Álmodtam valahol régebben, és vissza akarok menni oda. Legyen ez a Duna partján Ácstől valamivel nyugatra álló angol vár, körülötte pedig régi házak – persze ez csak ott létezik. Egy jelentéktelen részletet kiválasztok, hogy ne kelljen túl sok részletet elképzelni egyszerre, mondjuk egy falat. Elkezdem AZT odaképzelni a szemem elé, egy idő után fogom látni is, először még homályosan, aztán kiélesedik a kép, és már ott is vagyok. Ha abszolút ébren kezdjük ezet el, az a nehezebb, előfordulhat, hogy maga a koncentrálás nem hagy elaludni, egyszerűbb kivárni a félálmot, ahol már képeket tudunk látni. Ebben az állapotban vagyok reggel is, amikor jellemzően nincs kedvem felkelni. Na, ilyenkor szoktam képeket látni, és értelmesnek tűnő szövegeket olvasgatni. Igen, ilyenkor a legkönnyebb tudatosan álmodni is, és ebbe a tudatosságba bele tartozik a kezdő helyszín kiválasztása. De ez még kevés lehet. Van néhány sarokpont, vezérgondolat, amit alapul vesz az álomgenerátorom, nappal párszor oda képzelem magam, és körül is nézek alaposan. Az aznapi vezérmotívum azaz leitmotiv “beégése” viszont, nem egy tudatos pont, nem egy parancsszerűen ismételgetett gondolat, hogy ma álmodjak erről, vagy vágy, hogy milyen jó lenne erről álmodni.

Kellemetlen, sötét, de nem csak emiatt nyomasztó helyen találom magam, mikor kezdődik az álom, a hely hangulata alapján különféle szörnyek felbukkanása csak idő kérdése. Nem mind félelmetesek mondjuk, vannak ilyen kis, Malacka-szerű lények is, elég ártalmatlanok. Önfelébresztési mechanizmus a jó nagy ijedelem, de mi pont a rémálmok stresszhatását akarjuk kiküszöbölni ugye. Akaratlag tűnjünk el tehát onnét, ijedezgetés helyett. El kell kezdeni egyre gyorsabban forogni, az órajárás irányába, ez általában tisztább helyre juttat, közben néha erős csikorduló hanghatást kelt, amitől nem kell megijedni, amúgy valószínűleg ez a hanghatást az ott tartózkodó egyéb lények is hallják. Ezek a sötétebb éteri helyek néha egyediek, de gyakran inkább a valóságból másolt helyszínek darkos verziói. Én is először Neszmélyen “jártam”, mikor erre rájöttem, a katolikus templomtól pár tíz méterre levő négyes kereszteződésben. Mivel nem volt kedvem a denevérek és zombik társaságához, fel lebegtem az út fölé úgy 10 méterre, és elkezdtem forogni – a tatai út felett kötöttem ki, de elhagytam az éterikus/alsó asztrál síkot. A becsukom a szemem, elképzelek egy másik helyet, és amikor kinyitom már ott vagyok módszer is működik. Az elképzelés folyamatára itt is igaz, hogy egyszerű helyet érdemes választani, mert annak minden részletére szinte folyamatosan tudunk koncentrálni.

Amikor legelőször, 1991-ben sikerült tudatosan álmodnom, abszolút nem ment még a repülés. Ennek oka, hogy a anyagi/földi valóság felfogására programozott nappali tudatot sikerült átvinni a tudatos álomba is. Az álomban pedig a hit, pontosabban az elvárás számít, az lehetséges, amit annak tartasz, de nem úgy, hogy talán sikerül, hanem úgy, hogy természetes, nincs például olyan akadálya, mint az anyagi világban a gravitáció, mivel maga a létsík jellegénél fogva nem állít elé akadályt. Persze erre akkor én nem figyeltem oda, egyszerűen egy tolóerőt adó tárgyat képzeltem el magamra, egyfajta rakétahátizsákot, ami röptet. Eleinte még valami búgó hangja is volt. Később is jól jöhet a módszer azért, ha olyan álomhelyzetbe kerülünk, ahol nagyon nehéz a mozgás.

Pontosabban minden sűrű, nemhogy a repülés, de a mozgás sem megy. Sokszor a kép sem tiszta, homályos, sötét. Mintha egy kísérleti digitális tévéadót néznék házi antennával. Ez pontosan azért van, mert nem vagyok tökéletesen ott. Félig a köztes térben, félig az adott síkon – mint félálomban – ugyanúgy egy helyre nézek magam elé, és az apró részleteket figyelem, amíg kiélesedik a kép. Ha viszont a kép tiszta, és látni rendesen, csak mozogni nem lehet szabadon, a létsík maga ezt nem okozhatja, ott elvileg mindig lehet szabadon mozogni, valószínűleg saját magunkat blokkoljuk le, valami nem áramlik a maga útján. Ez a zsibbadás asztrális megfelelője? Elkezdem az ujjaimat mozgatni, aztán lerázni a kezem-lábam, mocorogni egy kicsit, mondjuk helyben járni, ez szokott segíteni. Ha egyáltalán nem tudok megmozdulni.

Bele kerültem egy “eseménysor” álomba, amihez épp nincs kedvem. Jellemzően valami negatív, ismétlődő álom. Persze, tudom, valami, evilági életemből kimaradt, vagy rosszul végzett dologra figyelmeztetnek ezek az álmok, de ha ezt úgyis tudom, talán felesleges minden másnap a néhai érettségimről álmodnom. Amúgy is elég sikeres volt az annak idején, nem értem, mi vele a baj. Nem biztos, hogy egetverő katarktikus nagy lelki tanulsággal járó következtetést kell levonni – lehet, hogy egyszerűen többet akarunk tenni, mint ami sikerül, és/vagy több dolgunk van, mint azt győzzük. Pont, mint az érettségi előtti kapkodás, gondolja tudatom álom generáló része, és ezért. Megoldás : egyszerűen el kell hagyni a helyszínt, mondván “de hiszen egyszer én már leérettségiztem” “sőt nézzetek ide, még repülni is tudok”. )

Olyan is előfordul, hogy egyszerűen otthon, vagy egyéb nyugodt helyen kezdődik az álom, és álomhoz képest egész következetes az eseménysor. El lehet ilyenkor szórakozni a TV-vel, számítógéppel, könyvek, újságok lapozgatásával. Az asztrális sík érzékenysége a gondolataink iránt megnehezíti az olvasást sajnos. Eredeti tartalom helyett, a gyakorlatlanok olvassák a folyamatosan generálódó tartalmat, ez általában összefüggéstelen, részben halandzsanyelvű szöveg. Vagy akár szöveg helyett homály. Mert beképzeltünk egy ilyen korlátot.

Ezt nekem is nehéz visszaadnom… Ébren, mozgó járműből ablakon kitekintve kétféleképpen lehet figyelni a mozgásra : meredten egy pontot nézni, és akkor sokkal gyorsabbnak látom a mozgást, vagy lazábban fókuszálni, erre átváltani az előzőről olyan, mintha lassabban kezdenénk haladni. Ha szavanként, netán betűnként olvasok az álomban, az biztos, hogy halandzsaszöveg lesz. Értelmes szöveg az én álmaimban akkor olvasható, ha lazábban fókuszálok olvasás közben, tehát mondjuk egy egész sort olvasok egyszerre. Ez ébren a gyorsolvasásnak felel meg, ahol NINCS az a belső “narrátor” hang olvasás közben – így ki van iktatva a beszédközpont, nem jut zaj onnét a jelbe. Az elhalandzsásodás egyébként ébren is! észlelhető. Egy pillanatra rá kell nézni valami rövidebb szövegrészletre, aztán gyorsan elkapni a tekintetet onnan. Jó eséllyel félreolvasás lesz belőle.

Létezik olyan is, hogy automatikus írás, és ott sem mindig szellem diktál. Az asztrálsíkon is ott van egy csomó információ. Nemcsak szöveges formában, természetesen. Ismeretlen zenék, és nem összevisszaság, elég bonyolult a Depeche első 4 albumához (és az akkorról származó kiadatlan “demo” számaikhoz) hasonló például. Nagy lenne, ha azt onnan ide át lehetne hozni. Mivel a tudatunk ébren is a miénk, és nem is ebben az anyagi térben van igazából, innen csak érzékel, evidens, hogy ébren is vissza lehet menni képzeletben álomhelyszínekre, és akár olvasni is lehet ott. Egyből le lehet így írni, amit ott olvasunk! Azért megvan a nehézség : reggel, ébredezés, félálom, amikor már van testérzékelés, igen, akkor ez működik. De napközben, felpörögve nagyon nem, legalábbis nekem.

Az az, otthon. De mondjuk kinézve az ablakon egész mást látunk a helyén, amit ébren ugyanott. Meg aztán nincs minden ugyanott. Sőt, lehet, hogy más jellegű is az a lakás, pl. ott én egy malomban élek. És mégis teljesen ismerős minden, olyan érzés ott lenni, mintha eddig végig ott léteztem volna. Ezek azok a következetesebb eseménysorú, nyugodtabb, és valószerűbb elemeket tartalmazó álmok, amiről elég sokan állítják, párhuzamos világokból származó információkat tartalmaznak. Nem “oda” visznek el persze ezek az álmok, hanem az asztrális sík az egyik információgyűjtő és megosztóhely az anyagi világok közt. Van kb. 10 ilyen alternatív “otthonom” ott, mint visszatérő álomhelyszínek. De csak ismerős ottani helyszínek, nem visszatérő álmok. Mivel nagyjából tudom, mi hol található, az irányt, amerre el kell indulni, ha fel akarok keresni egy helyet, elkezdek repülni arra max 3-4 emelet magasságban. Ez a jó magasság számomra, mert így biztosabban stabil marad az álom – azaz nem ébredek fel. Ha elkezd homályosodni a kép, akkor valamire rá kell fókuszálni, és csak azt nézni. Közben megfogom egyik kezemmel a másikat, vagy kinyúlok, és megérintek, megtapintok, megmarkolok valamit. Másik technika, ha becsukom a szemem (ott az álomban még), úgy maradok egy percig, aztán kinyitom. Ha fel is ébredek, akkor nem mozdulok, nem nyitom ki a szemem, és felidézem az álom utolsó képét, és akkor általában visszatérek a félbemaradt álomba.  Persze csak ha nem az ébresztőóra pittyegése, vagy egyéb kényszer a felébredés oka. Az is segíthet, ha elkezdek repülni, csak ne egyenesen felfelé, mert általában az is egyenlő a felébredéssel. Lehet kombinálni, pl. egy házfalat végigsúrolni mellette repülve.

Természetesen a forgás is működik, de ha csak az a cél, hogy tovább álmodjunk. Egy másik álomhelyszínre vihet, ha az órajárás irányába forgunk egyre gyorsabban.

- itt is folytatom -

Honnan tudom, hogy álom? Szagok, ízek vannak álmomban is, nem innen. Még fájdalom is. Hideg-meleg is. A bőrérzékelés viszont álmomban teljesen más, nem érzem a ruhámat, valamint nincs légnyomás – szél lehet, de az is más, inkább érzékelhető áramlás, át-keresztül rajtam is. Valamint nem érzem a bokámon (sem) a súlyomat. Nem következnek egymásból a történések, nem folyamatos a cselekmény.

És különben is az volt a legutolsó dolog, ami történt, hogy lefeküdtem aludni. Hogy kerülök egész máshova? Lefuttatom ezt a gondolatsort lefekvés után. Félálomban van egy pontom, ahol még tudom, hogy lefeküdtem aludni, de már majdnem álmodom. Egészen eddig a pontig viszont maga a “belső beszéd” ébren tart, éppen ezért nem lehet ennek vagy más hasonló gondolatsornak a mantrázásával elaludni… Ha a sötétben már képes vagyok ábrákat, figurákat elképzelni (ezeknek hypnagogic images az egyik angol neve), és azok tényleg meg is jelennek, a feketeség szemcséiből alakulnak ki, akkor már majdnem álmodom, nekem ennél a résznél kezd csökkenni a test érzékelése is. Akkor hatásos tudatosítani magamnak, mi történik. Párszor így, az ábrákból sikerült álomkezdetet kialakítanom. Van egy ébren is visszatérő ábra. Neonzöld, éa sötétkék, közepükön lukas, pénzérme szerű korongok, téglalap alakzatban, pepita elrendezésben, és mintha forognának. Ott jelennek meg, ahova fókuszálok, ezek is. Igen, olyan, mint a logikai lapokból a kis korongok, még a színe is stimmel.

Ajánlott még a http://www.med.wayne.edu/degracialab/metaphysics/do_obe.pdf Mondjuk 107. oldaltól 207. oldalig. A pdf-ből keringenek régebbi verziók is, de lehet, hogy ennél újabb is van, vagy lesz. Hozzáírni szokott a szerző, szóval a frissebb verzió a nagyobb méretű pdf fájl lesz.

A Foxit Reader Portable úgy egyébként jó dolog.

1. Miről is van szó?

“Éjszaka mikor aludtam, és valamiért hirtelen felébredtem, akkor azt láttam, hogy egy iszonyat nagy pók a hálóján ereszkedik a plafonról, és a fejem mellett jobbra már majdnem az ágyamon volt. Hirtelen felriadtam az ágyból, de már nem láttam, gyorsan elővettem a zseblámpát, (ami épphogy még világított) és körül néztem, de sehol semmi sem volt. Ezután mégegyszer megtörtént: újra pók (csak most máshol), felriadok, zseblámpa, megint sehol semmi! Ébren álmodok?!”

“Hasonló gondok vannak nekem is… csak én általában felülök az ágyban és állitólag hülyeségeket beszélek! Illetve nagyon sokszor pókokat látok, és ilyenkor amikor kezdek magamhoz térni, akkor többnyire valóban meg is ijedek (pókfóbiám van, nem is kicsit!!!!!)! Szóval ez sem jobb, de én eddig nem aggódtam… Amolyan félálomban vagyok, vagy nem is tudom!”

“Az utóbbi időben rendszeresen látok asztrális pókokat az ágyam melletti falon, amikor éppen ébredek fel, és kinyitom a szemem. Aztán eltűnnek, pontosabban szertefoszlanak.”

“Alsó asztrális test: az a hordozó, vagy közvetítő test, amelyben egy lény akkor létezik, ha már a fizikai teste meghalt, de a szelleme még itt maradt az anyagi világban, azaz nem sikerült átmennie a szellemvilágba. Az alsó asztráltest összefüggésben áll a tudat alacsonyabb síkjával, az alsó asztrális síkkal.”

(nyilván azok a bizonyos pókok a valóságban is éltek)

“Sose féltem a pókoktól. Sőt, csodáltam őket. Kételkedtem is benne, hogy ártalmas szándékúak. Ha az Astral Spidersre rákeresel az (astralpulse.com) oldalon, több tucatnyi találat jön. Az egyik leggyakoribb egyszerű (vagy a legegyszerűbb) létforma az asztrálsíkon. De nem mindegyikük barátságos. Amelyik nem az, annak energia kell, a mi energiánk, az a tápláléka. Azért pókok, mert úgy néznek ki, de hasonlóak is az igazi pókokhoz, ezek a pókok is várnak, és figyelik – az álmainkat. Egyet elkaptam félálomban, persze a képzeletbeli kezeimmel – imádkozó sáskához hasonlóan összehúzódott. Úgy tűnik, az ijedtségre utaznak, nem egyszerűen arra, hogy túlük ijedjünk meg, elég, ha álmunkból sikerül felébreszteniük azt ijedtséggel. (én is ébredtem már így fel, nem is konkrétan valamitől megijedve, hanem csak egy tárgy nélküli ijedtséggel -SF)”

2. Magyarázat (próbálkozás)

Tudom, miről van szó. Én ilyen pókokat már láttam felébredés után, néha csak a hálójukat láttam, de kerestem is őket az ágyam fölötti szekrényen. A lakásban kaszáspókon, és azokon a kis, hangyaszerű fekete pókokon kívül semmilyen pókféle nem él meg, mert nincs tápláléka késő ősztől áprilisig, télen nincsenek legyek, szúnyogok.

Tehát élő pók nem lehet.

Csak a felébredés első pillanataiban lehet látni őket, mert akkor hangolódik a tudatunk fokozatosan vissza az anyagi világra. Amúgy ezt a részt hívják valósidejű zónának, mert az itt tartózkodók ideje egybeesik a fizikai világ idejével. Következik ebből még valami, ha az éber világból átlátni oda, akkor onnét is átlátni az éber világba. Tehát azok a pókok mindig ott vannak. Csak nem látjuk őket.

A pókok a mi tudatunk által kisugárzott negatív energiákkal táplálkoznak. A negatív itt érdest jelent, a “megnyeretlen” “nemmegyeznekem” megoldatlan konfliktusok, megoldaltan problémák által felhalmozott szorongást, általunk alapvetően elvárt beteljesületlen dologokat (a nincsek…), effélét.

Ami nekünk negatív, az a negatív energia. Szóval ezt mi döntjük el. Akár egy sikerünk kapcsán is lehet rossz érzésünk.

“Az idegen lakótér belakása : Elképzelek egy minden irányba kisugárzó aranyszínű fényt, ami bennem van, és ez a fény mindenütt kiárad belőlem, padlótól plafonig betölti a szobát, elmondom a térnek, hogy elvárom tőle az én tudatoméval szinkronban levő “szimpatikus” rezgéseket, ezen konzisztencia automatikus őrzését, és a velünk szemben ellenséges tudati energiák automatikus távol tartását – automatikus itt azt jelenti, hogy egyszerűen teret sem kapnak a negatív energiák, mert eleve nincs is mihez kapcsolódniuk a szobában jelen levő pozitív tudatosság struktúrájában.”

Ezt úgy (is) hívják, hogy Neuro Linguistic Programming. Szövegesen megfogalmazott kérés a felsőbb tudatunknak címezve.

Az idézőjelben írtakat csak lefordítottam, én annyit csináltam ezzel szemben (nem pókok, hanem lidércek ellen), hogy gondolatban párbeszédet folytattam a térrel a szobámban, a fekhelyemet nézve pontosan ugyanazt a képet vizualizáltam a tudatomban (a képzeletemmel, ami a második látás), mint amit a két szememmel magam előtt láttam. Annak is az volt a lényege, hogy az itt levő tér általam jónak látott “hangulata” (ezt a saját gondolataim alakítják) legyen az, ami, és ezt az állapotát őrizze is meg. Mintha csak a testrészem lenne az a térrész, ahol az ágy van. Lefixálás. Mint amikor a kisdiák első nap megy iskolába, útk közben ideges, de amikor ugyanazt az utat sokadszorra teszi meg, akkor már ismerős neki, és ez megnyugtató hatással bír, a nyugalom pedig újabb kellemes érzéseket köt az adott térrészhez. Pozitív visszacsatolás. “Ez az én terem, itt minden engem segít.” “Szeretet tere: amikor a minket körülvevő tér a mi szeretetünkre reagálva egészségünket és jóllétünket szolgálja.”

Aki a kabaláit, kedvenc párnáját, régi maciját, egyéb kedvencét teszi az ágya közelébe, az is ezt az otthonossá tételt valósítja meg. Nem tudatosan is működik a dolog, ami abban mutatkozik meg, hogy jobbakat álmodnak, és nyugodtabban alszanak(két, egymásból következő dolog). Az is működik, hogy most ebben a pillanatban elhatározzuk, hogy beszerzünk valami kabalát, és “ő” fogja őrizni az álmunkat – ha hiszünk ebben, akkor a figura az ehhez szükséges információval fel lesz ruházva!

Új és idegen környezetben történt meg velem is, hogy felébredve egy pókhálót, vagy pókokat láttam az arcom előtt.

Az ébredéskor látott pókokat negatív energiák jelenlétével magyarázó elmélet mellett van még egy másik lehetséges magyarázat is.

Az álmodás alatt az asztráltest kicsivel a test felett lebeg. (tehát az általam alvás közben elfoglalt térrész fizikailag fogadja az én tudatom tartalmát, és azt meg is őrzi)

Lehet, hogy a saját asztráltestünket látjuk felébredéskor egy pillanatra pók, vagy pókháló formájában. A szemünk már érzékel, de a tudatunk még nincs teljesen a fizikai világ síkján, és egy pillanatra képesek vagyunk látni a saját asztrális anyagunkat.

Az asztrális anyagot nem csak mi láthatjuk, hanem például a Kirlián fényképezéssel egy optika is, éppen azért biztos, hogy az, amit látunk, ott is van. Csak éppen az az “ott” pont az asztrálsíkon van. Az is egyfajta tér, ahol lehet tartózkodni, és, mint ahogy tapasztaltam, akár találkozhatnak is benne egymással az álmodók.

Mire asszociálunk a formákat látva? Az asszociációs láncon ha végigmegyünk, ki fog derülni, miért pont ezek a formák manifesztálódnak. Sajnos ehhez konkrét recept nincs, mert mindenki másként asszociál, de annyi, hogy az első, ami valamiről magadtól, ösztönösen eszedbe jut, nos az az asszociáció következő láncszeme. És ami arról jut eszedbe, az pedig megint a következő láncszem.

Meg is lehet jegyezgetni őket későbbi elemezgetésre, de ha kizökkenünk, akkor leállunk ezzel a tudati tevékenységgel – tehát pl. tollat/billentyűzetet ragadni és leírni biztos, hogy nem lehet. Diktafon (vagy hangkártyába dugott mikrofon), és a láncszemek nevének hangos kimondása viszont lehetséges rögzítési mód.

3. Hogy lehet elűzni őket (mondjuk ha ellenségesek)

“Visszatérő, pókokkal kapcsolatos rémálmaim vannak pár éve, és emiatt eléggé pókfóbiás vagyok. Vele jár a paranoia, azt érzem sokszor, hogy valami mászik a tarkómon, vagy a nyakamon. de ha odanyúlok, nem találok ott semmit. Este lefekvés előtt átnézem a szoba zugait, és szegleteit, nincsen e pók valahol.”

Nem lehet egyszerű pókfóbiával magyarázni ezeket a dolgokat. De mi a fóbiák oka? Múltbéli rossz tapasztalat! A terjedés mechanizmusa az asszociáció, ezért aztán amiről eszünkbe jut a rossz élmény, azt is megborzongjuk. Nem is muszáj hozzá konkrét, tudatos emlék, ez akár előző életből való negatív élmény is lehet.

Azért látunk pont pókszerű formájú lényeket, mert ezek az alacsonyrendű asztrális lények olyanok, mint amilyennek mi látjuk a pókokat. A képzeletünk is tud teremteni, és az, amit így létrehoztunk, főleg ha ilyen gépies lény, mint egy pók, már élhet önálló életet. Önállóság alatt azt értem, hogy a puszta pillanatnyi akaratunknak nem biztos, hogy engedelmeskedik. Mivel a pókokkal kapcsolatos IGAZI elvárásainknak megfelelően viselkedik. Természetesen ha sokat gondolunk a pókokra, és rettegünk tőlük, akkor álmainkban is meg fognak jelenni. (ez igaz is, én például sokat gondoltam az egyszarvúra, és megjelent álmomban, pedig nem féltem tőle…-SF)

Mivel a reakcióink határozzák meg azt, kapnak-e energiát ezek a pók(szerű) gondolati formák, legjobb, ha nem félünk tőlük egyáltalán, kárt úgyse okozhatnak bennünk. Ha az energiánkért vannak velünk, küldjünk nekik szeretetet, megértést, mosolyt, és részvétet, és hamar eltűnnek, mert ezeket a fajta energiákat pont hogy kerülik ezek az alsó asztrálsík rezgéseit kedvelő lények.

Még néhány dolgot megtehetünk. Akik rendszeresen tudatosan álmodnak, tapasztalták, hogy az alvóhelynek és környékének tisztasága jó hatással van az álmaik hangulatára.

Az aggodalmak, félelmek, szorongások, elintézetlen dolgok, megbánt döntések rágják a lelket, és kaput nyitnak a negatív, alacsonyrendű asztrális entitásoknak. Nem az a baj, hogy tettünk valamit, amit megbántunk, hanem az, ha állandóan azzal foglalkozunk, hogy milyen veszteségek értek minket, ezért elég csak egyszer kigondolni, mit tegyünk legközelebb ugyanabban a helyzetben, és kész. A pozitív kilátásaink módjain járassuk a gondolatainkat. (tehát álmodozni is hasznos-SF) Mi vagyunk mi, és szeretjük magunkat, ez legyen az alap. Összeszervezett, koherens rendszerben nem tud kárt tenni ellenséges asztrális befolyás.

4. Még pár kevésbé lényeges dolog

A 2.-t írtam először, azt magamtól, a 3. pedig fordítás, és abban is azt írták, hogy ezeknek a pókoknak a félelem különféle fajtái a táplálékuk.

Aggodalom, szorongás, hirtelen nagy ijedtség, kétségbeesés, és még egyéb szinonímák, amik most nem jutnak eszembe.

A pókháló jelenthet még olyan, számunkra kellemetlen, gúzsbakötő, és szorongató körülményeket az életünkben, amikre nincs ráhatásunk. Mondjuk ami elől elmenni sem igen lehet hova. Pl. pénztelenség, emberek ellenségessége/közönye egymás iránt, ilyesmik.

Itt jön az a rész, hogy elkezdek politizálni, és azt mondom, szavazz a Jobbikra, mert ahogy radikális Ferenc megmondta a Pörzse Sándornak Kibeszélőben az Echo tévén, mi a megoldás, a nemzeti radikalizmus. (eddig tartott az átemelt bejegyzés, ami “utoljára módosítva 2009 06 12″, akkor még Pörzse ott dolgozott, aztán a tulajdonos cenzúrázta, ellehetetlenítette, kinek a neve Széles, ő személyes karriervágyból inkább behódolt a narancsosoknak, rosszul tette. Azóta Tóth Gy. László és Kondor Katalin sincs már az “ekhó”-nál. Gondolkodó emberre, aki nem csápol Viktornak, ott nincs szükség)

Történet : itt volt egy pár szösszenetem, az most átkerül ide, mert November 1.-től nincs többé “google csoportok”. Lesznek újak is.

Kéne valami indító szöveget írni, lehet hogy kissé összevissza rendezetlen kapkodó izéhalmaz lesz, de legalább legyen. Hát akkor kezdjük.

Volt, hogy fórumban bedobtam témának olyan dolgokat, amik elsősorban a tudatomban léteznek. (másodsorban pedig asztrál és mentális síkon)

Pl. mi a Void, mi a sacred geometry, vagy szöveg elolvasásának képessége asztrálutazáson – erről pedig pont azt olvastam mindenhol, hogy szinte lehetetlen. Nekem ment.

Ha én valami olyanról írok, amit szubjektívan érzékelek, akkor más nem tudja, miről beszélek. Tehát a kommunikációs folyamat megszakad, mert nem tudják befogadni / értelmezni az üzenetet.

Mint amikor például leírom, mit álmodtam, de nem írom le az előzményeit, hogy már hány alkalommal jártam azon a helyen álmomban, nem írom le a lényeget, hogy mikre jöttem rá az álomban, és ugye sajnos nincs lehetőség képet vagy videót készíteni az álomról, tehát vagy a kit érdekel vagy a hiába érdekel nem tudom érteni kategóriába esik a téma

Bizonyos körökben divat hülyének nézni, aki emlékszik az álmaira, ezt ők úgy értelmezik, hogy nincs élete.

EGY kérdésem lenne ahhoz, aki véletlen ide téved, és ezt elolvassa :

Elsősorban az érdekelne, hogy *milyen helyen* játszódnak az álmaitok, azaz miben tér el az álmok helyszíne a valóságtól? Nekem van egy másik verziója a városnak és a környékének, ahol lakom, ami egy állandó helyszín, tehát minden álmom ott játszódik. Általában tudom is, hogy álmodok.

Adok pár linket is az álom témához az első angol, de ott fórum is van, azért érdekes az is

http://www.astraldynamics.com/

Magyarul

http://alom.szeretni.hu

És az iqdepo féle cikkek : én is itt olvastam először a témáról, még 1996-97 tájt

http://web.archive.org/web/*/http://iqdepo.hu/dimenzio/17/04menu.html

Lehetséges két vagy több ember szereplése EGY álomban, egy spontán megtörtént ilyen eset indította el az én kíváncsiságomat is ebben a témában.

Mert mi következik ebből : LÉTEZIK EGY KÖZEG ahol az álmok játszódnak, ez a közeg az asztrálsík, Az ugyanúgy egy hely, ahol lehet tartózkodni, mint a különféle helyek az ébren tapasztalt valóságban.

Ha ezekkel a tényekkel mindenki tisztában lenne, és komolyan foglalkoznánk azzal a másik világgal, nagyon furcsa dolgok történhetnének, és az nagyon cool lenne meg minden.

Nomeg nehogymá’ holmi kis szürke biorobotok tudjanak valamit, amit mi nem, nem igaz? xD

Minden felmerülő kérdést nem lehet egy posztban megválaszolni, de egy gyűjteményes válaszadó poszt jó kezdet lehet ehhez.

Ez itt nem is egy igazi blogposzt, pláne nem egy újságcikk, henem egyfajta fantomfórumozás, elolvastam egy csomó balos fórumot, és pár ottani kérdésre tudom a választ.

Alábbiakat leginkább akkor érdemes figyelembe venni, ha akarsz még egyáltalán szavazni. Azért szerintem akarj, elvégre nem fáj az.

Jós nem vagyok, de igencsak a társadalmi-politikai-gazdasági rendszer összeomlása felé konvergálnak azok a bizonyos negatív trendek.

Az nemcsak a politikára igaz, hogy ha a rendszerekből, amikben benne élsz, egy kicsit sem tudsz kitekinteni, akkor egyrészt nem vagy tudatos. Másrészt a mai médiahelyzetben, amikor szinte minden komoly infrastruktúrát igénylő médiafelület zsidókézen van, a kevéssé gyanakvó, hiszékeny ember tőlük kapja készen a “saját” gondolatait. Ez vezet a birkaság néven közismert jelenséghez, amikor is egy csomó ember vall a saját alapvető érdekeivel szöges ellentétbeni dolgokat, csak mert az a mainstream…

Persze nem árt, ha el is tudsz képzelni egy másfajta rendszert, a maga működési mechanizmusaival, folyamataival, és minden egymásból következő ténnyel. Feltalálni a spanyolviaszt nem kell, azt megtette helyetted Szálasi Ferenc, mi, hogy az ma már nem lenne aktuális, hát dehogynem, az ember azóta nem változott, csak a technika fejlődött. A keresztény erkölcs, és a hazaszeretet nem avult el.

Van ez a válság. Az évek óta tartó lassú romlás felgyorsult, még csak meg sem állt, úgyhogy hiszem, ha látom, de ezzel a neolib gazdasági mechanizmussal tutira nem fogjuk látni a végét. Ez a mesterségesen gerjesztett válság ugyanis egy eddig sajnos sikeres kísérlet a javak még nagyobb fokú koncentrálására. Letörik a tőzsdei árakat az eredeti töredékére és így vásárolják fel a javakat fillérekért. Így jönnek létre egyre nagyobb és nagyobb társaságok, a piaci verseny meg egyeduralommá, vagy kartell uralommá változik. Ha nem akarták volna a pénzügyi, gazdasági élet globális irányítói, létre sem jön. Éppenezért talán nem ártana NEM abból a választékból válogatni, amit a rendszer irányítói raktak elénk. Ide tartozik a most parlamenti ötarcú egypárt, a mainstream, azaz hát zsidó tulajdonú média, és az a kapcsolati, érdekszövetségekre alapuló hálózat, amit angolul establishmentnek neveznek. Az is ilyen hálózat volt, aki elítélte Galileit eretnekségért, mert kimondta, hogy a Föld forog, szóval nem nagyon kéne bízni bennük….

De amíg még ez a rendszer megvan, igenis csapjunk oda a szavazófülkében is. Nem, ettől valóban nem győz ’56, és nem oldódik meg minden bajunk azonnal. De legalább egy kis előrelépés és könnyítés lesz. Hogy jobb feltételek közt szervezhessük meg az igazi, hungarista ellenállást…

Basti:
2009. 01. 04. 0:16 -

“A jelenlegi társadalmi rendszerekben csak pártokban lehet gondolkodni. Nem azért mert jó, hanem azért mert másképp nem lehet. Az egész világot nem lehet megváltoztatni, azzal kell élni ami van. Lehet, hogy 500 év múlva másképpen lesz, de szerintem most nem azzal kell foglalkozni. Ez nem “fan” kérdés, hanem józan ész. Nyílván vannak a Jobbiknak is hibái, mindenben lehet a hibát keresni, de szerintem inkább a jót kell keresni és azért azt is lehet benne találni, legalábbis többet, mint a többiekben, elsősorban az “esélyt”. Aki azt gondolja, hogy bármilyen más nemzeti radikálisnak van jelenleg esélye bejutni a parlamentbe az nem normális. Tetszettek volna évekkel ezelőtt pártot alapítani, melózni és felépíteni, akkor lenne most miről vitatkozni. Elfogyott az idő, ez van. Mögéjük kell állni nincs más lehetőség, százszor jobb, mint bárki más jelenleg. Ha valakinek ilyen ambíciói vannak, akkor alapítson pártot, szerezzen ismertséget, megfelelő komolysággal, hogy hiteles legyen, adjon választ a fontos kérdésekre (ne csak tojásdobálással), minden megyében szervezze meg a “személyes” jelenlétet (ne csak egy filléres weboldalt), legyenek aktivistái, akik előadásokat tartanak, embereket meggyőznek, stb… A Jobbik ezt megcsinálta. Lehet utána csinálni, de nem csak odapofátlankodni és cédulagyárral azt hinni, hogy ezt a folyamatot meg lehet “spórolni”. Nevetséges.”

Miért szavazok a Jobbikra? (olvasónk levele)

“Ezt az aljasságot nem csak a kormánymaffia követi el, hanem bamba idiotizmussal tűri a magát szégyen-szemre ellenzékinek tituláló beszari megélhetési bűnöző banda is. Amit ezek a ROHADÉKOK demokráciának neveznek, az csak nekik az, de a nagy többség számára, számunkra gazdasági-politikai terrorizmus, diktatúra.”

Honnan van a Jobbiknak pénze, na mondjuk messze kevesebb, mint akármelyik pártnak – itt a költségvetésük, teljesen nyilvános.

Szóbakerült, hogy “A Jobbiknak nincs programja”, méghogy “nincs programjuk”, tessék : A Jobbik programja, 88 oldalas PDF és “A Jobbik készen áll a kormányzásra”.

Jobbikról való véleménytől függetlenül is érdemes elolvasni a 88! oldalas PDF-ben letölthető programot, mert pragmatikus, ésszerű, iránymutató írás az egyéni és nemzeti túlélés és fennmaradás szempontjából. Programelemzés is van : Van-e a Jobbiknak programja?

Napokban volt TGM őrjöngése valamelyik zsidólapban, hogy itt beszólnak a nyilas bloggerek a kormánynak, én ezt a felvetést viccesnek találom. Ez Tatai Tóth Elvtárs kommunikációs stratégiájára emlékeztet : én “építek”, te meg, ha leleplezed, hogy mégsem, akkor támadsz, és személyeskedsz.

A zsidó gazemberek egyik kedvenc kommunikációs módszere : öltöny, nyakkendő, minimális testbeszéd, kijelentő mód, lassan beszélnek, tehetik, mert úgyse vitatkozniuk kell, “alájuk kérdeznek” a haveri médiában, mert mindig könnyebb semmit mondani, mint támadni egy rendszert, akármilyn rossz is. Akkor jön az, hogy te “mindig csak nemet mondasz” “negatív vagy” “hőbölögsz”…

A támadó stílusról még : egyrészt, oka van, gyerekeket hurcolnak meg azért, mert népviseletbe öltöznek és ártatlan, a rendszert ellenző, annak hibáit újságíróként megíró, tehát ellenzéki! embereket tartanak fogva bírósági ítélet nélkül – Szent Korona Rádió, Hunnia – ilyenek történnek, itt tartunk, legsötétebb ötvenes éveket idéző zsidóterror, nehogy már ezt eltűrjük. Annak, aki hatalmon van, könnyű helyzete van, mert ha akár csak egy kis dolgot épített, dicsekedhet vele, és sírhat, hogy őt támadja az ellenzék, pedig mennyi mindent épített, az már nem annyira feltűnő, és nem is beszélnek róla, hogy súlyos hitelekből építették, és hogy túl drágán lehet igénybevenni, igen, az autópályákra gondolok. Az ellenzéki erők kritizálni szoktak, ez egyrészt a kormányzás hibáira való rámutatás, másrészt az alternatíva kifejtése. Esetüknben sajnos nem hibákról van szó, a hazudozás és az erőszakosság, valamint az “elszólások” (azaz az akaratlan őszinte megnyilvánulások) a szándékosság gyanúját erősítik.

Aki minden fellelhető rosszal azonosítva minket, “nácizik”, az ne csodálkozzon, ha lezsidózzuk. Különben is, mi csak védekezünk az ő gyűlöletük ellen. „Égjenek el a magyarok!” – ez annyira tipikus zsidaj magyargyűlölő duma…

Nézd a saját érdekeidet, a nemzet érdekei a te érdekeid is. Egyedül a bérharcban sem állhatsz helyt, mint ahogy az alábbi linken található cikk részletezi.

Magyarország, mint kényszermunkatábor – Egyre cudarabb a helyzet

“Hogy gyermekeinkre milyen jövő vár, az pedig csak rajtunk múlik. Épp most építjük nekik.” szóval jó lenne nem bedőlni a hazugságoknak.

Demagógia az, ha hamisan állítják magukról, hogy megadnak valamit, vagy hogy az ellenfelük majd el fog venni valamit. Az igazi demagógia az az mszp nyugdíjasriogatása, absolutely.
Hogy a jobboldal majd lecsökkenti a nyugdíjakat – ősi szoci hazugság, de ennek is bedőlnek páran sajnos. A Jobbik nem ígér 16. havi nyugdíjat – reálbérnövekedést, és bővülő foglalkoztatást viszont igen, és ugye abból majd több nyugdíjjárulékot lehet beszedni… Csak abból lehet adni, ami van, és a foglalkoztatásbővülést megcélzó gazdpol arra irányul, hogy több legyen. Nem felelőtlen ígéretek, és nem hitelből, mint a kádárista szocik – az a felelőtlen ígéret, aminek nincs meg a fedezete.

A januárban indított “hagyományos” aljas szoci nyugdíjasriogató kampányról pár link :

Globális nyugdíjátjátszás

Az átjátszás lényege : 1997-ben Bokrosék “Keresztülerőszakoltak a parlamenten egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy 2013-tól a maradék kevéske felelősségi kötelmeiket is felmondják a pénztártagjaikkal és a magyar állammal szemben.” – erről volt egy megerősítő szavazás decemberben, amit jelenleg az alkotmánybíróságon tárgyalnak.

A kormány külföldi befektetőknek játssza át az idős emberek megtakarításait. A törvény a nyugdíjak ellopására ad lehetőséget. A jogszabály valamennyi magánnyugdíjpénztárnak lehetőséget ad egy szabadon kiválasztott intézménybe történő beolvadásra. A jelenlegi magánnyugdíjpénztári tagok egyéni számláján felhalmozott megtakarítás pedig teljes egészében átkerül a magán-nyugdíjbiztosító részvénytársaságnál vezetett egyéni számlára.

Az MSZP hazudik a nyugdíjról – dokumentum
A nyugdíjasfalók és a trágyagiliszák esete az értelmiségi hübrisszel
Gátlástalanul hazudozik az MSZP a nyugdíjak ügyében
Svédcsavar 2.
„Egyértelmű, hogy 2010 sokkal rosszabb lesz az időseknek” A kajmánokat kivéve mindenkinek rosszabb lesz.
Az MSZP privatizálná a nyugdíjakat Levélben kapnak tájékoztatást az érintettek
Támadásban a szocialista gőzhenger
A Fidesz, a nyugdíj és a svédcsavar
Hatalmas kelepcét ástak a Fidesznek – 2 rész egyben
Vajon minden nyugdíjas hülye?
Elvették a 13. havi nyugdíjat a szocialisták, most gátlástalanul hazudnak. Honnan veszik a bátorságot?

ONNAN, HOGY ÚGY HISZIK, HOGY CSAK AZ Ő HANGJUKAT FOGJÁK HALLANI AZ EMBEREK, de ők azt csak hiszik, mert örökké a média sem írhatja felül hazugságokkat a megélt, megtapasztalt valóságot. És egyre több nyugdíjas internetezik… Amúgy a kor az egy állapot, egyszer mi is leszünk nyugdíjasok, remélhetőleg.

Az biztos, hogy nem csak üres frázispufogtatás, hogy ez lesz minden idők legbrutálisabb kampánya! Már most elkezdődött a szardobálás… Viszont az mszp ezzel a gusztustalan politizálással és állandó riogatással lehet, hogy a saját nyakába fogja akasztani a kötelet; a mondat abszolút értelmében. Mert ez a magatartás (ha ezt az állati demagóg viselkedésformát lehet ennek nevezni) a közömbös szavazókat is fel fogja háborítani, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy a választások végeredményének kihirdetésekor el fognak szabadulni az indulatok és egyáltalán nem biztos, hogy a JOBBIK hatására… Egyszerűen olyan felfokozott lesz a közhangulat, hogy a sok elfojtott feszültség hirtelen kirobban majd az örömmel keveredve… Ez szerintem nagyon veszélyes lenne, ha nem az MSZP-ről lenne szó! XD xD xD

Ezek a hülyék azt hiszik, hogy a nyugdíjasok nem tudnak számolni : egy csomó minden infláción felül drágult 2002 óta, főleg, ahol a szolgáltató/gyártó monopolhelyzetben van, mert mondjuk valaki eladta neki a vízmáveket, áramszolgáltatókat, mint alapvető nemzeti vagyont, bagóért + korrupciós pénzért.

Farkastörvények helyett szolidaritásban hinni demagógia lenne? A társadalmi szolidaritás nem demagógia, hanem minden, nem kőgazdag ember érdeke, mert ebből épül fel a civilizációnk, az, hogy nem megverekszünk a javakért, hanem megdolgozunk, és hogy idáig eljuthassunk, biztosítva vannak a feltételek. Ingyenes oktatás, olcsó tömegközlekedés, közbiztonság, közbizalom, szociális háló – ez ma mind épül lefele… Az épített környezet, az infrastruktúra, az összes igénybe vehető erőforrásunk. Maga a fizikai munka, ami mindezt megteremtette, újabban divat nem fizetni érte, ezt hazudják “körbetartozásnak”. Fontos, de pokoli rosszul fizetett munkákat többé senki nem fog elvégezni, ha ez így megy tovább. Mentőorvos, tűzoltó, effélék, gondolom szükség van rájuk… Totális önzésből még senki sem tudott társadalmat építeni, abból lesz viszont az anarchia, ahol ember embernek farkasa, ahol semmire sincs garancia, nincs alapvető köz és jogbiztonság, ahol senki sincs biztonságban, mert mindig akad erősebb, gyorsabb, de legfőképpen gátlástalanabb. A korlátlan individualista versenykultusz, párosulva a közösségek, így az alapvető biztonságérzet megszűnésével, ezt hozza ki az emberekből. Ez csak annak lehet érdeke, aki szét akarja verni a társadalmait, hogy már semmiben sem bízhassunk, és az emberekkel azt tegyen a puszta túlélésért cserébe, amit csak akar. Nem hülyeség sajnos a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei…

Az öszödi beszéd teljes hanganyaga, “hazudtunk reggel, délben, és este…” és ennek szavazott bizalmat az mszp háromszor is, először Öszödön, aztán meg ősszel, utána pedig tavasszal, jó kis társaság, mi? XD

Hát ide jutottunk velük…

Tipikus zsidó vélemény a magyarokról, hogy “mindent ingyen akarnak”, csak mert nem akarnak többször fizetni ugyanazért, nem hiszik el a bokrosista baromságokat, és nem hagyják magukat lehúzni. Mert természetesen a Föld 6,7 milliárd lakója közül csak és kizárólag mi vagyunk ilyenek, senki más. Aztán már lehet is puffogtatni a frázisokat, hogy “hát igen, a magyar mentalitás”, stb, stb, stb. És persze, lehet szemet forgatni mellé, mer’ az a menő.

Előbbi bekezdésben említett neolibbantak gyakran ékezet nélkül írnak, ezzel is kifejezve gyökértelen kozmopolitizmusukat…

Páran hihetik azt, hogy azért magasak az adók, mert vannak állami közszolgáltatások. Van valami “érdekes” vállalkozópárt, akik a honlapjukon a szocdarwinista, ateista Milton Friedmant istenítik. A cigánysegélyek, és a különféle szervezett lenyúlások, a multiknak adott adóforintjaink, valamint a céltalan, kizárólag a párttagság felduzzasztására végzett holdudvar és kilentúraépítés valóban sokba kerül, de ez szerintünk is mind rossz és felesleges kiadás. Miénk az OECD- országok második legnagyobb adóterheit kirovó adórendszere – ezt előbb az mszmp, majd az mdf-szdsz, végül a szocialista kormányok alakították ki.

A liberálisok mindig adócsökkentsről beszélnek, miközben adóemeléseket szavaznak meg, sőt, sok új adónemet is az ő javaslatukra vezettek be. A ma közgázt tanulók közül mégis azt hiszik sokan, hogy a liberális gazdpol nekik jó. Éppen az benne a furcsa, hogy ennyire naiv legyen valaki, aki pedig tanult, fiatal, és intelligens. Mert nem figyelnek…

A hatalom mindig azt nevezi szélsőségesnek, aki keresztezi az érdekeit, legyen ez sztrájkoló vasutas, jogai felől tudatos munkavállaló, környezettudatos vásárló, hagyománytisztelő vallásos ember (ennek neve libsiéknél fundamentalista), fogyasztói társadalomból (amennyire lehet…) kivonuló, aktív reklámkerülő, lelkes biciklista, sporthorgász, önkéntes alapon önvédelmi szervezetben tagságot vállalók – a Gárdisták… XD Márpedig aki nagyon mást akar, mint ami jelenleg van, mert mondjuk az ő kis életének minőségét is veszélyezteti rengeteg, sőt, egyre több, és egyre erősődő negatív folyamat – amiket a jelen kormányzás nem akar, a szalonellenzék pedig szintén nem akar megállítani, megszüntetni, visszafordítani. Radikálisan más kormányzást akar a nép tehát, és ezt jól is teszi. Egyedül nincs lehetősége fordítani a sorsán, mert azonos erővel, és szervezettséggel szemben azonos erőt és szervezettséget kell szembenállítani – mi van most, hát nem a magyaroknak kedvez a helyzet : kevés a bér, rosszak a munkakörülmények, nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, nem jelentenek be, egy ember végzi tíz munkáját, sok a stressz, és a többi, no nem minden kicseszés fordul elő, és nem is mindenkivel, de ezek sajnos jelenlévő tények. A munkásember egyedül a multikkal szemben nemigen képes érdekeit érvényesíteni, egy ember, ak vegyünk egy pereskedést, emberünk alig ér rá tájékozódni a munkajog világának vívmányairól , ha igen, akkor is végesek a lehetőségei, hiszen az ember feje nem káptalan – a komoly tőke, hatalmas kapcsolati háló, jólfizetett szakemberek általi kiváló jogismeret – és igen, van benne valami, hogy direkt azért ilyen bonyolult a jogrendszer, hogy Jóska Pista ne láthassa át…

Továbbá “mindig az az elnyomó, akit tilos szidni” – idézet Pozsonyi Ádámtól. Én meg azt mondom, az elnyomó arról IS megismerszik, hogy megvannak az eszközei, hogy utána nyúljon azoknak, akik szidják. A hunniás, Szentkorona rádiós politikai foglyoknak is csak néhány korrupciós eset, és telekspekuláció leleplezése volt a “bűne”.

És bizony, azzal kell szavazatot szerezni, amivel meg lehet szólítani a politika, közgazdaságtan, jog, kereskedelem, stb. témán kevésbé pörgő embereket – akik nem buták, csupán MÁSSAL FOGLALKOZNAK, netán nem érnek rá ennyire belemászni a politikába, mint mi… Nagy hiba őket sértegetni, elvégre a politikusokat le lehet váltani, ha néha nagy nehezen is, de a népet, azt nem… Tudom, hogy Bertold Brecht írta azt a Szabadság, Democracy című verset, de akkor se. XD

Ami a zsidókat illeti, vannak ők, és vagyunk mi. Mi sose leszünk ők, ők sose lesznek mi, és kész. Elég értelmetlen is vitatkozni velük, hisz teljesen mások az érdekeink, mint nekik – vitatkozni csak azzal érdemes, aki nem eleve ellenség, csupán bizonyos kérdésekben nem értünk vele egyet, és azok a kérdések nekünk, és nemzetközösségünknek tényleg annyira fontosak. Zsidó itt zömmel a többségnek katasztrofálisan rossz rendszer busás haszon-élvezőit jelenti. Nem feltétlen a fenntartóit. Ők még a saját fajtatársaikat is csak felhasználják, bár őket még értéknek tekintik, hisz általuk uralkodnak, belőlük kerül ki az utánpótlásuk, de minket nemzsidókat még emberszámba sem vesznek. Jó eséllyel közvetÍTve (Média=közvetítő) a zsidóktól származik a Jobbikkal, és egyéb hasonló alakulatokkal kapcsolatos negatív véleményed. Pedig ők röhögnek a markukba, hogy mi itt egymást szélsőségesezzük. Csak azért, mert sokfelől hallod a Jobbik elleni gyalázkodást, meg szélsőségesezést, az még attól nem lesz igaz. Mivel a zsidó alaptermészetéhez tartozik az érdekből való hazudozás, gondolhatod, mennyire bízhatsz meg a tőlük származó különféle közlések valóságtartalmában. Számtalanszor hazudtak már, de még a létük is hazugság – sokan közülük nem is zsidók, hanem kazárok! Lásd “A 13. törzs”, írta Arthur Koestler.

Aki még nem érti, mit akar Budaházy, (ugyanazt, amit mi ) olvassa el Budaházy újévi üzenetét – különös tekintettel a “Szavazott-e Ön a rendszerváltás óta egyszer is arra” alatt található részre. Ugye, hogy nem. Csupa szépet és jót ígértek. Még ha csak kis szeplőkkel és hiányokkal megvalósult volna, ma elégedett emberek tömegei élnének ebben az országban – de a lakitelki/szamizdatos, Soros és egyebek által “fogott” PARLAMENTI pártok már akkor tudták, hogy hazudnak. húzzanak mostmár a francba, lejárt az idejük, alkalmatlanok, korruptak, nem kellenek. Ötarcú cionista egypárt, Kossuth téri zsinagóga.

A látszólag ugyanazt akaró, de mára teljes egészében zsidók által megvásárolt és nekik behódolt Fideszről meg ennyit :

Miért nem fogok a Fideszre szavazni? (Folyamatosan frissítve!)

Kibucépítési hadjárat a Zsámbéki-medencében? – Pörzsének az állásába került az őszinteség

A kurucon írtak is bizonyítják, hogy a fideszdsz megvásárolt párt. A madöf Bokros Lajos által “fémjelzett” (ezt a szót használta a hvg, de micsoda egy hülye szó már ez) kóhnzervativizmusnak álcázott neoliberalizmusa pedig egyfajta fordított Robin Hood, elvenni a zegényektől, és odaadni a gazdagoknak – közben meg megsemmisíteni a középosztályt. És egy herényinek ezekután van pofája olajfestmény alatt, barokk karosszékben, egy antik bútorra könyökölve arról süketelni, hogy nekik annyi szavazójuk van, amekkora a középosztály. Arról nem is beszélve, hogy legújabban összeálltak az szdsz-szel – választási szövetséget kötöttek, közös lista, közös ideológia, közös pénztár, meg minden ami vele jár. Erre szokás azt mondani, hogy összenőtt, ami összetartozik. Ezt is Bokros mondta, még a kilencvenes években : “A hiányt és a károkat államosítjuk,a profitot privatizáljuk” – a zsidók jóljárnak, mi meg nyöghetjük az adósságot.

Achtung, juden!

Mibe köt bele a fizettett hazug libsibanda, még?

Van, aki tart az egyháztól, innen üzenem, ha amiatt teszi, mert úgy hiszi, hogy az az intézmény az ő személyes életébe akar beleszólni, feleslegesen teszi, az egyház irányítását már régóta, de 1968 óta mindenképpen átvették a szabadkőművesek, idehaza is a kikeresztelkedett zsidó, III/III-as Paskai, és a szintén zsidó Erdős Péter lett a püspök, hivatalos nyilatkozataiknak nincs jó értelemben vett éle, nem támadják a nemzetromboló erőket, sőt, az ébredő magyarságot tartják károsnak és veszélyesnek… Lehetne itt megemlítenem Semjén kapcsolatát a mazsihisszal, és gyakori izraeli utait, legutóbb épp egy, a nemzeti önvédelem elnyomásának módjait kitárgyaló kohnferencián jártak a zsidesszel.

Épp azért írja a Jobbik, hogy erkölcs- és hittan, mert a 2 nem ugyanaz. A vallásos szülők gyereke tanuljon hittant, a többi erkölcstant (etika).

Sokan úgy állnak ehhez a hittanélethez, mintha szabályos kínzás lenne az egész. Nem hinném, hogy ez kimondottan hátrányosan érintené a nebulókat, mivel az illem és az erkölcsösség teljesen kiveszett a legtöbb emberből. De a cionistáknak leginkább a becsületesség és Isten fogalma fáj a leginkább.

“A már a fogantatásától emberi életnek tekintett magzat valódi törvényi védelme.” – no de milyen szülő az, aki megöli a saját gyerekét? Az abortuszpártoló oldalt egyébként angolul pro-choice-nak nevezik , ami már önmagában cinikus kegyetlenség, elvégre itt egy élet kioltásáról van szó, nem arról, hogy ma kék vagy piros blúzban megyünk dolgozni… link is van :

Jobbik: Erőteljesebb törvényi védelmet a magzatnak!

Nem akart gyereket, hát akkor ne essen teherbe. Szedjen fogamzásgátlót, vagy mondja meg a faszijának, hogy húzzon gumit. Ennyi…

“A multinacionális tőke számára biztosított adókedvezmények felszámolása.” Ahogy azt Nyugaton már rég megtették. Nem szakadna ránk az ég, viszont lenne egy csomó adóbevételünk. Kivonulni is költség, képzett munkaerőt találni sem lehet mindenféle bantunéger harmadik világbeli országokban, másrészt meg – miféle (egy jellemző neoliberális hazugság…) “szabad és egyenlő” (futó) verseny az, ahol a legjobb, legerősebb versenyzők tíz perc előnyt kapnak?

“A multinacionális cégek támogatása helyett a magyar mikro-, kis- és középvállalkozók (mkkv-k) támogatása, különös tekintettel a családi vállalkozásokra és gazdálkodókra.”

Ez hosszútávon megoldja az előző problémát, rövid távon meg a plusz adóbevételből lehet segíteni a rászorulókon. Egyébként nagyon helyes. Ugyanis amit a multik támogatásként kapnak, abból pl. a dolgozók egy fityinget sem látnak. Nem tudom, hallottál-e arról, hogy az egyik multicég dolgozója éhenhalt, mert minimálbér alatti fizetést kapott, amiből még kajára sem telt… Ilyenek vannak, ezen változtatni kell. Vagy back to 19. század, ajánlott írók Émile Zola, Jonathan Swift, és Charles Dickens. Ilyenkor szoktak dühösen közbeszólni, főleg közgázos gyerekek, , hogy ezzel veszélyeztetjük a munkahelyeket. Mivel valószínűleg te sem vagy egy tőzsdecápa, hanem vagy munkáért kapott fizetésből élsz, vagy kényszer, másnéven kisvállalkozó vagy, nem tudom, miért, mivégre ez az indulat. Pont azok ellen, akik célkitűzései közt szerepel a munkások kiszolgáltatottságának ellensúlyozása a jogalkotás és jogalkalmazás eszközeivel AHOGY EZ NYUGATON IS VAN!, a kisvállalkozók jelen valóságban bürokráciával, magaas adókkal agyonvágása helyett vállalkozásbarát jogi környezet megteremtése.

Így járt ez az ország, amelynek “népe” a meg nem történt rendszerváltás óta immáron a harmadik ciklust löki oda és pazarolja el a nagytőke maradéktalan, elvtelen és leghívebb kiszolgálóinak a kormányrudat! És érdekes módon, a magyar valóság az éppen azt mutatja, hogy ezen szekértolók szocialistáknak vallják magukat.
Jönnek itt a multik fantazmagorikus látomásaival! És mi a valóság? A multik a munkaképes lakosság nem egészen 4%-át foglalkoztatják. Akkor, miről is beszélünk?
Egy készakarva tönkrevert és tönkretett gazdaság kér éltet vagy halált…

“A nemzet szempontjából stratégiai fontosságú ágazatok köztulajdonba vétele.”

Ha tiszta üzlet volt, akkor megvásárlás, nem sima államosítás.

De, nem komcsi módra lenne az sem! A kommunisták elvették minden tulajdonostol a jogos tulajdonát, a Jobbik pedig VISSZAveszi a nemzetlopott tulajdonát.

A szabálytalanul, törvénytelenül kötött privatizációs szerződések megszüntetése NEM a jogállamisag halála, hanem éppen a jogállamiság normális működese. Jó, mi? XD Ha egy privatizációs szerződés törvénytelenségen alapulva köttetett, akkor annak semmissé nyilvánítása nem “jogállamiatlanság”, hanem pontosan a jogállamiság működése.

“Működő-tőke kihelyezésének elősegítése a határon túli magyar és külföldi régiókba.”

Szomorú, hogy agrárország voltunk évszázadokig, most pedig az Unió azért fizet a gazdáknak, hogy számolják fel a gyümölcsöst, vágják ki a szőlőtőkéket, búza helyett pedig vessenek repcét, amiből bioetanolt lehet gyártani… Aláírom, hogy mezőgazdának lenni nem éppen életbiztosítás, hiszen jön egy fagy, egy aszály vagy egy árvíz-belvíz, és máris oda a termés, mégis úgy gondolom, hogy hosszabb távon jobban járnánk a földműveléssel, minthogy Kínából hozzuk a hagymát és Brazíliából a pirospaprikát. Nem létezik, hogy olcsóbb : csak a felvásárlók – ezek zömmel zsidó tulajdonú cégek – kapzsisága és kartellezése viszi fel a hazai termékek árait.

“A lerombolt lombikbébi-program újraindítása és kiemelt támogatása.”

“A gyermeket nevelő anyákat otthon vagy félállásban foglalkoztató munkaadók számára nagy mértékű adókedvezmények biztosítása.”

“A főállású anyaság intézményének biztosítása a legutolsó munkahelyi bér 75%-ának megfelelően.”

A jelenlegi, felelőtlen gyermekvállalásra nem megfelelő társadalmi réteget (igen, cigányok, de-és azon belül a legalsó társadalmi rétegre vonatkozik csak…) motiváló segélyezési rendszer megreformálásából sok száz milliárdot lehetne megtakarítani, de ehez egyik kormány sem mer hozzányúlni, pedig itt kellene kezdeni. Lásd a szlovák példa.

Egyébként a Jobbik nem mond ilyet, hogy a nőnek a konyhában a helye, és ne akarjon karriert. Morvaitól ez elég furcsa is lenne… XD Éppen arra irányul a tevékenységük, hogy aki gyerekeket akar, és A MELLETT vissza akar menni dolgozni, az kapjon is munkát. Kérdés, hogy mit tekintünk hagyományos családmodellnek, ha a saját szüleinkét, akkor a hetvenes, nyolcvanas évekét… Amiben már megvolt az, hogy a nők is dolgoznak, mégis megszülettünk és felnőttünk valahogy. Most még ez sincs – alig vagy egyáltalán nem születnek gyerekek.

Az meg a másik baromság, hogy minden nőre automatikusan csodakarrier vár, csak mert elmegy dolgozni, frászt. 10-12 órás, és sokszor annyira monoton munka. Pl. szalag mellett, vagy pénztárgépnél, ahol oda kell figyelni, 12 óra, amikor egyfolytában csak 5-6 órát bír egy ember összeszedetten odakoncentrálni. Elég is volna annyit dolgozniuk.

A női ambíciózusság jó példája maga Morvai Krisztina, amúgy az intelligens nők jó vitaképessége vitathatatlan…

“Energiaültetvények létesítésének állami támogatása a tradicionális mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területeken..”

… bezzeg erre van pénz!

Kéthetes hazugságözön 94 millió közpénzből (Barikád kommentárral)

A kollektív tudat nem egyenlő azzal, hogy valamelyik párt zászlója alatt masírozunk, együtt tüntetünk az utcán, és jelszavakat skandálunk, aki ilyeneket állít, arra a nemzetiszocialista időszakot kizárólag negatív színben bemutató zsidó propagandafilmek voltak sajnos komoly hatással.

Kollektivizmus és individualizmus

A cionizmus kollektivista zsidó nemzeti mozgalom! Masszívan! A cionista zsidók a vitáikat egymás közt rendezik le, de sose támadják nemzsidókkal karöltve fajtársaikat! Se vitában, se peres ügyben! És majdnem minden zsidó cionista. Nem, nem kell ehhez azt gondolni, hogy titkos összejövetelekre járnak – a csoporthoz tartozásért cserébe a jobbérzésűek is ehhez alkalmazkodnak, az egész lelki alkatuk a különállásra, és a magukat különbnek képzelő sovinizmusra hajlamosítja őket.

A minimális állam által előálló teljes individualizmus miatt van például az is, hogy a munkáltatók már azt sem tudják jódolgukban, mibe kössenek bele. Túl fiatal, túlképzett, túl öreg, gyereke van, nincs gyereke és majd szülni megy, nincs párja, van párja, házas, özvegy, mindenbe belekötnek – példákért itt egy munkaadói visszaéléseket taglaló blog, tele valódi rémtörténetekkel.

A zsidó akkor is zsidó marad, ha egyébként magát magyarnak és kereszténynek vallja, mondjuk leginkább ezt is érdekből szokták tenni,. Gondolom mindenki látott már hétköznapi zsidó arcok által írt egoblogokat, én túl sokat is, no azok közléseinek formája egyéni és egyedi ugyan, de tartalma semmiben sem különbözik egy vércionista, vérlibsi politikus vagy médiahazug nyilatkozataitól.

Különben is, tudatról van szó, nem külsőségekről. Nem uniformizáció ez tehát, és a kreativitásnak sem áll útjába semmiképp. Nem a zenei ízlés, meg a ruhaviselet teszi. Miközben ezt írom, nyolcvanasokból való kanadai Hi-NRG zenéket hallgatok, szóval mondjuk ki, nemzeti radikálisnak lenni nem jelent szubkultúrához tartozást, mert az több annál, egy felette álló dolog, ha úgy tetszik, egy nagyobb halmaz…

“Minden esetre a látszat ebbe az irányba mutat. Egyetlen alkalmat sem hagynak kihasználatlanul. Baljós jelmondatukká vált, “NEM FELEJTÜNK”. Ha viszont a 2. világháború utáni 10 éves magyarországi zsidóuralmat említjük, annak minden szadista borzalmával, hogy valósággal keresztre feszítették, megkínozták és kifosztották a vesztes háborút éppen a zsidók védelmében vállaló nemzetet, akkor pedig a keresztény megbocsátásból oktatják ki a meggyötört, naponta megzsarolt magyarságot.”

Kerkai Jenő jezsuita szerzetestől, a Vezérkönyv-ből idézve: ” Az ember a legnagyobb érték.” “halálos ellensége lelkünknek minden olyan ember vagy rendszer, mely testünket éhbérrel munkauzsorával koldusmankóra kényszeríti”. “nem tűrhetjük a zsebünkben s gyakorta a torkunkon kotorászó kezet, csak azért, mert szelídek, alázatosak, katolikusak vagyunk.”

“Senki sem kívánhatja, hogy a szelídség, a felebaráti szeretet jelszava mellett kifosztani engedjük magunkat.”

“Szeretjük sajátos népi értékeinket, szokásainkat, népművészetünket, hagyományainkat.”

“Ezek megmentése a falu megmentését jelenti.” “A falvak, tanyák, puszták népének nem sok oka van az életörömre. A sok-sok könnycsepp nem az életöröm, hanem az elkeseredés szálláscsinálója. Senkinek sincs a javak mennyiségéhez annyi joga, hogy azzal százezrek élethez való jogát nemcsak doronggal vagy késsel lehet veszélyeztetni, hanem minden nemű spekulációval, éhbérrel, uzsorával, tisztességtelen versennyel, egészségtelen munkakörnyezettel, túlórázással, stb. melyek jelenlegi gazdasági rendszerünk szörnyszülöttei. (Ez a 1920-as évek végéről és 30-as évek elejéről szól. Mintha ma írnánk.) Az élethez való jog felette áll minden magántulajdoni jognak, ha még olyan abszolútnak van is kikiáltva.”

“Haiti egyébként a neoliberális gazdaságpolitika igazi kísérleti laboratóriuma is.”

Érdemes lenne megkérdezni Bokros Lajost, meg a magyarországi „neoliberális” közgazdászokat, hogy vajon mi a véleményük a haiti gazdaság katasztrofális állapotáról? Pedig ha valahol, akkor Haitin hosszú évtizedeken át alkalmazták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. Az eredmény: a nemzeti össztermék rohamos csökkenése, a középosztály eltűnése, a hazai ipar teljes felszámolása, a parasztság nyomorba süllyedése, égbekiáltó társadalmi különbségek, az oktatás és az egészségügy elképesztő szétzüllése, súlyos környezeti és erkölcsi válság. Mindamellett el tudom képzelni, hogy Bokros és a hozzá hasonló senkiháziak azt mondanák: az a baj, hogy nem hajtották végre elég következetesen a „reformokat”. Mivel a „nép nem értette meg a reformok jelentőségét”, illetve „a nép nem elég érett a reformok végrehajtására”. Hasonló képtelenségeket mondogatnak nálunk is. Vagyis ők, a zsidó „neoliberálisok” az IMF és a Világbank vezényletével kifosztanak, tönkretesznek egy országot, a következményekért pedig a nyomorba döntött népet vádolják meg, amely „képtelen megérteni a reformok jelentőségét” !!! Bizony így megy ez, a bokrosizmus csak egy vallás, ami racionalitásnak álcázza magát… és nem prosperál tőkle a gazdaság, az egy káros téveszme, elleniben ide vezet.

Csak mert vannak, akik egyenlőségjelet tesznek a Jobbik, és a kommunisták közé:

„…A marxista kommunizmus ugyanis az eddig ismert legteljesebb és legtökéletesebb monopolrendszer, ahol az államot kizárólag birtokló elit hatalmát már semmilyen konkurencia sem veszélyeztetheti. A kommunista diktatúra az a totális politikai és társadalmi monopólium, amely önfenntartó és elvileg öröknek tekinthető. Ha pedig ezt a monopolrendszert globálissá lehet fejleszteni, például világforradalommal, akkor az megfelel a vezető pénzügyi körök távlati érdekeinek. Vagyis érdemes befektetni a világforradalomba és a kommunizmusba…”

Erről próbál szólni a neoliberalizmus is!

Kit érdekel, mi van a másikkal – ez az alapállás ma sajnos az élet sok területén. A negatív társadalmi jelenségbe beletartozó egyedek közül mindenki el van foglalva a maga bajával, akinek meg nics baja, az meg nem törődik a máséval. Sőt, azt sem akarja, hogy más törődjön vele. Még azt sem akarják gazdagék közül sokan, hogy a legszegényebbek némi állami segítséggel oda juthassanak, hogy magukon segítsenek. Jó példájan ennek a fórumokat tandíjért, vizitdíjért, egyéb sarcokért teleüvöltő kajmánkórus. Szerintük a szabadverseny meg a piac automatikusan elrendez mindent. Persze valójában leginkább azt, hogy eleve labdába se rúghasson a többség. Valami félreértelmezett egyenlősdi teszi, hogy mindenkitől azonos, és túl magas teljesítményt várnak el.

Minapi történet, vége a Makona Kft.-nek. De a világnak nincs vége, ezt viszont Makovecz Imre mondja, jóllehet az ő cége a Makona, ő alapította. Bár ami történt, mindenképpen nagy veszteség az építész számára, nem csak anyagi, sokkal inkább lelki-szellemi értelemben, töretlenül munkálkodik egy másik világ, ahogy ő mondja: egy második Magyarország megerősítésén. Egy második Magyarországén, amelyből reményei szerint egyszer az igazi Magyarország lesz. Erről beszélgettünk vele.

Makovecz Imre: Különös rágalmakat kezdtek terjeszteni rólam Erdélyben. Ezt nevezik operatív műveletnek a szolgálatok, mondta egy volt hírszerző tiszt

– Személyre szól a Makona elle­hetetlenítése?

– Nem vagyunk kivételek, ez lett a sorsa több ezer magyar vállalkozásnak. Számlákat adtunk annak rendje és módja szerint az elvégzett munkáink után. Akadt azonban néhány megrendelő, aki nem fizetett. Ennek ellenére nekünk le kellett volna rónunk az APEH-nek a számlán szerepelő összegek forgalmi adóját. Megjegyzem, sehol a világon nincs ilyen rendszer, csak nálunk. A harmadik eset után végképp elfogytak a tartalékaink, az APEH zárolta a Makona Kft. számláját. Azaz minden bevételünk automatikusan az adóhatósághoz kerül. Innen kezdve a kft. alkalmazottjai nem kaptak fizetést, de nem jutott pénz a rezsire sem. Ennyi.

– Mekkora összegről van szó?

– Összesen hetvenmillió forint kintlevőségünk van, de csak húszmillió forint után maradtunk adósak a forgalmi adóval. Ez elég ahhoz, hogy a cég tönkremenjen.

– Tönkremenjen vagy tönkre­tegyék?

– Mondjuk úgy, hogy tönkretegyék, mert szándékos folyamatról van szó, amelyet csak tovább fokoz a magyarországi adó mértéke. Utánaszámoltunk, kiderült, hogy százforintnyi bevételből 17 forint 60 fillér marad végül egy cégnél. Szerintem ez is páratlan a világon. Ráadásul amíg a kis- és középvállalkozások súlyos terheket cipelnek, a multinacionális cégek adózás nélkül vihetik ki az országból a náluk keletkezett értéktöbbletet. Ez közönséges diszkrimináció, mely teljes mértékben szembemegy a piaci verseny szellemével és szabályaival. Nem az a csoda, hogy vége a Makonának, hanem az, hogy eddig egyáltalán tartani tudta magát, s hogy vannak olyan kis- és középvállalkozások, amelyek dacolnak még az egyre tragikusabb viszonyokkal.

– Hogyan állhatják még a sarat?

– Úgy, hogy csalnak, mert kénytelenek csalni, meg átmennek Szlovákiába vagy Romániába. Az a céljuk azoknak, akik ezt az egészet az ország nyakába zúdították, hogy eltűnjenek a magyar vállalkozások, s az emberek a nagy multinacionális cégek alkalmazottjai legyenek. Döntésképtelen, akarat nélküli robotok, dróton rángatott rabszolgák. Akik nemcsak a multik profitját hizlalják, de eltartják azt az idegen réteget is, amely ebbe az országba akar költözni. Nem tudom pontosan megmondani, kik ezek, de azt látni kell, jó ideje készítik már a helyet nekik.

– A kis- és középvállalkozások jelentik Magyarország gazdasági erejét. Ha sikerül megsemmisíteni őket, sohasem áll talpra ez a nemzet és ez az ország, mert nem lesz meg a gazdasági alapja hozzá.

– Nem lesz meg a gazdasági alapja, és ennek következtében eltűnik az a sajátosan középosztályi, polgári szellem is, amelynek a megerősödésére, kivirágzására oly nagy szükség lenne. Számomra az a megdöbbentő, hogy vannak emberek, akik mindezt el sem hiszik. Képtelenek elfogadni, hogy azok a gazdasági és politikai vezetők, azok a hazai és külföldi döntéshozók, akiket naponta mutogat a média, méghozzá nyájas mosollyal az arcukon, ilyen aljasságra képesek. Sokszor én sem hiszem el ezt az egészet. Mert nem akarom elhinni, mert a többi magyarral együtt én is élni szeretnék. Ez a lélek sajátos önvédelme.

– A vidéket, amely a magyar kultúra letéteményese és a magyar hagyományrendszer őrzője, már két vállra fektették. A falu szinte szitokszó lett a liberálisok háza táján.

– Nem most kezdődött. Az 1970-es években a VÁTI azt a feladatot kapta, hogy szüntessen meg ezerháromszáz települést. Konrád György és Szelényi Iván alkotta meg a folyamat forgatókönyvét. Azt írták, hogy szerep nélkülivé kell minősíteni a kiszemelt falvakat. Ehhez először el kell venni az iskolájukat, aztán az orvosi rendelőjüket, végül a tanácsi apparátusukat. A hírre azonban mi is összefogtunk néhány kiváló kollégával. Heten lehettünk, maximum nyolcan. Fogtuk a gyáva tanácselnököket, és elvittük őket a bátrakhoz. Tapasztalatcserére, feltöltődésre. Ennek az lett az eredménye, hogy egymás után kezdtük építeni a faluházakat, amelyek az ellenállás szimbólumai lettek. Megakadt az egész pártállami folyamat.

– Csakhogy a mostani ellenfélhez nem lenne elég hét-nyolc ember.

– Dehogynem! Sőt! Három ismerősöm járt nálam az imént, egy különleges iskolát alapítunk vidéken, amelynek a természetközeliség és a hagyományőrzés adja a szellemi fundamentumát. De bejelentkezett egy sváb település is, csak annyi a különbség, hogy ők a saját örökségükre, a kézművességre, az iparosmesterségekre építenének elsősorban. Létezik egy úgynevezett második Magyarország, amely építi önmagát, s készül a változásokra. Azért beszélek második Magyarországról, mert a hivatalosnak mondott közélet hátterében folyik ez az építkezés és készülődés. Egyfajta illegalitásban, mert csak illegálisan lehetünk ma magyarok Magyarországon.

– Van, aki azt mondja, a Makona tönkretétele súlyos pofon a ter­mészetközeli s a népi hagyományokból merítő organikus építészetnek. Vagyis annak az építészeti iskolának, amelyet ön alkotott meg. Ez is csak egy összeesküvés-elmélet lenne?

– Pofon? Az volt eddig is. Az Antall-kormánytól kaptam eddig az egyetlen állami megrendelést, a sevillai világkiállítás magyar pavilonját. Bármit is gondol rólam a mai hatalmi kurzus, elpusztítani nem tud. A kollégáimat sem. Ők új kft.-t alapítottak maguknak, biztos, hogy sikeresek lesznek.

– Nagy változásról beszélt az előbb, de van-e ennek valamilyen történelmi előképe, kellő tapasztalatokkal rendelkezünk-e ehhez?

– Ha valaki most a rendszerváltásra gondol, akkor az rossz helyen keresgél. Nézzük csak meg, hová jutott az eltelt húsz év alatt ez az ország! Horthy Miklós viszont szintén húsz év alatt erős államot teremtett a kifosztott, felforgatott és porig sújtott Magyarországból Trianon után.

– Igen, de sok történész szerint a trianoni békediktátum miatt érzett társadalmi felháborodás olyan nemzeti egységet teremtett, amelyre építeni lehetett. És most mire lehetne építeni?

– Megvan a szükséges erő. Csak most csendesebb, óvatosabb, elmaradnak a hangos szólamok, a jelszavak. Nem énekelünk, nem szavalunk, hanem megyünk dolgozni Erdélybe meg a Felvidékre. És persze ez a csendes erő érvényesül itthon is a második Magyarország építésében. Feladat van bőven. Mondok egyet. Budapesten, a Gellért-hegy tetején műemléki védettséget élvez az ott található Citadella. Az a Citadella, amelyet azért építettek a Habsburgok 1854-ben, hogy onnan lőhessék adott esetben az újra lázongó Pestet. És hát ott éktelenkedik a Szabadság-szobor is. El velük! S építsük meg helyükbe a Magyar Hősök Panteonját, amelyet eredetileg is oda tervezett Medgyasszay István.

– Magyar hősök… Mit szól majd ehhez a baloldali értelmiség?

– Nem tudok mit kezdeni velük. A Rákosi-rendszer kiirtotta a klasszikus középosztályt, és egy identitásában bizonytalan, de párthű, könnyen vezényelhető réteget emelt a helyére. Az ő fiaik lettek a mai értelmiségiek. Emberek, akik igent és nemet sem tudnak mondani. Az igazi baj az, hogy a mai értelmiség még mindig felépítménynek tekinti a kultúrát, függetlenül attól, hogy ismeri-e a marxizmust, vagy sem. Miért lenne felépítmény, miért nem tekintjük a kultúrát, illetve a szellemet az élet alapjának?!

– Az ön által létrehozott Magyar Művészeti Akadémia is ezt az elvet vallja?

– Ott nincsenek markáns választóvonalak és megkötések. De valahogy úgy alakult, hogy a liberális gondolkodású emberek a Magyar Tudományos Akadémia, a konzervatív és nemzeti gondolkodásúak pedig a Művészeti Akadémia felé gravitáltak. Mellesleg az MTA korábbi elnöke tett nekem egy ajánlatot annak idején. Azt mondta, ha felhagyok a Művészeti Akadémia szervezésével, akkor az MTA rendes tagja lehetek. A Művészeti Akadémiát választottam.

– Ön most hetvenöt éves. Sok minden van a háta mögött. Hogy látja ma a világot?

– Olyan, mint egy zárt osztály. Lassan vagy gyorsan, melyik hogy, de porrá hullanak az értékek. Sokan azt hiszik, a fogyasztás, a „vedd meg és dobd el” szelleme, csak a világgazdaság működésének modern mechanizmusa. Nem, ez egyfajta filozófiai válságkép. Mindent egyre silányabb minőségben gyártanak, hogy hamar elhasználódjon, s az ember kénytelen legyen megvenni ugyanabból a következőt. A következő mobiltelefont, a következő autót és így tovább. A minőség pedig tovább romlik, hogy minél gyorsabb legyen az átfutás. Igen ám, de ha lemondunk a dolgok, a gondolatok, az élet és a morál minőségéről, ha nem a minőség, azaz a jobbá válás és a jobbá formálás vezet bennünket, akkor nem felfelé megyünk, hanem lefelé. A tárgyainkkal, a szellemünkkel, a gondolatainkkal együtt.

– Ha ilyen a világ, egy zárt osztály, ahogy ön mondja, miként válik kivétellé a jövőbeni Magyarország, amely nem lefelé, hanem felfelé szeretne inkább törekedni?

– Kicsi lépésekkel. Először is meg kell erősíteni Orbán Viktort, szerintem neki nincs alternatívája. Másrészt fel kell függesztenie az országnak az adósságtörlesztést. Har­madrészt pedig államosítani kell. Ezen belül nemcsak az MSZP-s és SZDSZ-es klien­túra elszámoltatására van szükség, hanem vissza is kell szerezni az elrabolt állami vagyonrészeket. Miért Orbán? Tetszik a purizmusa, a nyugalma, a szerénysége. És nekem mint építésznek sokat elárul róla az az emberi léptékű ház, amelyhez egy kalotaszegi kapun lehet bejutni. Más, mint Gyurcsány kétes módon szerzett, hatalmas villája, amelyhez még aztán hozzá is építtetett. Mint akinek a szar sem elég büdös.

mh.hu

Verseny. Rendkívüli alkalom, összehasonlítás jellegű próbatétel, melyen a résztvevők megmérkőznek.

A tartós stressz, azaz a distressz gyilkol, az akaratlagosan, választottan átélt izgalom pedig pozitív hatású, noha stressz az is.

De ez egy állandósított verseny. Az élsportolók sem lennének képesek mindennap világszínvonalon teljesíteni. A (zsidós) tőke a munkaerőtől ma mégis ezt várja.

Léteznek humánus tőkések, a jó értelemben vett államon kívül is, ezek általában vagy magyarok, vagy más európai országokból való közepes cégek.

Belső piac : legfontosabb. Már ha nem akarunk Európa rabszolgatartó, romlottélelmiszer felvásárló és szemétlerakó telepe lenni.

Kis és közép vállakozások, beleértve azokat a leggyakrabban német, francia tulajdonban levő üzemeket is, amik gyárnak túl kicsik, kisvállalkozásnak túl nagyok. Ők a legnagyobb foglalkoztatók, nem a multik. Forráshiányosak, csak magas kamatra kapnak hitelt. A hitelező bank kockázat nélkül hízik mások munkáján!

Megszorítások. Ha csökkennek a bérek, csökken a vásárlóerő, csökken a piacuk!

Több százmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást viszont a multik kapnak, az egyedi kormánydöntések kedvezményezettjei is ők. Ezek körében alig akad hazai vállalkozás, annál inkább külföldi tulajdonban álló óriáscégek, amelyek hosszú ideje élvezik a diszkriminatívnak is tekinthető pályázati előnyszerzés valamilyen formáját.

Az világos, hogy a korrupciót kiküszöbölve a legjobb ajánlat győzne. De eleve a pályázat egy zártkörű verseny, amiben csak a meghívottak vehetnek részt – és ezért is fizetniük kell. Kisvállalkozások önrész ÉS (maffia)kapcsolatok híján tehát kiestek.

Sokkal tisztább lenne a panelprogram is, ha lenne egy összeghatár, ameddig támogatják, persze épülettípusonként/méretenként más, és egyszerűen megcsináltathatnánk a mesterekkel, akik kiállítanák a számlát, egy részét kifizetnénk, aztán a mesterek elballagnának vele mondjuk a postára, ahol az állam kifizetné nekik a többit – ez lenne a támogatás ugye.

Elmúltál negyven, te kiestél. Vidéken laksz, te is kiestél. Nem tudsz három nyelven, te is kiestél. Nincs gyereked, biztos akarsz majd, kiestél. Van gyereked, az majd beteg lesz, és nem jössz dolgozni, kiestél. Nincs párod, biztos keresel majd, és ezért nem tudsz a munkádra koncentrálni, kiestél. Van párod, sietsz haza, hogy vele legyél, nem veszed komolyan a munkahelyed, kiestél.

Hallani olyan szocdarwinista böffenéseket is, a magas lóról, akit mindez nem érint, hogy “Nem szociális intézmény a munkahely, tessék elfogadni, hogy a minimálbér felét éri a 12 órai munkád.” – de nem is rabszolgatartó intézmény.

Nem tetszik a pofád, te is kiestél. Nincs három diplomád, és öt év szakmai gyakorlatod 25 évesen, kiestél.

A verseny szervezőit mindez nem érdekli. Sőt. Ők így kapnak olcsón rabszolgákat a gyáraikba. Minél több a munkanélküli, annál pótolhatóbb a munkavállaló, annál kiszolgáltatottabb, még a törvénytelenségeket is eltúri, pl. ilyen a ki nem fizetett hétvégi/túlórás munka – hiszen pillanatok alatt találnak a helyébe másikat.

Ez itt az önfeladás versenye, amiben az elsők jutalma a gyarmati szegénység, a modern rabszolgasors.

Mint ahogy nem kérek abból a Meggyes Tamásból sem, akit az esztergomi fideszesek vallási hevülettel vesznek körül, és istenítenek. Az ok egyszerű. Ő is, mint a fideszesek nagy része (vagy talán az egésze?) valószínűleg együtt szavazott 2009. év végén arról, hogy a titkosítási törvények feloldását szigorítsák, mielőtt a Jobbik bejut a parlamentbe, és fényt deríthetne az elmúlt 20 év politikai, gazdasági üzérkedéseket levezénylő jelenlegi parlamenti “elitünk” tetteire. A kétharmados törvényt 332 igennel fogadta el a 386 férőhelyes parlament és 2010. április 1-vel helyezi hatályba. A törvény elfogadásával nem csak a nemzetbiztonsági ügyekhez való hozzáférést szigorították meg, hanem a közpénzekhez kapcsolódókat is!

Kiszavazták a törvényjavaslatból azt a bővítést is, hogy a jövőben bármely állampolgár kezdeményezhesse egy titkosítás feloldását! Szabadságvesztés veszélye fenyegeti azt a személyt, aki közérdekből hoz nyilvánosságra titkosított adatot, bár az információ nyilvánossá tétele lehet fontosabb lenne, mint annak titkossága, például ha segítségével akár több milliárdos, korrupciós ügyeket akarnak leleplezni! Megszavazták, hogy egy titkosított dokumentum akkor se hozható nyilvánosságra, ha később kiderül róla, hogy jogtalanul titkosították, pl. bűncselekmények takargatására! Így biztosította be magát a két “nagypárt” (és a két, herényire zsugorodott, most már mindenhova csak párban járó pártocska), hogy az elmúlt 20 évben a politika színpadán, az előadáson nagy ősi ellenségeket eljátszva, de az előadás végén, a függöny legördülése után, a közös művészöltözőkben együtt osszák szét egymás között a sztár-gázsit. És ha revizort kapnak, közös összefogással, kéz kezet mos alapon nehezítik meg annak dolgát.

“…mégis mivel magyarázható, hogy amikor 1998 tavaszán egy képviselő megkérdezte Orbán Viktortól: „Komolyan gondolod, hogy elhiszik, ti tényleg keresztények és nemzetiek lettetek?” az érintett erre így felelt: „ Nyugodj meg, tudjuk, miként hitessük el!”? (Szerkesztő: erről ír a “Kire szavazzon a keresztény 2010-ben?” gondolkodója, mely ITT olvasható.”

Egyre többet hallani a Jobbik ellen érvelő fideszesek részéről, hogy a nemzeti radikális párt tapasztalatlan, még nem bizonyított, szemben a polgári szövetséggel, amely már megmutatta: képes a magyar érdeken alapuló felelős kormányzásra. Csakhogy a Fidesz négy éves, 1998-tól 2002-ig tartó kormányzásának tényei ennek éppen az ellenkezőjét tanúsítják.

Számomra sokáig érthetetlen volt, hogy a FIDESZ miért annyira Jobbikellenes, mivel nem is olyan régen még támogatta azt. Aztán lassan világossá vált, hogy a Jobbik rohamos népszerűségnövekedésével meglátták benne a politikai ellenfelet és egyre sürgősebbé vált likvidálása a politikai hadszíntérről. Csakhogy elkéstek. Mára már közös erővel próbálja a FIDESZ és az MSZP a saját vitáik mellett rossznak, fasisztának beállítani a Jobbikot. Holott erről szó sincs. Valljuk be őszintén, értelmes magyarázattal még egyik sem állt elő, maradt csak a fasisztázás. És ahogy lassan vérszemet kaptak és elvakította őket a Jobbikgyűlölet, a politikai csatározások mögött egyre gyorsabban folyt a magyar föld idegen kézre játszása, a lopás, a dilettáns kormányzás. Ma már ha kiderül egy politikusról, hogy lopott, csalt vagy hasonló galádságokat művelt, az az emberek szemében már csak egy csepp a tengerben. Szerintem egy politikus feladata az országvezetésben való erkölcsös részvételen kívül a példamutatás a nép felé. Ma már nem arról szól a politika, hogy ki mit tud felmutatni, hogyan tudja ezzel nagyobbá tenni magát a nép szemében, hanem hogyan és mennyire tudja a másikat lealacsonyítani, a sárba tiporni. Ezért érzem úgy, hogy egy párt amely a tisztességről, a rendről, a nemzetről és az elkörcsről beszél nem lehet rossz. Mondhatná ezt az MSZP is, de ennyire azért nem vastag a bőr a képükön. Nézzük meg a japánokat. Pár éve kiderült egyik politikusukról, hogy sikkasztott. Nem várta meg a bírósági felelősségre vonást, öngyilkos lett, mivel ő is tisztában volt tettének súlyosságával. Mi történik ilyen esetekben Magyarországon? Általában eltusolják, ha mégis nagy nyilvánosságot kap az ügy nagy nehezen elhatárolódik tőle a pártja, kiteszik a szűrét, jobbik esetben kap egy-két év börtönt majd folytatja amit elkezdett. Ami a mai Csonkaországi politikai elitből hiányzik az az erkölcsösség. Ennek a pótlását látom a Jobbik Magyarországért Mozgalomban, aki a saját népét akarja megvédeni, támogatni és nem az anyagi haszon az elsődleges cél ami a szemük előtt lebeg. Mondhatja akár a FIDESZ akár az MSZP, hogy pozitív irányba mozdultak a befektetések számai magyarországon, ha azok a befektetések nem a magyarokat teszik boldoggá, nem a magyarok érdekeit szolgálják. Nem hiába hívják Magyarországot MAGYARországnak.

Mi történik, ha a FIDESZ jut hatalomra? Afelől kétségem sincs, hogy nem lesz meg a kétharmad, viszont szerintem is ők kormányozhatnak majd az elkövetkezendő 4 évben. Visszatérve a kérdésre: Mi történik, ha a FIDESZ jut hatalomra? Ugyebár említették az elszámoltatást. Ebből érzéseim szerint annyi fog történni, hogy egy-két politikus ellen majd eljárást inditanak, marad ellenfélnek az MSZP, a Jobbikot lassan kiszorítják, hazugságokkal, a buta nép kábításával. A gazdasági helyzet valamelyest javulni fog, de igazi változás nem fog bekövetkezni. A politika megtisztulása nem várható. Maradnak a hazudozások, a túlígérgetések.

Mi történik, ha a Jobbik kerül hatalomra? Elsősorban a politika megtisztulása. Értem ezalatt az ország tönkretételében csak kicsit is részt vállalt politikusok egyenlő elbírálását a bíróságon, valamint a korrupció jelentős csökkenése minden egyes ágazatban. A közbiztonság jelentős javulása. A nép újra hinni kezdene, ha csak kicsit is de színesebb lenne az élet, nem kéne szürkében nézni a világot, hinni lehetne a politikában. Ha pedig a nép hisz, akkor nincs akadály, bármit meg lehet valósítani. Újra köztudatba kerül a becsületes munka értéke, ami magával vonzaná a gazdasági felemelkedést. Az MSZP és MDF eltűnne a politikai porondról.

Már hogyne lenne!

http://www.jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Jobbik-program2010OGY.pdf

http://kuruc.info/r/2/53738/

Alkotmányozás, közjog és vallás

A vallás és állam egysége – kereszt a Szent Koronán

Elemeztük a Jobbik programját. Mennyire következetes? Szakmailag megfelel-e? Kommunikálható?

Visszajelzést szeretnénk adni a pártnak, valamint egy kis útbaigazítást is nyújtunk a nemzeti oldaliaknak. Hiszen a program főként nem nekünk már “kiképzetteknek” szól, hanem a nemzeti gondolkodást kevésbé követőknek.

Morvai Krisztina kéri a Jobbik programjának bevezetőjében, hogy kommentáljuk, elemezzük, fűzzünk hozzá, gondoljuk tovább, beszélgessünk arról. Mi megtesszük, jobbító szándékkal, hagyományokat tisztelő alapon. Az adja elemzéseink valódi hitelességét, hogy nem vagyunk párttagok, csupán közös az érdekünk a Jobbikkal, így természetes szövetségesünknek tekinthető a párt.

Vegyük számításba, hogy a Jobbik mint párt sokrétű, és nyilván ez a program (minden egyes részével együtt), nem tükrözi, mert nem tükrözheti az egész Jobbik véleményét, hiszen egyes kabinetek alkották meg őket, és ez még akkor is így van, ha a közgyűlés elfogadta.

Az is lehetséges, hogy a vezetőségnek eltér a véleménye egyes kérdésekben, vagy magának a kabinetnek is akár, de kommunikációs szempontból ezt, és így tartották helyesnek megfogalmazni. Reméljük erről van szó sok esetben és ezért is merünk bírálatot megfogalmazni mint pártonkívüliek, mert visszajelzést szeretnénk adni a pártnak. Ezzel egy kis útbaigazítást is nyújtunk a nemzeti oldaliaknak, hiszen a program főként nem nekünk már kiképzetteknek szól, hanem a nemzeti gondolkodást kevésbé követőknek.

Végső soron mi leírjuk mindazt, amit szerintünk a Jobbik vagy nem mert megfogalmazni, vagy nem tartotta lekommunikálhatónak a programjában.

Az első részben a program Alkotmánnyal, közjogi helyzettel és a vallási kérdéssel foglalkozó részével foglalkozunk. További elemzéseket folyamatosan tesszük közzé, de nem ígérjük, hogy minden területet ki tudunk elemezni, hiszen nincsen minden szakterületre hozzáértő munkatársunk. Csak azokban a kérdésekben szólalunk meg, amiben tudunk, amiben lehetőségünk van.

Alkotmányossági és közjogi kérdések a Jobbik programjában

A program gyakorlatilag az utolsó helyre sorolta az alkotmányossági kérdéseket, pedig szerintünk majdnem minden baj forrása az, hogy illegitim államban élünk, egy olyan köztársaságban, ami hagyománytalan, senkinek sem kell, és nemzetidegen. Sajnos, nem ez az egyetlen hibája a program ezen részének, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Jobbik nagyon helyesen deklarálja a programjában, hogy 1944. március 19. előtti alapokon áll, a Szent Korona Tanon, a jogfolytonosság híveként, a történeti alkotmány visszaállításáért.

Ez teljesen rendben is volna, azonban pár sorral lejjebb a programban az található, hogy a kommunista rendszer illegitim volt, és ennek joghatásaként minden általuk meghozott törvény is, és “a joghatással járó időmúlás kezdő időpontjának az önkényuralom utáni első, szabadon választott Országgyűlés első ülésnapját, 1990. május 2-át kell tekinteni.”

Ez nem éppen következetes hozzáállás, mert ha illegitimnek tekintjük az 1944. március 19. utáni állapotokat, de legalább az 1946.I.-es törvényt, akkor kijelentjük, hogy megszakadt a jogfolytonosság (a Jobbik is ezt teszi a programjában), éppen ezért az utána lévő időszakok egyike sem tekinthető legitimnek, még akkor sem, ha “szabadon választott” az Országgyűlés, mert a jogfolytonosság nem állt helyre, aminek alapja és jogi forrása nem a nép, és a népi szavazgatás, hanem a Szent Korona tana.

A Jobbik programjában sajnos az köszön vissza, hogy a népfelség-elvének talaján állnak, vegyítve egy kis Szent Korona Tannal. A fenti, kiragadott eszmefuttatásból is látszik, hogy számukra a legitimációt a népnek a szavazata adja, ami köztársaság-pártiság. Persze, antidemokratikus nézeteket sem fogalmazhattak volna meg, mert egyből jön a párt betiltása, de legalább hagyták volna a kérdést homályban.

Persze homály így is van. A program teljesen nyitva hagyja az államforma kérdését, talán azért, mert ők is érzik, hogy a Szent Korona Tan, a jogfolytonosság igénye és a történeti alkotmány mellé nem lehetne mást tenni, csak a királyságot, hiszen csak az az államforma vezethető le ezekből, ha tetszik, ha nem, és nem a köztársaság. Azonban ciki lenne – és kommunikációban nem is szerencsés-, egy királysággal előállni.

Érthető, hogy nem akarnak monarchisták lenni, de azért a népfelség elvének túlzott hangoztatását elhagyhatták volna a megalkotók. Szintén jobb lett volna, ha nem pedzegetik az államfői (a programban csak államfő olvasható, ami lehet bármi, ezzel is érzékeltetve, hogy az államforma kérdése levegőben lóg) jogköröket. Erős állam és erős államfő kell, az fix. A Jobbik programja szerint is.

Azonban nem világos, hogy miért kellene népszavazásra bocsátani az erős jogkörű államfő megválasztását. Attól eltekintve, hogy ez is republikánus eljárás, még kijelenthetjük, hogy nem is működne így a kettő együtt. Azokban az országokban, ahol gyenge jogkörű a köztársasági elnök, ott valóban a nép választja meg, ahol erős, ott az Országgyűlés. Ez azért van így, mert a törvényhozó hatalom (Országgyűlés) munkáját gátolná egy olyan erős jogkörű államfő, akit nem az Országgyűlés választ meg. Egyszerűen még nagyobb káosz lenne a törvényhozásban. Persze megoldható a kérdés, meg is oldják némely országokban: elnöki rendszer, ahol a kormányfő és az államfő ugyanazon a személy. De ahogy a köztársági berendezkedés, úgy az elnöki rendszer is teljesen hagyománytalan lenne Magyarországon.

Jó szándékra vall az erős, pártok feletti államfőre való igény, és teljesen jogos ezen követelés, azonban ilyen módon nem lehetne megvalósítani. Vagy dinasztikus alapokon kellene állnia, vagy ha már mindenképpen népszavazásban gondolkodunk, akkor előtte más, szigorú feltételekhez kötni az indulást, hogy biztosítva legyen, hogy csak valóban nemzethez kötődő államfő-jelöltek közül lehessen választani. A kormánnyal való ütközést elkerülendő, pedig egyszerűen az államfő nevezhetné ki a tagjait. De akkor kiesik a szavazási lehetőség a kormány tagjairól… Lehet ilyesmivel kísérletezni, ahogy az elmúlt 70 évben, de inkább térjünk vissza az eredeti Magyarországhoz, és hagyjuk az effajta újításokat.

Jó ötletnek tűnik felülvizsgálni az illegitim berendezkedés alatt létrejött törvényeket, és kiszórni azokat, amik nem összeegyeztethetőek nemzetstratégiai szempontokkal. Aztán olyan sommás alkotmánylevelet elfogadni, ami a legfontosabb kapocs lenne a mostani kor és a legkorábban 1944-ben, legkésőbb 1946-ban megszakadt jogfolytonosság között, azonban nem értem, hogy ezt miért kellene népszavazásra bocsátani. A jogfolytonosság kérdését nem lehet népszavazáshoz kötni, mert azzal nem lehet helyreállítani azt.

Az sem érthető, hogy miért kellene népnek olyan hatalomgyakorlási jogokat adni, mint az egész parlament feloszlatása és egyéb szélsőséges gondolatok. Ezek az intézkedések gyengítik az államot, utat engednek a demokráciában, és az elmúlt 60 évben elbutított, bárki által manipulálható társadalmi önkénynek.

A Szent Korona tana nem ismeri a népszuverenitás elvét. Nem is volt soha ilyen az Apostoli Magyar Királyságban. Ugyanis nem a nép a hatalom forrása, hanem a Szent Korona. Ezt jelenti a Szent Korona tana. (Ezzel a kérdéssel már számtalanszor foglalkoztunk a Szent Korona Rádióban, lsd: kapcsolódó linkek.)

Nagyon jó kezdeményezésnek hangzik alkotmányba foglalni a nemzetellenes cselekedetek elleni fellépés lehetőségét, a privatizáció megakadályozását, az államadósság kérdését. Szintén alkalmazható tekintjük a Szent Koronára való fogadalomtételt a hivataloktól kezdve a felsővezetői szintig.

Szintén szükségszerű intézkedés lesz a kétkamrás Országgyűlés felállítása egy igazi rendszerváltással, amit a Jobbik is beleemelt a programjába.

Ezekhez az intézkedésekhez persze minimum 2/3-os többséget kellene a Jobbiknak elérnie, az új alkotmány elfogadásához pedig 4/5-ös támogatással kellene számolni. Amire azonban nem nyílik lehetőség az elkövetkezendő ciklusban. az biztos, és lehet, hogy egyébként sem. A parlamentáris tér valószínűleg kevés lesz ehhez…

A minőségi jogalkotás igénye is teljes mértékben jogos a Jobbik részéről, és e téren alig találni kivetnivalót, esetlegesen pontosításokra szoruló részeket, ami köszönhető inkább a terjedelmi korlátoltságnak.

Összességében a program ezen része is korszakalkotó, és az biztos, hogy nincs jelenleg egyetlen egy pártnak sem ilyen tervezete ilyen vonatkozásban sem. Már csak azért sincs, mert nem érzik és látják azokat a problémákat, amiket a jobbikosok már igen, bár a megvalósítás körül van még mit csiszolni.

Nagyon pozitív a Szent Korona Tan hangoztatása, a jogfolytonosság és a történeti alkotmányhoz való visszatérés igénye. Sajnos azonban ez a népfelség elve már meghaladott dolog a nemzeti oldalon is, mert láthattuk, hogy pont ezek az eszmék szülték a köztársaságokat, és összeegyezhetetlen is a Szent Korona eszme és a demokrácia, hiszen a legitimációs alap más a köztársaságban, és más a történelmi Magyarországon.

A program ezen része kommunikáció szempontjából tartható, kivéve azon részei (pl. erős államfő, erős legitimáció mellett), amiket a baloldali politológusok is ugyanúgy megcáfolnak majd.

Reméljük, hogy 4 év múlva előveszik ezt a kis elemzést (is) és figyelembe veszik, hogy nem a népfelségelvén talaján áll a jogfolytonosságunk, és úgy alkotják meg a következő programjukat.

Vallási kérdések a Jobbik programjában

A mai világban a vallás és a hitélet egyre jobban háttérbe szorul, ami közvetve és közvetlenül is hatással van az életünkre. Az Istentől való elfordulás, a hagyományok elvetése csak is destruktív hatású lehet, ezt mára hiába is próbálják tagadni a modernisták. A közerkölcs folyamatos romlása, a szinte elfogadottá vált vulgaritás, a különböző aberrációk és még hosszan sorolhatnánk, mind annak a ránk erőltetett relativizmusnak a terméke, ami megpróbál mindent egyenlőként feltüntetni, de ezt nem kell a kedves olvasónak túlzottan ecsetelnem. A vallást nem lehet igazából külön tárgyalni, az élet minden területét átszövi (át kellene szőnie), ezért tartom sajnálatosnak, hogy a Jobbik programjában csak nyúlfarknyi két oldalon foglalkozik ezzel a fontos témával.

Felmerül az összmagyarságban gondolkozó, egységes egyházpolitika, valamint az egyházi vezetés és a kormányzat közötti szorosabb együttműködés. A vallásnak rendkívül fontos megtartó ereje van az elszakított terülteken, így ennek az egységes szemléletnek a kialakítása tulajdonképpen nemzeti érdek. Egy erélyes külpolitika kiegészülve a helyi egyházi infrastruktúrával rengeteget tehetne elszakított testvéreinkért. Ennek eléréséhez fontos az említett szorosabb kapcsolat kialakítása vezetés és az Egyház között, a szekularizáció liberális dogmáját eltakarítva az útból.

Felvetődik Magyarország keresztény gyökereink alaptörvénybe foglalása, ami viszont csak egy átmeneti megoldás lehet, hiszen a jogfolytonosság visszaállításával a Szent Korona Tan ezt már önmagában feltételezi. A történelmi egyházak előjogait elismeri a program, támogatja a társadalomépítő, karitatív és oktatási tevékenységét.

Kiáll a házasság méltósága mellett, eltörölnék az élettársi viszonyt, és köztisztviselő jelenlétével hivatalos állami házasságkötésként fogadnák el az egyházi esküvőt. A hagyomány szempontjából ez rendkívül pozitív, mert a házasságkötés nem egy köztársasági papír kell hogy legyen, hanem egy férfi és egy nő Isten előtti egybekelése. A családnál maradva a magzatgyilkosság és az eutanázia kérdésében az életvédő oldalra helyezkednek, nem megfeledkezve arról, hogy ezeket nem lehet csak törvényileg szabályozni, elsősorban a társadalmat kell újra életpártivá alakítani.

A hit- és erkölcstan kötelező oktatása és a vallásos nevelés mellett állnak ki, növelnék a történelmi egyházak szerepét a közéletben, ami támogatandó a szekularizációt visszaszorítandó.

A büntetés-végrehajtás területén növelnék a lelkészi jelenlétet, valamint az egyházaknak kiemelt szerepet szánnának a cigányság integrációjában, állami segédletet adnának a cigánypasztorizációnak. A cigánybűnözés megszüntetéséhez elengedhetetlen a törvények szigorítása és az erőszakszervek erélyes fellépése rövid- és középtávon. Hosszútávon viszont változtatni kell a lelkületükön is, mert a szigor eltűntével így visszatérnének korábbi életmódjukhoz. Nem is beszélve arról, hogy ezen a terülten támogatás hiányában ma főként szekták folytatnak térítő tevékenységet a cigányság körében.

Megemlítik a különböző álvallásokat, ahol arra helyezik a hangsúlyt, hogy vannak akik üzletnek tekintik az egyházalapítást, ezért szigorítanák a bejegyzést és működésük folyamatos felülvizsgálatának szempontjait. Sajnos itt semmi konkrétumot nem említenek, mit értenek álvallás alatt, milyen lépéseket tennének ellenük? Fontos megemlíteni, hogy az országban előforduló különböző ál- és ellenvallások nem feltétlenül csak üzleti érvekből működhetnek, hanem előfordulhat néhány mögött sötétebb influencia is. A bejegyzés szigorításánál pedig szintúgy nem hoznak fel konkrétumokat, mi alapján döntenék el mit lehetne bejegyezni? Ez nem egy olyan terület, ahol kvantitatív módszerekkel, mennyiségekkel, létszámmal el lehetne dönteni valamiről, hogy az egy szekta e vagy pedig igazi vallás. A szektákkal szembeni erős fellépést hiányolom, főleg a perventív oktatás fontosságát, mivel ha valaki egyszer bekerül egy szektába, akkor már nehezen lehet rá észérvekkel hatni. Nem véletlen, hogy csak a nyugati világra jellemző a szektásodás, és ez addig folytatódni is fog, ameddig a tradicionális vallások vissza nem térnek az emberek hétköznapjaiba.

Az állam és az egyházak közötti megállapodásokat új alapokra helyeznék, rendeznék az utóbbi időben is sokat emlegetett egyházfinanszírozást és a Jobbik kezdeményezné a „Vatikáni szerződés-típusú” alapdokumentumok megalkotását a történelmi egyházakkal. Ugyanilyen szerződések megkötését kezdeményeznék a határon túli magyar történelmi egyházakkal. Itt is a konkrétumok hiánya merül fel, mely egyházakkal kötnének megállapodást a Vatikáni szerződés mintájára, mivel nem minden történelmi egyház rendelkezik a Magyar Katolikus Egyházhoz hasonlóan olyan akkreditált intézményrendszerrel, melynek támogatásáról beszélni lehetne.

A Jobbik egyházpolitikai programjában leírtakat összegezve, azt tudnám mondani, hogy eszmeiségében nagy hangsúlyt kap a keresztényi szemlélet, értem ezalatt az erősen családközpontú felfogást, a házasság szentségét megőrizni kívánó programpontokat a vallásos nevelés fontosságának támogatását, a feltétlen életpártiságot. A jelenlegi politikai palettán talán a Jobbik képviseli legjobban a keresztény érdekeket, viszont sajnos ezt még elég bátortalanul vállalják fel, nem elég karakán a kiállásuk. Voltak kényes pontok is, ahol inkább szűkszavúan fogalmaztak, de összességében nagyon bíztató és reményteli a hozzáállásuk.

Oktatás, kultúra, sport

Elemeztük a Jobbik programját. Mennyire következetes? Szakmailag megfelel-e? Kommunikálható?

Az elemzés sorozatunk második részében a nemzeti öntudatot formáló területeket vesézzük ki, mint az oktatás, kultúra, sport. Az első részben az alkotmányossági és vallási kérdésekkel foglalkoztunk, a harmadik részben pedig a hadügy, külügy, nemzetbiztonság kerül górcső alá.

A Jobbik oktatási programja V.1.0.

A Jobbik az oktatásba elsősorban a nemzettudatot szeretné becsempészni, ami valljuk be igen okos lépés. Viszont azzal is tisztában vannak, hogy az itthon megszerzett végzettség vagy nem kell kis hazánkban, vagy annyira nem fizetik meg, hogy a friss diplomás inkább külföldön vállal állást. Létre kívánják hozni a Magyar Nemzeti Óvodai programot, a Magyar Nemzeti Tantervet – a NAT és a kerettantervek helyett, viszont semmit sem lehet bevezetetni, ha nem tudják ellenőrizni, ehhez pedig tanfelügyeleti rendszert szeretnének kiépíteni. A Jobbik támogatja az osztályzást és az évismétlést is – az első három osztályban is. A magyar vonatkozásokat jobban hangsúlyoznák a magyar, történelem és ének-zene oktatásban, illetve bevezetik az erkölcstant, amely a magyarság keresztény gyökereinek megerősítését tűzte ki zászlajára. Sőt emellett az állampolgári ismeretek tárgy oktatását is erősíteni fogják. Az évismétlésen kívül speciális segítő és szocializációt segítő osztályokat is létrehoznának, így a speciális nevelési igényű gyermekekkel hozzá értő szakemberek foglalkozhatnának, a pedagógusok megbecsülését pedig szeretnék megnövelni. Az idegen nyelvek tekintetében is újítanának, általános iskolában egy, középiskolában pedig két idegen nyelv magas szintű elsajátítását szeretnék elérni. A Nemzeti Tankönyvkiadó állami kézbe vételével pedig a tankönyvpiacon uralkodó üzleti szemléletet akarják keretek közé szorítani. Ami magát a rendszert illeti a 6+6-os oktatási rendszert eltörlik, de a 4+8 vagy a 8+4 éveset továbbra is meghagyják, a kétszintű érettségit szintén eltörlik, helyette a hagyományos érettségit szorgalmaznák. Ösztönözni akarják az esti tagozatos képzést, azért, hogy akik kimaradtak korábban, azok is tudjanak képesítést szerezni. Létre akarják hozni az Országos Cigány Módszertani központot, hogy ezen keresztül oldják meg a cigányok oktatását, figyelve az etnikum sajátosságaira. Szorgalmazzák a falusi kisiskolák létrehozását is, ezen felül a gyerekek délutáni lefoglalását is támogatják. Kitér a Jobbik programja az iskolákban elharapódzott erőszakra is. A pedagógusoknak adandó nagyobb hatalommal és jogkörrel kívánja ezt elérni. Illetve biztosítani kívánják a pedagógusoknak, hogy folyamatosan tovább képezhessék magukat. A felsőoktatás megreformálásával szeretnék megakadályozni a tömegesedést, visszaállítanák a szakképzéseket is. Erről a területről is kiszorítanák a profitorientált nagytőkét. Dióhéjban erről szól a Jobbik oktatási programja.

A célkitűzések alapvetően jók, hiszen az oktatásban is hatalmas probléma van, ez főként a pedagógusok kisebb megbecsültsége, ebből adódóan a tanító/tanár szakokra való jelentkezési ponthatár folyamatos zuhanása következtében azok mennek tanárnak – az esetek 80%-ban – akik eredetileg nem ide akartak, de csak ide vették fel őket. A Jobbik oktatási programjának a legnagyobb hiányossága, hogy a tanárok fokozottabb pszichikai ellenőrzését nem dolgozta ki. Mivel ez is egy „burn out”-tal fenyegető szakma, fontos lenne a tanárok tehermentesítése – pl. egy történelem szakos tanárnak napi 5 óra megtartása mellett ne kelljen szünetekben az udvaron ügyelnie, hanem ezt nem vagy csak kis óraszámban tanító felügyelők lássák el – mellett az ingyenes és havonta kötelező pszichológusi beszélgetés. Az ellenőrzésnek pedig már az egyetemi felvétel után el kell kezdődnie: a tanárjelöltek pszichikai állapotáról egy visszajelzés, hogy mely területeket kell fejlesztenie, hogy a legjobb tanárszemélyiséggé válhasson és itt a pályára kevésbé alkalmasoknak lehet visszajelzést adni erről, hogy próbáljanak más területek felé orientálódni. Fontos lenne a tanárjelöltek beszédképességeinek ellenőrzése is – súlyos beszédhibával ne lehessen senki sem tanár, mert mostanában ezt sem ellenőrzik. Mint ahogyan nem ellenőrzik az olyan súlyos személyiségzavart, mint a pedofília. Ezért fordulhat elő, hogy pedofil hajlamúak is elmehetnek tanárnak és rossz esetben soha nem derül ki róluk. Nyilván a pedofília kezelhető – szexuálpszichológus terapeuták ezzel is foglalkoznak – de a pedofil embernek is nehéz felülemelkednie hajlamain ha folyamatosan gyerekek közelében van. A részletes pszichikai vizsgálat és a folyamatos pszichológusi felügyelet nagyban segítené a tanítás színvonalának növekedését. A tanárok is visszanyernék tekintélyük egy részét. Sajnos ez a rész teljesen kimaradt a Jobbik oktatási programjából.

Az új tárgyak bevezetése nagyon fontos és jó ötlet is, ám vigyázni kell, hogy a gyerekek ne legyenek túlterhelve, tehát az erkölcstanhoz, az állampolgári ismeretekhez az óraszámot valahonnan el kell venni, illetve a nép- és honismeret visszaállítása az oktatásba nem szerepel a terveik között. Noha Magyarországon folyamatosan képzik a néprajzszakos tanárokat, a néprajz oktatása történelem és magyar szakos tanárokra marad, holott van náluk a témában képzettebb tanári réteg is.

A régi érettségi rendszer visszaállításával én személy szerint nem értek egyet, tekintve, hogy sokkal fontosabb a gyerekek képességeit fejleszteni, mint a lexikális tudásukat. Itt gondolok arra, hogy nem fogják elolvasni a kötelező olvasmányokat, ha ezekről egyfajta lexikális tudást kell visszaadni, tehát, hogy ki a főszereplő, mikor mit csinál – mert ezt megtalálja bármelyik jobbfajta összefoglalóban. Viszont ha valamiféle kreatív feladatot kap, amit csak akkor tud megoldani, ha elolvassa a kötelezőt és a feladatmegoldás még akár érdekli is, sokkal szívesebben és többet fog olvasni. A kétszintű érettségi pedig pont ezt a fajta kreatív elemzési és feladat-megoldási képességet helyezi előtérbe. Ha tetszik, ha nem. Ehelyett viszont újra engedélyezni kellene az iskoláknak, hogy felvételiztessenek. Ez több okból is fontos lenne: egy humán beállítottságú gimnázium – mint a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium – nem biztos, hogy megfelelőképpen tud fejleszteni egy reálos kisdiákot, míg a szintén győri Révai Gimnázium a maga reálos tanárgárdájával alkalmasabb erre a feladatra. Arról nem is beszélve, hogy sokszor gyengébb képességű gyerekeket tesznek be a szüleik elit gimnáziumokba, amivel nagy károkat okoznak a gyermeknek. Hiszen lehet, hogy valamilyen másfajta szakmában sokkal jobban érezné magát. Ezeket a gyerekeket a felvételi tudja kiszűrni.

Végül de nem utolsó sorban a Jobbik az iskolai erőszak visszaszorítását szeretné elérni. Talán ez a legkeményebb dió, hiszen az erőszakos gyerekek nem véletlenül lettek ilyenek, és sokszor az ő szüleik verik meg a tanárt, mutatva a rossz példát ezzel csemetéiknek. Ez ellen talán a leginkább úgy lehet küzdeni, hogy a tanárt megverő szülő gyerekeit meghatározott időre speciális iskolába utalhatják, ahol újra szocializálják őket, a szülőket pedig nem különben: tehát ha egy szülő megver egy tanárt, akkor a gyerekét bentlakásos speciális iskolába kell adnia, neki magának pedig délutánonként továbbképzésre kell járnia, ahol szükség esetén akár írni-olvasni is megtanítják. Ha ezt nem teszi meg, akkor elesik s segélyek egy részétől és így tovább. Talán ebbe az irányba is érdemes lenne gondolkodnia a Jobbiknak, amikor vissza akarja szorítani az iskolai erőszakot.

Alapvetően tehát a program jó, célkitűzései támogathatóak, ám néhány helyen erős hiányosságok mutatkoznak, ahogyan feljebb kifejtettem: a tanárok megbecsülését nemcsak meg kell erősíteni, hanem oda is kell figyelni rájuk jobban, nemcsak az erőszakos diákot, hanem a szüleit is nevelni kell és jobb lenne, ha átgondolnák a kettős érettségi-rendszerről alkotott véleményüket. Talán érdemesebb ezt a rendszert továbbfejleszteni.

A Jobbik kulturális programja

A Jobbik kultúrpolitikájának fő feladata a magyar nemzettudat erősítése, a gúnyhatáron túli kulturális, oktatási élet támogatása, illetve a vidéki kultúrélet fejlesztése.

A párt egyik célja Budapestet a Kárpátok kulturális fővárosává tenni. Ide tartozik a szobrok, utcanevek lecserélésének programja, mint például a Szabadság tér átalakításának terve, melynek keretében a jelnlegi – kordonnal védett – szovjet szégyenemlékmű helyére az eredeti Ereklyés Országzászló kerülne. A Kossuth térről a hazaáruló Károlyi szobrát haladéktalanul eltávolítanák. Horthy Miklós, Wass Albert, Teleki Pál, Tormay Cécile, Hamvas Béla, illetve hozzájuk hasonló méltatlanul elfeledett nemzeti nagyjainkat tennék a nemzetáruló személyek szobrainak helyére, ami alapvetően jó ötlet, mivel egy utcanév, egy szobor a nemzet gondolkodásának egyik legjobb indikátora. Itt azonban figyelni kell, mit és hogyan távolítanak el.

Kezdeményezik a szovjetek által felrobbantott Regnum Marianum templom újjáépítését, illetve terveik között szerepel egy Trianon Múzeum megnyitása is. A programból nem derül ki, hogy ezt a már létező, várpalotai múzeummal való együttműködés által kívánják-e elérni, vagy egy teljesen különálló intézményben gondolkoznak.

Vona Gáborék a társadalmi kultúra és műveltség érdekében 50%-kal kívánják csökkenteni az állandó kiállítások díját és a könyvtártagsági díjakat, ami a szegénységben élők számára tenné könnyebbé az értelmes kikapcsolódást. Az így államháztartásból kieső összeget a miniszteri és egyéb központi keretek csökkentésével pótolnák. A párt a vidéki kultúrélet fellendítésére hozná létre a Magyar Nemzeti Vándorszínházat, mely szintén hiánypótló ötlet. Bár már van pár olyan színház,mely jelenleg is ezt a szerepet tölti be (elég a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínházra gondolni), az államtól szinte semmilyen támogatást nem kapnak.

A liberális kultúrdiktatúrát a nemzeti büszkeség, a család, illetve a keresztény értékrend propagálásával számolnák fel, melyre jelenlegi – globalizált, értékek nélküli – világunkban igen nagy szükség van. Alkotmányban védenék meg az elmúlt években méltatlanul támadott ősi nemzeti jelképeinket, például a Szent Koronát, a történelmi zászlókat, vagy a turulmadarat.

Valódi őstörténetünk megismerésére létrehoznák a Magyar Őstörténeti Intézetet. Ez egy elég ingoványos terület, mivel még a nemzeti oldalon belül is kismillió elmélet létezik ezzel az időszakkal kapcsolatosan. A Jobbiknak vigyáznia kell, nehogy önjelölt, hamis próféták katyvaszainak műhelye legyen az intézmény.

A Jobbik a médiát is megreformálná, a két nagy televíziós csatorna etikai kódexét a valóban értékelvű közszolgálatiság felé változtatva. A párt szerint a média feladata a hiteles tájékoztatás, az értékőrzés és –teremtés, valamint a nemzeti összetartozás erősítése. Ezt a koncessziós jogok megvonásával, kivetendő reklámadóval, illetve a civil kontroll erősítésével érné el.

A párt kultúrprogramja összességében jól átgondolt, szép munka. Reméljük, megválasztásuk után sem fogják elfelejteni!

A Jobbik sportpolitikájáról pár mondatban

Az alapkérdést miszerint a nemzet felemelkedésének és egészségének alappillére a sport a programban elég célirányosan ki van fejtve. Azonban vannak olyan elemek amelyekkel nem, vagy csak részben lehet egyetérteni.

A szebb jövő:

Az oktatási intézményekben emelt testnevelési óraszámokra, azok törvényi védelmére, míg az óvodai sport esetében annak felkarolására van szükség, ezzel párhuzamosan tornatermek, sportpályák építésére és a diákok egészséges életre, rendszeres testmozgásra való nevelésére.

Először is: fölösleges addig tornatermeket, sportpályákat építeni amíg a meglévők 90%-a felújításra szorul, valamint a sportolók száma drámaian lecsökkent a finanszírozással együtt.A meglévő létesítmények állapotjavítása és az állagának megőrzése legyen a cél. Több városban és községekben kihasználatlanul vannak ezek a létesítmények.

Célorientált felújításokkal , és mobilisabb szakképzéssel hatalmas előrelépéseket lehetne elérni.

„A városi, kerületi sportegyesületek és az oktatási intézmények között szükség van az önkormányzatok aktív, a számukra kötelezővé tett feladatvállaló részvételére.”

Ez most is így van , az más kérdés hogy minden helyen különböző sikerrel működik. Minden városnak van sportbizottsága (esetlegesen összevonva más bizottságokkal), akik az önkormányzatban tevékenykednek vagy nem!

„ Tiszta viszonyokat teremtünk az élsportban tevékenykedő vezetők és sportolók bérezését illetően.”

Ez újabb probléma ugyanis az élsport milliárdos üzletté válása óta, a piac árazza be a szakemberek ”árát”. Próbálkoztak évtizedekkel ezelőtt ezt szabályozni, ennek következményeként a hazai szakemberek külföldre ”disszidáltak”, s vittek sikerre külföldi sportolókat.

A megoldás hosszútávú, piaci helyzetet (és teljesítményt!!) szem előtt tartó szerződésekkel lehetne talán megoldani. Például a hazai sikeres edzőket 15 évre szerződtetné a sportminisztérium, piacképes keresetet adva a maszek klubokkal egyeztetve, és a leendő magyar központi bank biztosítana, pl. lakáshitelt , ezáltal a kiszámíthatóságot és stabilitást nyugodt munkakörülményeket biztosítva a munkához.

A szebb jövő:

Meg kell teremteni a sport felső szintű képviseletét a kormányzatban, tárca nélküli miniszter vagy önálló minisztérium formájában. Újra kell fogalmazni a Magyar Olimpiai Bizottság, az NSSZ, az önkormányzatok és a szakszövetségek, egyéb egyesületek szerepvállalásának szükségszerű és kötelező lépéseit.

Kialakítjuk az Olimpiai Sportcsomagot (az olimpiai sportágak teljes mértékben – nem olimpiai versenyszámok is – a MOB-hoz tartoznának), és Versenysport Csomagot (a nem olimpiai sportágak és a sport egyéb civil szervezetei pedig az NSSZ-hez tartoznának).
Az önkormányzatok utánpótlás-nevelésben való feladatvállalását erősítenénk.

A szerkezeti nagyobb, gyökeres változtatások milliárdokba kerülnek, és 10-15 év mire talán látszani fog az eredmény, plusz itt a tőke megint beleszólhat döntések támogatásába. A kormányon belüli sportképviselet teljesen helyénvaló, sőt elengedhetetlen!

Azonban először itt a minisztériumi mutyit kellene megszüntetni és a pénzcsapokat azonnal elzárni a jog és munkaviszonyok tisztázásáig.

„Online sportegészségügyi adatbázist hozunk létre, amely az edzők számára közvetlen kapcsolatot biztosít a sportorvosokkal, és ennek segítségével hozzáférhetnek versenyzőik sportorvosi eredményeihez, sportorvosi életútjához, a sérülésekhez, műtétekhez, kezelésekhez.”

Ez ombudsman által támadott lesz, személyes adatok, stb. sőt így illetlenek is könnyen hozzájuthatnak olyan adatokhoz amikkel keményen visszaélhetnek. Fölösleges ez ,mert most is lehet egyeztetni az edzőnek a sportoló megbízásával a sportorvossal!

Végszóként: a program sok munkáról tanúskodik, szakembereik céltudatosan és jó munkát végeztek.

Hadügy, külügy és nemzetbiztonság

Az elemzés sorozatunk harmadik részében igen sarkalatos pontjait elemezzük ki a Jobbik programjának, mint a honvédelem, nemzetbiztonság és a külügy kérdése.

Az alkotmányossági és vallási kérdésekkel kezdtük, folytattuk a kultúra, oktatás, sport témákkal.

Honvédelmi kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik Magyarországért Mozgalom honvédelmi alapvetései között egy ütőképes, a honvédelemre minden körülmények között alkalmas katonaság felszerelését szorgalmazza, mely a hivatásos állomány mellett egy jól képzett szerződéses katonai állományból áll, kiegészülve tartalékos katonasággal. Mindemellett elengedhetetlennek tartják, hogy a magyar ifjúság megismerkedjen a honvédelem alapjaival. Az elképzelés és a program hibátlan, a megvalósítása után Magyarország a környező országokkal szemben bármikor képes lehet az önvédelemre.

A program buktatóit és hiányosságait az adja, hogy nem lehetnek ismereteink azokról a katonai objektumokról, amelyek még ma is a honvédség tulajdonában vannak, hiszen ezeket az ingatlanokat az elmúlt 20 évben sorra elprivatizálták, mára már a katonaság tulajdonában szinte semmilyen, jelenleg használaton kívül lévő katonai objektum sincsen. Amelyek mégis a honvédség kezében maradtak, azok lepusztult, szétlopott állapotban vannak, hiszen a fémtolvajok ezeket az ingatlanokat sem kímélték. Ennek a problémának a megoldása is lehetséges a majdani elszámoltatással. Hiszen ahogyan majd átvizsgálják a jogtalanul eladott földterületeket, úgy a katonai tulajdon gyanús privatizációs ügyleteire is fény fog derülni, ahol az elherdált állami tulajdonokat vissza kell venni a magyar köztulajdonba.

Nagy problémát jelent még, hogy a honvédség felépítését az alapjaitól kell újra kezdeni, hiszen az említett öt lövészdandár felállításához nincs megfelelő tiszti és tiszthelyettesi háttér sem. Így nem elég csak közkatonákat toborozni, hanem tiszteket is képezni kell. Egy tiszt kiképzésének időtartama a legoptimálisabb esetben is 4 év, és ez már egy választási cikluson túlmutat. Mindezek mellett a katonatiszt képzésnek sincsenek meg a feltételei, a Népligetnél található Bólyai Főiskola helyén most bevásárló központ épül. Az ingatlan hiánya mellett a tanári kar hiányával is számolni kell.

A Jobbik programjában a régi technikák hadrendbe állítását helyezi kilátásba, de ezek számáról és állapotáról sincsenek információink. Honvédségi informátoraink szerint a régi technikát, mint a T-72-ek vagy a BM-21 sorozatvető eszközöket nagy számban adták el fejlődő országoknak, a meglévő technikát pedig összevonták és mindenféle megóvás nélkül az enyészetre hagyták. A tüzérséget Tápiószecsőre, a híradástechnikai eszközöket Gödöllőre és nagyon sok eszközt Nyírtelekre vonták össze. Ezek számáról még a honvédség magas köreiben mozgó informátorunk sem tudott biztosat mondani. Ha a megmaradt, el nem adott technikákat, mégis hadrendbe állítanák, akkor ezeknek a kezelésére a mai katonai állomány alkalmatlan lenne.

Szakértőink viszont nagyon jó és támogatandó elképzelésnek tartják a Magyar Nemzeti Gárda létrehozatalát, hiszen ezzel hatalmas űrt töltenének be, nemcsak a honvédelemben, hanem a katasztrófavédelemben is. Ma Magyarországon a sorkatonai állomány teljes hiányában egy katasztrófa idején senki nem tudná a rendet fenntartani. A Magyar Nemzeti Gárda békeidőben a katasztrófavédelmet tudná ellátni, háborúban pedig a hadsereg támogató ereje lehetne.

Nagyon szükséges lépés lenne a kiképzőbázisokból újból egy országos hálózatot létrehozni. Ám azzal a Jobbik szakértői nem számoltak, hogy ehhez nagy kiképzőszemélyzet szükséges. Erre részben megoldást jelenthet a nyugdíjas katonatisztek visszahívása, akik ki tudnák képezni a szükséges tiszti gárdát, ráadásul a régi technika hadrendbe állításakor ők az egyetlenek, akik ki tudják képezni ezek használatára a katonaság állományát. Mindezek mellett a Magyar Nemzeti Gárda tagjainak kiképzésére is alkalmasak.

Szakértőnk véleménye szerint célravezetőbb lenne az öt lövészdandár helyett hármat felállítani és az említett két nagy lövészdandár helyett lövészzászlóaljakat létrehozni, amelyeket az ország különböző pontjain lehetne állomásoztatni, így egy esetleges minősített helyzet esetén ezek azonnal reagáló egységek lehetnének. A Magyar Nemzeti Gárda tagjaival kiegészülve a stratégiai fontosságú pontok, mint pl. a Duna-hidak, Tisza-hidak, erőművek védelmét tudnák biztosítani.

Egyértelműen hiányoltuk a programból a sorkatonaság visszaállítását és annak módszertani leírását. Valamint azt a fajta megoldást, ahogyan a honvédség a hátrányos helyzetűeknek segíthet az integrációban.

Összegzésképpen el lehet mondani, hogy a Jobbik programja alapos, ám megvalósításához nem elég a GDP 2%-a. Sokkal nagyobb pénzügyi befektetés lenne a honvédség ilyen irányú megreformálása. De az átalakításhoz szükséges pénzt a Jobbik hatalomra jutásakor, átcsoportosításokkal elő lehet teremteni.
Azt is tudjuk, hogy Magyarország nem honvédelemre, hanem honvisszafoglalásra készül, és ehhez még a Jobbik által előirányzott 70 ezer fős hadsereg sem elég.

Nemzetbiztonsági kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik nemzetbiztonsági programja mindenképpen hűen tükrözi az egész program nevét, a radikális változást.

Csak egyet lehet érteni azzal a ténnyel, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokat meg kell reformálni, de ez szakmailag nagyon bonyolult feladat. Nem lehet elintézni annyival, hogy feloszlatjuk a jelenlegi NBH-t, és majd újat hozunk létre. Ezt egy többéves folyamatként lehetne csak kivitelezni. Ez nem egy focicsapat, amit feloszlatunk, majd hosszabb-rövidebb ideig szünetel, míg nem áll fel újra a keret. Mindenképpen új emberekkel kell feltölteni az állományt, de azok az emberek teljesen tapasztalatlanok, és újoncok lennének, a mostani jelenlegi öregrókák helyett. Természetesen le kell őket váltani minél gyorsabban, de azért ebbe ésszel kell belemenni, mert egyfajta átmenetnek kell lennie. Gyakorlatilag semennyi ideig sem működhet egy ország hírszerzés, szakszolgálatok nélkül. A feladat az lenne, hogy úgy kellene új, valóban a nemzetbiztonságáért dolgozó szakembereket bevonni, hogy a régiek munkáját folyamatos ügyelet tartani, és szépen, fokozatosan leszerelni őket a titkosszolgálattól.

Az új Főigazgatóság létrehozása, ami alá integrálva lennének a különböző szolgálatok szintén használható gondolat, ugyanúgy mint a további centralizálási és strukturális elképzelések.

Nagyon pozitív, hogy a hangsúlyt az önálló titkosszolgálatra helyezik, ami ténylegesen a nemzet biztonságán munkálkodik, külön kiemelve a természeti kincsek megőrzésének feladatát.

Kevés utalást látok azonban a korábbi akták kivizsgálására. Első években mindenképpen szükséges lenne egy olyan csoportot felállítani, ami nemcsak a program által is említett Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) visszaéléseit vizsgálná ki, hanem az összes politikai töltetű ügyet, legyen szó egy apró megfigyelésről, vagy egy nagyobb horderejű, valószínűsíthetően titkosszolgálati machinációról. Nyilvánosságra kell hozni, hogy kiket figyeltek meg és mi módon, kinek az utasítására. Kiket milyen hátrány ért, és kárpótolni azokat, akiket szükséges.

Kihagyta szintén a program a jelenlegi “partnerszolgálati” kapcsolatok felülvizsgálatát, csak érintőlegesen foglalkozik a szövetségi rendszerek felülvizsgálatával. Tudjuk nagyon jól, hogy a mostani a kis-antant országok titkosszolgálatainak egyszerűen kiszolgáltatja a magyar titkosszolgálat az országot, de főleg a nemzeti erőket, ami tekinthető folyamatos hazaárulásnak is. Ezeket is ugyanúgy felül kell vizsgálni, és meg kell nézni, hogy mekkora nemzetstratégiai kár keletkezett így az elmúlt 20, de akár az elmúlt 65 év során.

Érdekes, hogy miért hivatkozik a program ezen része a NATO és USA ellenségeire, mint a mi ellenségeinkre is, akikre fel kell készülni. Persze nem szeretjük az iszlámot, és ne jöjjön ide, de attól még nekünk Irán nem ellenségünk. Az USA-val és a NATO-val való kapcsolatokon inkább lazítani kellene, mintsem közös védelmi politikában gondolkozni, ami persze a külügy dolga is.

A civil kontroll igénye ellenben nem jogos, persze ez már ideológia kérdése. Ha demokraták vagyunk, akkor minél jobban korlátozott és ellenőrzött titkosszolgálatot akarunk. Ha azonban az a célunk, hogy egy erős államunk legyen, nemzeti érzelmű vezetéssel, akkor a titkosszolgálatok egyedül a mindenkori kormánynak lennének felelősek, és nem mindenféle civil bizottságoknak. Lehet diktatórikusan hangzik, de a nemzet érdekében kellhet a diktatúra, amiben komoly szerep hárul a szolgálatokra is.

Összességében nagyon jó a Jobbik ezen programja, kisebb hiányosságokkal, illetve – a terjedelem okán – felszínes leírásokkal, ami célok megfelelőnek tűnnek, de a megvalósításuk komoly szakembereket igényelne. A Jobbik kommunikációjában is teljes mértékben vállalhatóak a gondolatok, jól illik a párt többi elképzeléseibe.

Külpolitika kérdések a Jobbik programjában

A párt külpolitikájáról már sokat lehetett hallani az elmúlt egy évben. Ezeket az elképzeléseket tartalmazza átgondolva, jobban kidolgozva a most megjelent, választási programjuk is.

A Jobbik ebben a kérdésben is teljesen újragondolja Magyarország helyzetét és új irányt jelöl ki. A program központi eleme, hogy a magyar érdekeket tartsuk szemünk előtt minden esetben, és Magyarország egyirányú, egyes országoktól túlságosan függő külpolitikáját egy több pólusú, kiegyensúlyozott külpolitikával kívánja felváltani.

Nagyon okosan felismerték a program készítői, hogy a világ több nagyhatalomból áll, nem csak az USA-ból. Létezik Oroszország is hatalmas piaccal, és Kína is egyre nagyobb. A származásunk, geopolitikai helyzetünk, új és nagyobb piacok miatt belső Ázsiára való koncentrálás is okos gondolat. Szerencsére Irán-t elhagyták a jobbikosok, de helyett kapott az önálló palesztin állam gondolata, ami azért érdekes (de attól még támogatandó), mert ez ütközne a többi, egyébként a program által felszámolni nem kívánt szövetségekkel, mint például a NATO-val, vagy az USA-val.

A program gyengesége talán ebben az első ránézésre ellentmondásos szemléletben rejlik: úgy kíván Kína, Oroszország és az USA szövetségese egyszerre lenni, hogy közben európai értékekre hivatkozik. Ehhez a külpolitikához olyan diplomáciai manőverek szükségeltetnek, amik valóban embert kívánnának, de nem lenne lehetetlen, csak éppen nehéz, és kockázatokkal teli.

Az Európai Unión belül elutasítja a Lisszaboni Szerződést a program, ami mondható már nemzeti minimumnak is. Szerencsére az elutasítás mellé odatették a kilépés lehetőségét is, vagy mint másik lehetőségként a Nemzetek Európája formációra való áttérést. Azonban véleményem szerint lehetetlen az EU-t belülről megreformálni, ha csak nem minden egyes bejutott képviselő hasonlóan gondolkozna, tehát előfeltétele lenne az összes európai országban egy tényleges jobboldali hatalomátvétel.

De a kilépéssel mégsem foglalkozik annyira a program, inkább a további, Unión belüli feladatokra koncentrál, amik szintén fontosak, de egy esetleges kilépés nyomán nem is kellene foglalkozni vele. Ilyen kérdés a földmoratórium kérdése is, amit törvények által védenének a jobbikosok.

Nagyon helyesen kiállnának az EU-n belül is a határontúli magyarságért, de az aktív külpolitikánkban is nagyobb szerepet kapna a trianoni utódállamokkal szembeni erősebb fellépés. Komoly feltételekhez kívánják szabni Szerbia és Ukrajnai EU-s csatlakozását, ami mindenképpen támogatandó gondolat.

Azonban se a határontúli magyarok résznél, se a külpolitikainál nincs utalás a legnagyobb és legerőteljesebb, a jelenlegi határokon átívelő, számos külkapcsolattal rendelkező szervezetről, a Hatvannégy Vármegye Ifjúság Mozgalomról, de szó van a már haldokló, többnyire idősek által irányított Magyarok Világszövetségéről, mint támogatandó szervezetről a kérdésben.

A Jobbik Balkán-politikája is egy olyan gondolat, ami teljesen új elemként jelenik meg a rendszerváltás utáni pártoknál. A Jobbik komoly szerepet szán a magyar tőkének és termékeknek a Balkánon, ami történelmi hagyományokat nézve teljesen logikus és támogatandó.

Összességében a program külpolitikai része nem támaszt irreális vágyakat, olyannyira nem, hogy véleményem szerint, még kicsit visszafogott is lett (pl. nem a minden áron való kilépés gondolata). De pont ezért adható el az utca emberének is a program. Átgondolt, jól felépített rész, ami ha sikerülne, akkor valóban beszélhetnénk hosszú évtizedek óta először magyar külpolitikáról. Ez az új külpolitikai hozzáállás pedig rengeteg új kérdést vet fel, aminek megválaszolása majd a Jobbik szakembereire tartozik, ha oda jutnak.

Mezőgazdaság, Környezetvédelem és Energetika

Az elemzés sorozatunk negyedik részében a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet és az energetikát elemezzük ki.

Az alkotmányossági és vallási kérdésekkel kezdtük, folytattuk a kultúra, oktatás, sport témákkal, majd következett a külpolitika, a hadügy és a nemzetbiztonság. Íme a mezőgazdaság, a környezetvédelem, és az energetika.

Mezőgazdasági kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik a magyar gazdaság megerősítésében komoly szerepet szán a mezőgazdaságnak, így nem meglepő, hogy a párt agrár- és vidékprogramja igen erős, és sok mindenre kiterjed. Egy korábbi interjúnkban Varga Géza, a kabinet vezetője azt mondta, feje tetejére állítanak mindent programjukkal, hisz nem a mezőgazdaságtól várják, hogy megoldja a vidék gondjait, hanem éppen fordítva. A vidék erősítésével, élhetőbbé tételével kívánják fejleszteni a magyar mezőgazdaságot. Ez a logika pedig meglehetősen sikeresnek is bizonyulhat a jövőben, ha a párt esélyt kap megvalósítására.

A program alapja az igazságosság, hisz a Jobbik szeretné átalakítani a jelenlegi támogatási rendszert. Most a gazdák 20%-a, a nagytermelők kapják a támogatások 80%-át, s a 80% – tehát a kis és közepes méretű gazdaságok – csak a támogatások 20%-át. A Jobbik programjában ezt próbálják meg átalakítani, mely várhatóan nagy vihart kavar majd. „Meghatározzuk ágazatonként és tájegységenként az optimális üzemméretet. E mérettől felfelé exponenciálisan csökkenő, lefelé ugyanígy növekvő támogatást alkalmazunk.” – írják a tervek között

Érdekes, és radikális lenne ez a változtatás, s valószínűleg hasznos is, bár nagy odafigyelést igényel, hogy eközben a nagy mezőgazdasági vállalatokat – melyek versenyképesek -, ne juttassa túl nehéz helyzetbe sem.

A kistermelők támogatása emellett ökológiai, természetvédelmi és adott esetben társadalmi okokból kifolyólag is hasznosnak bizonyulhat, ha a „kevés nagy” elve helyett a „több kicsi” érvényesül.

Ugyancsak fontos kérdés a Jobbik vidéki, mezőgazdasági programjában a föld helyzete. 2011-től megszűnik a moratórium, mely után a külföldiek minden nehézség nélkül vásárolhatnak magyar földet. A jobbik álláspontja szerint ez esetben nem elég a tilalom meghosszabbítása, a földet véglegesen ki kell venni a tőke szabad áramlásából. Erre megoldás lehetne az állami földek bővítése vásárlással. Létre hoznák a Nemzeti Birtokpolitikai Központot, melynél fontos, hogy jól működjön, és ne egy újabb fölösleges, semmittevő szervezet legyen.

A törekvés abszolút támogatandó, bár vannak olyan hangok is, akik szerint nem baj, ha külföldiek vásárolnak földet hazánkban, de ha megtehetik, akkor legyen komoly kritériumokhoz kötve. Úgy gondolom azonban, hogy a magyar föld nem lehet alku és követelményrendszer tárgya, így a határozott fellépés elvárható a párttól. Ráadásul ezzel a Birtokpolitikai Központtal valóban meg lehetne oldani az osztatlan közös tulajdonú földek problémáját.

Ha pedig már szóba került a Nemzeti Birtokpolitikai Központ, meg kell említeni a Vidék Bankját és Biztosítóját is, melyet ugyancsak életre keltene a párt. Nehéz eldönteni, melyik a Jobbik agrárpolitikájának legjobb része, de talán ez a legesélyesebb az első helyre. Ugyanis a jelenlegi bankrendszernek nem érdeke a gazdálkodókat hitelhez juttatni. Történik ez azért, mert a mezőgazdaság kiszámíthatatlan, s könnyen bele lehet bukni a hitelbe – elég egy csapadékmentes év. Ha valamelyik bank mégis hitelt nyújt a termelőnek, azt nagyon magas kamat mellett teszi (általában 10% körül), melyet szinte képtelenség kitermelni. Egy állami, csak a vidék szolgálatában álló bank meg tudná oldani ezt a helyzetet, hisz ez esetben nem a profit lenne a fő cél, hanem az agrárszektor fejlesztése. Ezt pedig tökéletesen össze lehet kapcsolni a biztosítással is.

A különböző ágazati problémákra, mely leginkább a jelenlegi piaci helyzetnek köszönhető, az élelmiszer önrendelkezést tartják megoldásnak. Az ötlet ismét jó, támogatandó, a megvalósítás ugyanakkor nem lesz könnyű az Európai Unión belül – mint annyi minden más esetében sem. Ebbe a tárgykörbe tartozik, hogy a párt programjából jól látszik a törekvés arra, hogy az egész termékpálya a gazdálkodók kezében maradhasson, ezzel is enyhíteni lehet az időjárás, vagy egyéb tényezők által okozott esetleges károkat.

Fontos még megemlíteni a GMO-t, melyet természetesen ellenez a párt, valamint azt, hogy a bio-üzemanyagok kérdését is találóan oldanák meg. A gazdák költségcsökkentésre ugyanis felhasználhatnák saját maguk által előállított energiájukat.

Mindent összevetve a Jobbik vidékpolitikája és mezőgazdasági programja határozott, úttörő és egyben szakmai. Az első soroktól kezdve látszik, hogy szakértők készítették, kiknek nem idegen maga a termelési szektor sem. A programból viszont egy kicsit hiányzik az erdészet, a vadgazdálkodás, de leginkább a halászat kérdésköre, melyre talán lehetett volna szánni néhány külön sort. A környezetvédelmi részben mindössze azt olvashatjuk, hogy a párt fontosnak tartja az őshonos erdők telepítését, valamint az orvhalászat visszaszorítását. Mentségükre legyen szólva azonban, hogy ha még tágabban értelmezzük a fent leírtakat, a tervek lefedhetik ezt a három ágazatot is.

Reméljük, sikerül véghezvinni a terveket, s minden intézkedés meghozza a várt sikereket. Ha ez győzelemmel jár, Magyarország újra virágzó agrárország lehet, s ez kell legyen a célja minden nemzeti érzelmű magyarnak!

Környezetvédelmi kérdések a Jobbik programjában

A „Harmóniában a természettel” nevet viselő programban – hasonlóan a többi részhez – radikális változtatásokat kívánnak elérni a nemzeti párt képviselői. Vannak olyan elemei a programnak, amelyek nem újító gondolatok és vannak, amelyek valóban egyéni elképzelések, a programok megvalósítás azonban sokszor kérdéses.

A programpontok olyan alapvetéseket is tartalmaznak, amelyek nem hoznak újdonságot a környezetvédelem területén, mégis fontos részei a terveknek. Ilyenek például: a fölösleges bürokrácia csökkentése, a szigorított ellenőrzések, az ellenőrök hatáskörének bővítése, a megújuló energiaforrások használatának fokozatosan növelése, és ezáltal a környezetterhelő hatások csökkentése, hulladékszegény technológiák terjesztése, a vizek védelme és a környezetőrség.

A felsorolás természetesen nem teljes azonban az mindenképpen örömteli a programpontokban, hogy a Nyugat-európai és skandináviai országokban már bevált, a környezet terhelését csökkentő részek is szerepelnek a Jobbik tervei között. Természetesen saját egyedi ötleteket is tartalmaz a program, amelyek nemcsak hazánkban, de Európában is újítást hozhatnak a természetvédelem területén, ezek valóban radikális pontok.

A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi igazgatás valóban egy nonszensz, így megreformálása és teljes átalakítása nem tűrhet halasztást. Ezt a helyzetet még Kóródi Mária (SZDSZ-es) minisztersége alatt teremtették, akinek állítólag legnagyobb szakmai tapasztalata az volt, hogy két évig titkárnő volt a szolnoki szervnél, és az, hogy jókat kirándul az Aggteleki Nemzeti Parkban. A rendszer addig, ha nem is hibáktól mentesen, de működött, Svédországból jöttek például megcsodálni. Ma van olyan témakör, amiben öt (!) különböző szervhez kell fordulni! A hatóságok jelenleg szakember nélkül, negyedannyian végzik azt a munkát, amit a korábbi rendszerben is. Az ügyintézés lassabb, a mai kezelők pedig lényegében ugyanazt a munkát csinálják, csak most már nincs lehetőségük megtiltani bármit is. (Az elsőfokon eljárt Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság például még megtiltotta a radar építését Pécs mellett. Aztán a KvVM saját hatáskörben már rábólintott. Ugyanez a helyzet például az autópályák ügyében: a kormányzat egyből a KvVM hatáskörébe emelte az autópályák engedélyezését.)

A Jobbik környezetvédelmi hatóságokat korszerűsítő tervei között szerepel egy, a nap 24 órájában riasztható őrség felállítása, amelyet „környezetőrségként” definiálnak. Ez egy környezet-, természet- és állatvédelmi feladatokat ellátó csoport lesz. A „környezetőrség” már létezik. 1997. évi CLIX. törvény). A gond egyrészt ott van, hogy kb. 5 000 ha terület jut egy természetvédelmi őrre, ami lényegében megoldhatatlan feladatot eredményez. Másrészt újabban a természetvédelmi őrök létszáma nem gyarapodik a feladatuknak megfelelően: mivel külterületeken kevés hatósági személy tűnik fel, a különböző hatóságok igyekeznek rátestálni a helyszíni feladataik egy részét. Legújabban a régészeti igazgatás terén kaptak feladatokat.

Azt még nem tudni, hogy pontosan milyen jogkörökkel rendelkezne ez az „őrség” és azt sem, hogy milyen pénzből működne. Sok minden kérdéses még ebben a pontban, azonban mindenki láthatja, hogy valóban szükség van egy tényleges munkát végző, valós jogkörrel és eszközökkel rendelkező szervezetre, amely lecsap az illegális hulladéklerakókra, az állatkínzókra és a más környezetkárosító tevékenységeket folytatókra.

Az USA-ban működik egy hasonló szervezet, amelyet „állatrendőrségnek” hívnak. Az ő feladatuk az állatok védelme és az állatkínzások nyomozása illetve súlyos büntetések kiszabása.

A nemzeti párt a környezetünkért hasznos munkát végző civil szervezeteket fokozottabban be szeretné vonni a döntéshozatalba, amely ismét pozitív dolog, hiszen a legjobban az adott helyen élő lakosság éli meg a környezeti problémákat. A regionális szervezetek mellett pedig nem ritka, hogy akár egy országos civil szervezet is sokkal jobban végzi a munkáját, mint a hivatal, kinek ez kötelessége lenne. Az ilyen szervezetek, személyek felkarolása sok problémát megoldhatna, bár megfelelő odafigyelés nélkül újabbakat is okozhatna.

A környezettudatos társadalom létrehozása a Jobbik egy másik fő célkitűzése a program szerint. A parlagfű-mentes környezet kialakítása és ehhez kapcsolódóan egy közmunkaprogram indítása nemcsak a beteg emberek szenvedésén enyhítene, de munkát is teremtene, amely valóban jó ötlet. A Jobbik tervei között szerepel, hogy helyre kell állítani a természetes élőhelyeket, és új védelmi programokat kell indítani.

A másik igen fontos dolog ebben a kérdéskörben az igazságtalan és könnyen kijátszható kvótarendszer megszüntetése, amely a szén-dioxid kibocsátásának szabályozására lenne hivatott. Ezek mellett az őshonos erdők telepítésével szeretnék csökkenteni a káros szén-dioxid szintet. Ez is örömteli része a programnak, hisz így tovább gyarapodhatnak hazánk erdőterületei. Már csak vigyázni kell rájuk…

A környezettudatos gondolkodást persze már fiatalkorban meg kell tanítani az új nemzedék esetében. A gyerekek oktatására is gondoltak a program elkészítői, hiszen minden fiatalt – már az óvodától kezdve – gyakorlatias természeti oktatásban részesítenének. Fontos dolog ez, hiszen ebben a globalista, fogyasztói társadalomban a gyerekek gyakran csak a rossz példát tanulhatják a szüleiktől. A környezettudatos nevelés kérdéskörében az is fontos, hogy a mainál kissé gyakorlatiasabb legyen. Az ugyanis nem állapot, hogy a mai gyerekek császárszalonnával akarnak nyársalni, de nem tudnak tüzet rakni, vagy 1 km-t gyalogolni sem – tisztelet a kivételnek. A gyermekeket tehát közelebb kell hozni a természethez, hogy megértsék, és valóban megszeressék azt.

Ezt a pontot kiegészítve az intézmények szelektív hulladék-gyűjtését is meg kívánják oldani, melyre már voltak törekvések hazánkban is – több-kevesebb sikerrel. Németországban és az osztrák szomszédjainknál is már a legtöbb háztartás és minden intézmény szelektíven gyűjti a hulladékot, tehát ez a módszer nem új. Azonban igen jó és fontos része a környezettudatos társadalom kialakításának.

A szelektív-hulladékgyűjtés azonban ismét egy időigényes feladat és itt is szemléletváltásra van szükség. Tehát ismét ott tartunk, hogy fontos a környezettudatos gondolkodás kialakítása.

A program része még, hogy az illegális szemetelők ellen erélyesen fellépnek például a települések határainak védelmével. Ez mind nagyon szép, a kérdés ismét az, hogy miből és kik fogják felügyelni a problémás települések határait?

Ami viszont talán hiányzik a programból, az a visszaváltható üvegek kérdése. Hiányuk óriási terhet ró a környezetre. A multikat kötelezni kellene az ilyen üvegek forgalmazására. Hasonló a csomagoló anyagok kérdése is, hiszen a nylon-ból készült szatyrok a másik fő szennyezők.

Az állatvédelem területén a fő célkitűzések között szerepel egy önálló, az állategészségügytől elkülönült állatvédelmi igazgatás létrehozása a Környezetvédelmi Minisztériumon belül, amely hatóság remélhetőleg hathatósan fel tudna lépni végre az állatkínzókkal szemben, hiszen eddig nem sok eredményt mutattak fel a hatóságok. A másik fontos pont az állatvédelem területén az úgynevezett „Állatvédelmi szempontból elismert termelési mód” védjegy bevezetése, amellyel a hagyományos állattartási módokat kívánják támogatni. Ez nemcsak állatvédelmi szempontból lenne fontos, hanem a fogyasztóknak is jót tehetne, hisz a legtöbb intenzív gazdaságban halőrleménnyel és egyéb furcsaságokkal etetik a jószágot – arról nem is beszélve, hogy még napot sem látott.

Az állatkísérletekről szóló rész bizony helyes, de túl általános és a konkrétumok hiányoznak belőle. A Jobbik állami feladattá akarja tenni a megfelelő számú állatmenhely létrehozását és működtetését. Ez is jó dolog, de a sokszor ismételt kérdés itt is felmerül: miből? Miből fogják finanszírozni a fenntartási költségeket? Az állatvédelem terén talán a legfajsúlyosabb dolog viszont az, hogy az állatvédelemnek ésszerűnek és arányosnak kell lennie. A „sötétzöldek” rengeteg kárt okoznak a mezőgazdaságnak, de sok egyéb területen is problémát szülnek.

Mindezek mellett pedig fontos lenne a törvényhozásban igen komolyan venni az állatvédelmet, hisz hiába kaphat valaki ilyen címen 2 év börtönbüntetést, ha elrettentés céljából sem használják ki a lehetőséget.

Vízkincsünk megőrzése nemzetünk kulcsfontosságú kérdése, amely nemzetstratégiai kérdés a Jobbik terveiben is. A célok között szerepel egy új vízközmű-törvény létrehozása, amellyel hazánk egyedülálló és igen értékes vízkészletét akarják megvédeni. A közcélú vízi létesítmények magánkézbe adásának leállítása és a már magántulajdonba lévők visszaállamosítása – és itt most a liberálisok a szívükhöz kaphatnak szocializmust kiáltva – az előző ponthoz kapcsolódóan, azt kiegészítve kell, hogy működjön, hogy teljes védelmet kaphassanak vizeink. A vízminőség-védelemről a programban nem esett szó, pedig ez is kulcsfontosságú kérdés. Semmit sem érünk a vizünkkel, ha szennyezett. Ez ellen hatékony hatósági eszközök kellenek. Az elvileg magas összegű bírságok nem sokat érnek, ha nem szabják ki őket, végképp, ha behajthatatlanok. Ki kellene mondani – bármilyen bírságfajtáról legyen is szó – hogy a közigazgatási bírságok bírósági felülvizsgálatát csak akkor lehet kérni, ha annak összegét a bírságolt a bíróságon letétbe helyezte. Ismételt súlyos jogsértésnél pedig (ahogy azt a multikkal szemben is kellene) nem elméleti lehetőségként kellene megjelentetni az adott cég megszűntetését (bezárását), az adott személy végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtását. A vízkérdésben még fontos, hogy tározókat építsünk, hogy az a rengeteg víz, amely például a tél folyamán leesik csapadék formájában, ne vesszen kárba. Ez a kérdéskör már a mezőgazdasági témakörbe is kapcsolódhatna, hiszen az aszályos időszakban a tárolókból a vizet öntözésre lehet használni. A fokgazdálkodást, mint a hagyományos ártéri gazdálkodás kulcselemét be kellene vezetni.

A vízkincsünk mellett a másik igen fontos téma az anyaföldünk kérdése. Földjeinket az elmúlt 40 év alatt igen sok szennyezés érte, köszönhetően a műtrágya mértéktelen használatának és a nem megfelelő földművelésnek. A természetes trágya alkalmazása nagyban hozzájárulhat termőföldjeink minőségi javulásához. A Jobbik előtérbe szeretné helyezni a természetes állati tárgya alkalmazását, és ezzel bár lassan, de biztosan feljavítani földjeink minőségét.

A városi környezetvédelemnél a jobbik programjában szerepel, hogy növelni kívánják a zöldterületek nagyságát a városkép megóvása mellett. Ez valóban hasznos és támogatandó ötlet, a mikéntje itt is kérdéses, azonban a túlzsúfolt városokra, amelyek levegője egyébként is szennyezett, ráférne ez a változtatás. Emellett talán – és ez a környezettudatos gondolkodást is elősegíthetné – el kellene gondolkodni a városi vadgazdálkodás létjogosultságáról állami szinten is, hiszen ez feloldhatná a feszültséget ember és állat között, illetve közelebb hozhatná a nagyvárosok lakóit a természethez.

Összességében a „Harmóniában a természettel” címet viselő programpont valóban törekedik a természettel való együttélésre és a legtöbb célkitűzés jó, a kérdés már csak a megvalósítás. Sok Európában már bevált módszert vett át a Jobbik, és sok dologban újat is mutatott. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időkben láthatunk egy részletes leírást is a tervek kidolgozására. Reményteli és előremutató programot ismerhettünk meg, amely ha megvalósítják, talán megtisztíthatja környezetünket, hogy egy egészségesebb hazában nőhessenek fel gyermekeink. Hisz „nem lehetünk magyarok, ha nincs hol magyarnak lenni!”

Energetikai kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik Magyarországért Mozgalom párt nemzetstratégiai kérdésnek tekinti az energetikát, amely valóban az egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen az új kormánynak. A tervek között szerepel az energiapiac liberalizációjának megszüntetése és a már eladott energiaszektorok szerződéseinek felülvizsgálata, reprivatizációja.

Hazánk energiaszükséglete napjainkban a külföldi beszállítók kényének-kedvének van kitéve. Erősen hatnak Magyarországra a külföldi események, így például az Ukrán-Orosz gázvita. A Jobbik tervei között szerepel ennek a mostani helyzetnek a megoldása például azzal, hogy csökkentik hazánk függőségét az import energiahordozók arányának csökkentésével, a fosszilis energiahordozók csökkentésével és a hazai illetve a megújuló erőforrások részarányának növelésével. Ezek igen jó tervek tekintve azt, hogy az orosz monopólium miatt például gázfüggőségünket nem tudjuk csillapítani és tekintve azt is, hogy Makó környékén 100 évre elegendő gázkészlet pihen, amelyet a mostani hazaáruló vezetésünk eladott. Mielőbb vissza kell venni az ilyen és ehhez hasonló energiahordozók feletti felügyeletet. Ehhez kapcsolódóan pedig a Jobbik tervei között szerepel a hazai szén-, kőolaj- és földgázbányászat esetében a bányajáradék jelenlegi – európai szintet tekintve is igen alacsony – 12%-os szintjének növelése. Azt még hozzátenném ehhez, hogy a bányajáradékot a külföldi cégeke esetében tartom fontosnak megemelni, hogy ők valóban fizessen azért, hogy itt termelik ki a mi kincseinket. Arra is kötelezni kellene ezen cégeket, hogy Magyarországon értékesítsék az energiahordozókat és ne külföldön, hiszen így kincseink ismét a külföldi hatalmakat gyarapítanák. Ismét ehhez a témához kapcsolódóan a nemzeti párt a gáztároló kapacitásunk használati jogát ismét magyar kézbe szeretné venni, amely további függetlenedést jelentene a mostani nagy energetikával foglakozó multikkal szemben.

Ha már a multiknál tartunk, akkor a Jobbik energetikai programjának másik kulcskérdése az energiapiac liberalizációja. Hazánk energiaszektorainak jelentős részét privatizálták a legnagyobb áramszolgáltatással foglalkozó cégeknek – mint például a német E.ON -, akik a biztos profit reményében jöttek hazánkba, nem pedig azért, hogy olcsóbban nyújtsák szolgáltatásaikat. Az áram vagy a gáz árát sem a magyar vezetés befolyásolja, hanem a szolgáltatók, akik sokszor jelentős mértékben emelik a díjakat azért, hogy profitjuk állandó legyen. Az államnak csupán akkor van beavatkozási lehetősége, ha túlzottan emelik az áraikat. Ez persze a gyakorlatban nem sokat jelent. A Jobbik az energiaszektor meghatározó részeit ismét magyar nemzeti, közösségi tulajdonba venné, amellyel egy újabb függőségi pont szűnhetne meg a multikkal szemben. Ezzel pedig a garantált profit is megszűnne a szolgáltatóknál, akiknek a feladata valóban a szolgáltatás és nem a haszonszerzés kell, hogy legyen.

Egyelőre az áramtermelés legnagyobb hatásfokkal működő egysége az atomerőmű, amely ismét kulcsfontossággal bír a Jobbiknál. Sajnos nincs más alternatíva, amely ilyen nagy energiát adna, ezért a nemzeti párt a Paksi Atomerőmű bővítése mellett annak üzemidő-hosszabbítása mellett is érvel. Az alternatív energiaforrások egyelőre túl drágák és a nap illetve a szélenergia átalakítása sem költséghatékony, így amíg nem épül ki egy valóban alternatív energiahordozó rendszer addig csak az atomenergiára hagyatkozhatunk.

A másik fontos kérdés – nemcsak hazánkban, de a világon mindenhol – az alternatív energiahordozók kérdése. A megújuló energia az egyetlen, amely kiegészítheti a mostani áraméhségünket, így ez is fontos kérdés kell, hogy legyen. A Jobbik többek között támogatni szeretné a geotermikus energiák felhasználását, amely sok esetben az ország több pontján kiváltotta a távhő-ellátásban a drágább és környezetszennyező megoldásokat. A vízenergia kérdése problémásabb, hiszen itt a környezetvédelmi szempontok és a természeti kérdések figyelembe vétele nélkül nem lehet dönteni, vizeink védelme pedig mindennél fontosabb. Az atomerőművek kérdésköre itt is felmerül, mert az üvegházgázok szintje ezáltal is csökkenthető. Az EU által sok esetben ránk erőltetett igazságtalan normák betartását is felül kívánja vizsgálni a Jobbik, így talán biztosíthatjuk hazánk energiapolitikai függetlenségét, már amennyire független maradhat hazánk a gyarmatosító EU-val szemben.

Összegezve az energiaellátási program józan érveken alapul, megvalósítása azonban hosszú időt vesz igénybe és sok esetben – például a multik kizárása az energiapiacról – nem egyszerű feladat, ehhez a parlamenti többség elengedhetetlen. Persze helyi szinten, mint például a vízellátás terén Pécsett – ahol a Francia befektetőt dobták ki a vízmű székházából – is jelentős sikereket lehet elérni. Egy ilyen energiapolitikával talán megteremthető az a célt, amelyet már a környezetvédelmi programban is láthattunk, harmóniában élhetünk a természettel, hiszen a Jobbik célkitűzései többségében a környezeti értékeink védelmének fontosságára irányul.

Igazságügy és végrehajtás

Sorozatunk ötödik, és egyben utolsó része a Jobbik programjának az igazságügyi és végrehajtási részét elemzi.

Az alkotmányossági és vallási kérdésekkel kezdtük, folytattuk a kultúra, oktatás, sport témákkal, majd következett a külpolitika, a hadügy és a nemzetbiztonság. A negyedik rész a mezőgazdaság, a környezetvédelem, és az energetika hármassal foglalkozott. Az ötödik, és egyben utolsó részben megvizsgáljuk a program igazságüggyel és végrehajtással foglalkozó részt.

A program kielemzése nem teljes, hiszen ez összesen csak 12-13 téma és hiányoznak olyan kulcsfontosságú részek elemzése, mint a közgazdaság, vagy a cigánybűnözés kérdése, de mégis jól látszik összességében a programnak a minősége ebből a pár témából is. Ajánljuk az összeset tehát elolvasni, mert leszűrhető, hogy melyik téma mennyire sikerült a mi elemzőink szerint jól, vagy kevésbé jól.

Tartottuk magunkat a szavunkhoz, és csak ahhoz a témához szóltunk hozzá, amit biztonsággal tudtunk elemezni.

A Jobbik igazságügyi és végrehajtási programjának elemzése:

A program fejezetének címe sokatmondó: „Kard és mérleg”. Magával az igazságügyi rendszerrel, a végrehajtással – az ítéletek végrehajtásával, a bírói szervezettel és a büntetés végrehajtással foglakozik. Helyesen ismeri fel, hogy nem ér semmit az a jogrendszer, ami képtelen alapvető rendelkezéseit végrehajtani és végrehajtatni. Illetve, hogy a „harmadik hatalmi ág” különállása amennyire törvényességi garancia, ugyanannyira annak rendezetlensége mennyi gondot okozhat.

Ezért ez az elképzelés csomag csomagban történő megjelenése helyénvaló és előremutató: hiszen egyben tárgyalja ami egybe tartozik.

Helyesen értékeli az anyag az elmúlt időszak tárgyi gondjait, azonban megítélésem szerint nem fordít kellően nagy szerepet a rendőrség és az ügyészség jogi szabályozásának terén megoldandó problémákra – s ezzel együtt a kialakult rendszert mintegy kiindulópontnak fogadja el.

A magyar jogfejlődésben mindkét szervezet, az ügyészség és rendőrség is a kormányzat és a parlament alá rendelt szerveként dolgoztak mindig is. A nyomozati szervek szerepét és azok törvényi kontrollját azonban nem kellő részletességgel tárgyalja a program, azonban ami nagyobb gond: ennek nyomait sem vélem az anyagban fölellni.

Nagyon vonzó, hogy át kívánja alakítania bíróságok rendszerét, így az OIT szerepét is átgondolásra érdemesnek gondolja. Jó úton indul el, amikor garanciális követelményeket állít fel a bíróságokkal szemben is, azonban nem ad választ arra kérdésre, hogy milyen módon képzeli el a hatékonyabb társadalmi kontrollt a bíróságok szervezetében. Utalást ugyan találunk rá, hogy valamiféle választást kívánna alkalmazni, a kérdés csupán az, hogy az angolszász módszer, vagy a kontinentális módszer mellett teszi-e le a voksát. Megítélésem szerint a bíróságok tagjainak, és így a bíróságok elnökeinek „választása” egyrészről a javasolt módon megvalósíthatatlan, másrészről ugyanakkor konzerválja a bírósági szervezetben ma is meglévő „oldal hovatartozásokat”, melyek bizonyos kérdések napvilágra kerülései tesznek egyértelművé és jól kitapinthatóvá.

Azok az eljárási javaslatok, amelyeket a program tartalmaz továbbgondolkodásra alkalmasak, azonban hozzá kell tennünk, hogy azok a mai „alkotmányosság” kereti között csupán ún. kétharmados törvényekkel valósíthatóak meg, ha azoknak nagyobb társadalmi elfogadottságot kívánunk adni. Mert lehet feles jogszabályokat hozni, csípőből és erőből, de valódi társadalmi párbeszéd, szakmai vita és előzetes parlamenti egyeztetés és folyamatos kooperáció nélkül azok hatékonysága több mint kérdéses

Jól látja a programalkotó, hogy eljárási törvényeink is újra gondolásra szorulnak, amelyből kitűnő a peren kívüli eljárások újraszabályozása, illetve a bírósági végrehajtás szabályainak reformja. Jó úton jár a program, amikor az eljárások meggyorsításra törekszik. Azonban hozzá kell tenni, hogy nem lehetséges az eljárásokat úgy felgyorsítani, hogy másik oldalról az eljárások törvényességének biztosítására nem fordítanánk elegendő figyelmet.

Kevés szót találunk a büntetés végrehajtás mára elavult jogi környezetének átalakítására. Nem foglalkozik szinte érintőlegesen sem vele a tervezet. Nem találunk erre – a jelen zsúfolt büntetés végrehajtási körülmények között ezt több mint bosszantó – még egy gondolatot sem. Többet foglalkozik a tervezet a bírók javadalmazásával – amely megítélésem szerint nem a jogrendszer átalakításának jelen pillanatban, a létező gazdasági lehetőségek közötti legfontosabb kérdése – mint az egyes büntetési fajták ún. széthúzásával, felosztásával és új büntetési formák bevezetésével. Adós marad a program a bírósági végrehajtás korszerűsítésének elképzeléseivel is – annak ellenére, hogy akik polgári peres vagy perenkívüli eljárásokban vesznek részt, azoknak ez az az intézmény amellyel az állampolgárok legnagyobb tömeg találkozni szokott. Beszél a tervezet határidők szigorú betartásáról, illetve azok módosításáról, azonban nem tesz mellé semmiféle garanciális kelléket; illetőleg semmiféle konkrétumot – így az megreked a koncepció és így az „ötletelés” szintjén.

A manapság leginkább züllesztőnek és bomlasztónak tartható, a gazdasági társaságok részéről megjelenő és egyre súlyosabb fizetési fegyelem hiánnyal kapcsolatban csupán annyit jegyez meg a tervezet, hogy „ ezek ellen ható jogszabályokat alkotunk”. Ez kérem szépen nagyon kevés. Ez csak a probléma észrevétele, de nem nyújt semminemű jövőképet.

Úgy tesz a tervezet, mintha az elektronikus levelezés hiánya lenne ma a polgári eljárás jog vagy a büntető eljárásjog legnagyobb hiánya. Nem kérem! Ez sokadlagos szempont, amire talán kár volt ilyen hangsúlyt fektetni.

Rendkívül jó érzékkel veszi észre a tervezet a kirendelt védők és a párfogó ügyvédek tarthatatlan helyzetét. Helyesen állapítja meg, hogy díjazásuk kérdésének rendezésével ez idáig legalább három kormányzati ciklus adós maradt, amely kérdéskör bizonyos, nehezebb gazdasági helyzetben lévő körökben valóban húsbavágó és létfontosságú. Ezzel a kérdéssel senki nem szeret foglalkozni, mint ahogy azzal semmi, hogy a perköltségnél a valódi perköltséget nem szokása a bíróságoknak a reális mértékben megállapítani; így a pernyertes fél valódi költségeihez valójában sosem jut hozzá.

A bíróságokkal kapcsolatos ún. panasztestület elképzelés jó. Megfontolást érdemel, azonban ismételten csak hiányolni tudom a garanciális feltételeknek legalább a jelzését; és egy hangyányi konkrétumot, legalább az irányokat illetően.

Ugyanakkor, miközben a bíróságokkal – fentiek szerint is láthatóan – a program elég sokat foglalkozik, az ügyészségek átalakítása, a rájuk vonatkozó szabályok megreformálásával adós marad a tervezet. Mint ahogy adós marad azzal is, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint sokszor értelmetlen hosszúságúra nyúló előzetes fogvatartásokat először is a rendőrség saját kényelme szempontjából indítványozza meghosszabbítani, másodszor az ügyészség azokat szintén saját érdekében állóan (hogy a gyanúsított mindig kéznél legyen) szintén támogatja meghosszabbítani. Az ezzel kapcsolatos jogorvoslati lehetősége a gyanúsítottnak több mint látszólagos, sokszor csupán rutin tevékenysége a bíróságoknak, nem látva azt, hogy ezek az embertelen intézkedések milyen hatással vannak nemcsak a vádlottra, a gyanúsítottra, hanem annak személyes környezetére, gazdasági helyzetére és társadalmi kapcsolataira is. Főleg akkor, ha a későbbiekben igazolódik be a gyanú, vagy a vád megalapozatlansága. Így hiányolom a tervezetből a gyanúsításokkal szembeni valóban hatékony, és ténylegesen független, nem papírmalomként, sóhivatalként működő jogorvoslati fórum lehetőségét; jobban mondva legalább a koncepció irányát.

Érdeme viszont a programnak mindekképpen, hogy olyan területre irányítja rá a figyelemét, amelyre az elmúlt ciklusokban szinte semelyik párt nem volt hajlandó vagy képes. Érdeme továbbá hogy nem tekint bizonyos intézményeket „szent teheneknek”. Érdeme, hogy mer új módon gondolkodni, s minden hiányossága ellenére érezhető belőle az a féle tenni akarás, ami minden jogi reform bekövetkezésének legfontosabb kelléke. [Sejtésem szerint megalkotásában a fiatalabb, az új generációs fogalmazók, jelöltek vehettek részt – mintegy kiérezhető ugyanis azoknak a jogterületeknek az mélyebb ismerete, amelyet a pályakezdő jogászok szoktak elsőként megismerkedni.]

Látható az anyagból, hogy szakértő kezeken ment át a koncepció ezen része. Ebből gondolható, hogy kellő alaki és eljárásjogi ismeretekkel rendelkezik a Jobbik stábja. Azonban az is látszik, hogy nem minden jogterületet tekintenek azonos súlyú területnek. A program közérthető. A program nélkülözi az ún. diplomatikus fogalmazásokat, amelyekre később mindenki hivatkozik: a párt ellenségei és a párt hívei is egyaránt.

Mindenképpen figyelmébe kell ajánlanom Jobbiknak, hogy ezek a tervek csak a maguk komplexitásában valósíthatóak meg hatékonyan. Viszont, sajnálatos módon pár kérdésben kénytelen lesz a Jobbik szövetséget kötni olyanokkal is, akik nem hasonló nézőponttal rendelkeznek, de ha céltudatosan és következetesen végrehajtja ezeket az elképzeléseket, a folyamat során mindekképpen rá fog jönni, mely területek azok, amely a szélesebb, a jogalkalmazással érintetten szélesebb tömegek számára fontosabbak illetőleg jelentősebbek.

Itt jegyzem meg, hogy a gazdasági társaságok kérdésköre részéről megfigyelhető tisztességtelen piaci magatartásokat, számla nem fizetéseket, és az ebből adódó körbetartozásokat említi ugyan a program, azonban adós marad a lehetséges megoldással; csak jelzés értékkel találhatunk a megoldás irányába mutató elképzeléseket abban. Pedig minden bizonnyal a Jobbik is nagyon jól tudja, hogy ennek hiányában maguk a kisvállalkozók, a kis ember, és így a Jobbik potenciális szavazóbázisa eshet ismét egzisztenciális csapdába.

Nem teljesen érhető a tervezetnek az az elképzelése, amikor pénzügyi átvilágítást említ, s adós marad az erre vonatkozó intézmények vagy testületek létrehozásának gondolatával, jobban mondva ezek fölvázolásával.

Ugyanígy a bíróságok számának növelésével egyidejűleg olybá tűnik, mint ha a program kidolgozói a jelenlegi közigazgatási rendszerben és annak feltételezett hatékonyságában gondolkodnának. A régi, ún. járási bíróságok visszaállítására régóta megérett az idő, azonban erre vonatkozó elképzelést csak a sorok közé elbújtatva vélek felfedezni.

Mint ahogy adós marad a tervezet az ún. kamarai rendszer átalakításának kérdésével is, ami némely esetben az ejtőernyősök elrejtésének egyik hatékony eszközeként funkcionál és ezeknek az altatott politikusoknak az eltávolítására egyedül csak, maga a kamarai tagság a legtöbb esetben alkalmatlan és képtelen. A kamarai rendszerek (ügyvédi, közjegyzői, végrehajtói) is megért volna pár gondolatot, azonban erre sem találtunk megnyugtató válaszokat.

Összességében jó anyagot, jobban fogalmazva vitaanyagot találtam, ami alkalmas megbeszélésre, hangos együttgondolkodásra. Jól látszik hangulatából és nézőpontjából, elnagyoltságából származó hibái ellenére is, hogy összeállítói nem csak irodaszagú, csupán az elméletben létező kérdésekkel, hanem a valóság adta, az ún. életszagú konfliktusokkal is szembe akarnak nézni.

Előzmény :http://reakcio.wordpress.com/2008/10/01/lehet-mas-a-politika-nem-lemapo-egyenlo-szdsz/

Új infók : ÉS igen, igazam volt, ugyanaz a hátországuk, mint az szdsz-nek – az itteni kommenteket is érdemes elolvasni

“Mi közöm egy olyan párthoz, amely szorosan összekapcsolódik a Népköztársasági hagyománnyal és csak becsap azzal, hogy újnak tünteti fel magát?”

Már egy ideje készültek átmenteni az szdsz-t egy új, “zöld” pártba.

A rendszerhű, zsidós, mainstream, establishment párti média a Jobbikot támadja, az lmp-t pedig dicséri.

Mi az? Zöld, vörös és kék, ráadásul párttá alakult? Hát az LMP

Több hónapi ijesztgetés után tényleg megcsinálták: párttá alakult a Lehet Más a Politika nevű zöld, liberális, tiszta kezű tizenhármak csapata. Schiffer András, egykori Védegyletes választmányi tag bejelentette, indulnak az EP-választáson.

A pártot egy 13 tagú választmány vezeti.

Schiffer András elmondása szerint elsősorban az indította őket a pártalapításra, hogy úgy látják, a Magyarország sorsát 1990 óta meghatározó politikai elit alapvetően képtelen arra, hogy perspektívát nyújtson a választópolgároknak.

Az LMP olyan politikai szintézis alapján kíván működni, amely egyszerre épít az emberi jogi liberális, az újbaloldali és a közösségelvű konzervatív hagyomány elemeire – hangsúlyozta.

Világos. Egyszerre konzervatív, liberális, zöld és újbaloldali. Olyan zavaros, amilyen a magyar közélet. Gratulálunk az SZDSZ újabb fiókszervezetének. A Humanista Párt után újabb utánpótlás. Ügyes!

Újabb vakítás: színre lépett a Lehet más a politika! kezdeményezés – civilek, akik igény esetén párttá lesznek

Schiffer András az egyik ötletgazda.

Új szemléletű és minőségű politikát kíván teremteni a Lehet más a politika! nevű civil kezdeményezés, mely igény esetén párttá alakulva már a jövő évi európai parlamenti választáson is megmérettetné magát – közölték a részben a Védegyletből kivált csoport szerdai budapesti bemutatkozó sajtótájékoztatóján.

A zöld, jogvédő és szociális szervezetek által létrehozott szerveződés programtervezete élesen ütközik a jelenlegi parlamenti pártok programjaival, mert a közéletben új értékekre és szereplőkre van szükség, mivel a mostani parlamenti pártok képviselői lejáratódtak, nem képviselik megfelelően az érdekeket – fogalmazott Schiffer András, a Lehet más a politika! nevű civil szerveződés egyik alapító főszervezője, aki korábban a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet ügyvivője, a Védegylet szervezőbizottságának tagja és Sólyom László köztársasági elnökké választását célzó kampány vezetője volt.

Hozzátette, két évtized alatt felnőtt egy olyan generáció, amelyet nem érintett a rendszerváltozás, és az ő személyük nyújt az új szemléletű politikai megteremtéséhez garanciát. Megjegyezte, színrelépésüket egy év szervezőmunka előzte meg. Schiffer András azt mondta, azért léptek színre, mert nincs valós képviseletük sem a baloldali, sem a konzervatív, sem a liberális szemléletű embereknek, és a közállapotok elvadultak, a korrupció körbefonta a politikát, amely büntetlenül marad.

A Lehet más a politika! kezdeményezés Budapest mellett egy időben öt vidéki városban is bemutatkozó sajtótájékoztatót tartott.

A mozgalom hétfőn azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy lézerrel írták fel a Parlament Dunára néző homlokzatára szervezetük monogramját, honlapjának címét és egy ábrát annak ellenére, hogy arra nem kaptak engedélyt.

Eddig az MTI-hír. Az újabb „se nem jobb, se nem bal” kezdeményezés olyan korrekt jelszavakat hangoztat, mint „tiszta kezek”, vagy „le a korrupcióval”. Merőben újszerű (szerintük – a szerk.) a kezdeményezés, hisz nem elkopott politikusok verbuválódtak össze, hanem hús-vér civilek, akik nem az emberek helyett, hanem velük együtt akarnak politikát csinálni.
A friss képződmény életre hívói sietve leszögezik, hogy mögöttük nem állnak gazdasági lobbik, érdekcsoportok, gazdálkodásuk a jelenlegi pártokétól eltérően teljesen átlátható. Azért gyorsan feltüntetik bankszámlaszámukat, hogy akinek van feleslege, az a „sok kicsi sokra megy” jegyében támogathassa őket áldozatos munkájukban. Tárgyi és szolgáltatásbeli adományokat is elfogadnak. Ha valaki egy körzővel, vonalzóval, ruhatisztítással, hajszárítással vagy egy sonkás szendviccsel tud hozzájárulni Magyarország felemelkedéséhez, ne habozzon, siessen valamely „Lehet más a politika Pontba”, s tegye az asztalra, amije van!

A “más” politikusok közt van fővárosi professzor, vidéki szerelő, farmeres bölcsész, vadakat terelő juhász, de mind egyet akarnak: változást. Sokan kiábrándultak a kormányból, sokan az ellenzékből, sokan a kiábrándultságból ábrándultak ki. De a politikából még nem, így össze is rittyentettek egy ideiglenes, 13 fős választmányt, hogy a vezetői feladatokat ellássák.
A testület tagjai igazán különlegesek. Vegetáriánusok, lelkes környezetvédők, stratégiai tanácsadók, biciklisták, bluesgitárosok, a Bauhaus építészet iránt rajongók…

Van, aki gyűlöli az öntelt ostobaságot, s olyan is, aki tíz évesen még Barbie szeretett volna lenni.

Színes társaság. Élén a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédőjével, Schiffer Andrással, aki volt már ifjúszocialista, lobbizott a melegek jogaiért és vezette Sólyom László köztársasági elnöki kampányát.

Mint tudjuk, ha józan, paraszti ésszel végiggondoljuk, nincsen mindentől független politizálás. Nincsen középen álló, ide is, oda is, vagy innen is, onnan is politika.

Persze, sok embernek elege van a pártokból, a jobb-és baloldali struktúrából. Ezt a kiábrándultságot ideig-óráig meg lehet lovagolni, egy-két populista szólammal még médiafelületet is lehet bérelni, de a „Lehet más a politika” kezdeményezés (a honlapjuk hangulata, a programpontok, az alapítók személye alapján) az álnaiv jószándék köntösébe bújtatott újabb liberális maszlag.

Mindenesetre, aki szeretne közelebbről megnézni egy tiszta kezű, mindentől független civilt (aki igény esetén majd egy új – SZDSZ pótló – párt katonája lesz – lsd. fentebb – a szerk.), látogasson el október 10-én 20 órától az Erzsébet téri Gödör Klubba, a „lehet mások” zászlóbontójára. Olyan nagyszerű előadókat hallgathat ismerkedés közben, mint a magyar himnusz lecserélését felvető Anima Sound System.

Ez a Fidesz, ugye? – az LMP standnál jártunk

Szokványos nap a Móricz Zsigmond körtéren, a tömeg-jön megy, egymáson tapos. Egy cigány ok nélkül obszcén szavakkal illet, mert viccesnek találja, némi földrajzi felvilágosítás keretében megmutatom, merre van India, de nem érti a célzást, csak vigyorog. Egy sátornál gyülekeznek az emberek, standol az LMP. Ott a helyem.

Épp néhány nyugdíjas írja lelkesen a nevét és címét az adatgyűjtő ívre, szükség van rá a kopogtatócédula-gyűjtéshez. Az értetlenség persze nagy, egy idős hölgy a szóróanyagok minden részletre kiterjedő áttanulmányozása – egy fajtából hármat is eltett magának – és a standoló ifjú végighallgatása után megkérdezi: ez a Fidesz, ugye?

A nemleges válasz csalódottan után kipakolja táskájából a szóróanyagokat, s elindul haza. Némi remény azért felcsillan az arcán, visszafordulva megkérdezi: ez a Cserhalmi György lesz a miniszterelnök?

Az ügyeletes propagandista azonban ezt illetően sem ad kielégítő választ: “Nem, ő csak huszadik az EP listánkon. A nevét és a címét nem adja meg?” Megadta.

Végre sorra kerülök én is, feltehetem hát lényegre törő kérdésemet: Na, épül a második SZDSZ?

A lelkes ifjonc persze tagadja ezt, elmondja, hogy ők sem szeretik az SZDSZ-t, s a gazdaságpolitikájuk sem neoliberális, ők nem ilyenek. Második kérdésemre – rasszizmus-e a cigánykérdésről beszélni, s mi a javaslatuk – elmondja, nem rasszizmus, ez is az SZDSZ hülyesége, javaslatuk viszont nincs, hebeg-habog. Egy arra járó, ránézésre “liberális értelmiségi” öregember segíti ki vidám felkiáltásával: “végre egy párt, ami nem kommunista és nem is fasiszta!” Meglepődve kérdezem, hol látott fasisztákat Magyarországon, mire azt mondja, nem szeretne ujjal mutogatni – ennek örültem is, még a végén kibökte volna a szemem -, de szélsőségesen öltözködnek és undorítóak.
- A buzifelvonulásra gondol? Szerintem ők sem fasiszták.
Szívesen folytatnám a vitát, de utolsó kijelentésem hallatán csalódottan távozik, azért remélem, beszerez valahogy egy Cserhalmi Györgyös szórólapot, különben hetekig gyötörne a lelkiismeret-furdalás.

Aztán megjelenik egy intelligens úr is, átböngészi a papírokat, majd elkezdi mondani, hogy semmiz ki bennünket az EU, mit művelnek a liberálisok a fővárossal, hogy tette tönkre a kormány az országot, hogy hazudozik fasisztákról, antiszemitákról. Úgy érzem, még a nap is kisüt, mosolyogva nézünk össze, s megállapítjuk, hogy ez bizony nem a mi pártunk lesz. Szóba kerül, mit kéne tenni, hogy a cigánygyerekek ne lopjanak már az iskolában is, ezt meghallja, s megsértődik egy lopott termékeket árusító cigányasszony, átkokat kiabálva fel is száll az első buszra, máshová teszi át székhelyét.

Egyre sorakoznak mögöttünk az igazságot szomjúhozó nyugdíjasok, ezért a távozás mellett döntünk. Később jut eszembe a kérdés, melyet elfelejtettem feltenni. Ha ez valóban a kisemberek pártja, egy alulról szerveződő tiszta kezdeményezés, mégis honnan a kampányra fordított nagy pénzösszeg (szemmel láthatóan nem az emberektől összekoldult 3 millió forint áll rendelkezésükre) és a hatalmas médiahátszél?
Ráadásul még a nevemet, címemet sem adtam meg.

Az SZDSZ látványos haldoklásának vagyunk szemtanúi, a jobboldal hatalmas kárörömmel figyeli a nemzet legnagyobb ellenségének számító párt haláltusáját.

Bolgár György és hazaáruló társai mintha a tényeket figyelmen kívül hagynák, nem tőrödnek vele, hogy gazdájuk, az SZDSZ, megszűnik létezni. Jól tudják ők, hogy a sereg csak szétszéledt és gyorsan egyenruhát vált, hogy hamarosan újra összeálljanak. Nos, ezért nem félnek a Klubrádió műsorvezetői.

Az SZDSZ már 1994-ben kimutatta ördögi természetét, és legkésőbb 2002-ben el kellett volna süllyednie. De mégsem így történt, mert akiknek szükségük volt rá, azok életben tartották. Túl sokáig. Ezért ilyen látványos a pusztulása. Mindig megszerezték azt a pár tízezer szavazatot, ami kellett az 5%-os küszöb átlépéséhez. A párt és figurái leszerepeltek, leértékelődtek az elmúlt húsz évben. Az általuk hirdetett liberális, neokon eszmerendszer nyilvánvalóan csődöt mondott az egész világon. Kell valami új, valami friss, ami nem bűzlik.

Ne gondoljuk, hogy az SZDSZ mögött álló erők megszűntek volna létezni, vagy a Magyarország tervszerű lerombolására vonatkozó tervektől elálltak volna ezek a gazemberek!

Az SZDSZ szavazói nem vesztek el, figyeljük a számokat:

lmp szdsz lemapo

Ne feledjük: az LMP 2009 elején alakult, gyakorlatilag alig kampányolt. Az MDF Bokros Lajossal az élen és a hitgyülisek támogatásával jutott az EP-be! Aki pedig Bokros Lajosra szavaz, hazaáruló!

De hadd idézzem Bolgár Györgyöt, aki leleplezi a tervet, egy az SZDSZ megszűnése miatt aggódó hallgatót megnyugtat, és egyben iránymutatást ad a hozzá hasonlóknak:

”Igen, kétségtelen, hogy az SZDSZ meg fog szűnni, de a liberális eszme nem veszik el, nagyobb szükség van rá, mint eddig bármikor. Akik az SZDSZ-re szavaztak eddig, ezentúl is szavazhatnak, ott az LMP vagy az MDF és végső soron a Cigánypárt.”

Bármennyire is ünneprontónak tűnök, bizony ebben az országban van “200001 liberális” szavazó vagy “galíciai jöttment”, bárminek is nevezik magukat vagy mi őket. Itt vannak, bujkálnak, és a tenyerüket dörzsölik, hogy megint sikerült becsapni a magyarokat, úgy mint az állítólagos rendszerváltással. Húsz év kellett, hogy a rendszerváltás elárulása napvilágra kerüljön, és az SZDSZ elbukjon. Figyeljük őket!

Amíg az SZDSZ halálhörgéseit hallgatjuk, vajon mit csinál Dávid Ibolya és Szabó Tímea?

Más politika, régi arcokkal – az LMP-ről

Az utóbbi hetekben jártunkban-keltünkben lépten-nyomon egy új politikai formáció plakátjaiba ütközhetünk. Lehet más a politika! – hirdetik. Harciasan környezetvédők, nagyon alternatívok, borzasztóan civilek, sőt még globalizáció kritikusak is – persze csak amolyan decens, politikailag korrekt módon, de azért mégis.

Ötletes lógó, jópofa szlogenek, szemtelen elitellenesség – leöntve egy jó adag zöld mázzal, megforgatva egy kis civil mártásban. Ez kell a dolgozóknak! – csettintene elégedetten Virág elvtárs. Csakhogy őt a film végén elvitte a hatos villamos, s nemsokára megy utána a többi elvtárs is. A balliberális elit bajban van, így bölcs előrelátással megkezdte saját utánpótlásának kinevelését.

Legyünk őszinték: amit az LMP-Humanista Párt szövetség mond, azzal nagyjából-egészében nincs semmi gond. A politikai elit lejáratódott, mindent behálóz a korrupció, nyakig ülünk a gazdasági és morális válságban, a nyakunkon ülő globális felmelegedéssel pedig egy félmondat erejéig sem foglalkoznak a parlamenti pártok. A megoldási javaslatokkal is nehezen lehetne vitába szállni: új erőket, új arcokat a közéletbe, vizsgálják felül a pártfinanszírozási rendszert, zárják el a szivárgó (vagy inkább már ömlő) közpénzcsapokat, szorítsák rá a cégeket a környezetvédelmi előírások betartására, utóbbiakat pedig alaposan szigorítsák meg! Még a multiknak is odamondogatnak: védjük meg a magyar gazdát, hipermarketek helyett helyi piacokat! Örülnünk kéne, hát, hogy a Jobbik mellett megjelent még egy gyökeres változásokat követelő, globalizáció kritikus, már-már nemzetinek mondható erő. Csak, hát azok a fránya részletek… Tudják, amikben az Ördög olyan jól érzi magát, hogy az igazságot vizslató tekintetek elől rendszeresen oda bújik. De nem is kell olyan nagyon kitartóan vizsgálódnunk, hogy a vörös farok, a szép nagy szarvak, no, meg a paták láthatóvá váljanak.

Vegyük csak szemügyre a párt listáját! Mert, hát ugye, arra szavazunk, ha a szép hangzatos jelszavak meggyőztek minket. Mindjárt ott találjuk a legelején a megnyerő mosolyú Szabó Tímeát. A hölgy által nyújtott esztétikai élménybe nehéz lenne belekötni (e tekintetben egyedül a Jobbik lehet az LMP kihívója, Morvai Krisztinával). Ám a múltjában már találunk néhány elgondolkodtató elemet. Szabó kisasszony ugyanis 2003 és 2007 között a Magyar Helsinki Bizottságot erősítette. Ez az a belpesti értelmiségi cég, amely a rendszerváltás óta menetrendszerűen minden évben rongyosra sírja a nyugati lapok hasábjait a honi antiszemitizmus és rasszizmus aggasztó terjedéséről. Becsületükre váljék, annak idején a kilőtt szemű, félholtra vert, koncepciós perekben elítélt kormányellenes tüntetőkre is vesztegettek pár sort – majd visszatértek kedvenc témájukhoz, a szélsőjobboldali veszélyhez. Tímea a Bizottságon belül a bevándorlók jogai felett őrködött, így biztosak lehetünk benne, hogy Brüsszelben minden tudását latba vetné, hogy megakadályozza az Európába kontrollálatlanul milliószámra érkező harmadik világbeli „menekültek” áradatának megfékezését. Tehát, aki még több arabot, és feketét akar látni a Keleti környékén, az bátran szavazzon az LMP-re!

A lista harmadik helyén figyel Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke, a mindannyiunk számára szép emlékeket idéző Tarka magyar felvonulás szervezője, és annak az Amnesty International-nak a munkatársa, amely épp a napokban hívta fel a civilizált világ figyelmét a Magyar Gárda,és az „élet minden területén tetten érhető rasszizmus” veszélyeire. Hiba volna megfeledkezni a lista ötödik helyén tanyázó Rauschenberger Péterről, a Védegylet egyik fejeséről. Péter a rendszerváltás mozgalmas éveiben a nagykanizsai Fideszt erősítette, majd ’93-ban a párt legelső, tétova jobbra tett lépéseit éberen észlelve gyorsan szakított az eretnekekkel és megtért az SZDSZ kebelére. Hűségét a párt a hallgatók által nem túl nagy lelkesedéssel fogadott felsőoktatási reformban való részvétellel jutalmazta szép emlékű Magyar Bálint minisztersége idején. Jelképes, tizenhatodik helyen szerepel az LMP listáján Lovasi András is, akinek személyesen életem első nagy rocklegenda meghasonlását köszönhettem, amikor tizenéves Kispál-rajongóként döbbentem tapasztaltam, hogy az együttes számait nem hallhatom többé kedvenc adómon, a Pannon Rádión – mivel a frontember letiltotta szerzeményeit a „szélsőjobboldali” médiában. A párt egyik kampányvideóján feltűnnek még olyan egykori hardcore SZDSZ-es művészek és újságírók is, mint Spitzer Gyöngyi Soma, Para-Kovács Imre, vagy Hajós András, akinek (a főpolgármesteri stáb tagjaként) többek között a „Budapestnek Demszky kell!” című 2002-es kampányklasszikust is köszönhetjük.

Most komolyan: el tudjuk képzelni, hogy ezeknek az arcoknak valóban halálosan elegük van az elmúlt 20 év korrupt, álszent, országot kiárusító politikájából? Hogy épp a balliberális udvartartás médiabohócainak, és jól fizetett krónikásainak, vagy a vidéki liberális másodvonalnak lett tele a hócipője azzal, amit az őket tenyerükből etető fejesek művelnek? Nem, ezek a fazonok nem az évtizedek óta folyó tudatos nemzet-és értékrombolástól, nem a magyarság folyamatos rasszistázásától, gyalázásától, vagy a cigányság magyarokra uszításától sokalltak be – hanem az SZDSZ vezetésének szerencsétlenkedésétől. Amely éppen azt veszélyezteti, hogy ebbéli tevékenységüket zavartalanul folytathassák. Kóka János, majd Fodor Gábor vezetésével a liberális törpepárt a magyar politika mikroorganizmusává vált. Igaz, még így is meglehetősen kártékony tud lenni, de az emberek lassú öntudatra ébredése olyan antibiotikumként hat, amely a következő választások alkalmával végleg megtisztíthatja tőlük a közéletet. És akkor a hagyomány-és nemzetellenes ultraliberalizmus képviselet nélkül marad Magyarországon. Pontosan ettől rettegnek a Helsinki Bizottságban, az Amnestyben, és az áporodott levegőjű belvárosi kávéházakban egyaránt. Ezért kell – a ’90-es SZDSZ-hez kísértetiesen hasonlóan – jól hangzó, vagány, radikális jelszavakat harsogni, ezért kell pimasz lazasággal kigúnyolni a politikai elitet, amely már képtelen kiszolgálni a liberális értelmiség pozícióéhségét, és destruktív hajlamait. Igen, a politika lehet más – de ők sosem. Ezért kell megváltoznia mindennek – hogy minden ugyanolyan maradhasson. Ha bedőlünk, meg is érdemeljük…

lmp szdsz lemapo lehet más a politika liberális zsidók

Korábban én is úgy gondoltam, némely dolgokban azért talán mégsem hazudnak a zsidók.

Azóta túlvagyok még x oldalnyi forrásmunka, okirat átolvasásán (valamint saját tapasztalataim értékelésén), s ilyesmi gyermekded képzelgéseim már nincsenek.

Aki még az előző szakasznál tart, LEGALÁBB a következőket olvassa végig alaposan:

Drábik János: Uzsoracivilizáció 1. (és 2.)
Marschalkó L: Világhódítók
Marschalkó L.: Ki árulta el Magyarországot 1918-ban?

Elérhető itt: http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek.htm

1. Drábik János művei, leginkább az Uzsoracivilizáció 1-2. Részletek itt is fel vannak töltve, de jobb az egészet olvasni.

2. Marschalkó Lajos könyvei, főként a Világhódítók és az Országhódítók.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html

Különböző írások a holokamuról itt:

http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html

Azt, sajnos, nem lehet sehol sem olvasni, amit én hallottam 2 szemtanútól a zsidó csürhe 1945-ös bevonulásáról. Mint ahogy azt sem, amit a déd- és a nagymamám mesélt, miket műveltek akkoriban. A zsidó komisszárok vodkájától feltüzelt vérbajos ruszki csürhétől csak azok a fiatal magyar nők menekültek meg a faluban, akik a krumplisvermekbe bújtak. 1945 előtt szinte már kiirtották a vérbajt M.o-on. 45 után ki kellett építeni egy nemibeteg-gondozó hálózatot.

Persze, ők még mindig jobban jártak, mint az a több százezer magyar, aki sosem tért vissza Szibériából, a “malenkij robot”-ról. Nagypapám mesélt róluk sokat – az ő 17 fős csoportjukból csak ketten tértek vissza, 6 év kényszemunka után.

De sokat leír Marschalkó is.

Amit viszont semmiképp sem hagyhatok szó nélkül: a zsidók purimkor annak örömére részegednek le, mint az állatok, hogy több, mint 2 ezer évvel ezelőtt sikeresen véghezvitték az emberiség első feljegyzett népirtását. Okuk nem volt rá semmi, leszámítva egy zsidó ribanc hazudozásait. Az ellenvéleményen lévő kormányfőt nyírták ki elsőként. Mai méretekben számítva több milliós népirtásnak felel meg a művelet.

Több száz éves gyakorlat, hogy háború esetén az ellenfélnek a saját országban lévő állampolgárait, nemzeti kisebbségeiket elkülönítik gyűjtőtáborokba. Teszik ezt abból a teljesen érthető és elfogadható okból, hogy ne képezhessenek bozótharcos 5. hadosztályt a harcoló seregek háta mögött. Ebben semmi elítélendő nincs; tudtommal a genfi egyezmény is megengedi (bár ebben nem vagyok biztos).

Amerikában a japánokat szinte hamarabb összefogdosták és konclágerbe dugták, mint ahogy elkezdődött köztük a nyílt háború (amit az amerikai zsidók provokáltak ki, hogy belerángassák az amerikaiakat is a németgyilkolásba – pedig azok 87 %-a ezt nem akarta). Nem igazán bántak velük kesztyűs kézzel, hullottak is rendesen. Pedig Amerika már akkor is kinyilvánítottan nemzetek olvasztótégelye volt, ahová (akkor még) tevékenyen HÍVTÁK a bevándorolni szándékozókat. Az amerikai japánok dolgos emberek voltak, akik nem kevéssel járultak hozzá az ország felemelkedéséhez. Semmiféle Amerika-ellenes szervezkedési kísérlet nem volt körükben annak ellenére sem, hogy az amerikai zsidók kiirtani készültek őshazájukbéli nemzettársaikat.

Amerika ellen mégsem volt nürnbergi per.

Amikor a múlt századforduló tájékán a dicső brit oroszlán a demokrácia és emberiesség jegyében lerohanta a békés, dolgos dél-afrikai társadalmat, s öldökölni kezdte őket, egyik első lépésként konclágereket állított fel, ahová bezárta az elfoglalt területek búr ASSZONYAIT ÉS GYEREKEIT. Pedig ezt semmilyen nemzetközi egyezmény nem tette lehetővé! Tették ezt a célból, hogy a megszállt területeken a felperzselt föld gyakorlatát folytathassák – ne maradjon ember, aki földet művelne, pusztuljon ki állat, ember egyaránt. A művelt, liberális, demokrata brit úriemberek dél-afrikai konclágereiben TÖBB ártatlan búr asszony és gyerek pusztult el embertelen körülmények közt a háború alatt, mint ahány brit és búr katona esett el összesen.

Nagy-Britannia ellen mégsem volt nürnbergi per.

A 2. világháború közvetlen kirobbantó oka az volt, hogy 1939. őszén a lengyelországi zsidók véres pogromot rendeztek a Danzig környéki németlakta falvakban. 2 nap alatt ezrével gyilkolták le a védtelen, fegyvertelen német parasztokat, asszonyokat, gyermekeket, férfiakat, s ráadásul válogatott kegyetlenséggel (ami, persze, a zsidóktól nem szokatlan). A férfiakat például mészárszéki húskampókra tűzték fel élve, a nemi szervüknél beakasztva a kampót.

Ezt követően Hitlernek sem maradt választása. Ahány napot várakozik még csapatai megindításával, annyi ezer németet koncolnak fel a lengyelországi zsidók. Érdekes módon azonban, bár a lengyel-orosz határ mentén semmi ilyesmi provokáció nem történt, alig 2 héttel a német csapatok megindulása után az oroszországi zsidók is sürgősen rázúdították ázsiai csürhéjüket Lengyelországra. Végeredményben az ország felét ŐK foglalták el. Akkor aztán beindult a gyilkolászás: kiirtották a lenygyel értelmiséget (Katyn), s milliószámra hurcolták konclágerekbe a lengyeleket, ahonnan nem sokan tértek vissza.

Oroszország ellen mégsem volt nürnbergi per. Ellenkezőleg: ott parádéztak a “bírók” karában.

S most nézzük Németországot!

1. A 2. világháború oka: a zsidóktól (főleg az 1. világháborúban, s utána) rengeteget szenvedett, dolgos és értelmes német nép az 1920-as évek tájékán végleg felismerte, hogy ha életben akar maradni, akkor zsidó kizsákmányolástól mentes, szabad társadalmat kell teremteniük. Ez NEM Hitler felismerése volt – ő csak meglovagolta a tömegek akaratát. A zsidók ellen semmit sem tettek, leszámítva azt, hogy hatalmas összeget nyomtak mindegyik markába, aki hajlandó volt kitakarodni a németek ősi földjéről. Amit tettek, az mindössze az volt, hogy saját, értékálló és valós pénzt teremtettek, melynek közelébe nem engedték oda a zsidó uzsorásokat. Következmény: 9 év alatt a német gazdaság olyan fejlődést mutatott, ami más országoknak átlagosan 100 évébe került. (Ja, kérem, ez a veszélye annak, ha egy nép megszabadul a zsidrák piócáktól…) Párosították ezt hatalmas jóléti juttatásokkal: gombamód bújtak elő kertes, virágzó városrészek a munkások számára, kórházakat építettek, stb. (Ezeket 1945. után a zsidók leföldgyalulták, “Pusztuljon a német!” felkiáltással.) Aki német kocsipályákon vezet, jusson eszébe: ezek is akkor épültek.

Természetesen a zsidó világhatalom nem tűrhette, hogy egy nagy és dolgos nép kicsúszott a markaikból, megszabadult az uzsorájuktól. Tehát: kitervelték, pénzelték, kirobbantották és levezényelték a 2. világháborút, hogy végérvényesen eltiporhassák a német népet (meg egy füst alatt a magyart is).

2. Németország látta a fenyegető veszélyt, így természetesen fejlesztette hadiiparát IS. Az már csak a zsidó mesék körébe tartozik, hogy CSAKIS hadiipari fejlődés volt. (Akkor a levegőből hullottak alá a kertes lakótelepek, kórházak és kocsipályák?) Azonban NEM állt szándékában háborút kezdeni. Létérdeke a minél tovább tartó békés építőmunka volt – hiszen évről-évre iszonyú mértékben fejlődött, gazdagodott, erősödött (ez bántotta a zsidók csőrét). A háborút a zsidók akarták – nekik érdekük volt. A világon LEGELSŐKÉNT, 1933-ban (főrabbijuk által) a zsidó nép jelentette be, hogy a németekkel szemben harcban álló félnek tekintik magukat. MEGTÖRTÉNT A HADÜZENET.

3. Ezt követően, kihasználva már akkor is meglévő világszintű média-egyeduralmukat, eszeveszett rágalomhadjáratba kezdtek Németország ellen, tüzelték a népeket és kormányokat a háborúra. A németek mégse ültek fel a provokációnak – sőt, az orosz birodalommal még megnemtámadási szerződést is kötöttek (az angolokkal nem sikerült, AZOK nem egyeztek bele). Így hát a zsidók belekezdtek a fentebb leírt, Danzig-környéki németellenes pogromba – s ezek után Németországnak nem maradt más választása, mint nemzettársai segítségére sietni. Ellenkező esetben TÖBB MILLIÓ, az 1. világháború után elcsatolt ősi német földeken élő német parasztot gyilkoltak volna le a zsidók. A ZSIDÓK TEHÁT KI IS KÉNYSZERÍTETTÉK A HÁBORÚT.

Összegezve: a békésen építkező német társadalom ellen a nemzetközi zsidóság kitervelt egy kegyetlen háborút; elküldte a hadüzenetet; vérengzésekkel gondoskodott róla, hogy meg is kezdődjön a háború.

S mitt tett Németország e gyilkos fajnak a saját országában, a hátukban tevékenykedő 5. hadosztályával, akik maguk is sokszor kinyilvánították, hogy egyetértenek külföldi fajtársaikkal?

Gyűjtőtáborokba különítette el őket? Igen.

Tervszerűen (golyóval, gázkamrával, stb.) megszabadult tőlük, mint ahogy azt BÁRMELY épelméjű ember jogosnak és szükségesnek tartotta volna? Nem, kérem. A gyűjtőtáborokban olyan körülmények közt éltek a zsidók, amilyen nem adatott meg a hátországi német lakosságnak sem. Virágoskertjeiket gondozgatták, dalárdáikban énekelgettek. Elvoltak, mint hal a vízben. S ne feledjük: akinek még ez sem tetszett, 9 éve lett volna a kivándorlásra, amit a német kormány hatalmas pénzekkel is ösztönzött. Sőt, a németek még ezt követően is szerettek volna megszabadulni e zsidajaiktól: felajánlották az angol kormánynak, hogy ha adnak elegendő szállítóeszközt (teherkocsit), elszállítják hozzájuk a zsidókat. Az angliai ZSIDÓSÁG gondoskodott róla, hogy ezt az ajánlatot visszautasítsák. (Persze – ők már akkor tervezték a holokamu-mesét, amit elég nehéz lett volna összebütykölni, ha igazoltan egy szál zsidó se marad Németországban.)

A Nemzetközi Vöröskereszt küldöttségei rendszeresen látogatták a németországi gyűjtőtáborokat. Mintaszerű körülményekről számoltak be. E beszámolók ma is megvannak – persze, Nürnbergben nem kerültek elő.

A szövetséges légierők rendszeres légi kémfelvételei bizonyítják, hogy nyomuk sem volt gázkamráknak, égetőknek.

Továbbá: lehet tanulmányozni a több helyen is elérhető, valós kimutatásokat [statistica]: a háború után TÖBB zsidó volt a földön, mint előtte.

Valamint érdemes utánaolvasni, milyen kegyetlen vérengzésekkel, kínzásokkal gyártották le a nürnbergi “bizonyítékok” egy részét. A másik része pedig futószalagon gyártott zsidó mese volt. Még a színvonaluk is gyermeteg.

A legelején megfogalmazott állításomnak, miszerint NEM VOLT ok nélkül gyűjtőtáborba került zsidó, még egy ellenérve lehet. Talán lehettek olyan németországi zsidó származású egyének, akik feledve származásukat, lánglelkű német hazafivá váltak, s ezért nem akarták elhagyni a német földet. (Zárójelben jegyzem meg: aki tud ilyenféle zsidóról, mondjuk, Magyarországon, jelezze!) Ez azonban igen kevéssé valószínű, ugyanis: minden gyerek értelemszerűen fogékony. Ha egyik szüleje német, abban nem fog buzogni semmiféle vallási őrület, melynek gyermeke lelkébe csepegtetését életcéljának tartaná. Ha a másik szüleje zsidó, abban viszont IGENIS MEGLESZ az a vallásos őrült fajgyűlölet, melynek nemzedékről nemzedékre továbbadását a Talmud fröcsögése írja elő számukra. Eredmény: akár 10 nemzedéken keresztül is elég, ha csak az egyik szülö zsidó – az utód színzsidó lelkületű ázsiai lelki nyomorék lesz, aki életcéljának azt fogja tekinteni, hogy leigázzon és állati sorba tereljen mindenkit, aki nem zsidó. Vagyis: e kifogást nyugodtan el lehet felejteni.

Ennyit kívántam szólni a “szegény, ártatlanul táborba zárt” zsidókról.

Oktatási segédlet Holokauszt témában