Reakció WP

Van-e a Jobbiknak programja?

Már hogyne lenne!

http://www.jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Jobbik-program2010OGY.pdf

http://kuruc.info/r/2/53738/

Alkotmányozás, közjog és vallás

A vallás és állam egysége – kereszt a Szent Koronán

Elemeztük a Jobbik programját. Mennyire következetes? Szakmailag megfelel-e? Kommunikálható?

Visszajelzést szeretnénk adni a pártnak, valamint egy kis útbaigazítást is nyújtunk a nemzeti oldaliaknak. Hiszen a program főként nem nekünk már “kiképzetteknek” szól, hanem a nemzeti gondolkodást kevésbé követőknek.

Morvai Krisztina kéri a Jobbik programjának bevezetőjében, hogy kommentáljuk, elemezzük, fűzzünk hozzá, gondoljuk tovább, beszélgessünk arról. Mi megtesszük, jobbító szándékkal, hagyományokat tisztelő alapon. Az adja elemzéseink valódi hitelességét, hogy nem vagyunk párttagok, csupán közös az érdekünk a Jobbikkal, így természetes szövetségesünknek tekinthető a párt.

Vegyük számításba, hogy a Jobbik mint párt sokrétű, és nyilván ez a program (minden egyes részével együtt), nem tükrözi, mert nem tükrözheti az egész Jobbik véleményét, hiszen egyes kabinetek alkották meg őket, és ez még akkor is így van, ha a közgyűlés elfogadta.

Az is lehetséges, hogy a vezetőségnek eltér a véleménye egyes kérdésekben, vagy magának a kabinetnek is akár, de kommunikációs szempontból ezt, és így tartották helyesnek megfogalmazni. Reméljük erről van szó sok esetben és ezért is merünk bírálatot megfogalmazni mint pártonkívüliek, mert visszajelzést szeretnénk adni a pártnak. Ezzel egy kis útbaigazítást is nyújtunk a nemzeti oldaliaknak, hiszen a program főként nem nekünk már kiképzetteknek szól, hanem a nemzeti gondolkodást kevésbé követőknek.

Végső soron mi leírjuk mindazt, amit szerintünk a Jobbik vagy nem mert megfogalmazni, vagy nem tartotta lekommunikálhatónak a programjában.

Az első részben a program Alkotmánnyal, közjogi helyzettel és a vallási kérdéssel foglalkozó részével foglalkozunk. További elemzéseket folyamatosan tesszük közzé, de nem ígérjük, hogy minden területet ki tudunk elemezni, hiszen nincsen minden szakterületre hozzáértő munkatársunk. Csak azokban a kérdésekben szólalunk meg, amiben tudunk, amiben lehetőségünk van.

Alkotmányossági és közjogi kérdések a Jobbik programjában

A program gyakorlatilag az utolsó helyre sorolta az alkotmányossági kérdéseket, pedig szerintünk majdnem minden baj forrása az, hogy illegitim államban élünk, egy olyan köztársaságban, ami hagyománytalan, senkinek sem kell, és nemzetidegen. Sajnos, nem ez az egyetlen hibája a program ezen részének, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Jobbik nagyon helyesen deklarálja a programjában, hogy 1944. március 19. előtti alapokon áll, a Szent Korona Tanon, a jogfolytonosság híveként, a történeti alkotmány visszaállításáért.

Ez teljesen rendben is volna, azonban pár sorral lejjebb a programban az található, hogy a kommunista rendszer illegitim volt, és ennek joghatásaként minden általuk meghozott törvény is, és “a joghatással járó időmúlás kezdő időpontjának az önkényuralom utáni első, szabadon választott Országgyűlés első ülésnapját, 1990. május 2-át kell tekinteni.”

Ez nem éppen következetes hozzáállás, mert ha illegitimnek tekintjük az 1944. március 19. utáni állapotokat, de legalább az 1946.I.-es törvényt, akkor kijelentjük, hogy megszakadt a jogfolytonosság (a Jobbik is ezt teszi a programjában), éppen ezért az utána lévő időszakok egyike sem tekinthető legitimnek, még akkor sem, ha “szabadon választott” az Országgyűlés, mert a jogfolytonosság nem állt helyre, aminek alapja és jogi forrása nem a nép, és a népi szavazgatás, hanem a Szent Korona tana.

A Jobbik programjában sajnos az köszön vissza, hogy a népfelség-elvének talaján állnak, vegyítve egy kis Szent Korona Tannal. A fenti, kiragadott eszmefuttatásból is látszik, hogy számukra a legitimációt a népnek a szavazata adja, ami köztársaság-pártiság. Persze, antidemokratikus nézeteket sem fogalmazhattak volna meg, mert egyből jön a párt betiltása, de legalább hagyták volna a kérdést homályban.

Persze homály így is van. A program teljesen nyitva hagyja az államforma kérdését, talán azért, mert ők is érzik, hogy a Szent Korona Tan, a jogfolytonosság igénye és a történeti alkotmány mellé nem lehetne mást tenni, csak a királyságot, hiszen csak az az államforma vezethető le ezekből, ha tetszik, ha nem, és nem a köztársaság. Azonban ciki lenne – és kommunikációban nem is szerencsés-, egy királysággal előállni.

Érthető, hogy nem akarnak monarchisták lenni, de azért a népfelség elvének túlzott hangoztatását elhagyhatták volna a megalkotók. Szintén jobb lett volna, ha nem pedzegetik az államfői (a programban csak államfő olvasható, ami lehet bármi, ezzel is érzékeltetve, hogy az államforma kérdése levegőben lóg) jogköröket. Erős állam és erős államfő kell, az fix. A Jobbik programja szerint is.

Azonban nem világos, hogy miért kellene népszavazásra bocsátani az erős jogkörű államfő megválasztását. Attól eltekintve, hogy ez is republikánus eljárás, még kijelenthetjük, hogy nem is működne így a kettő együtt. Azokban az országokban, ahol gyenge jogkörű a köztársasági elnök, ott valóban a nép választja meg, ahol erős, ott az Országgyűlés. Ez azért van így, mert a törvényhozó hatalom (Országgyűlés) munkáját gátolná egy olyan erős jogkörű államfő, akit nem az Országgyűlés választ meg. Egyszerűen még nagyobb káosz lenne a törvényhozásban. Persze megoldható a kérdés, meg is oldják némely országokban: elnöki rendszer, ahol a kormányfő és az államfő ugyanazon a személy. De ahogy a köztársági berendezkedés, úgy az elnöki rendszer is teljesen hagyománytalan lenne Magyarországon.

Jó szándékra vall az erős, pártok feletti államfőre való igény, és teljesen jogos ezen követelés, azonban ilyen módon nem lehetne megvalósítani. Vagy dinasztikus alapokon kellene állnia, vagy ha már mindenképpen népszavazásban gondolkodunk, akkor előtte más, szigorú feltételekhez kötni az indulást, hogy biztosítva legyen, hogy csak valóban nemzethez kötődő államfő-jelöltek közül lehessen választani. A kormánnyal való ütközést elkerülendő, pedig egyszerűen az államfő nevezhetné ki a tagjait. De akkor kiesik a szavazási lehetőség a kormány tagjairól… Lehet ilyesmivel kísérletezni, ahogy az elmúlt 70 évben, de inkább térjünk vissza az eredeti Magyarországhoz, és hagyjuk az effajta újításokat.

Jó ötletnek tűnik felülvizsgálni az illegitim berendezkedés alatt létrejött törvényeket, és kiszórni azokat, amik nem összeegyeztethetőek nemzetstratégiai szempontokkal. Aztán olyan sommás alkotmánylevelet elfogadni, ami a legfontosabb kapocs lenne a mostani kor és a legkorábban 1944-ben, legkésőbb 1946-ban megszakadt jogfolytonosság között, azonban nem értem, hogy ezt miért kellene népszavazásra bocsátani. A jogfolytonosság kérdését nem lehet népszavazáshoz kötni, mert azzal nem lehet helyreállítani azt.

Az sem érthető, hogy miért kellene népnek olyan hatalomgyakorlási jogokat adni, mint az egész parlament feloszlatása és egyéb szélsőséges gondolatok. Ezek az intézkedések gyengítik az államot, utat engednek a demokráciában, és az elmúlt 60 évben elbutított, bárki által manipulálható társadalmi önkénynek.

A Szent Korona tana nem ismeri a népszuverenitás elvét. Nem is volt soha ilyen az Apostoli Magyar Királyságban. Ugyanis nem a nép a hatalom forrása, hanem a Szent Korona. Ezt jelenti a Szent Korona tana. (Ezzel a kérdéssel már számtalanszor foglalkoztunk a Szent Korona Rádióban, lsd: kapcsolódó linkek.)

Nagyon jó kezdeményezésnek hangzik alkotmányba foglalni a nemzetellenes cselekedetek elleni fellépés lehetőségét, a privatizáció megakadályozását, az államadósság kérdését. Szintén alkalmazható tekintjük a Szent Koronára való fogadalomtételt a hivataloktól kezdve a felsővezetői szintig.

Szintén szükségszerű intézkedés lesz a kétkamrás Országgyűlés felállítása egy igazi rendszerváltással, amit a Jobbik is beleemelt a programjába.

Ezekhez az intézkedésekhez persze minimum 2/3-os többséget kellene a Jobbiknak elérnie, az új alkotmány elfogadásához pedig 4/5-ös támogatással kellene számolni. Amire azonban nem nyílik lehetőség az elkövetkezendő ciklusban. az biztos, és lehet, hogy egyébként sem. A parlamentáris tér valószínűleg kevés lesz ehhez…

A minőségi jogalkotás igénye is teljes mértékben jogos a Jobbik részéről, és e téren alig találni kivetnivalót, esetlegesen pontosításokra szoruló részeket, ami köszönhető inkább a terjedelmi korlátoltságnak.

Összességében a program ezen része is korszakalkotó, és az biztos, hogy nincs jelenleg egyetlen egy pártnak sem ilyen tervezete ilyen vonatkozásban sem. Már csak azért sincs, mert nem érzik és látják azokat a problémákat, amiket a jobbikosok már igen, bár a megvalósítás körül van még mit csiszolni.

Nagyon pozitív a Szent Korona Tan hangoztatása, a jogfolytonosság és a történeti alkotmányhoz való visszatérés igénye. Sajnos azonban ez a népfelség elve már meghaladott dolog a nemzeti oldalon is, mert láthattuk, hogy pont ezek az eszmék szülték a köztársaságokat, és összeegyezhetetlen is a Szent Korona eszme és a demokrácia, hiszen a legitimációs alap más a köztársaságban, és más a történelmi Magyarországon.

A program ezen része kommunikáció szempontjából tartható, kivéve azon részei (pl. erős államfő, erős legitimáció mellett), amiket a baloldali politológusok is ugyanúgy megcáfolnak majd.

Reméljük, hogy 4 év múlva előveszik ezt a kis elemzést (is) és figyelembe veszik, hogy nem a népfelségelvén talaján áll a jogfolytonosságunk, és úgy alkotják meg a következő programjukat.

Vallási kérdések a Jobbik programjában

A mai világban a vallás és a hitélet egyre jobban háttérbe szorul, ami közvetve és közvetlenül is hatással van az életünkre. Az Istentől való elfordulás, a hagyományok elvetése csak is destruktív hatású lehet, ezt mára hiába is próbálják tagadni a modernisták. A közerkölcs folyamatos romlása, a szinte elfogadottá vált vulgaritás, a különböző aberrációk és még hosszan sorolhatnánk, mind annak a ránk erőltetett relativizmusnak a terméke, ami megpróbál mindent egyenlőként feltüntetni, de ezt nem kell a kedves olvasónak túlzottan ecsetelnem. A vallást nem lehet igazából külön tárgyalni, az élet minden területét átszövi (át kellene szőnie), ezért tartom sajnálatosnak, hogy a Jobbik programjában csak nyúlfarknyi két oldalon foglalkozik ezzel a fontos témával.

Felmerül az összmagyarságban gondolkozó, egységes egyházpolitika, valamint az egyházi vezetés és a kormányzat közötti szorosabb együttműködés. A vallásnak rendkívül fontos megtartó ereje van az elszakított terülteken, így ennek az egységes szemléletnek a kialakítása tulajdonképpen nemzeti érdek. Egy erélyes külpolitika kiegészülve a helyi egyházi infrastruktúrával rengeteget tehetne elszakított testvéreinkért. Ennek eléréséhez fontos az említett szorosabb kapcsolat kialakítása vezetés és az Egyház között, a szekularizáció liberális dogmáját eltakarítva az útból.

Felvetődik Magyarország keresztény gyökereink alaptörvénybe foglalása, ami viszont csak egy átmeneti megoldás lehet, hiszen a jogfolytonosság visszaállításával a Szent Korona Tan ezt már önmagában feltételezi. A történelmi egyházak előjogait elismeri a program, támogatja a társadalomépítő, karitatív és oktatási tevékenységét.

Kiáll a házasság méltósága mellett, eltörölnék az élettársi viszonyt, és köztisztviselő jelenlétével hivatalos állami házasságkötésként fogadnák el az egyházi esküvőt. A hagyomány szempontjából ez rendkívül pozitív, mert a házasságkötés nem egy köztársasági papír kell hogy legyen, hanem egy férfi és egy nő Isten előtti egybekelése. A családnál maradva a magzatgyilkosság és az eutanázia kérdésében az életvédő oldalra helyezkednek, nem megfeledkezve arról, hogy ezeket nem lehet csak törvényileg szabályozni, elsősorban a társadalmat kell újra életpártivá alakítani.

A hit- és erkölcstan kötelező oktatása és a vallásos nevelés mellett állnak ki, növelnék a történelmi egyházak szerepét a közéletben, ami támogatandó a szekularizációt visszaszorítandó.

A büntetés-végrehajtás területén növelnék a lelkészi jelenlétet, valamint az egyházaknak kiemelt szerepet szánnának a cigányság integrációjában, állami segédletet adnának a cigánypasztorizációnak. A cigánybűnözés megszüntetéséhez elengedhetetlen a törvények szigorítása és az erőszakszervek erélyes fellépése rövid- és középtávon. Hosszútávon viszont változtatni kell a lelkületükön is, mert a szigor eltűntével így visszatérnének korábbi életmódjukhoz. Nem is beszélve arról, hogy ezen a terülten támogatás hiányában ma főként szekták folytatnak térítő tevékenységet a cigányság körében.

Megemlítik a különböző álvallásokat, ahol arra helyezik a hangsúlyt, hogy vannak akik üzletnek tekintik az egyházalapítást, ezért szigorítanák a bejegyzést és működésük folyamatos felülvizsgálatának szempontjait. Sajnos itt semmi konkrétumot nem említenek, mit értenek álvallás alatt, milyen lépéseket tennének ellenük? Fontos megemlíteni, hogy az országban előforduló különböző ál- és ellenvallások nem feltétlenül csak üzleti érvekből működhetnek, hanem előfordulhat néhány mögött sötétebb influencia is. A bejegyzés szigorításánál pedig szintúgy nem hoznak fel konkrétumokat, mi alapján döntenék el mit lehetne bejegyezni? Ez nem egy olyan terület, ahol kvantitatív módszerekkel, mennyiségekkel, létszámmal el lehetne dönteni valamiről, hogy az egy szekta e vagy pedig igazi vallás. A szektákkal szembeni erős fellépést hiányolom, főleg a perventív oktatás fontosságát, mivel ha valaki egyszer bekerül egy szektába, akkor már nehezen lehet rá észérvekkel hatni. Nem véletlen, hogy csak a nyugati világra jellemző a szektásodás, és ez addig folytatódni is fog, ameddig a tradicionális vallások vissza nem térnek az emberek hétköznapjaiba.

Az állam és az egyházak közötti megállapodásokat új alapokra helyeznék, rendeznék az utóbbi időben is sokat emlegetett egyházfinanszírozást és a Jobbik kezdeményezné a „Vatikáni szerződés-típusú” alapdokumentumok megalkotását a történelmi egyházakkal. Ugyanilyen szerződések megkötését kezdeményeznék a határon túli magyar történelmi egyházakkal. Itt is a konkrétumok hiánya merül fel, mely egyházakkal kötnének megállapodást a Vatikáni szerződés mintájára, mivel nem minden történelmi egyház rendelkezik a Magyar Katolikus Egyházhoz hasonlóan olyan akkreditált intézményrendszerrel, melynek támogatásáról beszélni lehetne.

A Jobbik egyházpolitikai programjában leírtakat összegezve, azt tudnám mondani, hogy eszmeiségében nagy hangsúlyt kap a keresztényi szemlélet, értem ezalatt az erősen családközpontú felfogást, a házasság szentségét megőrizni kívánó programpontokat a vallásos nevelés fontosságának támogatását, a feltétlen életpártiságot. A jelenlegi politikai palettán talán a Jobbik képviseli legjobban a keresztény érdekeket, viszont sajnos ezt még elég bátortalanul vállalják fel, nem elég karakán a kiállásuk. Voltak kényes pontok is, ahol inkább szűkszavúan fogalmaztak, de összességében nagyon bíztató és reményteli a hozzáállásuk.

Oktatás, kultúra, sport

Elemeztük a Jobbik programját. Mennyire következetes? Szakmailag megfelel-e? Kommunikálható?

Az elemzés sorozatunk második részében a nemzeti öntudatot formáló területeket vesézzük ki, mint az oktatás, kultúra, sport. Az első részben az alkotmányossági és vallási kérdésekkel foglalkoztunk, a harmadik részben pedig a hadügy, külügy, nemzetbiztonság kerül górcső alá.

A Jobbik oktatási programja V.1.0.

A Jobbik az oktatásba elsősorban a nemzettudatot szeretné becsempészni, ami valljuk be igen okos lépés. Viszont azzal is tisztában vannak, hogy az itthon megszerzett végzettség vagy nem kell kis hazánkban, vagy annyira nem fizetik meg, hogy a friss diplomás inkább külföldön vállal állást. Létre kívánják hozni a Magyar Nemzeti Óvodai programot, a Magyar Nemzeti Tantervet – a NAT és a kerettantervek helyett, viszont semmit sem lehet bevezetetni, ha nem tudják ellenőrizni, ehhez pedig tanfelügyeleti rendszert szeretnének kiépíteni. A Jobbik támogatja az osztályzást és az évismétlést is – az első három osztályban is. A magyar vonatkozásokat jobban hangsúlyoznák a magyar, történelem és ének-zene oktatásban, illetve bevezetik az erkölcstant, amely a magyarság keresztény gyökereinek megerősítését tűzte ki zászlajára. Sőt emellett az állampolgári ismeretek tárgy oktatását is erősíteni fogják. Az évismétlésen kívül speciális segítő és szocializációt segítő osztályokat is létrehoznának, így a speciális nevelési igényű gyermekekkel hozzá értő szakemberek foglalkozhatnának, a pedagógusok megbecsülését pedig szeretnék megnövelni. Az idegen nyelvek tekintetében is újítanának, általános iskolában egy, középiskolában pedig két idegen nyelv magas szintű elsajátítását szeretnék elérni. A Nemzeti Tankönyvkiadó állami kézbe vételével pedig a tankönyvpiacon uralkodó üzleti szemléletet akarják keretek közé szorítani. Ami magát a rendszert illeti a 6+6-os oktatási rendszert eltörlik, de a 4+8 vagy a 8+4 éveset továbbra is meghagyják, a kétszintű érettségit szintén eltörlik, helyette a hagyományos érettségit szorgalmaznák. Ösztönözni akarják az esti tagozatos képzést, azért, hogy akik kimaradtak korábban, azok is tudjanak képesítést szerezni. Létre akarják hozni az Országos Cigány Módszertani központot, hogy ezen keresztül oldják meg a cigányok oktatását, figyelve az etnikum sajátosságaira. Szorgalmazzák a falusi kisiskolák létrehozását is, ezen felül a gyerekek délutáni lefoglalását is támogatják. Kitér a Jobbik programja az iskolákban elharapódzott erőszakra is. A pedagógusoknak adandó nagyobb hatalommal és jogkörrel kívánja ezt elérni. Illetve biztosítani kívánják a pedagógusoknak, hogy folyamatosan tovább képezhessék magukat. A felsőoktatás megreformálásával szeretnék megakadályozni a tömegesedést, visszaállítanák a szakképzéseket is. Erről a területről is kiszorítanák a profitorientált nagytőkét. Dióhéjban erről szól a Jobbik oktatási programja.

A célkitűzések alapvetően jók, hiszen az oktatásban is hatalmas probléma van, ez főként a pedagógusok kisebb megbecsültsége, ebből adódóan a tanító/tanár szakokra való jelentkezési ponthatár folyamatos zuhanása következtében azok mennek tanárnak – az esetek 80%-ban – akik eredetileg nem ide akartak, de csak ide vették fel őket. A Jobbik oktatási programjának a legnagyobb hiányossága, hogy a tanárok fokozottabb pszichikai ellenőrzését nem dolgozta ki. Mivel ez is egy „burn out”-tal fenyegető szakma, fontos lenne a tanárok tehermentesítése – pl. egy történelem szakos tanárnak napi 5 óra megtartása mellett ne kelljen szünetekben az udvaron ügyelnie, hanem ezt nem vagy csak kis óraszámban tanító felügyelők lássák el – mellett az ingyenes és havonta kötelező pszichológusi beszélgetés. Az ellenőrzésnek pedig már az egyetemi felvétel után el kell kezdődnie: a tanárjelöltek pszichikai állapotáról egy visszajelzés, hogy mely területeket kell fejlesztenie, hogy a legjobb tanárszemélyiséggé válhasson és itt a pályára kevésbé alkalmasoknak lehet visszajelzést adni erről, hogy próbáljanak más területek felé orientálódni. Fontos lenne a tanárjelöltek beszédképességeinek ellenőrzése is – súlyos beszédhibával ne lehessen senki sem tanár, mert mostanában ezt sem ellenőrzik. Mint ahogyan nem ellenőrzik az olyan súlyos személyiségzavart, mint a pedofília. Ezért fordulhat elő, hogy pedofil hajlamúak is elmehetnek tanárnak és rossz esetben soha nem derül ki róluk. Nyilván a pedofília kezelhető – szexuálpszichológus terapeuták ezzel is foglalkoznak – de a pedofil embernek is nehéz felülemelkednie hajlamain ha folyamatosan gyerekek közelében van. A részletes pszichikai vizsgálat és a folyamatos pszichológusi felügyelet nagyban segítené a tanítás színvonalának növekedését. A tanárok is visszanyernék tekintélyük egy részét. Sajnos ez a rész teljesen kimaradt a Jobbik oktatási programjából.

Az új tárgyak bevezetése nagyon fontos és jó ötlet is, ám vigyázni kell, hogy a gyerekek ne legyenek túlterhelve, tehát az erkölcstanhoz, az állampolgári ismeretekhez az óraszámot valahonnan el kell venni, illetve a nép- és honismeret visszaállítása az oktatásba nem szerepel a terveik között. Noha Magyarországon folyamatosan képzik a néprajzszakos tanárokat, a néprajz oktatása történelem és magyar szakos tanárokra marad, holott van náluk a témában képzettebb tanári réteg is.

A régi érettségi rendszer visszaállításával én személy szerint nem értek egyet, tekintve, hogy sokkal fontosabb a gyerekek képességeit fejleszteni, mint a lexikális tudásukat. Itt gondolok arra, hogy nem fogják elolvasni a kötelező olvasmányokat, ha ezekről egyfajta lexikális tudást kell visszaadni, tehát, hogy ki a főszereplő, mikor mit csinál – mert ezt megtalálja bármelyik jobbfajta összefoglalóban. Viszont ha valamiféle kreatív feladatot kap, amit csak akkor tud megoldani, ha elolvassa a kötelezőt és a feladatmegoldás még akár érdekli is, sokkal szívesebben és többet fog olvasni. A kétszintű érettségi pedig pont ezt a fajta kreatív elemzési és feladat-megoldási képességet helyezi előtérbe. Ha tetszik, ha nem. Ehelyett viszont újra engedélyezni kellene az iskoláknak, hogy felvételiztessenek. Ez több okból is fontos lenne: egy humán beállítottságú gimnázium – mint a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium – nem biztos, hogy megfelelőképpen tud fejleszteni egy reálos kisdiákot, míg a szintén győri Révai Gimnázium a maga reálos tanárgárdájával alkalmasabb erre a feladatra. Arról nem is beszélve, hogy sokszor gyengébb képességű gyerekeket tesznek be a szüleik elit gimnáziumokba, amivel nagy károkat okoznak a gyermeknek. Hiszen lehet, hogy valamilyen másfajta szakmában sokkal jobban érezné magát. Ezeket a gyerekeket a felvételi tudja kiszűrni.

Végül de nem utolsó sorban a Jobbik az iskolai erőszak visszaszorítását szeretné elérni. Talán ez a legkeményebb dió, hiszen az erőszakos gyerekek nem véletlenül lettek ilyenek, és sokszor az ő szüleik verik meg a tanárt, mutatva a rossz példát ezzel csemetéiknek. Ez ellen talán a leginkább úgy lehet küzdeni, hogy a tanárt megverő szülő gyerekeit meghatározott időre speciális iskolába utalhatják, ahol újra szocializálják őket, a szülőket pedig nem különben: tehát ha egy szülő megver egy tanárt, akkor a gyerekét bentlakásos speciális iskolába kell adnia, neki magának pedig délutánonként továbbképzésre kell járnia, ahol szükség esetén akár írni-olvasni is megtanítják. Ha ezt nem teszi meg, akkor elesik s segélyek egy részétől és így tovább. Talán ebbe az irányba is érdemes lenne gondolkodnia a Jobbiknak, amikor vissza akarja szorítani az iskolai erőszakot.

Alapvetően tehát a program jó, célkitűzései támogathatóak, ám néhány helyen erős hiányosságok mutatkoznak, ahogyan feljebb kifejtettem: a tanárok megbecsülését nemcsak meg kell erősíteni, hanem oda is kell figyelni rájuk jobban, nemcsak az erőszakos diákot, hanem a szüleit is nevelni kell és jobb lenne, ha átgondolnák a kettős érettségi-rendszerről alkotott véleményüket. Talán érdemesebb ezt a rendszert továbbfejleszteni.

A Jobbik kulturális programja

A Jobbik kultúrpolitikájának fő feladata a magyar nemzettudat erősítése, a gúnyhatáron túli kulturális, oktatási élet támogatása, illetve a vidéki kultúrélet fejlesztése.

A párt egyik célja Budapestet a Kárpátok kulturális fővárosává tenni. Ide tartozik a szobrok, utcanevek lecserélésének programja, mint például a Szabadság tér átalakításának terve, melynek keretében a jelnlegi – kordonnal védett – szovjet szégyenemlékmű helyére az eredeti Ereklyés Országzászló kerülne. A Kossuth térről a hazaáruló Károlyi szobrát haladéktalanul eltávolítanák. Horthy Miklós, Wass Albert, Teleki Pál, Tormay Cécile, Hamvas Béla, illetve hozzájuk hasonló méltatlanul elfeledett nemzeti nagyjainkat tennék a nemzetáruló személyek szobrainak helyére, ami alapvetően jó ötlet, mivel egy utcanév, egy szobor a nemzet gondolkodásának egyik legjobb indikátora. Itt azonban figyelni kell, mit és hogyan távolítanak el.

Kezdeményezik a szovjetek által felrobbantott Regnum Marianum templom újjáépítését, illetve terveik között szerepel egy Trianon Múzeum megnyitása is. A programból nem derül ki, hogy ezt a már létező, várpalotai múzeummal való együttműködés által kívánják-e elérni, vagy egy teljesen különálló intézményben gondolkoznak.

Vona Gáborék a társadalmi kultúra és műveltség érdekében 50%-kal kívánják csökkenteni az állandó kiállítások díját és a könyvtártagsági díjakat, ami a szegénységben élők számára tenné könnyebbé az értelmes kikapcsolódást. Az így államháztartásból kieső összeget a miniszteri és egyéb központi keretek csökkentésével pótolnák. A párt a vidéki kultúrélet fellendítésére hozná létre a Magyar Nemzeti Vándorszínházat, mely szintén hiánypótló ötlet. Bár már van pár olyan színház,mely jelenleg is ezt a szerepet tölti be (elég a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínházra gondolni), az államtól szinte semmilyen támogatást nem kapnak.

A liberális kultúrdiktatúrát a nemzeti büszkeség, a család, illetve a keresztény értékrend propagálásával számolnák fel, melyre jelenlegi – globalizált, értékek nélküli – világunkban igen nagy szükség van. Alkotmányban védenék meg az elmúlt években méltatlanul támadott ősi nemzeti jelképeinket, például a Szent Koronát, a történelmi zászlókat, vagy a turulmadarat.

Valódi őstörténetünk megismerésére létrehoznák a Magyar Őstörténeti Intézetet. Ez egy elég ingoványos terület, mivel még a nemzeti oldalon belül is kismillió elmélet létezik ezzel az időszakkal kapcsolatosan. A Jobbiknak vigyáznia kell, nehogy önjelölt, hamis próféták katyvaszainak műhelye legyen az intézmény.

A Jobbik a médiát is megreformálná, a két nagy televíziós csatorna etikai kódexét a valóban értékelvű közszolgálatiság felé változtatva. A párt szerint a média feladata a hiteles tájékoztatás, az értékőrzés és –teremtés, valamint a nemzeti összetartozás erősítése. Ezt a koncessziós jogok megvonásával, kivetendő reklámadóval, illetve a civil kontroll erősítésével érné el.

A párt kultúrprogramja összességében jól átgondolt, szép munka. Reméljük, megválasztásuk után sem fogják elfelejteni!

A Jobbik sportpolitikájáról pár mondatban

Az alapkérdést miszerint a nemzet felemelkedésének és egészségének alappillére a sport a programban elég célirányosan ki van fejtve. Azonban vannak olyan elemek amelyekkel nem, vagy csak részben lehet egyetérteni.

A szebb jövő:

Az oktatási intézményekben emelt testnevelési óraszámokra, azok törvényi védelmére, míg az óvodai sport esetében annak felkarolására van szükség, ezzel párhuzamosan tornatermek, sportpályák építésére és a diákok egészséges életre, rendszeres testmozgásra való nevelésére.

Először is: fölösleges addig tornatermeket, sportpályákat építeni amíg a meglévők 90%-a felújításra szorul, valamint a sportolók száma drámaian lecsökkent a finanszírozással együtt.A meglévő létesítmények állapotjavítása és az állagának megőrzése legyen a cél. Több városban és községekben kihasználatlanul vannak ezek a létesítmények.

Célorientált felújításokkal , és mobilisabb szakképzéssel hatalmas előrelépéseket lehetne elérni.

„A városi, kerületi sportegyesületek és az oktatási intézmények között szükség van az önkormányzatok aktív, a számukra kötelezővé tett feladatvállaló részvételére.”

Ez most is így van , az más kérdés hogy minden helyen különböző sikerrel működik. Minden városnak van sportbizottsága (esetlegesen összevonva más bizottságokkal), akik az önkormányzatban tevékenykednek vagy nem!

„ Tiszta viszonyokat teremtünk az élsportban tevékenykedő vezetők és sportolók bérezését illetően.”

Ez újabb probléma ugyanis az élsport milliárdos üzletté válása óta, a piac árazza be a szakemberek ”árát”. Próbálkoztak évtizedekkel ezelőtt ezt szabályozni, ennek következményeként a hazai szakemberek külföldre ”disszidáltak”, s vittek sikerre külföldi sportolókat.

A megoldás hosszútávú, piaci helyzetet (és teljesítményt!!) szem előtt tartó szerződésekkel lehetne talán megoldani. Például a hazai sikeres edzőket 15 évre szerződtetné a sportminisztérium, piacképes keresetet adva a maszek klubokkal egyeztetve, és a leendő magyar központi bank biztosítana, pl. lakáshitelt , ezáltal a kiszámíthatóságot és stabilitást nyugodt munkakörülményeket biztosítva a munkához.

A szebb jövő:

Meg kell teremteni a sport felső szintű képviseletét a kormányzatban, tárca nélküli miniszter vagy önálló minisztérium formájában. Újra kell fogalmazni a Magyar Olimpiai Bizottság, az NSSZ, az önkormányzatok és a szakszövetségek, egyéb egyesületek szerepvállalásának szükségszerű és kötelező lépéseit.

Kialakítjuk az Olimpiai Sportcsomagot (az olimpiai sportágak teljes mértékben – nem olimpiai versenyszámok is – a MOB-hoz tartoznának), és Versenysport Csomagot (a nem olimpiai sportágak és a sport egyéb civil szervezetei pedig az NSSZ-hez tartoznának).
Az önkormányzatok utánpótlás-nevelésben való feladatvállalását erősítenénk.

A szerkezeti nagyobb, gyökeres változtatások milliárdokba kerülnek, és 10-15 év mire talán látszani fog az eredmény, plusz itt a tőke megint beleszólhat döntések támogatásába. A kormányon belüli sportképviselet teljesen helyénvaló, sőt elengedhetetlen!

Azonban először itt a minisztériumi mutyit kellene megszüntetni és a pénzcsapokat azonnal elzárni a jog és munkaviszonyok tisztázásáig.

„Online sportegészségügyi adatbázist hozunk létre, amely az edzők számára közvetlen kapcsolatot biztosít a sportorvosokkal, és ennek segítségével hozzáférhetnek versenyzőik sportorvosi eredményeihez, sportorvosi életútjához, a sérülésekhez, műtétekhez, kezelésekhez.”

Ez ombudsman által támadott lesz, személyes adatok, stb. sőt így illetlenek is könnyen hozzájuthatnak olyan adatokhoz amikkel keményen visszaélhetnek. Fölösleges ez ,mert most is lehet egyeztetni az edzőnek a sportoló megbízásával a sportorvossal!

Végszóként: a program sok munkáról tanúskodik, szakembereik céltudatosan és jó munkát végeztek.

Hadügy, külügy és nemzetbiztonság

Az elemzés sorozatunk harmadik részében igen sarkalatos pontjait elemezzük ki a Jobbik programjának, mint a honvédelem, nemzetbiztonság és a külügy kérdése.

Az alkotmányossági és vallási kérdésekkel kezdtük, folytattuk a kultúra, oktatás, sport témákkal.

Honvédelmi kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik Magyarországért Mozgalom honvédelmi alapvetései között egy ütőképes, a honvédelemre minden körülmények között alkalmas katonaság felszerelését szorgalmazza, mely a hivatásos állomány mellett egy jól képzett szerződéses katonai állományból áll, kiegészülve tartalékos katonasággal. Mindemellett elengedhetetlennek tartják, hogy a magyar ifjúság megismerkedjen a honvédelem alapjaival. Az elképzelés és a program hibátlan, a megvalósítása után Magyarország a környező országokkal szemben bármikor képes lehet az önvédelemre.

A program buktatóit és hiányosságait az adja, hogy nem lehetnek ismereteink azokról a katonai objektumokról, amelyek még ma is a honvédség tulajdonában vannak, hiszen ezeket az ingatlanokat az elmúlt 20 évben sorra elprivatizálták, mára már a katonaság tulajdonában szinte semmilyen, jelenleg használaton kívül lévő katonai objektum sincsen. Amelyek mégis a honvédség kezében maradtak, azok lepusztult, szétlopott állapotban vannak, hiszen a fémtolvajok ezeket az ingatlanokat sem kímélték. Ennek a problémának a megoldása is lehetséges a majdani elszámoltatással. Hiszen ahogyan majd átvizsgálják a jogtalanul eladott földterületeket, úgy a katonai tulajdon gyanús privatizációs ügyleteire is fény fog derülni, ahol az elherdált állami tulajdonokat vissza kell venni a magyar köztulajdonba.

Nagy problémát jelent még, hogy a honvédség felépítését az alapjaitól kell újra kezdeni, hiszen az említett öt lövészdandár felállításához nincs megfelelő tiszti és tiszthelyettesi háttér sem. Így nem elég csak közkatonákat toborozni, hanem tiszteket is képezni kell. Egy tiszt kiképzésének időtartama a legoptimálisabb esetben is 4 év, és ez már egy választási cikluson túlmutat. Mindezek mellett a katonatiszt képzésnek sincsenek meg a feltételei, a Népligetnél található Bólyai Főiskola helyén most bevásárló központ épül. Az ingatlan hiánya mellett a tanári kar hiányával is számolni kell.

A Jobbik programjában a régi technikák hadrendbe állítását helyezi kilátásba, de ezek számáról és állapotáról sincsenek információink. Honvédségi informátoraink szerint a régi technikát, mint a T-72-ek vagy a BM-21 sorozatvető eszközöket nagy számban adták el fejlődő országoknak, a meglévő technikát pedig összevonták és mindenféle megóvás nélkül az enyészetre hagyták. A tüzérséget Tápiószecsőre, a híradástechnikai eszközöket Gödöllőre és nagyon sok eszközt Nyírtelekre vonták össze. Ezek számáról még a honvédség magas köreiben mozgó informátorunk sem tudott biztosat mondani. Ha a megmaradt, el nem adott technikákat, mégis hadrendbe állítanák, akkor ezeknek a kezelésére a mai katonai állomány alkalmatlan lenne.

Szakértőink viszont nagyon jó és támogatandó elképzelésnek tartják a Magyar Nemzeti Gárda létrehozatalát, hiszen ezzel hatalmas űrt töltenének be, nemcsak a honvédelemben, hanem a katasztrófavédelemben is. Ma Magyarországon a sorkatonai állomány teljes hiányában egy katasztrófa idején senki nem tudná a rendet fenntartani. A Magyar Nemzeti Gárda békeidőben a katasztrófavédelmet tudná ellátni, háborúban pedig a hadsereg támogató ereje lehetne.

Nagyon szükséges lépés lenne a kiképzőbázisokból újból egy országos hálózatot létrehozni. Ám azzal a Jobbik szakértői nem számoltak, hogy ehhez nagy kiképzőszemélyzet szükséges. Erre részben megoldást jelenthet a nyugdíjas katonatisztek visszahívása, akik ki tudnák képezni a szükséges tiszti gárdát, ráadásul a régi technika hadrendbe állításakor ők az egyetlenek, akik ki tudják képezni ezek használatára a katonaság állományát. Mindezek mellett a Magyar Nemzeti Gárda tagjainak kiképzésére is alkalmasak.

Szakértőnk véleménye szerint célravezetőbb lenne az öt lövészdandár helyett hármat felállítani és az említett két nagy lövészdandár helyett lövészzászlóaljakat létrehozni, amelyeket az ország különböző pontjain lehetne állomásoztatni, így egy esetleges minősített helyzet esetén ezek azonnal reagáló egységek lehetnének. A Magyar Nemzeti Gárda tagjaival kiegészülve a stratégiai fontosságú pontok, mint pl. a Duna-hidak, Tisza-hidak, erőművek védelmét tudnák biztosítani.

Egyértelműen hiányoltuk a programból a sorkatonaság visszaállítását és annak módszertani leírását. Valamint azt a fajta megoldást, ahogyan a honvédség a hátrányos helyzetűeknek segíthet az integrációban.

Összegzésképpen el lehet mondani, hogy a Jobbik programja alapos, ám megvalósításához nem elég a GDP 2%-a. Sokkal nagyobb pénzügyi befektetés lenne a honvédség ilyen irányú megreformálása. De az átalakításhoz szükséges pénzt a Jobbik hatalomra jutásakor, átcsoportosításokkal elő lehet teremteni.
Azt is tudjuk, hogy Magyarország nem honvédelemre, hanem honvisszafoglalásra készül, és ehhez még a Jobbik által előirányzott 70 ezer fős hadsereg sem elég.

Nemzetbiztonsági kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik nemzetbiztonsági programja mindenképpen hűen tükrözi az egész program nevét, a radikális változást.

Csak egyet lehet érteni azzal a ténnyel, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokat meg kell reformálni, de ez szakmailag nagyon bonyolult feladat. Nem lehet elintézni annyival, hogy feloszlatjuk a jelenlegi NBH-t, és majd újat hozunk létre. Ezt egy többéves folyamatként lehetne csak kivitelezni. Ez nem egy focicsapat, amit feloszlatunk, majd hosszabb-rövidebb ideig szünetel, míg nem áll fel újra a keret. Mindenképpen új emberekkel kell feltölteni az állományt, de azok az emberek teljesen tapasztalatlanok, és újoncok lennének, a mostani jelenlegi öregrókák helyett. Természetesen le kell őket váltani minél gyorsabban, de azért ebbe ésszel kell belemenni, mert egyfajta átmenetnek kell lennie. Gyakorlatilag semennyi ideig sem működhet egy ország hírszerzés, szakszolgálatok nélkül. A feladat az lenne, hogy úgy kellene új, valóban a nemzetbiztonságáért dolgozó szakembereket bevonni, hogy a régiek munkáját folyamatos ügyelet tartani, és szépen, fokozatosan leszerelni őket a titkosszolgálattól.

Az új Főigazgatóság létrehozása, ami alá integrálva lennének a különböző szolgálatok szintén használható gondolat, ugyanúgy mint a további centralizálási és strukturális elképzelések.

Nagyon pozitív, hogy a hangsúlyt az önálló titkosszolgálatra helyezik, ami ténylegesen a nemzet biztonságán munkálkodik, külön kiemelve a természeti kincsek megőrzésének feladatát.

Kevés utalást látok azonban a korábbi akták kivizsgálására. Első években mindenképpen szükséges lenne egy olyan csoportot felállítani, ami nemcsak a program által is említett Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) visszaéléseit vizsgálná ki, hanem az összes politikai töltetű ügyet, legyen szó egy apró megfigyelésről, vagy egy nagyobb horderejű, valószínűsíthetően titkosszolgálati machinációról. Nyilvánosságra kell hozni, hogy kiket figyeltek meg és mi módon, kinek az utasítására. Kiket milyen hátrány ért, és kárpótolni azokat, akiket szükséges.

Kihagyta szintén a program a jelenlegi “partnerszolgálati” kapcsolatok felülvizsgálatát, csak érintőlegesen foglalkozik a szövetségi rendszerek felülvizsgálatával. Tudjuk nagyon jól, hogy a mostani a kis-antant országok titkosszolgálatainak egyszerűen kiszolgáltatja a magyar titkosszolgálat az országot, de főleg a nemzeti erőket, ami tekinthető folyamatos hazaárulásnak is. Ezeket is ugyanúgy felül kell vizsgálni, és meg kell nézni, hogy mekkora nemzetstratégiai kár keletkezett így az elmúlt 20, de akár az elmúlt 65 év során.

Érdekes, hogy miért hivatkozik a program ezen része a NATO és USA ellenségeire, mint a mi ellenségeinkre is, akikre fel kell készülni. Persze nem szeretjük az iszlámot, és ne jöjjön ide, de attól még nekünk Irán nem ellenségünk. Az USA-val és a NATO-val való kapcsolatokon inkább lazítani kellene, mintsem közös védelmi politikában gondolkozni, ami persze a külügy dolga is.

A civil kontroll igénye ellenben nem jogos, persze ez már ideológia kérdése. Ha demokraták vagyunk, akkor minél jobban korlátozott és ellenőrzött titkosszolgálatot akarunk. Ha azonban az a célunk, hogy egy erős államunk legyen, nemzeti érzelmű vezetéssel, akkor a titkosszolgálatok egyedül a mindenkori kormánynak lennének felelősek, és nem mindenféle civil bizottságoknak. Lehet diktatórikusan hangzik, de a nemzet érdekében kellhet a diktatúra, amiben komoly szerep hárul a szolgálatokra is.

Összességében nagyon jó a Jobbik ezen programja, kisebb hiányosságokkal, illetve – a terjedelem okán – felszínes leírásokkal, ami célok megfelelőnek tűnnek, de a megvalósításuk komoly szakembereket igényelne. A Jobbik kommunikációjában is teljes mértékben vállalhatóak a gondolatok, jól illik a párt többi elképzeléseibe.

Külpolitika kérdések a Jobbik programjában

A párt külpolitikájáról már sokat lehetett hallani az elmúlt egy évben. Ezeket az elképzeléseket tartalmazza átgondolva, jobban kidolgozva a most megjelent, választási programjuk is.

A Jobbik ebben a kérdésben is teljesen újragondolja Magyarország helyzetét és új irányt jelöl ki. A program központi eleme, hogy a magyar érdekeket tartsuk szemünk előtt minden esetben, és Magyarország egyirányú, egyes országoktól túlságosan függő külpolitikáját egy több pólusú, kiegyensúlyozott külpolitikával kívánja felváltani.

Nagyon okosan felismerték a program készítői, hogy a világ több nagyhatalomból áll, nem csak az USA-ból. Létezik Oroszország is hatalmas piaccal, és Kína is egyre nagyobb. A származásunk, geopolitikai helyzetünk, új és nagyobb piacok miatt belső Ázsiára való koncentrálás is okos gondolat. Szerencsére Irán-t elhagyták a jobbikosok, de helyett kapott az önálló palesztin állam gondolata, ami azért érdekes (de attól még támogatandó), mert ez ütközne a többi, egyébként a program által felszámolni nem kívánt szövetségekkel, mint például a NATO-val, vagy az USA-val.

A program gyengesége talán ebben az első ránézésre ellentmondásos szemléletben rejlik: úgy kíván Kína, Oroszország és az USA szövetségese egyszerre lenni, hogy közben európai értékekre hivatkozik. Ehhez a külpolitikához olyan diplomáciai manőverek szükségeltetnek, amik valóban embert kívánnának, de nem lenne lehetetlen, csak éppen nehéz, és kockázatokkal teli.

Az Európai Unión belül elutasítja a Lisszaboni Szerződést a program, ami mondható már nemzeti minimumnak is. Szerencsére az elutasítás mellé odatették a kilépés lehetőségét is, vagy mint másik lehetőségként a Nemzetek Európája formációra való áttérést. Azonban véleményem szerint lehetetlen az EU-t belülről megreformálni, ha csak nem minden egyes bejutott képviselő hasonlóan gondolkozna, tehát előfeltétele lenne az összes európai országban egy tényleges jobboldali hatalomátvétel.

De a kilépéssel mégsem foglalkozik annyira a program, inkább a további, Unión belüli feladatokra koncentrál, amik szintén fontosak, de egy esetleges kilépés nyomán nem is kellene foglalkozni vele. Ilyen kérdés a földmoratórium kérdése is, amit törvények által védenének a jobbikosok.

Nagyon helyesen kiállnának az EU-n belül is a határontúli magyarságért, de az aktív külpolitikánkban is nagyobb szerepet kapna a trianoni utódállamokkal szembeni erősebb fellépés. Komoly feltételekhez kívánják szabni Szerbia és Ukrajnai EU-s csatlakozását, ami mindenképpen támogatandó gondolat.

Azonban se a határontúli magyarok résznél, se a külpolitikainál nincs utalás a legnagyobb és legerőteljesebb, a jelenlegi határokon átívelő, számos külkapcsolattal rendelkező szervezetről, a Hatvannégy Vármegye Ifjúság Mozgalomról, de szó van a már haldokló, többnyire idősek által irányított Magyarok Világszövetségéről, mint támogatandó szervezetről a kérdésben.

A Jobbik Balkán-politikája is egy olyan gondolat, ami teljesen új elemként jelenik meg a rendszerváltás utáni pártoknál. A Jobbik komoly szerepet szán a magyar tőkének és termékeknek a Balkánon, ami történelmi hagyományokat nézve teljesen logikus és támogatandó.

Összességében a program külpolitikai része nem támaszt irreális vágyakat, olyannyira nem, hogy véleményem szerint, még kicsit visszafogott is lett (pl. nem a minden áron való kilépés gondolata). De pont ezért adható el az utca emberének is a program. Átgondolt, jól felépített rész, ami ha sikerülne, akkor valóban beszélhetnénk hosszú évtizedek óta először magyar külpolitikáról. Ez az új külpolitikai hozzáállás pedig rengeteg új kérdést vet fel, aminek megválaszolása majd a Jobbik szakembereire tartozik, ha oda jutnak.

Mezőgazdaság, Környezetvédelem és Energetika

Az elemzés sorozatunk negyedik részében a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet és az energetikát elemezzük ki.

Az alkotmányossági és vallási kérdésekkel kezdtük, folytattuk a kultúra, oktatás, sport témákkal, majd következett a külpolitika, a hadügy és a nemzetbiztonság. Íme a mezőgazdaság, a környezetvédelem, és az energetika.

Mezőgazdasági kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik a magyar gazdaság megerősítésében komoly szerepet szán a mezőgazdaságnak, így nem meglepő, hogy a párt agrár- és vidékprogramja igen erős, és sok mindenre kiterjed. Egy korábbi interjúnkban Varga Géza, a kabinet vezetője azt mondta, feje tetejére állítanak mindent programjukkal, hisz nem a mezőgazdaságtól várják, hogy megoldja a vidék gondjait, hanem éppen fordítva. A vidék erősítésével, élhetőbbé tételével kívánják fejleszteni a magyar mezőgazdaságot. Ez a logika pedig meglehetősen sikeresnek is bizonyulhat a jövőben, ha a párt esélyt kap megvalósítására.

A program alapja az igazságosság, hisz a Jobbik szeretné átalakítani a jelenlegi támogatási rendszert. Most a gazdák 20%-a, a nagytermelők kapják a támogatások 80%-át, s a 80% – tehát a kis és közepes méretű gazdaságok – csak a támogatások 20%-át. A Jobbik programjában ezt próbálják meg átalakítani, mely várhatóan nagy vihart kavar majd. „Meghatározzuk ágazatonként és tájegységenként az optimális üzemméretet. E mérettől felfelé exponenciálisan csökkenő, lefelé ugyanígy növekvő támogatást alkalmazunk.” – írják a tervek között

Érdekes, és radikális lenne ez a változtatás, s valószínűleg hasznos is, bár nagy odafigyelést igényel, hogy eközben a nagy mezőgazdasági vállalatokat – melyek versenyképesek -, ne juttassa túl nehéz helyzetbe sem.

A kistermelők támogatása emellett ökológiai, természetvédelmi és adott esetben társadalmi okokból kifolyólag is hasznosnak bizonyulhat, ha a „kevés nagy” elve helyett a „több kicsi” érvényesül.

Ugyancsak fontos kérdés a Jobbik vidéki, mezőgazdasági programjában a föld helyzete. 2011-től megszűnik a moratórium, mely után a külföldiek minden nehézség nélkül vásárolhatnak magyar földet. A jobbik álláspontja szerint ez esetben nem elég a tilalom meghosszabbítása, a földet véglegesen ki kell venni a tőke szabad áramlásából. Erre megoldás lehetne az állami földek bővítése vásárlással. Létre hoznák a Nemzeti Birtokpolitikai Központot, melynél fontos, hogy jól működjön, és ne egy újabb fölösleges, semmittevő szervezet legyen.

A törekvés abszolút támogatandó, bár vannak olyan hangok is, akik szerint nem baj, ha külföldiek vásárolnak földet hazánkban, de ha megtehetik, akkor legyen komoly kritériumokhoz kötve. Úgy gondolom azonban, hogy a magyar föld nem lehet alku és követelményrendszer tárgya, így a határozott fellépés elvárható a párttól. Ráadásul ezzel a Birtokpolitikai Központtal valóban meg lehetne oldani az osztatlan közös tulajdonú földek problémáját.

Ha pedig már szóba került a Nemzeti Birtokpolitikai Központ, meg kell említeni a Vidék Bankját és Biztosítóját is, melyet ugyancsak életre keltene a párt. Nehéz eldönteni, melyik a Jobbik agrárpolitikájának legjobb része, de talán ez a legesélyesebb az első helyre. Ugyanis a jelenlegi bankrendszernek nem érdeke a gazdálkodókat hitelhez juttatni. Történik ez azért, mert a mezőgazdaság kiszámíthatatlan, s könnyen bele lehet bukni a hitelbe – elég egy csapadékmentes év. Ha valamelyik bank mégis hitelt nyújt a termelőnek, azt nagyon magas kamat mellett teszi (általában 10% körül), melyet szinte képtelenség kitermelni. Egy állami, csak a vidék szolgálatában álló bank meg tudná oldani ezt a helyzetet, hisz ez esetben nem a profit lenne a fő cél, hanem az agrárszektor fejlesztése. Ezt pedig tökéletesen össze lehet kapcsolni a biztosítással is.

A különböző ágazati problémákra, mely leginkább a jelenlegi piaci helyzetnek köszönhető, az élelmiszer önrendelkezést tartják megoldásnak. Az ötlet ismét jó, támogatandó, a megvalósítás ugyanakkor nem lesz könnyű az Európai Unión belül – mint annyi minden más esetében sem. Ebbe a tárgykörbe tartozik, hogy a párt programjából jól látszik a törekvés arra, hogy az egész termékpálya a gazdálkodók kezében maradhasson, ezzel is enyhíteni lehet az időjárás, vagy egyéb tényezők által okozott esetleges károkat.

Fontos még megemlíteni a GMO-t, melyet természetesen ellenez a párt, valamint azt, hogy a bio-üzemanyagok kérdését is találóan oldanák meg. A gazdák költségcsökkentésre ugyanis felhasználhatnák saját maguk által előállított energiájukat.

Mindent összevetve a Jobbik vidékpolitikája és mezőgazdasági programja határozott, úttörő és egyben szakmai. Az első soroktól kezdve látszik, hogy szakértők készítették, kiknek nem idegen maga a termelési szektor sem. A programból viszont egy kicsit hiányzik az erdészet, a vadgazdálkodás, de leginkább a halászat kérdésköre, melyre talán lehetett volna szánni néhány külön sort. A környezetvédelmi részben mindössze azt olvashatjuk, hogy a párt fontosnak tartja az őshonos erdők telepítését, valamint az orvhalászat visszaszorítását. Mentségükre legyen szólva azonban, hogy ha még tágabban értelmezzük a fent leírtakat, a tervek lefedhetik ezt a három ágazatot is.

Reméljük, sikerül véghezvinni a terveket, s minden intézkedés meghozza a várt sikereket. Ha ez győzelemmel jár, Magyarország újra virágzó agrárország lehet, s ez kell legyen a célja minden nemzeti érzelmű magyarnak!

Környezetvédelmi kérdések a Jobbik programjában

A „Harmóniában a természettel” nevet viselő programban – hasonlóan a többi részhez – radikális változtatásokat kívánnak elérni a nemzeti párt képviselői. Vannak olyan elemei a programnak, amelyek nem újító gondolatok és vannak, amelyek valóban egyéni elképzelések, a programok megvalósítás azonban sokszor kérdéses.

A programpontok olyan alapvetéseket is tartalmaznak, amelyek nem hoznak újdonságot a környezetvédelem területén, mégis fontos részei a terveknek. Ilyenek például: a fölösleges bürokrácia csökkentése, a szigorított ellenőrzések, az ellenőrök hatáskörének bővítése, a megújuló energiaforrások használatának fokozatosan növelése, és ezáltal a környezetterhelő hatások csökkentése, hulladékszegény technológiák terjesztése, a vizek védelme és a környezetőrség.

A felsorolás természetesen nem teljes azonban az mindenképpen örömteli a programpontokban, hogy a Nyugat-európai és skandináviai országokban már bevált, a környezet terhelését csökkentő részek is szerepelnek a Jobbik tervei között. Természetesen saját egyedi ötleteket is tartalmaz a program, amelyek nemcsak hazánkban, de Európában is újítást hozhatnak a természetvédelem területén, ezek valóban radikális pontok.

A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi igazgatás valóban egy nonszensz, így megreformálása és teljes átalakítása nem tűrhet halasztást. Ezt a helyzetet még Kóródi Mária (SZDSZ-es) minisztersége alatt teremtették, akinek állítólag legnagyobb szakmai tapasztalata az volt, hogy két évig titkárnő volt a szolnoki szervnél, és az, hogy jókat kirándul az Aggteleki Nemzeti Parkban. A rendszer addig, ha nem is hibáktól mentesen, de működött, Svédországból jöttek például megcsodálni. Ma van olyan témakör, amiben öt (!) különböző szervhez kell fordulni! A hatóságok jelenleg szakember nélkül, negyedannyian végzik azt a munkát, amit a korábbi rendszerben is. Az ügyintézés lassabb, a mai kezelők pedig lényegében ugyanazt a munkát csinálják, csak most már nincs lehetőségük megtiltani bármit is. (Az elsőfokon eljárt Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság például még megtiltotta a radar építését Pécs mellett. Aztán a KvVM saját hatáskörben már rábólintott. Ugyanez a helyzet például az autópályák ügyében: a kormányzat egyből a KvVM hatáskörébe emelte az autópályák engedélyezését.)

A Jobbik környezetvédelmi hatóságokat korszerűsítő tervei között szerepel egy, a nap 24 órájában riasztható őrség felállítása, amelyet „környezetőrségként” definiálnak. Ez egy környezet-, természet- és állatvédelmi feladatokat ellátó csoport lesz. A „környezetőrség” már létezik. 1997. évi CLIX. törvény). A gond egyrészt ott van, hogy kb. 5 000 ha terület jut egy természetvédelmi őrre, ami lényegében megoldhatatlan feladatot eredményez. Másrészt újabban a természetvédelmi őrök létszáma nem gyarapodik a feladatuknak megfelelően: mivel külterületeken kevés hatósági személy tűnik fel, a különböző hatóságok igyekeznek rátestálni a helyszíni feladataik egy részét. Legújabban a régészeti igazgatás terén kaptak feladatokat.

Azt még nem tudni, hogy pontosan milyen jogkörökkel rendelkezne ez az „őrség” és azt sem, hogy milyen pénzből működne. Sok minden kérdéses még ebben a pontban, azonban mindenki láthatja, hogy valóban szükség van egy tényleges munkát végző, valós jogkörrel és eszközökkel rendelkező szervezetre, amely lecsap az illegális hulladéklerakókra, az állatkínzókra és a más környezetkárosító tevékenységeket folytatókra.

Az USA-ban működik egy hasonló szervezet, amelyet „állatrendőrségnek” hívnak. Az ő feladatuk az állatok védelme és az állatkínzások nyomozása illetve súlyos büntetések kiszabása.

A nemzeti párt a környezetünkért hasznos munkát végző civil szervezeteket fokozottabban be szeretné vonni a döntéshozatalba, amely ismét pozitív dolog, hiszen a legjobban az adott helyen élő lakosság éli meg a környezeti problémákat. A regionális szervezetek mellett pedig nem ritka, hogy akár egy országos civil szervezet is sokkal jobban végzi a munkáját, mint a hivatal, kinek ez kötelessége lenne. Az ilyen szervezetek, személyek felkarolása sok problémát megoldhatna, bár megfelelő odafigyelés nélkül újabbakat is okozhatna.

A környezettudatos társadalom létrehozása a Jobbik egy másik fő célkitűzése a program szerint. A parlagfű-mentes környezet kialakítása és ehhez kapcsolódóan egy közmunkaprogram indítása nemcsak a beteg emberek szenvedésén enyhítene, de munkát is teremtene, amely valóban jó ötlet. A Jobbik tervei között szerepel, hogy helyre kell állítani a természetes élőhelyeket, és új védelmi programokat kell indítani.

A másik igen fontos dolog ebben a kérdéskörben az igazságtalan és könnyen kijátszható kvótarendszer megszüntetése, amely a szén-dioxid kibocsátásának szabályozására lenne hivatott. Ezek mellett az őshonos erdők telepítésével szeretnék csökkenteni a káros szén-dioxid szintet. Ez is örömteli része a programnak, hisz így tovább gyarapodhatnak hazánk erdőterületei. Már csak vigyázni kell rájuk…

A környezettudatos gondolkodást persze már fiatalkorban meg kell tanítani az új nemzedék esetében. A gyerekek oktatására is gondoltak a program elkészítői, hiszen minden fiatalt – már az óvodától kezdve – gyakorlatias természeti oktatásban részesítenének. Fontos dolog ez, hiszen ebben a globalista, fogyasztói társadalomban a gyerekek gyakran csak a rossz példát tanulhatják a szüleiktől. A környezettudatos nevelés kérdéskörében az is fontos, hogy a mainál kissé gyakorlatiasabb legyen. Az ugyanis nem állapot, hogy a mai gyerekek császárszalonnával akarnak nyársalni, de nem tudnak tüzet rakni, vagy 1 km-t gyalogolni sem – tisztelet a kivételnek. A gyermekeket tehát közelebb kell hozni a természethez, hogy megértsék, és valóban megszeressék azt.

Ezt a pontot kiegészítve az intézmények szelektív hulladék-gyűjtését is meg kívánják oldani, melyre már voltak törekvések hazánkban is – több-kevesebb sikerrel. Németországban és az osztrák szomszédjainknál is már a legtöbb háztartás és minden intézmény szelektíven gyűjti a hulladékot, tehát ez a módszer nem új. Azonban igen jó és fontos része a környezettudatos társadalom kialakításának.

A szelektív-hulladékgyűjtés azonban ismét egy időigényes feladat és itt is szemléletváltásra van szükség. Tehát ismét ott tartunk, hogy fontos a környezettudatos gondolkodás kialakítása.

A program része még, hogy az illegális szemetelők ellen erélyesen fellépnek például a települések határainak védelmével. Ez mind nagyon szép, a kérdés ismét az, hogy miből és kik fogják felügyelni a problémás települések határait?

Ami viszont talán hiányzik a programból, az a visszaváltható üvegek kérdése. Hiányuk óriási terhet ró a környezetre. A multikat kötelezni kellene az ilyen üvegek forgalmazására. Hasonló a csomagoló anyagok kérdése is, hiszen a nylon-ból készült szatyrok a másik fő szennyezők.

Az állatvédelem területén a fő célkitűzések között szerepel egy önálló, az állategészségügytől elkülönült állatvédelmi igazgatás létrehozása a Környezetvédelmi Minisztériumon belül, amely hatóság remélhetőleg hathatósan fel tudna lépni végre az állatkínzókkal szemben, hiszen eddig nem sok eredményt mutattak fel a hatóságok. A másik fontos pont az állatvédelem területén az úgynevezett „Állatvédelmi szempontból elismert termelési mód” védjegy bevezetése, amellyel a hagyományos állattartási módokat kívánják támogatni. Ez nemcsak állatvédelmi szempontból lenne fontos, hanem a fogyasztóknak is jót tehetne, hisz a legtöbb intenzív gazdaságban halőrleménnyel és egyéb furcsaságokkal etetik a jószágot – arról nem is beszélve, hogy még napot sem látott.

Az állatkísérletekről szóló rész bizony helyes, de túl általános és a konkrétumok hiányoznak belőle. A Jobbik állami feladattá akarja tenni a megfelelő számú állatmenhely létrehozását és működtetését. Ez is jó dolog, de a sokszor ismételt kérdés itt is felmerül: miből? Miből fogják finanszírozni a fenntartási költségeket? Az állatvédelem terén talán a legfajsúlyosabb dolog viszont az, hogy az állatvédelemnek ésszerűnek és arányosnak kell lennie. A „sötétzöldek” rengeteg kárt okoznak a mezőgazdaságnak, de sok egyéb területen is problémát szülnek.

Mindezek mellett pedig fontos lenne a törvényhozásban igen komolyan venni az állatvédelmet, hisz hiába kaphat valaki ilyen címen 2 év börtönbüntetést, ha elrettentés céljából sem használják ki a lehetőséget.

Vízkincsünk megőrzése nemzetünk kulcsfontosságú kérdése, amely nemzetstratégiai kérdés a Jobbik terveiben is. A célok között szerepel egy új vízközmű-törvény létrehozása, amellyel hazánk egyedülálló és igen értékes vízkészletét akarják megvédeni. A közcélú vízi létesítmények magánkézbe adásának leállítása és a már magántulajdonba lévők visszaállamosítása – és itt most a liberálisok a szívükhöz kaphatnak szocializmust kiáltva – az előző ponthoz kapcsolódóan, azt kiegészítve kell, hogy működjön, hogy teljes védelmet kaphassanak vizeink. A vízminőség-védelemről a programban nem esett szó, pedig ez is kulcsfontosságú kérdés. Semmit sem érünk a vizünkkel, ha szennyezett. Ez ellen hatékony hatósági eszközök kellenek. Az elvileg magas összegű bírságok nem sokat érnek, ha nem szabják ki őket, végképp, ha behajthatatlanok. Ki kellene mondani – bármilyen bírságfajtáról legyen is szó – hogy a közigazgatási bírságok bírósági felülvizsgálatát csak akkor lehet kérni, ha annak összegét a bírságolt a bíróságon letétbe helyezte. Ismételt súlyos jogsértésnél pedig (ahogy azt a multikkal szemben is kellene) nem elméleti lehetőségként kellene megjelentetni az adott cég megszűntetését (bezárását), az adott személy végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtását. A vízkérdésben még fontos, hogy tározókat építsünk, hogy az a rengeteg víz, amely például a tél folyamán leesik csapadék formájában, ne vesszen kárba. Ez a kérdéskör már a mezőgazdasági témakörbe is kapcsolódhatna, hiszen az aszályos időszakban a tárolókból a vizet öntözésre lehet használni. A fokgazdálkodást, mint a hagyományos ártéri gazdálkodás kulcselemét be kellene vezetni.

A vízkincsünk mellett a másik igen fontos téma az anyaföldünk kérdése. Földjeinket az elmúlt 40 év alatt igen sok szennyezés érte, köszönhetően a műtrágya mértéktelen használatának és a nem megfelelő földművelésnek. A természetes trágya alkalmazása nagyban hozzájárulhat termőföldjeink minőségi javulásához. A Jobbik előtérbe szeretné helyezni a természetes állati tárgya alkalmazását, és ezzel bár lassan, de biztosan feljavítani földjeink minőségét.

A városi környezetvédelemnél a jobbik programjában szerepel, hogy növelni kívánják a zöldterületek nagyságát a városkép megóvása mellett. Ez valóban hasznos és támogatandó ötlet, a mikéntje itt is kérdéses, azonban a túlzsúfolt városokra, amelyek levegője egyébként is szennyezett, ráférne ez a változtatás. Emellett talán – és ez a környezettudatos gondolkodást is elősegíthetné – el kellene gondolkodni a városi vadgazdálkodás létjogosultságáról állami szinten is, hiszen ez feloldhatná a feszültséget ember és állat között, illetve közelebb hozhatná a nagyvárosok lakóit a természethez.

Összességében a „Harmóniában a természettel” címet viselő programpont valóban törekedik a természettel való együttélésre és a legtöbb célkitűzés jó, a kérdés már csak a megvalósítás. Sok Európában már bevált módszert vett át a Jobbik, és sok dologban újat is mutatott. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időkben láthatunk egy részletes leírást is a tervek kidolgozására. Reményteli és előremutató programot ismerhettünk meg, amely ha megvalósítják, talán megtisztíthatja környezetünket, hogy egy egészségesebb hazában nőhessenek fel gyermekeink. Hisz „nem lehetünk magyarok, ha nincs hol magyarnak lenni!”

Energetikai kérdések a Jobbik programjában

A Jobbik Magyarországért Mozgalom párt nemzetstratégiai kérdésnek tekinti az energetikát, amely valóban az egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen az új kormánynak. A tervek között szerepel az energiapiac liberalizációjának megszüntetése és a már eladott energiaszektorok szerződéseinek felülvizsgálata, reprivatizációja.

Hazánk energiaszükséglete napjainkban a külföldi beszállítók kényének-kedvének van kitéve. Erősen hatnak Magyarországra a külföldi események, így például az Ukrán-Orosz gázvita. A Jobbik tervei között szerepel ennek a mostani helyzetnek a megoldása például azzal, hogy csökkentik hazánk függőségét az import energiahordozók arányának csökkentésével, a fosszilis energiahordozók csökkentésével és a hazai illetve a megújuló erőforrások részarányának növelésével. Ezek igen jó tervek tekintve azt, hogy az orosz monopólium miatt például gázfüggőségünket nem tudjuk csillapítani és tekintve azt is, hogy Makó környékén 100 évre elegendő gázkészlet pihen, amelyet a mostani hazaáruló vezetésünk eladott. Mielőbb vissza kell venni az ilyen és ehhez hasonló energiahordozók feletti felügyeletet. Ehhez kapcsolódóan pedig a Jobbik tervei között szerepel a hazai szén-, kőolaj- és földgázbányászat esetében a bányajáradék jelenlegi – európai szintet tekintve is igen alacsony – 12%-os szintjének növelése. Azt még hozzátenném ehhez, hogy a bányajáradékot a külföldi cégeke esetében tartom fontosnak megemelni, hogy ők valóban fizessen azért, hogy itt termelik ki a mi kincseinket. Arra is kötelezni kellene ezen cégeket, hogy Magyarországon értékesítsék az energiahordozókat és ne külföldön, hiszen így kincseink ismét a külföldi hatalmakat gyarapítanák. Ismét ehhez a témához kapcsolódóan a nemzeti párt a gáztároló kapacitásunk használati jogát ismét magyar kézbe szeretné venni, amely további függetlenedést jelentene a mostani nagy energetikával foglakozó multikkal szemben.

Ha már a multiknál tartunk, akkor a Jobbik energetikai programjának másik kulcskérdése az energiapiac liberalizációja. Hazánk energiaszektorainak jelentős részét privatizálták a legnagyobb áramszolgáltatással foglalkozó cégeknek – mint például a német E.ON -, akik a biztos profit reményében jöttek hazánkba, nem pedig azért, hogy olcsóbban nyújtsák szolgáltatásaikat. Az áram vagy a gáz árát sem a magyar vezetés befolyásolja, hanem a szolgáltatók, akik sokszor jelentős mértékben emelik a díjakat azért, hogy profitjuk állandó legyen. Az államnak csupán akkor van beavatkozási lehetősége, ha túlzottan emelik az áraikat. Ez persze a gyakorlatban nem sokat jelent. A Jobbik az energiaszektor meghatározó részeit ismét magyar nemzeti, közösségi tulajdonba venné, amellyel egy újabb függőségi pont szűnhetne meg a multikkal szemben. Ezzel pedig a garantált profit is megszűnne a szolgáltatóknál, akiknek a feladata valóban a szolgáltatás és nem a haszonszerzés kell, hogy legyen.

Egyelőre az áramtermelés legnagyobb hatásfokkal működő egysége az atomerőmű, amely ismét kulcsfontossággal bír a Jobbiknál. Sajnos nincs más alternatíva, amely ilyen nagy energiát adna, ezért a nemzeti párt a Paksi Atomerőmű bővítése mellett annak üzemidő-hosszabbítása mellett is érvel. Az alternatív energiaforrások egyelőre túl drágák és a nap illetve a szélenergia átalakítása sem költséghatékony, így amíg nem épül ki egy valóban alternatív energiahordozó rendszer addig csak az atomenergiára hagyatkozhatunk.

A másik fontos kérdés – nemcsak hazánkban, de a világon mindenhol – az alternatív energiahordozók kérdése. A megújuló energia az egyetlen, amely kiegészítheti a mostani áraméhségünket, így ez is fontos kérdés kell, hogy legyen. A Jobbik többek között támogatni szeretné a geotermikus energiák felhasználását, amely sok esetben az ország több pontján kiváltotta a távhő-ellátásban a drágább és környezetszennyező megoldásokat. A vízenergia kérdése problémásabb, hiszen itt a környezetvédelmi szempontok és a természeti kérdések figyelembe vétele nélkül nem lehet dönteni, vizeink védelme pedig mindennél fontosabb. Az atomerőművek kérdésköre itt is felmerül, mert az üvegházgázok szintje ezáltal is csökkenthető. Az EU által sok esetben ránk erőltetett igazságtalan normák betartását is felül kívánja vizsgálni a Jobbik, így talán biztosíthatjuk hazánk energiapolitikai függetlenségét, már amennyire független maradhat hazánk a gyarmatosító EU-val szemben.

Összegezve az energiaellátási program józan érveken alapul, megvalósítása azonban hosszú időt vesz igénybe és sok esetben – például a multik kizárása az energiapiacról – nem egyszerű feladat, ehhez a parlamenti többség elengedhetetlen. Persze helyi szinten, mint például a vízellátás terén Pécsett – ahol a Francia befektetőt dobták ki a vízmű székházából – is jelentős sikereket lehet elérni. Egy ilyen energiapolitikával talán megteremthető az a célt, amelyet már a környezetvédelmi programban is láthattunk, harmóniában élhetünk a természettel, hiszen a Jobbik célkitűzései többségében a környezeti értékeink védelmének fontosságára irányul.

Igazságügy és végrehajtás

Sorozatunk ötödik, és egyben utolsó része a Jobbik programjának az igazságügyi és végrehajtási részét elemzi.

Az alkotmányossági és vallási kérdésekkel kezdtük, folytattuk a kultúra, oktatás, sport témákkal, majd következett a külpolitika, a hadügy és a nemzetbiztonság. A negyedik rész a mezőgazdaság, a környezetvédelem, és az energetika hármassal foglalkozott. Az ötödik, és egyben utolsó részben megvizsgáljuk a program igazságüggyel és végrehajtással foglalkozó részt.

A program kielemzése nem teljes, hiszen ez összesen csak 12-13 téma és hiányoznak olyan kulcsfontosságú részek elemzése, mint a közgazdaság, vagy a cigánybűnözés kérdése, de mégis jól látszik összességében a programnak a minősége ebből a pár témából is. Ajánljuk az összeset tehát elolvasni, mert leszűrhető, hogy melyik téma mennyire sikerült a mi elemzőink szerint jól, vagy kevésbé jól.

Tartottuk magunkat a szavunkhoz, és csak ahhoz a témához szóltunk hozzá, amit biztonsággal tudtunk elemezni.

A Jobbik igazságügyi és végrehajtási programjának elemzése:

A program fejezetének címe sokatmondó: „Kard és mérleg”. Magával az igazságügyi rendszerrel, a végrehajtással – az ítéletek végrehajtásával, a bírói szervezettel és a büntetés végrehajtással foglakozik. Helyesen ismeri fel, hogy nem ér semmit az a jogrendszer, ami képtelen alapvető rendelkezéseit végrehajtani és végrehajtatni. Illetve, hogy a „harmadik hatalmi ág” különállása amennyire törvényességi garancia, ugyanannyira annak rendezetlensége mennyi gondot okozhat.

Ezért ez az elképzelés csomag csomagban történő megjelenése helyénvaló és előremutató: hiszen egyben tárgyalja ami egybe tartozik.

Helyesen értékeli az anyag az elmúlt időszak tárgyi gondjait, azonban megítélésem szerint nem fordít kellően nagy szerepet a rendőrség és az ügyészség jogi szabályozásának terén megoldandó problémákra – s ezzel együtt a kialakult rendszert mintegy kiindulópontnak fogadja el.

A magyar jogfejlődésben mindkét szervezet, az ügyészség és rendőrség is a kormányzat és a parlament alá rendelt szerveként dolgoztak mindig is. A nyomozati szervek szerepét és azok törvényi kontrollját azonban nem kellő részletességgel tárgyalja a program, azonban ami nagyobb gond: ennek nyomait sem vélem az anyagban fölellni.

Nagyon vonzó, hogy át kívánja alakítania bíróságok rendszerét, így az OIT szerepét is átgondolásra érdemesnek gondolja. Jó úton indul el, amikor garanciális követelményeket állít fel a bíróságokkal szemben is, azonban nem ad választ arra kérdésre, hogy milyen módon képzeli el a hatékonyabb társadalmi kontrollt a bíróságok szervezetében. Utalást ugyan találunk rá, hogy valamiféle választást kívánna alkalmazni, a kérdés csupán az, hogy az angolszász módszer, vagy a kontinentális módszer mellett teszi-e le a voksát. Megítélésem szerint a bíróságok tagjainak, és így a bíróságok elnökeinek „választása” egyrészről a javasolt módon megvalósíthatatlan, másrészről ugyanakkor konzerválja a bírósági szervezetben ma is meglévő „oldal hovatartozásokat”, melyek bizonyos kérdések napvilágra kerülései tesznek egyértelművé és jól kitapinthatóvá.

Azok az eljárási javaslatok, amelyeket a program tartalmaz továbbgondolkodásra alkalmasak, azonban hozzá kell tennünk, hogy azok a mai „alkotmányosság” kereti között csupán ún. kétharmados törvényekkel valósíthatóak meg, ha azoknak nagyobb társadalmi elfogadottságot kívánunk adni. Mert lehet feles jogszabályokat hozni, csípőből és erőből, de valódi társadalmi párbeszéd, szakmai vita és előzetes parlamenti egyeztetés és folyamatos kooperáció nélkül azok hatékonysága több mint kérdéses

Jól látja a programalkotó, hogy eljárási törvényeink is újra gondolásra szorulnak, amelyből kitűnő a peren kívüli eljárások újraszabályozása, illetve a bírósági végrehajtás szabályainak reformja. Jó úton jár a program, amikor az eljárások meggyorsításra törekszik. Azonban hozzá kell tenni, hogy nem lehetséges az eljárásokat úgy felgyorsítani, hogy másik oldalról az eljárások törvényességének biztosítására nem fordítanánk elegendő figyelmet.

Kevés szót találunk a büntetés végrehajtás mára elavult jogi környezetének átalakítására. Nem foglalkozik szinte érintőlegesen sem vele a tervezet. Nem találunk erre – a jelen zsúfolt büntetés végrehajtási körülmények között ezt több mint bosszantó – még egy gondolatot sem. Többet foglalkozik a tervezet a bírók javadalmazásával – amely megítélésem szerint nem a jogrendszer átalakításának jelen pillanatban, a létező gazdasági lehetőségek közötti legfontosabb kérdése – mint az egyes büntetési fajták ún. széthúzásával, felosztásával és új büntetési formák bevezetésével. Adós marad a program a bírósági végrehajtás korszerűsítésének elképzeléseivel is – annak ellenére, hogy akik polgári peres vagy perenkívüli eljárásokban vesznek részt, azoknak ez az az intézmény amellyel az állampolgárok legnagyobb tömeg találkozni szokott. Beszél a tervezet határidők szigorú betartásáról, illetve azok módosításáról, azonban nem tesz mellé semmiféle garanciális kelléket; illetőleg semmiféle konkrétumot – így az megreked a koncepció és így az „ötletelés” szintjén.

A manapság leginkább züllesztőnek és bomlasztónak tartható, a gazdasági társaságok részéről megjelenő és egyre súlyosabb fizetési fegyelem hiánnyal kapcsolatban csupán annyit jegyez meg a tervezet, hogy „ ezek ellen ható jogszabályokat alkotunk”. Ez kérem szépen nagyon kevés. Ez csak a probléma észrevétele, de nem nyújt semminemű jövőképet.

Úgy tesz a tervezet, mintha az elektronikus levelezés hiánya lenne ma a polgári eljárás jog vagy a büntető eljárásjog legnagyobb hiánya. Nem kérem! Ez sokadlagos szempont, amire talán kár volt ilyen hangsúlyt fektetni.

Rendkívül jó érzékkel veszi észre a tervezet a kirendelt védők és a párfogó ügyvédek tarthatatlan helyzetét. Helyesen állapítja meg, hogy díjazásuk kérdésének rendezésével ez idáig legalább három kormányzati ciklus adós maradt, amely kérdéskör bizonyos, nehezebb gazdasági helyzetben lévő körökben valóban húsbavágó és létfontosságú. Ezzel a kérdéssel senki nem szeret foglalkozni, mint ahogy azzal semmi, hogy a perköltségnél a valódi perköltséget nem szokása a bíróságoknak a reális mértékben megállapítani; így a pernyertes fél valódi költségeihez valójában sosem jut hozzá.

A bíróságokkal kapcsolatos ún. panasztestület elképzelés jó. Megfontolást érdemel, azonban ismételten csak hiányolni tudom a garanciális feltételeknek legalább a jelzését; és egy hangyányi konkrétumot, legalább az irányokat illetően.

Ugyanakkor, miközben a bíróságokkal – fentiek szerint is láthatóan – a program elég sokat foglalkozik, az ügyészségek átalakítása, a rájuk vonatkozó szabályok megreformálásával adós marad a tervezet. Mint ahogy adós marad azzal is, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint sokszor értelmetlen hosszúságúra nyúló előzetes fogvatartásokat először is a rendőrség saját kényelme szempontjából indítványozza meghosszabbítani, másodszor az ügyészség azokat szintén saját érdekében állóan (hogy a gyanúsított mindig kéznél legyen) szintén támogatja meghosszabbítani. Az ezzel kapcsolatos jogorvoslati lehetősége a gyanúsítottnak több mint látszólagos, sokszor csupán rutin tevékenysége a bíróságoknak, nem látva azt, hogy ezek az embertelen intézkedések milyen hatással vannak nemcsak a vádlottra, a gyanúsítottra, hanem annak személyes környezetére, gazdasági helyzetére és társadalmi kapcsolataira is. Főleg akkor, ha a későbbiekben igazolódik be a gyanú, vagy a vád megalapozatlansága. Így hiányolom a tervezetből a gyanúsításokkal szembeni valóban hatékony, és ténylegesen független, nem papírmalomként, sóhivatalként működő jogorvoslati fórum lehetőségét; jobban mondva legalább a koncepció irányát.

Érdeme viszont a programnak mindekképpen, hogy olyan területre irányítja rá a figyelemét, amelyre az elmúlt ciklusokban szinte semelyik párt nem volt hajlandó vagy képes. Érdeme továbbá hogy nem tekint bizonyos intézményeket „szent teheneknek”. Érdeme, hogy mer új módon gondolkodni, s minden hiányossága ellenére érezhető belőle az a féle tenni akarás, ami minden jogi reform bekövetkezésének legfontosabb kelléke. [Sejtésem szerint megalkotásában a fiatalabb, az új generációs fogalmazók, jelöltek vehettek részt – mintegy kiérezhető ugyanis azoknak a jogterületeknek az mélyebb ismerete, amelyet a pályakezdő jogászok szoktak elsőként megismerkedni.]

Látható az anyagból, hogy szakértő kezeken ment át a koncepció ezen része. Ebből gondolható, hogy kellő alaki és eljárásjogi ismeretekkel rendelkezik a Jobbik stábja. Azonban az is látszik, hogy nem minden jogterületet tekintenek azonos súlyú területnek. A program közérthető. A program nélkülözi az ún. diplomatikus fogalmazásokat, amelyekre később mindenki hivatkozik: a párt ellenségei és a párt hívei is egyaránt.

Mindenképpen figyelmébe kell ajánlanom Jobbiknak, hogy ezek a tervek csak a maguk komplexitásában valósíthatóak meg hatékonyan. Viszont, sajnálatos módon pár kérdésben kénytelen lesz a Jobbik szövetséget kötni olyanokkal is, akik nem hasonló nézőponttal rendelkeznek, de ha céltudatosan és következetesen végrehajtja ezeket az elképzeléseket, a folyamat során mindekképpen rá fog jönni, mely területek azok, amely a szélesebb, a jogalkalmazással érintetten szélesebb tömegek számára fontosabbak illetőleg jelentősebbek.

Itt jegyzem meg, hogy a gazdasági társaságok kérdésköre részéről megfigyelhető tisztességtelen piaci magatartásokat, számla nem fizetéseket, és az ebből adódó körbetartozásokat említi ugyan a program, azonban adós marad a lehetséges megoldással; csak jelzés értékkel találhatunk a megoldás irányába mutató elképzeléseket abban. Pedig minden bizonnyal a Jobbik is nagyon jól tudja, hogy ennek hiányában maguk a kisvállalkozók, a kis ember, és így a Jobbik potenciális szavazóbázisa eshet ismét egzisztenciális csapdába.

Nem teljesen érhető a tervezetnek az az elképzelése, amikor pénzügyi átvilágítást említ, s adós marad az erre vonatkozó intézmények vagy testületek létrehozásának gondolatával, jobban mondva ezek fölvázolásával.

Ugyanígy a bíróságok számának növelésével egyidejűleg olybá tűnik, mint ha a program kidolgozói a jelenlegi közigazgatási rendszerben és annak feltételezett hatékonyságában gondolkodnának. A régi, ún. járási bíróságok visszaállítására régóta megérett az idő, azonban erre vonatkozó elképzelést csak a sorok közé elbújtatva vélek felfedezni.

Mint ahogy adós marad a tervezet az ún. kamarai rendszer átalakításának kérdésével is, ami némely esetben az ejtőernyősök elrejtésének egyik hatékony eszközeként funkcionál és ezeknek az altatott politikusoknak az eltávolítására egyedül csak, maga a kamarai tagság a legtöbb esetben alkalmatlan és képtelen. A kamarai rendszerek (ügyvédi, közjegyzői, végrehajtói) is megért volna pár gondolatot, azonban erre sem találtunk megnyugtató válaszokat.

Összességében jó anyagot, jobban fogalmazva vitaanyagot találtam, ami alkalmas megbeszélésre, hangos együttgondolkodásra. Jól látszik hangulatából és nézőpontjából, elnagyoltságából származó hibái ellenére is, hogy összeállítói nem csak irodaszagú, csupán az elméletben létező kérdésekkel, hanem a valóság adta, az ún. életszagú konfliktusokkal is szembe akarnak nézni.