Reakció WP

Asztrális pókok

1. Miről is van szó?

“Éjszaka mikor aludtam, és valamiért hirtelen felébredtem, akkor azt láttam, hogy egy iszonyat nagy pók a hálóján ereszkedik a plafonról, és a fejem mellett jobbra már majdnem az ágyamon volt. Hirtelen felriadtam az ágyból, de már nem láttam, gyorsan elővettem a zseblámpát, (ami épphogy még világított) és körül néztem, de sehol semmi sem volt. Ezután mégegyszer megtörtént: újra pók (csak most máshol), felriadok, zseblámpa, megint sehol semmi! Ébren álmodok?!”

“Hasonló gondok vannak nekem is… csak én általában felülök az ágyban és állitólag hülyeségeket beszélek! Illetve nagyon sokszor pókokat látok, és ilyenkor amikor kezdek magamhoz térni, akkor többnyire valóban meg is ijedek (pókfóbiám van, nem is kicsit!!!!!)! Szóval ez sem jobb, de én eddig nem aggódtam… Amolyan félálomban vagyok, vagy nem is tudom!”

“Az utóbbi időben rendszeresen látok asztrális pókokat az ágyam melletti falon, amikor éppen ébredek fel, és kinyitom a szemem. Aztán eltűnnek, pontosabban szertefoszlanak.”

“Alsó asztrális test: az a hordozó, vagy közvetítő test, amelyben egy lény akkor létezik, ha már a fizikai teste meghalt, de a szelleme még itt maradt az anyagi világban, azaz nem sikerült átmennie a szellemvilágba. Az alsó asztráltest összefüggésben áll a tudat alacsonyabb síkjával, az alsó asztrális síkkal.”

(nyilván azok a bizonyos pókok a valóságban is éltek)

“Sose féltem a pókoktól. Sőt, csodáltam őket. Kételkedtem is benne, hogy ártalmas szándékúak. Ha az Astral Spidersre rákeresel az (astralpulse.com) oldalon, több tucatnyi találat jön. Az egyik leggyakoribb egyszerű (vagy a legegyszerűbb) létforma az asztrálsíkon. De nem mindegyikük barátságos. Amelyik nem az, annak energia kell, a mi energiánk, az a tápláléka. Azért pókok, mert úgy néznek ki, de hasonlóak is az igazi pókokhoz, ezek a pókok is várnak, és figyelik – az álmainkat. Egyet elkaptam félálomban, persze a képzeletbeli kezeimmel – imádkozó sáskához hasonlóan összehúzódott. Úgy tűnik, az ijedtségre utaznak, nem egyszerűen arra, hogy túlük ijedjünk meg, elég, ha álmunkból sikerül felébreszteniük azt ijedtséggel. (én is ébredtem már így fel, nem is konkrétan valamitől megijedve, hanem csak egy tárgy nélküli ijedtséggel -SF)”

2. Magyarázat (próbálkozás)

Tudom, miről van szó. Én ilyen pókokat már láttam felébredés után, néha csak a hálójukat láttam, de kerestem is őket az ágyam fölötti szekrényen. A lakásban kaszáspókon, és azokon a kis, hangyaszerű fekete pókokon kívül semmilyen pókféle nem él meg, mert nincs tápláléka késő ősztől áprilisig, télen nincsenek legyek, szúnyogok.

Tehát élő pók nem lehet.

Csak a felébredés első pillanataiban lehet látni őket, mert akkor hangolódik a tudatunk fokozatosan vissza az anyagi világra. Amúgy ezt a részt hívják valósidejű zónának, mert az itt tartózkodók ideje egybeesik a fizikai világ idejével. Következik ebből még valami, ha az éber világból átlátni oda, akkor onnét is átlátni az éber világba. Tehát azok a pókok mindig ott vannak. Csak nem látjuk őket.

A pókok a mi tudatunk által kisugárzott negatív energiákkal táplálkoznak. A negatív itt érdest jelent, a “megnyeretlen” “nemmegyeznekem” megoldatlan konfliktusok, megoldaltan problémák által felhalmozott szorongást, általunk alapvetően elvárt beteljesületlen dologokat (a nincsek…), effélét.

Ami nekünk negatív, az a negatív energia. Szóval ezt mi döntjük el. Akár egy sikerünk kapcsán is lehet rossz érzésünk.

“Az idegen lakótér belakása : Elképzelek egy minden irányba kisugárzó aranyszínű fényt, ami bennem van, és ez a fény mindenütt kiárad belőlem, padlótól plafonig betölti a szobát, elmondom a térnek, hogy elvárom tőle az én tudatoméval szinkronban levő “szimpatikus” rezgéseket, ezen konzisztencia automatikus őrzését, és a velünk szemben ellenséges tudati energiák automatikus távol tartását – automatikus itt azt jelenti, hogy egyszerűen teret sem kapnak a negatív energiák, mert eleve nincs is mihez kapcsolódniuk a szobában jelen levő pozitív tudatosság struktúrájában.”

Ezt úgy (is) hívják, hogy Neuro Linguistic Programming. Szövegesen megfogalmazott kérés a felsőbb tudatunknak címezve.

Az idézőjelben írtakat csak lefordítottam, én annyit csináltam ezzel szemben (nem pókok, hanem lidércek ellen), hogy gondolatban párbeszédet folytattam a térrel a szobámban, a fekhelyemet nézve pontosan ugyanazt a képet vizualizáltam a tudatomban (a képzeletemmel, ami a második látás), mint amit a két szememmel magam előtt láttam. Annak is az volt a lényege, hogy az itt levő tér általam jónak látott “hangulata” (ezt a saját gondolataim alakítják) legyen az, ami, és ezt az állapotát őrizze is meg. Mintha csak a testrészem lenne az a térrész, ahol az ágy van. Lefixálás. Mint amikor a kisdiák első nap megy iskolába, útk közben ideges, de amikor ugyanazt az utat sokadszorra teszi meg, akkor már ismerős neki, és ez megnyugtató hatással bír, a nyugalom pedig újabb kellemes érzéseket köt az adott térrészhez. Pozitív visszacsatolás. “Ez az én terem, itt minden engem segít.” “Szeretet tere: amikor a minket körülvevő tér a mi szeretetünkre reagálva egészségünket és jóllétünket szolgálja.”

Aki a kabaláit, kedvenc párnáját, régi maciját, egyéb kedvencét teszi az ágya közelébe, az is ezt az otthonossá tételt valósítja meg. Nem tudatosan is működik a dolog, ami abban mutatkozik meg, hogy jobbakat álmodnak, és nyugodtabban alszanak(két, egymásból következő dolog). Az is működik, hogy most ebben a pillanatban elhatározzuk, hogy beszerzünk valami kabalát, és “ő” fogja őrizni az álmunkat – ha hiszünk ebben, akkor a figura az ehhez szükséges információval fel lesz ruházva!

Új és idegen környezetben történt meg velem is, hogy felébredve egy pókhálót, vagy pókokat láttam az arcom előtt.

Az ébredéskor látott pókokat negatív energiák jelenlétével magyarázó elmélet mellett van még egy másik lehetséges magyarázat is.

Az álmodás alatt az asztráltest kicsivel a test felett lebeg. (tehát az általam alvás közben elfoglalt térrész fizikailag fogadja az én tudatom tartalmát, és azt meg is őrzi)

Lehet, hogy a saját asztráltestünket látjuk felébredéskor egy pillanatra pók, vagy pókháló formájában. A szemünk már érzékel, de a tudatunk még nincs teljesen a fizikai világ síkján, és egy pillanatra képesek vagyunk látni a saját asztrális anyagunkat.

Az asztrális anyagot nem csak mi láthatjuk, hanem például a Kirlián fényképezéssel egy optika is, éppen azért biztos, hogy az, amit látunk, ott is van. Csak éppen az az “ott” pont az asztrálsíkon van. Az is egyfajta tér, ahol lehet tartózkodni, és, mint ahogy tapasztaltam, akár találkozhatnak is benne egymással az álmodók.

Mire asszociálunk a formákat látva? Az asszociációs láncon ha végigmegyünk, ki fog derülni, miért pont ezek a formák manifesztálódnak. Sajnos ehhez konkrét recept nincs, mert mindenki másként asszociál, de annyi, hogy az első, ami valamiről magadtól, ösztönösen eszedbe jut, nos az az asszociáció következő láncszeme. És ami arról jut eszedbe, az pedig megint a következő láncszem.

Meg is lehet jegyezgetni őket későbbi elemezgetésre, de ha kizökkenünk, akkor leállunk ezzel a tudati tevékenységgel – tehát pl. tollat/billentyűzetet ragadni és leírni biztos, hogy nem lehet. Diktafon (vagy hangkártyába dugott mikrofon), és a láncszemek nevének hangos kimondása viszont lehetséges rögzítési mód.

3. Hogy lehet elűzni őket (mondjuk ha ellenségesek)

“Visszatérő, pókokkal kapcsolatos rémálmaim vannak pár éve, és emiatt eléggé pókfóbiás vagyok. Vele jár a paranoia, azt érzem sokszor, hogy valami mászik a tarkómon, vagy a nyakamon. de ha odanyúlok, nem találok ott semmit. Este lefekvés előtt átnézem a szoba zugait, és szegleteit, nincsen e pók valahol.”

Nem lehet egyszerű pókfóbiával magyarázni ezeket a dolgokat. De mi a fóbiák oka? Múltbéli rossz tapasztalat! A terjedés mechanizmusa az asszociáció, ezért aztán amiről eszünkbe jut a rossz élmény, azt is megborzongjuk. Nem is muszáj hozzá konkrét, tudatos emlék, ez akár előző életből való negatív élmény is lehet.

Azért látunk pont pókszerű formájú lényeket, mert ezek az alacsonyrendű asztrális lények olyanok, mint amilyennek mi látjuk a pókokat. A képzeletünk is tud teremteni, és az, amit így létrehoztunk, főleg ha ilyen gépies lény, mint egy pók, már élhet önálló életet. Önállóság alatt azt értem, hogy a puszta pillanatnyi akaratunknak nem biztos, hogy engedelmeskedik. Mivel a pókokkal kapcsolatos IGAZI elvárásainknak megfelelően viselkedik. Természetesen ha sokat gondolunk a pókokra, és rettegünk tőlük, akkor álmainkban is meg fognak jelenni. (ez igaz is, én például sokat gondoltam az egyszarvúra, és megjelent álmomban, pedig nem féltem tőle…-SF)

Mivel a reakcióink határozzák meg azt, kapnak-e energiát ezek a pók(szerű) gondolati formák, legjobb, ha nem félünk tőlük egyáltalán, kárt úgyse okozhatnak bennünk. Ha az energiánkért vannak velünk, küldjünk nekik szeretetet, megértést, mosolyt, és részvétet, és hamar eltűnnek, mert ezeket a fajta energiákat pont hogy kerülik ezek az alsó asztrálsík rezgéseit kedvelő lények.

Még néhány dolgot megtehetünk. Akik rendszeresen tudatosan álmodnak, tapasztalták, hogy az alvóhelynek és környékének tisztasága jó hatással van az álmaik hangulatára.

Az aggodalmak, félelmek, szorongások, elintézetlen dolgok, megbánt döntések rágják a lelket, és kaput nyitnak a negatív, alacsonyrendű asztrális entitásoknak. Nem az a baj, hogy tettünk valamit, amit megbántunk, hanem az, ha állandóan azzal foglalkozunk, hogy milyen veszteségek értek minket, ezért elég csak egyszer kigondolni, mit tegyünk legközelebb ugyanabban a helyzetben, és kész. A pozitív kilátásaink módjain járassuk a gondolatainkat. (tehát álmodozni is hasznos-SF) Mi vagyunk mi, és szeretjük magunkat, ez legyen az alap. Összeszervezett, koherens rendszerben nem tud kárt tenni ellenséges asztrális befolyás.

4. Még pár kevésbé lényeges dolog

A 2.-t írtam először, azt magamtól, a 3. pedig fordítás, és abban is azt írták, hogy ezeknek a pókoknak a félelem különféle fajtái a táplálékuk.

Aggodalom, szorongás, hirtelen nagy ijedtség, kétségbeesés, és még egyéb szinonímák, amik most nem jutnak eszembe.

A pókháló jelenthet még olyan, számunkra kellemetlen, gúzsbakötő, és szorongató körülményeket az életünkben, amikre nincs ráhatásunk. Mondjuk ami elől elmenni sem igen lehet hova. Pl. pénztelenség, emberek ellenségessége/közönye egymás iránt, ilyesmik.

Itt jön az a rész, hogy elkezdek politizálni, és azt mondom, szavazz a Jobbikra, mert ahogy radikális Ferenc megmondta a Pörzse Sándornak Kibeszélőben az Echo tévén, mi a megoldás, a nemzeti radikalizmus. (eddig tartott az átemelt bejegyzés, ami “utoljára módosítva 2009 06 12″, akkor még Pörzse ott dolgozott, aztán a tulajdonos cenzúrázta, ellehetetlenítette, kinek a neve Széles, ő személyes karriervágyból inkább behódolt a narancsosoknak, rosszul tette. Azóta Tóth Gy. László és Kondor Katalin sincs már az “ekhó”-nál. Gondolkodó emberre, aki nem csápol Viktornak, ott nincs szükség)