert szándékos folyamatról van szó, amelyet csak tovább fokoz a magyarországi adó mértéke. Utánaszámoltunk, kiderült, hogy százforintnyi bevételből 17 forint 60 fillér marad végül egy cégnél. Szerintem ez is páratlan a világon. Ráadásul amíg a kis- és középvállalkozások súlyos terheket cipelnek, a multinacionális cégek adózás nélkül vihetik ki az országból a náluk keletkezett értéktöbbletet. Ez közönséges diszkrimináció, mely teljes mértékben szembemegy a piaci verseny szellemével és szabályaival. Nem az a csoda, hogy vége a Makonának, hanem az, hogy eddig egyáltalán tartani tudta magát, s hogy vannak olyan kis- és középvállalkozások, amelyek dacolnak még az egyre tragikusabb viszonyokkal.

– Hogyan állhatják még a sarat?

– Úgy, hogy csalnak, mert kénytelenek csalni, meg átmennek Szlovákiába vagy Romániába. Az a céljuk azoknak, akik ezt az egészet az ország nyakába zúdították, hogy eltűnjenek a magyar vállalkozások, s az emberek a nagy multinacionális cégek alkalmazottjai legyenek. Döntésképtelen, akarat nélküli robotok, dróton rángatott rabszolgák. Akik nemcsak a multik profitját hizlalják, de eltartják azt az idegen réteget is, amely ebbe az országba akar költözni. Nem tudom pontosan megmondani, kik ezek, de azt látni kell, jó ideje készítik már a helyet nekik.

– A kis- és középvállalkozások jelentik Magyarország gazdasági erejét. Ha sikerül megsemmisíteni őket, sohasem áll talpra ez a nemzet és ez az ország, mert nem lesz meg a gazdasági alapja hozzá.

– Nem lesz meg a gazdasági alapja, és ennek következtében eltűnik az a sajátosan középosztályi, polgári szellem is, amelynek a megerősödésére, kivirágzására oly nagy szükség lenne. Számomra az a megdöbbentő, hogy vannak emberek, akik mindezt el sem hiszik. Képtelenek elfogadni, hogy azok a gazdasági és politikai vezetők, azok a hazai és külföldi döntéshozók, akiket naponta mutogat a média, méghozzá nyájas mosollyal az arcukon, ilyen aljasságra képesek. Sokszor én sem hiszem el ezt az egészet. Mert nem akarom elhinni, mert a többi magyarral együtt én is élni szeretnék. Ez a lélek sajátos önvédelme.

– A vidéket, amely a magyar kultúra letéteményese és a magyar hagyományrendszer őrzője, már két vállra fektették. A falu szinte szitokszó lett a liberálisok háza táján.

– Nem most kezdődött. Az 1970-es években a VÁTI azt a feladatot kapta, hogy szüntessen meg ezerháromszáz települést. Konrád György és Szelényi Iván alkotta meg a folyamat forgatókönyvét. Azt írták, hogy szerep nélkülivé kell minősíteni a kiszemelt falvakat. Ehhez először el kell venni az iskolájukat, aztán az orvosi rendelőjüket, végül a tanácsi apparátusukat. A hírre azonban mi is összefogtunk néhány kiváló kollégával. Heten lehettünk, maximum nyolcan. Fogtuk a gyáva tanácselnököket, és elvittük őket a bátrakhoz. Tapasztalatcserére, feltöltődésre. Ennek az lett az eredménye, hogy egymás után kezdtük építeni a faluházakat, amelyek az ellenállás szimbólumai lettek. Megakadt az egész pártállami folyamat.

– Csakhogy a mostani ellenfélhez nem lenne elég hét-nyolc ember.

– Dehogynem! Sőt! Három ismerősöm járt nálam az imént, egy különleges iskolát alapítunk vidéken, amelynek a természetközeliség és a hagyományőrzés adja a szellemi fundamentumát. De bejelentkezett egy sváb település is, csak annyi a különbség, hogy ők a saját örökségükre, a kézművességre, az iparosmesterségekre építenének elsősorban. Létezik egy úgynevezett második Magyarország, amely építi önmagát, s készül a változásokra. Azért beszélek második Magyarországról, mert a hivatalosnak mondott közélet hátterében folyik ez az építkezés és készülődés. Egyfajta illegalitásban, mert csak illegálisan lehetünk ma magyarok Magyarországon.

– Van, aki azt mondja, a Makona tönkretétele súlyos pofon a ter­mészetközeli s a népi hagyományokból merítő organikus építészetnek. Vagyis annak az építészeti iskolának, amelyet ön alkotott meg. Ez is csak egy összeesküvés-elmélet lenne?

– Pofon? Az volt eddig is. Az Antall-kormánytól kaptam eddig az egyetlen állami megrendelést, a sevillai világkiállítás magyar pavilonját. Bármit is gondol rólam a mai hatalmi kurzus, elpusztítani nem tud. A kollégáimat sem. Ők új kft.-t alapítottak maguknak, biztos, hogy sikeresek lesznek.

– Nagy változásról beszélt az előbb, de van-e ennek valamilyen történelmi előképe, kellő tapasztalatokkal rendelkezünk-e ehhez?

– Ha valaki most a rendszerváltásra gondol, akkor az rossz helyen keresgél. Nézzük csak meg, hová jutott az eltelt húsz év alatt ez az ország! Horthy Miklós viszont szintén húsz év alatt erős államot teremtett a kifosztott, felforgatott és porig sújtott Magyarországból Trianon után.

– Igen, de sok történész szerint a trianoni békediktátum miatt érzett társadalmi felháborodás olyan nemzeti egységet teremtett, amelyre építeni lehetett. És most mire lehetne építeni?

– Megvan a szükséges erő. Csak most csendesebb, óvatosabb, elmaradnak a hangos szólamok, a jelszavak. Nem énekelünk, nem szavalunk, hanem megyünk dolgozni Erdélybe meg a Felvidékre. És persze ez a csendes erő érvényesül itthon is a második Magyarország építésében. Feladat van bőven. Mondok egyet. Budapesten, a Gellért-hegy tetején műemléki védettséget élvez az ott található Citadella. Az a Citadella, amelyet azért építettek a Habsburgok 1854-ben, hogy onnan lőhessék adott esetben az újra lázongó Pestet. És hát ott éktelenkedik a Szabadság-szobor is. El velük! S építsük meg helyükbe a Magyar Hősök Panteonját, amelyet eredetileg is oda tervezett Medgyasszay István.

– Magyar hősök… Mit szól majd ehhez a baloldali értelmiség?

– Nem tudok mit kezdeni velük. A Rákosi-rendszer kiirtotta a klasszikus középosztályt, és egy identitásában bizonytalan, de párthű, könnyen vezényelhető réteget emelt a helyére. Az ő fiaik lettek a mai értelmiségiek. Emberek, akik igent és nemet sem tudnak mondani. Az igazi baj az, hogy a mai értelmiség még mindig felépítménynek tekinti a kultúrát, függetlenül attól, hogy ismeri-e a marxizmust, vagy sem. Miért lenne felépítmény, miért nem tekintjük a kultúrát, illetve a szellemet az élet alapjának?!

– Az ön által létrehozott Magyar Művészeti Akadémia is ezt az elvet vallja?

– Ott nincsenek markáns választóvonalak és megkötések. De valahogy úgy alakult, hogy a liberális gondolkodású emberek a Magyar Tudományos Akadémia, a konzervatív és nemzeti gondolkodásúak pedig a Művészeti Akadémia felé gravitáltak. Mellesleg az MTA korábbi elnöke tett nekem egy ajánlatot annak idején. Azt mondta, ha felhagyok a Művészeti Akadémia szervezésével, akkor az MTA rendes tagja lehetek. A Művészeti Akadémiát választottam.

– Ön most hetvenöt éves. Sok minden van a háta mögött. Hogy látja ma a világot?

– Olyan, mint egy zárt osztály. Lassan vagy gyorsan, melyik hogy, de porrá hullanak az értékek. Sokan azt hiszik, a fogyasztás, a „vedd meg és dobd el” szelleme, csak a világgazdaság működésének modern mechanizmusa. Nem, ez egyfajta filozófiai válságkép. Mindent egyre silányabb minőségben gyártanak, hogy hamar elhasználódjon, s az ember kénytelen legyen megvenni ugyanabból a következőt. A következő mobiltelefont, a következő autót és így tovább. A minőség pedig tovább romlik, hogy minél gyorsabb legyen az átfutás. Igen ám, de ha lemondunk a dolgok, a gondolatok, az élet és a morál minőségéről, ha nem a minőség, azaz a jobbá válás és a jobbá formálás vezet bennünket, akkor nem felfelé megyünk, hanem lefelé. A tárgyainkkal, a szellemünkkel, a gondolatainkkal együtt.

– Ha ilyen a világ, egy zárt osztály, ahogy ön mondja, miként válik kivétellé a jövőbeni Magyarország, amely nem lefelé, hanem felfelé szeretne inkább törekedni?

– Kicsi lépésekkel. Először is meg kell erősíteni Orbán Viktort, szerintem neki nincs alternatívája. Másrészt fel kell függesztenie az országnak az adósságtörlesztést. Har­madrészt pedig államosítani kell. Ezen belül nemcsak az MSZP-s és SZDSZ-es klien­túra elszámoltatására van szükség, hanem vissza is kell szerezni az elrabolt állami vagyonrészeket. Miért Orbán? Tetszik a purizmusa, a nyugalma, a szerénysége. És nekem mint építésznek sokat elárul róla az az emberi léptékű ház, amelyhez egy kalotaszegi kapun lehet bejutni. Más, mint Gyurcsány kétes módon szerzett, hatalmas villája, amelyhez még aztán hozzá is építtetett. Mint akinek a szar sem elég büdös.

mh.hu

Ennek a rendszernek már úgy sincs sok hátra

Verseny. Rendkívüli alkalom, összehasonlítás jellegű próbatétel, melyen a résztvevők megmérkőznek.

A tartós stressz, azaz a distressz gyilkol, az akaratlagosan, választottan átélt izgalom pedig pozitív hatású, noha stressz az is.

De ez egy állandósított verseny. Az élsportolók sem lennének képesek mindennap világszínvonalon teljesíteni. A (zsidós) tőke a munkaerőtől ma mégis ezt várja.

Léteznek humánus tőkések, a jó értelemben vett államon kívül is, ezek általában vagy magyarok, vagy más európai országokból való közepes cégek.

Belső piac : legfontosabb. Már ha nem akarunk Európa rabszolgatartó, romlottélelmiszer felvásárló és szemétlerakó telepe lenni.

Kis és közép vállakozások, beleértve azokat a leggyakrabban német, francia tulajdonban levő üzemeket is, amik gyárnak túl kicsik, kisvállalkozásnak túl nagyok. Ők a legnagyobb foglalkoztatók, nem a multik. Forráshiányosak, csak magas kamatra kapnak hitelt. A hitelező bank kockázat nélkül hízik mások munkáján!

Megszorítások. Ha csökkennek a bérek, csökken a vásárlóerő, csökken a piacuk!

Több százmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást viszont a multik kapnak, az egyedi kormánydöntések kedvezményezettjei is ők. Ezek körében alig akad hazai vállalkozás, annál inkább külföldi tulajdonban álló óriáscégek, amelyek hosszú ideje élvezik a diszkriminatívnak is tekinthető pályázati előnyszerzés valamilyen formáját.

Az világos, hogy a korrupciót kiküszöbölve a legjobb ajánlat győzne. De eleve a pályázat egy zártkörű verseny, amiben csak a meghívottak vehetnek részt – és ezért is fizetniük kell. Kisvállalkozások önrész ÉS (maffia)kapcsolatok híján tehát kiestek.

Sokkal tisztább lenne a panelprogram is, ha lenne egy összeghatár, ameddig támogatják, persze épülettípusonként/méretenként más, és egyszerűen megcsináltathatnánk a mesterekkel, akik kiállítanák a számlát, egy részét kifizetnénk, aztán a mesterek elballagnának vele mondjuk a postára, ahol az állam kifizetné nekik a többit – ez lenne a támogatás ugye.

Elmúltál negyven, te kiestél. Vidéken laksz, te is kiestél. Nem tudsz három nyelven, te is kiestél. Nincs gyereked, biztos akarsz majd, kiestél. Van gyereked, az majd beteg lesz, és nem jössz dolgozni, kiestél. Nincs párod, biztos keresel majd, és ezért nem tudsz a munkádra koncentrálni, kiestél. Van párod, sietsz haza, hogy vele legyél, nem veszed komolyan a munkahelyed, kiestél.

Hallani olyan szocdarwinista böffenéseket is, a magas lóról, akit mindez nem érint, hogy “Nem szociális intézmény a munkahely, tessék elfogadni, hogy a minimálbér felét éri a 12 órai munkád.” – de nem is rabszolgatartó intézmény.

Nem tetszik a pofád, te is kiestél. Nincs három diplomád, és öt év szakmai gyakorlatod 25 évesen, kiestél.

A verseny szervezőit mindez nem érdekli. Sőt. Ők így kapnak olcsón rabszolgákat a gyáraikba. Minél több a munkanélküli, annál pótolhatóbb a munkavállaló, annál kiszolgáltatottabb, még a törvénytelenségeket is eltúri, pl. ilyen a ki nem fizetett hétvégi/túlórás munka – hiszen pillanatok alatt találnak a helyébe másikat.

Ez itt az önfeladás versenye, amiben az elsők jutalma a gyarmati szegénység, a modern rabszolgasors.

Kik szavaznak az szdsz-re?

E kis zsidó párt a magyarországi közélet egyik érdekes színfoltja. Nyíltan hirdetik, hogy szerintük az európai nemzetek egymás mellett élése, és a modernitás nem fér össze a nemzeti összefogással. Az ezt EU-s etnikai olvasztótégely nélkül is lehetővé tevő konnacionalista Nemzetek Európája gondolatot elutasítják, és agyonhallgatják. Határainkon kívül rekedt honfitársaink támogatásával szemben következetesen a szomszéd államok érzékenységét helyezik előtérbe, bár ezen országok a történelem folyamán sosem voltak tekintettel sem a magyarság, sem Magyarország érzékenységére! Még az eszmei összetartozás gondolatát is elvetik a trianonnál elszakított nemzettársainkkal (lásd a státusztörvény vitája, és kettős állampolgárság), viszont a Magyarországon élő kisebbségeket ért, vélt, vagy valós sérelmek miatt rendszeresen, és radikálisan szót emelnek. Többször tettek becsmérlő kifejezést határon túli honfitársainkra (kínai textilkereskedők), és a magyarság szimbólumaira (ők mondják rájuk : dögkeselyű, svájcisapka, tetemcafat stb.), ellenben a vitatott célokért, hazug indokok alapján, nemzetközi felhatalmazás nélkül indított, és az európaiak többsége által elutasított iraki és afganisztáni háború ügyében következetesen az usa-t támogatják. Ez alapján azt hihetnénk, hogy a magyarság soraiból nem sok embert győzhettek meg arról, hogy rájuk adja a voksát, azonban a 2002-es országgyűlési választásokon több, mint 280.000 szavazatot kaptak. Támogatóik nagyrésze stabil törzsszavazó. De kik ők, és miért pont a szabad demokratákat választották?

Sokan vannak köztük különböző deviáns csoportok tagjai, -főként buzik, és drogosok- ugyanis ők az szdsz kampányának elsőszámú célpontjai. Azonban nincsen annyi homoszexuális, és drogos, -azt is figyelembe véve, hogy sokan nem is szavaznak közülük- hogy e csoportokból kerüljön ki a kétszáznyolcvanezres tábor számottevő hányada. A szavazóbázis egy másik része származása miatt választja a liberálisokat. Közismert a zsidóság és a párt közeli kapcsolata, következetesen támogatják Izrael és az Egyesült Államok politikáját, akár még a közvélemény döntő többségével szemben is. Az is mutatja jó viszonyukat, hogy már több szabad demokrata küldöttség is járt a zsidó államban. Azonban a körülbelül százhúszezer magyar zsidó közül sokan voksolnak a szocialistákra is, és persze más pártok szavazói között is megtalálhatjuk őket, tehát még az előbbi csoporttal együtt is csak kisebbik felét tehetik ki a több, mint negyedmilliós számnak.

De – mindezt figyelembe véve – mi motiválhat egy magát magyarnak érző embert, hogy rájuk szavazzon?

Tapasztalataim szerint – az előbb felsorolt rétegeket (magyargyűlölő zsidók, perverz buzik, a drogliberalizációt az szdsz-től remélő drogosok, egyéb deviánsok) leszámítva – főként azok a csalódott, identitászavarral küzdő emberek választják őket, akiknek rossz véleményük van a magyar népről, nem érzik magukat a nemzethez tartozónak, de, mivel nem tartoznak más nemzetiséghez, ezért kénytelenek elviselni magyarságukat. Ez dühvel, és frusztrációval tölti el őket, ezért választják ezt a minden tradícionális értéket tagadó, toleranciát hirdető, de a más világnézetűekre tüzet okádó pártocskát!

No és azért is, mert az árulást – mert ebbe a pártba beállni önmagáűban is az – a zsidók nagyon is jól megfizetik…

Az általam fontosnak tartott értékek között – a család, egészség, és hasonlók után – szerepel a nemzeti összefogás, a hazaszeretet, és a magyar kultúra ápolása is. Úgy gondolom, hogy nem lehet kizárólag egyénben gondolkodni, mert az ember közösségi lény, így a közösség sorsának alakulása mindenképpen kihat az ő és környezete egyéni sorsára is, akár tetszik neki, akár nem. A nemzet is egy ilyen közösség, amely – akarva, vagy akaratlanul – hatással van a tagjai életére, tehát, mindannyiunk érdeke, hogy a nemzeti érdekeinket érvényesíteni tudjuk! Ez pedig kizárólag akkor lehetséges, ha a magyar nép tagjai segítik egymást.

Ha szétnézek a világban, azt látom, hogy az összetartó, erős identitástudattal rendelkező népek képesek a legkönnyeben elérni a céljaikat. Akik széthúznak, azokkal szemben pedig mások fognak érvényesülni!

Ez Európán belül is érvényes: a franciák büszkék a nyelvükre, kultúrájukra, történelmükre. A britek úgyszintén, még az európai egység érdekében is csak nehezen hajlandóak engedni a szuverenitásukból! (Lásd a Schengeni és a Maastrichti Egyezményhez fűzött fenntartásaikat a közös valutával, és a határőrizet fenntartásával kapcsolatban, stb.) Még a közép-európai, és kelet-európai kevésbé “sikeres” népek is inkább képesek összefogni, mint a magyarság. Jó példa erre a szlovák és a román nép, de példaként a szerbeket, vagy horvátokat is felhozhatnám! A tengerentúlon sincs ez másként, az amerikaiak is büszkék a hazájukra, a legtöbb házban kint van a zászló is. Ez a gondolkodásmód Bush újraválasztásából is látszik. A zsidó nép, akivel az szdsz vitathatatlanul szoros kapcsolatban áll, szintén az összefogásáról híres, így tudják a leghatékonyabban érvényesíteni az érdekeiket itthon, és Izraelben is!

Miért csak a magyar néppel kapcsolatban tartanánk elfogadhatatlannak a nemzeti összetartást? Azért, mert a zsidók gyarmatosítani akarnak minket, és ez az igazi válasz.

Az MDF már közelebb áll a cionistákhoz, mint egy átlagzsidó… Az elmúlt három évben szerencsére világossá vált, kik is finanszírozzák azt a pártot : a tisztelet társasága, amit a scmuck és a leisztinger nevű spekuláns zsidók hoztak létre.. Azt sem tartottam demokratikus döntésnek, amikor Dávid Ibolya, és Herényi Károly – kisebbségbe kerülvén a frakcióban – önhatalmúan kizárták a képviselőik kétharmadát a “frakcióvezető bejelentése alapján”, amiről közismert volt, hogy nem áll mögötte tényleges frakciódöntés. Egyébként ezt az eljárást az szdsz sem fogadta el az Ügyrendi Bizottság tárgyalásán, így MSZP és MDF szavazatokkal sikerült csak legalizálni döntésüket. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy Dávid Ibolya el akarja játszani a “politikai kalapos kurva” szerepét, így biztosítva, hogy akármelyik “nagy” nyerjen is 2006-ban, ő mindenképpen benne legyen a kormányban!

Aztán most az Almássy ügy : őt rágalmazta meg a zsidó némber, ki tudja, milyen (talán üres) cd-t lobogtatva, de mégis ő lett kizárva a pártból – és így ugye nincs, aki kiálljon dávidka ellen, maradhat ő az elnök. Amúgy volt még négy kihívó, őket már előbb eltántorították a megméretettéstől, ki tudja, milyen eszközökkel, és módszerekkel.

Utoljára talán Rajk Lászlóval bántak el ilyen maffiotikus, koncepciós eljárásban. Az ötvenes évek elején. Kádár dobta fel őt gerőnek, mint spicli.

Egyenlőség nem létezik, viszont szerintem lehet törekedni a gazdasági erőviszonyok, és a lehetőségek kiegyensúlyozottabbá tételére. Így juthatunk közelebb az  egyenlő esélyekhez. Úgy látom azonban, hogy a liberálisokNEM törekszenek erre. A gazdaság területén például, -ami az egyik legfontosabb – ennek pont az ellenkezőjét akarják! A szabadelvű neoliberális gazdaságpolitika, – amit az szdsz is törekszik érvényesíteni – az állam passzivitásáról szól, a beavatkozás méretének és intenzitásának csökkentéséről. Az állami beavatkozás szerepe pedig pont a káros piaci jelenségek visszaszorítása, a tisztességtelen versennyel szembeni fellépés, tehát a kisebb, és hátrányosabb helyzetű gazdasági szereplők érdekeinek a védelme. A kis- és közepes méretű cégek, vállalkozások oltalmazása a multikkal szemben, amennyire csaklehetséges.  A liberálisok – így a szabad demokraták is – gazdasági intézkedései az állami szerepvállalás visszaszorításával pont a multicégeknek, a globáltőkének kedveznek, tönkretéve így sok, kevésbé tőkeerős vállalkozást, teljesen kiszolgáltatva ezzel országunkat a külföldi megavállalatoknak és pénzügyi csoportoknak! Ez szerintem ellentétes a haza érdekeivel, ezért számomra elfogadhatatlan! Ami pedig a szociális intézkedéseket illeti, a baloldalinak nevezett kormányok rendre megnyírbálták az ilyen célú kiadásokat! Jó példa erre a Bokros-csomag, amit a Fidesz szüntetett meg, valamint a gyurcsány-kormány mostani tervezete, ami szerint csak azok részesülhetnek majd egészségügyi ellátásban, akik ténylegesen fizetik a TB járulékot. Ez szerintem nem túlzottan “baloldali” intézkedés! Mi lesz például a hajléktalanokkal, vagy a tartósan munkanélküliekkel? Munkanélküli ellátásban is csak azok részesülhetnek majd, akik bizonyítják, hogy munkakereséssel töltik a napjaikat. Ez igazságos, de nem szociális intézkedés! A szociális jogállamokban az állam – erejéhez mérten – segíti a rászorulókat, attól függően, hogy érdemesek-e rá!

Tehát, aki nem tesz aktívan azért, hogy ne szoruljon pl. segélyre, aki meg sem próbál dolgozni, az nem volna szabad, hogy kapjon segélyt. A gyerekeit meg állami gondozásba kellene venni.

Igen, a cigányokról van itt szó…

Végül pedig, én is csak azért szavaztam a Fideszre (pontosabban a KDNP-re) egypárszor, mert nem is volt más esélyes alternatíva a megyémben. (Harmadik utasok összeszedtek 2006-ban vagy 2%-ot), de messze vannak az ideálistól.

Ma már csak a Jobbikra szavaznék, még akkor is, ha 1%-on állna. Amit a zsidesz előszeretettel hazudik róluk, az “elveszett szavazat” nevű hazugság híresztelésével. (kb. 2002 óta megy ez.)  De a Jobbik nem annyin áll, hanem legkevesebb 6-7%-on.

De lehet, hogy még szavazni sincs értelme… Miért is?

Mert az is könnyen lehetséges, hogy a választás kimenetelét nem a szavazók határozzák meg, hanem eleve le van zsírozva, kinek hány % jut, és hogy ki kormányozhat. Vannak erre utaló jelek, és jó lenne, ha ezt minél többen észrevennék, ugyanis minél többen kételkednek a parlamentarizmusban – ami ugye jakobinus és szabadkőműves eredetű berendezkedés- annál jobban megérik a helyzet egy igazi rendszerváltáshoz…

Amíg az szdsz többször is hangot adott annak, – például a “svájcisapka-hasonlattal” – hogy szalonképtelennek tartja a nemzeti gondolkodást, addig a magyar közvélemény sosem állt igazán szemben a magyarság összefogásának gondolatával.

Annak ellenére is igaz ez, hogy 2004 december 5.-én a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson pedig a zsidómédia NEM-re buzdító propagandája sajnos megtette a hatását…

A két párt viszonya amúgy akkor jutott töréspontra, amikor az szdsz és az mszp kirobbantotta a székház ügyet. ( Ami szintén MDF-Fidesz közös ügy volt. ) Nem véletlenül időzítették ezt ’93-ra, ugyanis ekkor a Fidesz – az Antall-kormány népszerűség-vesztése, és az szdsz ultra-liberalizmusának visszatetsző volta miatt – népszerűségi csúcsot döntött a közvélemény-kutatásokon! Bár az 1994-es választások második fordulójában a szabad demokraták, és a Fiatal Demokraták még egymás jelöltjeit támogatták, már jóval a választások előtt sejteni lehetett, hogy az szdsz a szocialistákkal fog kormányt alakítani, ami – az szdsz kongresszusának jóváhagyásával – be is következett, végérvényesen megszüntetve ezzel a már amúgy is rogyadozó, Fidesz-szdsz szövetséget. Ez egyben a liberális oldal – mint önálló tényező – megszűnését, és a magyar politikai élet kétpólusúvá szűkülését eredményezte. Tehát nem a Fidesz váltott először irányt, hanem a radikális, antikommunista rendszerváltó, nagyobbik liberális párt – 1990-hez viszonyított – pálfordulása állította a Fiatal Demokraták Szövetségét válaszút elé. Az egyik lehetőség az volt, hogy – csatlakozva az szdsz-hez – a korábbi elveiket feladva koalícióra lépnek a kommunista utódpárttal, amit akkor szinte teljes mértékben a régi pártelit irányított, élén az egykori pufajkás zsidó horn gyulával. A másik lehetőség pedig, hogy ellenzékben maradnak. Ezt megtehették volna úgy is, hogy liberális pártként működnek tovább. Viszont ekkorra már tisztában volt vele a közvélemény, és a politikusok egyaránt, hogy mit is jelent a liberalizmus a (magyar) gyakorlatban: a nemzeti összetartozás tagadását, és a globáltőke érdekeinek képviseletét! Aki ezeket az elveket vallotta, azok érdekeit az szdsz képviselte, most már a volt állampárttal összeborulva. Tehát ez vállalhatatlan úttá vált a Fidesz számára.

Maradt a nemzeti oldal, ahová viszont mindig is csak félszívvel tartoztak, a liberalizmustól sajnos sohasem álltak igazán távol, mégha ezt nyíltan nem is deklarálták, azonban az 1990-94 közti időszakban, a parlamenti munka során ez jól látszott.

A Fidesz a magyar nép érdek képviseletének irányába felé fordulását a párt liberális szárnya gátolja: ők javarészt már 1993-ban átigazoltak az szdsz-hez. De jó páran ott maradtak a fideszben.

Azok a párttagok, akik javarészt antikommunista nézeteik miatt csatlakoztak a szövetséghez, azok sokan már az 1994-es második fordulóban a párt által hivatalosan támogatott szdsz-es jelölt helyett az MDF-re adták voksukat. A tagság kisebbik része nem értett egyet a fordulattal, ők 1993-94-ben távoztak.

Orbán Viktor politikusként gazdagodott meg. Ez igaz. De, ha ez vállalhatatlan, akkor szinte az egész MSZP-s pártelitet le kellene mondatni! Gondoljunk csak Medgyesyre, aki benne van az “első százban”, övé a fél Balatonpart (hol van hozzá képest az Orbán-család?), aki kezdetektől fogva politikus volt, és gyanús vagyongyarapodása a rendszerváltás körüli zűrzavarban indult meg, vagy Gyurcsányra, aki szintén összehasonlíthatatlanul vagyonosabb a Fidesz-elnök családjánál. Az ő vagyona is a Demisz vagyon nyomtalan eltűnése idején kezdett gyarapodni, és azóta is számtalanszor felmerült a neve gyanús ügyletek kapcsán! Vagy, – hogy az szdsz-ből is említsek valakit – itt vannak főpolgármesterünk áron alúl vásárolt, majd busás haszonnal értékesített lakásai. Ő sem a taxizásból gazdagodott meg a nyolcvanas években! Ha tehát ezeket elfogadhatatlannak tartjuk, akkor szinte a teljes magyar politikai elitet le kéne cserélni!

Tényleg ez lenne a legjobb!

Mind a (saját meghatározás, szerintem nincs jobb és bal, globalista neoliberális oldal van, és velük szemben állnak a helyi érdeket képviselő erők) bal, mind pedig a jobboldali (a parlamenti pártokról beszélek) politikusainknak szimpatikusabbak a szomszédos országok liberális pártjai a nemzetieknél. Én sokat jártam mindegyik szomszédunkban, figyelemmel kísérem az ottani eseményeket, és az a véleményem, hogy az ottani pártstruktúra teljesen eltér az itthonitól! Szlovákiában például együttműködnek a szlovák nemzeti célokért közösen a nacionalisták, a meciari posztkommunista, magát baloldaliként deklaráló pártok, a kereszténydemokraták, és a liberálisok is (igen, ott nincs annyi zsidó,  mint nálunk), a különféle pártok kifelé mégis egységesen a szlovák nemzetet képviselő külpolitikával rendelkezik, mind a nyugat, mind pedig hazánk irányábára. Ott nacionalista minden komoly párt! Persze azért innen is érkeznek szélsőségesen magyarellenes megnyilvánulások, úgy, ahogyan koalíciós partnerüktől, a baloldali smertől is, ahogy ezt az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk! Romániában is az “utódpárt”, a Ion Iliescu nevével fémjelzett szociáldemokraták között több szélsőséges, intoleráns székely-ellenes nézetűt találunk, mint a most kormányzó polgári oldal köreiben. Ők is román fanarióták, akárminek mondják magukat, az mind  csak diplomatikus rugalmasság, miközben egyre azért ügyelnek, a romániai nemzeti érdekekre, ezért is nacionalisták keményen. Szerbiában is hasonló a helyzet: Milosevics volt pártja a szerb szocialista párt, a volt kommunista utódpárt volt a legnacionalistább! A mai, mostani kormányuk is nacionalista.

Ebből is látszik, hogy ezekben az országokban a régi nómenklatúrához közelebb álló baloldal, és a neoliberális elveket valló, a nemzetközi tőkéscsoportok érdekeit képviselő szdsz-mintájú pártok ( ha egyáltalán létezik ott ilyen) nem találtak egymásra úgy, mint Magyarországon!

Az pedig teljesen logikus és kézenfekvő, hogy a szomszédos országok mindig is jobban boldogultak (értsd : az ő érdekeiket tudták a mieinkkel szemben érvényesíteni) az mszp-szdsz koalícióval, mint az mdf-es és a fideszes “jobboldali” kormányokkal, mert a baloldal gyakorlatilag szabad kezet ad nekik a határon túli magyarság tekintetében, nem áll ki az érdekükben! Ez megfelel a szomszédos kormányok érdekeinek, de semmiképpen sem felel meg a magyarságénak! Pedig Magyarország kormányának a mi érdekeinket kellene képviselnie!

No persze, ha a kormány magyarokból állna, és nem zsidókból, meg kilóra megvett emberkékből – őket hívjuk mi zsidóbérencnek.

Az szdsz számomra hazaárulók gyülekezete mert idegen érdekeket képviseltek(nek)állampolgáraik és az ország érdekével szemben korábban a megszállók most pedig a gyarmatosítók érdekeit képvisel(ték)ik.

Folyik az eladósítás állami és egyéni szinten most gyártják a kamatrabszolgákat.

A liberális és kozmopolita baromságokkal megfertőződött altruista (all true = minden igaz, avagy mindenkinek igaza van, pedig mennyire nem így van, lejjebb írok róla) ember SAJÁT ELMONDÁSA SZERINT “minden ember” érdekét egyformán veszi figyelembe.

Ott sántít, hogy a legtöbb ilyen kozmoliberális valójában igen szilárd zsidó faji öntudattal rendelkezik. Ohó, mi adjuk fel az állásainkat, az érdekeinket, a kultúránkat, mindent, nektek meg chábád luvavics szektátok lehet, ami az eleve ridikülőz talmudot legszélsőségesebben értelmező szuprematista szekta? Olyan zsidó messiást várnak, aki kiirtja a gojokat majd, szerintük a gojok olyanok, mint a sertések, és ez egy háborítatlanul működő szekta, mellesleg az ő hanukájuk lett meg légószirénázva tavaly pár bombagyáros által.

A zsidóság egy rendkívül összetartó népcsoport, de ugyanakkor kifelé, a nemzsidókkal rendkívul intoleráns is. A II. vh előtt nem volt saját hazájuk (mondjuk Izrael születésével kapcsolatban is lenne egy-két jó történet, főleg palesztin szemszögből) mindannyian más orszagokban éltek, de a saját érdekeiket mindig fontosabbnak tartották az őket befogadó országokkal szemben. Magasabb rendűeknek hiszik magukat, “Isten kiválasztott népe” – ezt tartják magukrol.

Azon kívűl, hogy még mindig létezik az a baj (is), hogy éppen ők nem veszik figyelembe a többség akaratát, hanem egy szűk kisebbség érdekeit preferálják. Konkrét példaként : ha érdekelné őket a többség véleménye, akarata és nem csak az, hogy még ameddig lehet, húzzák az államból a hasznot, akkor feloszlatták volna a parlamentet.

A nacionalizmus jó dolog, azt jelenti, hogy én a saját fajtám, a magyar nép érdekeit képviselem, mert nekem ez áll az érdekemben! Tehát a nacionalizmus igenis etnikai alapú. Úgy, ahogy zsidó a zsidókét, a cigány pedig a cigányokét, stb.

Rajtunk kívül senki más nem fog a mi érdekünkben cselekedni, tehát, ha mi, magyarok nem ezt tesszük, akkor örök kudarcra leszünk ( vagyunk ) ítélve! Egyetlenegy nép, sőt, még egyetlen ember sem lehet sikeres, ha nem részesíti előnyben a saját érdekeit másokénál! Ezt szokták az ellenérdekű felek “faji kirekesztésnek” nevezni, – eképp próbálván megtörni a magyar érdekképviseletet – miközben ők is pontosan ugyanezt csinálják! Biztos lehetsz benne, hogy zsidó a zsidót, egy cigány pedig a cigányt fogja választani a magyar ( vagy más nép tagja ) helyett.

Ez így kellene, hogy természetes legyen a magyarok esetében is. De nem így van.