Néhány álom-problémáról, ami most eszembe jutott
Néhány álom-problémáról, ami most eszembe jutott
Álmodtam valahol régebben, és vissza akarok menni oda. Legyen ez a Duna partján Ácstől valamivel nyugatra álló angol vár, körülötte pedig régi házak – persze ez csak ott létezik. Egy jelentéktelen részletet kiválasztok, hogy ne kelljen túl sok részletet elképzelni egyszerre, mondjuk egy falat. Elkezdem AZT odaképzelni a szemem elé, egy idő után fogom látni is, először még homályosan, aztán kiélesedik a kép, és már ott is vagyok. Ha abszolút ébren kezdjük ezet el, az a nehezebb, előfordulhat, hogy maga a koncentrálás nem hagy elaludni, egyszerűbb kivárni a félálmot, ahol már képeket tudunk látni. Ebben az állapotban vagyok reggel is, amikor jellemzően nincs kedvem felkelni. Na, ilyenkor szoktam képeket látni, és értelmesnek tűnő szövegeket olvasgatni. Igen, ilyenkor a legkönnyebb tudatosan álmodni is, és ebbe a tudatosságba bele tartozik a kezdő helyszín kiválasztása. De ez még kevés lehet. Van néhány sarokpont, vezérgondolat, amit alapul vesz az álomgenerátorom, nappal párszor oda képzelem magam, és körül is nézek alaposan. Az aznapi vezérmotívum azaz leitmotiv “beégése” viszont, nem egy tudatos pont, nem egy parancsszerűen ismételgetett gondolat, hogy ma álmodjak erről, vagy vágy, hogy milyen jó lenne erről álmodni.
Kellemetlen, sötét, de nem csak emiatt nyomasztó helyen találom magam, mikor kezdődik az álom, a hely hangulata alapján különféle szörnyek felbukkanása csak idő kérdése. Nem mind félelmetesek mondjuk, vannak ilyen kis, Malacka-szerű lények is, elég ártalmatlanok. Önfelébresztési mechanizmus a jó nagy ijedelem, de mi pont a rémálmok stresszhatását akarjuk kiküszöbölni ugye. Akaratlag tűnjünk el tehát onnét, ijedezgetés helyett. El kell kezdeni egyre gyorsabban forogni, az órajárás irányába, ez általában tisztább helyre juttat, közben néha erős csikorduló hanghatást kelt, amitől nem kell megijedni, amúgy valószínűleg ez a hanghatást az ott tartózkodó egyéb lények is hallják. Ezek a sötétebb éteri helyek néha egyediek, de gyakran inkább a valóságból másolt helyszínek darkos verziói. 
Én is először Neszmélyen “jártam”, mikor erre rájöttem, a katolikus templomtól pár tíz méterre levő négyes kereszteződésben. Mivel nem volt kedvem a denevérek és zombik társaságához, fel lebegtem az út fölé úgy 10 méterre, és elkezdtem forogni – a tatai út felett kötöttem ki, de elhagytam az éterikus/alsó asztrál síkot. A becsukom a szemem, elképzelek egy másik helyet, és amikor kinyitom már ott vagyok módszer is működik. Az elképzelés folyamatára itt is igaz, hogy egyszerű helyet érdemes választani, mert annak minden részletére szinte folyamatosan tudunk koncentrálni.
Amikor legelőször, 1991-ben sikerült tudatosan álmodnom, abszolút nem ment még a repülés. Ennek oka, hogy a anyagi/földi valóság felfogására programozott nappali tudatot sikerült átvinni a tudatos álomba is. Az álomban pedig a hit, pontosabban az elvárás számít, az lehetséges, amit annak tartasz, de nem úgy, hogy talán sikerül, hanem úgy, hogy természetes, nincs például olyan akadálya, mint az anyagi világban a gravitáció, mivel maga a létsík jellegénél fogva nem állít elé akadályt. Persze erre akkor én nem figyeltem oda, egyszerűen egy tolóerőt adó tárgyat képzeltem el magamra, egyfajta rakétahátizsákot, ami röptet. Eleinte még valami búgó hangja is volt. Később is jól jöhet a módszer azért, ha olyan álomhelyzetbe kerülünk, ahol nagyon nehéz a mozgás.
Pontosabban minden sűrű, nemhogy a repülés, de a mozgás sem megy. Sokszor a kép sem tiszta, homályos, sötét. Mintha egy kísérleti digitális tévéadót néznék házi antennával. 
Ez pontosan azért van, mert nem vagyok tökéletesen ott. Félig a köztes térben, félig az adott síkon – mint félálomban – ugyanúgy egy helyre nézek magam elé, és az apró részleteket figyelem, amíg kiélesedik a kép. Ha viszont a kép tiszta, és látni rendesen, csak mozogni nem lehet szabadon, a létsík maga ezt nem okozhatja, ott elvileg mindig lehet szabadon mozogni, valószínűleg saját magunkat blokkoljuk le, valami nem áramlik a maga útján. Ez a zsibbadás asztrális megfelelője? Elkezdem az ujjaimat mozgatni, aztán lerázni a kezem-lábam, mocorogni egy kicsit, mondjuk helyben járni, ez szokott segíteni. Ha egyáltalán nem tudok megmozdulni.
Bele kerültem egy “eseménysor” álomba, amihez épp nincs kedvem. Jellemzően valami negatív, ismétlődő álom. Persze, tudom, valami, evilági életemből kimaradt, vagy rosszul végzett dologra figyelmeztetnek ezek az álmok, de ha ezt úgyis tudom, talán felesleges minden másnap a néhai érettségimről álmodnom. Amúgy is elég sikeres volt az annak idején, nem értem, mi vele a baj. Nem biztos, hogy egetverő katarktikus nagy lelki tanulsággal járó következtetést kell levonni – lehet, hogy egyszerűen többet akarunk tenni, mint ami sikerül, és/vagy több dolgunk van, mint azt győzzük. Pont, mint az érettségi előtti kapkodás, gondolja tudatom álom generáló része, és ezért. Megoldás : egyszerűen el kell hagyni a helyszínt, mondván “de hiszen egyszer én már leérettségiztem” “sőt nézzetek ide, még repülni is tudok”. 
)
Olyan is előfordul, hogy egyszerűen otthon, vagy egyéb nyugodt helyen kezdődik az álom, és álomhoz képest egész következetes az eseménysor. El lehet ilyenkor szórakozni a TV-vel, számítógéppel, könyvek, újságok lapozgatásával. Az asztrális sík érzékenysége a gondolataink iránt megnehezíti az olvasást sajnos. Eredeti tartalom helyett, a gyakorlatlanok olvassák a folyamatosan generálódó tartalmat, ez általában összefüggéstelen, részben halandzsanyelvű szöveg. Vagy akár szöveg helyett homály. Mert beképzeltünk egy ilyen korlátot.
Ezt nekem is nehéz visszaadnom… Ébren, mozgó járműből ablakon kitekintve kétféleképpen lehet figyelni a mozgásra : meredten egy pontot nézni, és akkor sokkal gyorsabbnak látom a mozgást, vagy lazábban fókuszálni, erre átváltani az előzőről olyan, mintha lassabban kezdenénk haladni. Ha szavanként, netán betűnként olvasok az álomban, az biztos, hogy halandzsaszöveg lesz. Értelmes szöveg az én álmaimban akkor olvasható, ha lazábban fókuszálok olvasás közben, tehát mondjuk egy egész sort olvasok egyszerre. Ez ébren a gyorsolvasásnak felel meg, ahol NINCS az a belső “narrátor” hang olvasás közben – így ki van iktatva a beszédközpont, nem jut zaj onnét a jelbe. Az elhalandzsásodás egyébként ébren is! észlelhető. Egy pillanatra rá kell nézni valami rövidebb szövegrészletre, aztán gyorsan elkapni a tekintetet onnan. Jó eséllyel félreolvasás lesz belőle.
Létezik olyan is, hogy automatikus írás, és ott sem mindig szellem diktál. Az asztrálsíkon is ott van egy csomó információ. Nemcsak szöveges formában, természetesen. Ismeretlen zenék, és nem összevisszaság, elég bonyolult a Depeche első 4 albumához (és az akkorról származó kiadatlan “demo” számaikhoz) hasonló például. Nagy lenne, ha azt onnan ide át lehetne hozni. Mivel a tudatunk ébren is a miénk, és nem is ebben az anyagi térben van igazából, innen csak érzékel, evidens, hogy ébren is vissza lehet menni képzeletben álomhelyszínekre, és akár olvasni is lehet ott. Egyből le lehet így írni, amit ott olvasunk! Azért megvan a nehézség : reggel, ébredezés, félálom, amikor már van testérzékelés, igen, akkor ez működik. De napközben, felpörögve nagyon nem, legalábbis nekem.
Az az, otthon. De mondjuk kinézve az ablakon egész mást látunk a helyén, amit ébren ugyanott. Meg aztán nincs minden ugyanott. Sőt, lehet, hogy más jellegű is az a lakás, pl. ott én egy malomban élek. És mégis teljesen ismerős minden, olyan érzés ott lenni, mintha eddig végig ott léteztem volna. Ezek azok a következetesebb eseménysorú, nyugodtabb, és valószerűbb elemeket tartalmazó álmok, amiről elég sokan állítják, párhuzamos világokból származó információkat tartalmaznak. Nem “oda” visznek el persze ezek az álmok, hanem az asztrális sík az egyik információgyűjtő és megosztóhely az anyagi világok közt. Van kb. 10 ilyen alternatív “otthonom” ott, mint visszatérő álomhelyszínek. De csak ismerős ottani helyszínek, nem visszatérő álmok. Mivel nagyjából tudom, mi hol található, az irányt, amerre el kell indulni, ha fel akarok keresni egy helyet, elkezdek repülni arra max 3-4 emelet magasságban. Ez a jó magasság számomra, mert így biztosabban stabil marad az álom – azaz nem ébredek fel. Ha elkezd homályosodni a kép, akkor valamire rá kell fókuszálni, és csak azt nézni. Közben megfogom egyik kezemmel a másikat, vagy kinyúlok, és megérintek, megtapintok, megmarkolok valamit. Másik technika, ha becsukom a szemem (ott az álomban még), úgy maradok egy percig, aztán kinyitom. Ha fel is ébredek, akkor nem mozdulok, nem nyitom ki a szemem, és felidézem az álom utolsó képét, és akkor általában visszatérek a félbemaradt álomba. Persze csak ha nem az ébresztőóra pittyegése, vagy egyéb kényszer a felébredés oka. Az is segíthet, ha elkezdek repülni, csak ne egyenesen felfelé, mert általában az is egyenlő a felébredéssel. Lehet kombinálni, pl. egy házfalat végigsúrolni mellette repülve.
Természetesen a forgás is működik, de ha csak az a cél, hogy tovább álmodjunk. Egy másik álomhelyszínre vihet, ha az órajárás irányába forgunk egyre gyorsabban.
- itt is folytatom -
Honnan tudom, hogy álom? Szagok, ízek vannak álmomban is, nem innen. Még fájdalom is. Hideg-meleg is. A bőrérzékelés viszont álmomban teljesen más, nem érzem a ruhámat, valamint nincs légnyomás – szél lehet, de az is más, inkább érzékelhető áramlás, át-keresztül rajtam is. Valamint nem érzem a bokámon (sem) a súlyomat. Nem következnek egymásból a történések, nem folyamatos a cselekmény.
És különben is az volt a legutolsó dolog, ami történt, hogy lefeküdtem aludni. Hogy kerülök egész máshova? Lefuttatom ezt a gondolatsort lefekvés után. Félálomban van egy pontom, ahol még tudom, hogy lefeküdtem aludni, de már majdnem álmodom. Egészen eddig a pontig viszont maga a “belső beszéd” ébren tart, éppen ezért nem lehet ennek vagy más hasonló gondolatsornak a mantrázásával elaludni… Ha a sötétben már képes vagyok ábrákat, figurákat elképzelni (ezeknek hypnagogic images az egyik angol neve), és azok tényleg meg is jelennek, a feketeség szemcséiből alakulnak ki, akkor már majdnem álmodom, nekem ennél a résznél kezd csökkenni a test érzékelése is. Akkor hatásos tudatosítani magamnak, mi történik. Párszor így, az ábrákból sikerült álomkezdetet kialakítanom. Van egy ébren is visszatérő ábra. Neonzöld, éa sötétkék, közepükön lukas, pénzérme szerű korongok, téglalap alakzatban, pepita elrendezésben, és mintha forognának. Ott jelennek meg, ahova fókuszálok, ezek is. Igen, olyan, mint a logikai lapokból a kis korongok, még a színe is stimmel.
Ajánlott még a http://www.med.wayne.edu/degracialab/metaphysics/do_obe.pdf Mondjuk 107. oldaltól 207. oldalig. A pdf-ből keringenek régebbi verziók is, de lehet, hogy ennél újabb is van, vagy lesz. Hozzáírni szokott a szerző, szóval a frissebb verzió a nagyobb méretű pdf fájl lesz.
A Foxit Reader Portable úgy egyébként jó dolog.
Scall Fast
Chaos communications
Chaos communications is an application of chaos theory which is aimed to provide security in the transmission of information performed through telecommunications technologies. By secure communications, one has to understand that the contents of the message transmitted are inaccessible to possible eavesdroppers.
In chaos communications security (i.e., privacy) is based on the complex dynamic behaviors provided by chaotic systems. Some properties of chaotic dynamics, such as complex behaviour, noise-like dynamics (pseudorandom noise) and spread spectrum, are used to encode data. On the other hand, being chaos a deterministic phenomenon, it is possible to decode data using this determinism. In practice, implementations of chaos communications devices resort to one of two chaotic phenomena: synchronization of chaos, or control of chaos.
To implement chaos communications using such properties of chaos, two chaotic oscillators are required as a transmitter (or master) and receiver (or slave). At the transmitter, a message is added on to a chaotic signal and then, the message is masked in the chaotic signal. As it carries the information, the chaotic signal is also called chaotic carrier. Synchronizing of these oscillators is similar to synchronizing random neural nets in neural cryptography.
When chaos synchronization is used, a basic scheme of a communications device (Cuomo and Oppenheim 1993) is made by two identical chaotic oscillators. One of them is used as the transmitter, and the other as the receiver. They are connected in a configuration where the transmitter drives the receiver in such a way that identical synchronization of chaos between the two oscillators is achieved. For the purpose of transmission of information, at the transmitter, a message is added as a small perturbation to the chaotic signal that drives the receiver. In this way, the message transmitted is masked by the chaotic signal. When the receiver synchronizes to the transmitter, the message is decoded by a subtraction between the signal sent by transmitter and its copy generated at the receiver by means of the synchronization of chaos mechanism. This works because, whilst the transmitter output contains the chaotic carrier plus the message, the receiver output is made only by a copy of the chaotic carrier without the message.
Optical chaos communications
Chaos communications has been a success in optical communications.
Cuomo, K. M. and Oppenheim, A. V. “Circuit implementation of synchronized chaos with applications to communications” Phys. Rev. Lett. 71, 65-68, 1993.
reakcio
September 28, 2011 at 15:03
http://hetivalasz.hu/forum/viewtopic.php?p=31011&sid=6b2f2f8cc69c1869191b58e4e391e66f
Nem volt szívem még lerövidíteni a véleményedet pedig, – hat évnyi fórumozás alatt sem olvastam még ilyen kiváló megfogalmazást, mint a piac-bolsevik. Ehhez képest a szarfaszú teljesen igénytelen, és semmitmondó, udvarias jelzőcske csak! Nem rövidítettem, mert a többiben is – sajnos – tökéletesen igazad van. Azért – engedd meg feltételeznem -, hogy ezek nem ingyen firkálják tele a fórumokat. Szervezetten, falkákba összeállva, mint szellemi elődeik, a fasiszta tengeralattjárók farkas falkái. Várják ki az, aki valamiben lemarad, és azt, le lehet vadászni! Egyébiránt valóban; ezek nem hisznek semmiben sem. Három műszakos elvtársak sztahanovista szombaton, a lopott uzsonnaidőben összehozott, janicsárképzőkben nevelődött, társadalmi melléktermékei.
Hát igen, az index fórumon edződtem, olyan csodálatos topikokban, mint a “Radikális nyugdíjcsökkentést!”, az “Unom már a devizahitelesek nyivákolását” és hasonlókat, ahol a nyugdíjasokat, rokkantakat, betegeket, időseket, munkanélkülieket, hitel károsultakat szokás minden mocsokkal nyakon önteni. Ott aztán van aki a nap 24 órájában szórja a mocskot, s közben egy-egy elejtett megjegyzésében felmagasztalja Gyurcsányt, Bokrost, Oszkót, Bajnait nem beszélve a hitelminősítőkről és bankvezetőkről. Egyik például leírja, hogy mennyire unatkozott a minisztériumban, mindig csak a számítógépes játékok meg az internet, már ínhüvelygyulladást kapott. De most boldog mert remek munkája van: egy kintlevőségkezelőnél, ahol aznap is éppen elárverezett két otthont.
Egy másik arról írt, hogy akkor lenne jó ha…
de ezt szó szerint kell idéznem:
Nincs minimálbér
nincs nyugdíj
nincsenek szakszervezetek
nincs munkanélküli segély
nincs szociális segély
Tökéletes, mindenkinek van munkahelye
Szóval volt alkalmam kiismerni ezeknek a pszichopatáknak a hasadt személyiségét. Szívfájdalom nélkül agyonveretnének, lecsukatnának embereket, csak mert ki merik nyilvánítani a véleményüket. De ha egy hozzájuk hasonlót csak bírálni merészelnek, az emberi jogok élharcosává válnak “hirtelen”! Egyik perceben lelkes baloldaliak, a következőben undorodnak, és féltik a gyereküket a melós gyerekétől, mert két nap egymás után ugyanabban a nadrágban van. És nem látnak ám ebben semmi ellentmondást! Ugyan mi ez ha nem hasadt személyiségük két megnyilvánulása: a piac-bolsevik és a liberál-fasiszta. Mindkettő veszélyes, gátlástalan bármire képes.
Egyszer én is elkövettem azt a hibát, hogy forrást jelöltem meg egy liberál-fasisztának. Akkor meg a forrást szapulta lelkesen, velem együtt persze. Mert ugye forrásnak is csak az elfogadható, aki a piac-bolsevik, liberál-fasiszta hazugságokat szajkózza. Egyébként is a liberál-fasiszták, piac-bolsevikok megálmodtak egy virtuális világot, és csak abban hisznek, függetlenül a valóságtól. Nincs olyan tény, amely ebben megingatná őket. Ha a szemük előtt játszódik, elfordulnak és letagadják. Ha ölnek előbb tagadják, mikor bebizonyosodik, akkor meg az áldozatot mocskolják. Ilyen a pszichopata természetük.
reakcio
January 1, 2012 at 04:02
Mihályi úr, a felső ezerből tekint le ránk némi undorral. Baromira útban vagyunk neki mi emberek. Jól eligazodik az excel táblázatokban, és felismeri, hogy ha sokmillió embertől még többet elveszünk, akkor még több marad nekünk. Ez filozófiájának lényege. Mihályi Péternek fogalma sincs az életről. Tanácsaiért keményen megfizettünk többször is mi adófizetők. Rossz befektetés volt…
Azért ennyire szociálisan érzékenynek nem kellene lennie Mihályi Péternek. A munkavállalók elbocsájtását nehezítő jogszabályok, a környezetvédelmi,munkavédelmi előírások mind indokoltak,de tudomásul
kell venni ezek egy fejlettebb,bejáratottabb gazdaságra van szabva. Jó akkor Mihályi Péter éljen meg egy hónapig minimálbérből,két évig dolgozzon pénzváltóként, fürödjön iparilag szennyezett folyóba.
Esetleg menjen gyárba dolgozni és mert dolgozók érdekei védelmében szakszervezetet akar szervezni rugassa ki magát.Ja de most tényleg minek a minimálbér?Mekkora baromság! És milyen megvalosúló távlati célokért kellene ezeket az áldozatokat vállalni?A rendszerváltás óta azt mondják az embereknek,hogy jobb lesz.Most meg mindenki olyan okos.Ezt tetszett volna a rendszerváltáskor mondani.
18 év alatt lehetett volna leépíteni az államból azt, ami nem kell, ha nem az állam kirablása lett volna a cél, hanem az ország java. Tessék megnézni az állam idei költségvetését. A legnagyobb tétel nem a szociális juttatásokra, nem a nyugdíjakra, hanem a gazdaság támogatására fordítódik, ami még véletlenül sem a kkv.
Érdekes, hogy még sem ez szúrja főliberálisék szemét! Azt se feledjük már el könyörgöm, hogy az infrastruktúra fejlesztése sem a polgárok érdeke, hanem a multinacionális vállalatoké, ők az igazi
haszonélvezői mind a vasútfejlesztésnek, mind az útépítésnek. Azt sem értem miért az utazást kellene erősíteni, sok minden megoldható távolról is, ha a multik jobban szervezettek lennének és ha nem
virágozna annyira a multinacionális korrupció is. Nekünk nem érdekünk, hogy minél több időt (és költséget ) töltsünk autóban és tömegközlekedésben. Az erős központosított gazdaság megint csak
multinacionális érdek. Mint az is, hogy a gyereket nevelő anyák megjelenjenek a munkaerő piacon. Nagyon örvendek, hogy végre a többség kezd átlátni a szitán és nem veszi be a szakértelem dumát, hogy majd ők tudják a tutit.
vegyünk egy családot, ahol van egy nagyon jó képességű, eszes, de hideg gyerek, egy átlagos képességű és egy gyengébb, de csupa sziv. A szülőnek mindhármat egyformán kell szeretnie, a gyengébbet nem dobhatja le a szikláról! Igaz, Mihályi úr nem társadalomkutató, feltételezem nem is érzi feladatának az érzelmi oldalról való megközelitést, csak a rideg számokra és tényekre alapozza elveit. A gond az viszont, hogy ezek a kijelentései sem helytállóak, szintén beleesik abba a csapdába, hogy egyszerűen csak kijelent. Kijelenti, hogy faluk nem kellenek, mert elavult települési forma, nyugaton már nem is léteznek (ez sem igaz!),kijelenti, hogy jelenleg már nincs jogszabályi előirás arra, hogy kell társadalmi vita (ez sem helytálló!), stb. A többi erkölcsöt, szolidaritást, megértést mellőző és lenéző kijelentéseit már és nem ismétlem meg. Könnyű annak, aki 10 évet Genfben élt, “szaktudásának” köszönhetően, igy lehet más dimenzióból , “felülről” lenézni mindent.
Mihályi Péter sokban téved. Először, abban, hogy bizony azok is erkölcstelenek, akik pár oldalas tanulmányokkal milliókat tesznek zsebre. Lásd a rá vonatkozó korábbi híradásokat.Másodszor ezeket a pénzeket attól a valóban így erkölcstelenné váló államtól veszik el, (aki ezeket a pénzeket adja), aki másra is fordíthatná ezeket az összegeket. Mondjuk a Mihályi Péter által is jogosan reklamált oktatási rendszerre. Harmadszor. Akkora tudós lett, hogy már a megalapozott statisztikáknak sem hisz már. Csak a saját maga által gyártottaknak. Az “erkölcstelen” állam által támogatott” kedvezményezettek” pedig felügyelőbizottságokban, igazgatótanácsokban, sajárt vezetői és oktatási munkahelyeken ülnek párhuzamosan, nem kis pénzekért, akár 5-6 helyen is, “heroikus” munkabírással fejlesztve épülő-szépülő országunkat. Hihetetlen.
A magyar társadalom megcsúfolása ez a Mihályi ember. Vérlázító, amiket nyilatkozgat. Beül a tévébe, lezseren eldobja magát a széken és úgy csinál, mintha a bölcsek köve a zsebében volna. Amiket meg mond, hát az végképp felháborít. Szerintem ettől az embertől az sem áll távol, hogy vezessük be a rabszolgatartó társadalmat. Szüntessük meg a mikrovállalkozásokat, a néhány hónapos csecsemő mellől zavarjuk el
dolgozni az anyákat, a csak 8 osztályt végzetteket meg funkcionális analfabétázza. Az én anyám is nyolc osztályt végzett csak, de felnevelt harmadmagammal becsületben, sőt ki is taníttatott minket. Hát miről
beszél ez? És mi lenne ezekkel az analfabétákkal Mihályi úr, lőjük őket a Dunába, vagy nyissunk nekik rezervátumokat? Hogy kaphat szót bárhol is egy ilyen torz, aberrált elme? Mi volt ez a kommunizmus idején? Könyvet ír? Mikor látott szerszámot a kezében utoljára? S a könyve címe, hogy miért beteg a magyar gazdaság? Megmondom! Azért mert az ilyen emberek is a közelébe férkőzhetnek. Hogy a társadalmi munkamegosztás kijelöli a szerepeket? Hát Önt mire jelölte ki? Hogy pufogtassa a szemét szövegét? A hóhérnak kellene már végre kijelölni valamire. Egy mondatával sem értek egyet. Ez az ország volt jobb helyzetben is, anélkül, hogy ilyen genny intézkedéseket bevezettek volna, amiket javasol. S kik tették tönkre? Hát nem a “funkcionális analfabéták” hanem az Önhöz hasonló műveltnek vélt szakértők, a gazdasági modelljeikkel. Ha nem tettek volna semmit az elmúlt 10 évben, akkor is előrébbre tartanánk. Hát ki itt az analfabéta funkcionálisan?
Gazdagabbak nyugaton? És keleten? Már itt is gyengébben állunk a szomszédainknál! Mert a magához hasonlatos gazdasági guruk már korábban is nagyon értették a dolgukat. Most meg mi rokkanjunk meg! Egy frászt! Fizessen Ön a bandájával. A bűntetteikért. Én balga meg azt hittem, hogy szükség van a parlamentben az SZDSZ-re. Dehogy is!! Takarodjanak ki onnan az állatkertbe. Ott úgyis liberalizáció van. Szégyellje magát!!!
Röviden: mondjuk a szociális és egyéb ellátórendszerektől elvenni a pénzt és odaadni a tanulmányíróknak, akik majd rendbeteszik az országot. Miközben az “erkölcstelen” állam pénzén gyarapodnak addig teljesen lényegtelen, hogy az így elveszett összegeket az állam addig sem nem tudja másra fordítani. Ez sima pofátlanság és nagyképűség. Az a párt amelyiknek ő az egyik fő-szakértője jelenleg a béka feneke alatt áll. Talán nem véletlen. A hasonló tanácsok következtében, lásd korábban bevezetett nyugdíjpéntári rendszer, milliárdokat vont ki a szolidáris rendszerből jelentősen megkurtítva azt, miközben a hozamok igen csekélyek. Nézze meg már az erre vonatkozó adatokat is MP. Ők papolnak az öngondoskodásról, miközben valóban tömegek kerülnek a teljes ellehetelenülés szintjére. Miből öngondoskodjon a magyar társadalom? A háború utáni német piacgazdaság jelszava is az volt, hogy az emberek kapjanak annyi pénzt amennyiből valóban megtudnak élni, akkor majd nem kell az állami mankó! Végezetül, többek között az ilyen tanácsadók miatt is áll az ország ott, ahol áll.
Persze a sajtó és a média partner az erkölcstelenség szentesítésében. Igen pénzért mindent szabad, ez a demokrácia. Azért valami nem stimmel abban az országban, ahol a lakosok több mint a fele nem érzi jól magát a saját hazájában. Ebből pedig egy újabb történelmi fordulat következhet például egy hungarista hatalomátvétel…
Nem irt Mihályi úr arról,hogy :
- mi épitjük a világ legdrágább metróját közpénzből
- nálunk van a legtöbb önkormányzat (feleslegesen)
- nálunk van a legtöbb képviselő
- őrült nagy a bürokrácia,miközben egyes hivatalokban (pl.önkormányzat) hetente kb. 15 óra a munkaidő
- a képviselőknek számla nélkül jár (ellentétben a vállalkozókkal) a havi költségtérités
- a mikrovállalkozásokkal ellentétben a multicégek sokszor garantált nyereséget kaptak az államtól
- a kényszervállalkozóknak nem jár semmi juttatás a munkavállalókhoz képest (nincs fizetett szabadság, nincs betegszabadság, nincs jutalom, nincs 13.havi bér, nincs évvégi bónusz, nincs vállalati kirándulgatás, nincs munkaruha, stb….)
- ha öngondoskodásról ir, akkor miért a hitelek vannak támogatva és miért nem a megtakaritások (lásd: az országra nézve veszélyes devizahitel ajánlgatása Vs. kamatadó a megtakaritásokra) ?
- akik felvették az ország nevében az irdatlan hiteleket, egyik sincs felelősségre vonva
- akik miatt magasabb a visszafizetendő hitelek kamatai,mert rontották az ország jóhirnevét,egyik sincs felelősségre vonva
- végül arról sem irt,hogy ezért a kis szösszenetéért vajon mennyit kaszált……
SF
January 10, 2012 at 15:33
Különösebben nem fontos.
Molnár F. Árpád
January 13, 2012 at 01:43
Ja, Árpád, minek ez itt, hát ezeket csak kimásoltam ide txt-ből, hvg.hu-n volt komment, de ott már rég nincs meg. Ezeket a rendszerellenes érveket én még gyűjtöm is ám.
a káoszos meg kvantummechanika és az emberi tudat témaköréhez kellett, és könyvjelzőnek gondoltam pont jó lesz ha ide beszórom
Scall Fast
January 13, 2012 at 01:53