Reakció WP

Oktatási segédlet Holokauszt témában

Korábban én is úgy gondoltam, némely dolgokban azért talán mégsem hazudnak a zsidók.

Azóta túlvagyok még x oldalnyi forrásmunka, okirat átolvasásán (valamint saját tapasztalataim értékelésén), s ilyesmi gyermekded képzelgéseim már nincsenek.

Aki még az előző szakasznál tart, LEGALÁBB a következőket olvassa végig alaposan:

Drábik János: Uzsoracivilizáció 1. (és 2.)
Marschalkó L: Világhódítók
Marschalkó L.: Ki árulta el Magyarországot 1918-ban?

Elérhető itt: http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek.htm

1. Drábik János művei, leginkább az Uzsoracivilizáció 1-2. Részletek itt is fel vannak töltve, de jobb az egészet olvasni.

2. Marschalkó Lajos könyvei, főként a Világhódítók és az Országhódítók.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html

Különböző írások a holokamuról itt:

http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html

Azt, sajnos, nem lehet sehol sem olvasni, amit én hallottam 2 szemtanútól a zsidó csürhe 1945-ös bevonulásáról. Mint ahogy azt sem, amit a déd- és a nagymamám mesélt, miket műveltek akkoriban. A zsidó komisszárok vodkájától feltüzelt vérbajos ruszki csürhétől csak azok a fiatal magyar nők menekültek meg a faluban, akik a krumplisvermekbe bújtak. 1945 előtt szinte már kiirtották a vérbajt M.o-on. 45 után ki kellett építeni egy nemibeteg-gondozó hálózatot.

Persze, ők még mindig jobban jártak, mint az a több százezer magyar, aki sosem tért vissza Szibériából, a “malenkij robot”-ról. Nagypapám mesélt róluk sokat – az ő 17 fős csoportjukból csak ketten tértek vissza, 6 év kényszemunka után.

De sokat leír Marschalkó is.

Amit viszont semmiképp sem hagyhatok szó nélkül: a zsidók purimkor annak örömére részegednek le, mint az állatok, hogy több, mint 2 ezer évvel ezelőtt sikeresen véghezvitték az emberiség első feljegyzett népirtását. Okuk nem volt rá semmi, leszámítva egy zsidó ribanc hazudozásait. Az ellenvéleményen lévő kormányfőt nyírták ki elsőként. Mai méretekben számítva több milliós népirtásnak felel meg a művelet.

Több száz éves gyakorlat, hogy háború esetén az ellenfélnek a saját országban lévő állampolgárait, nemzeti kisebbségeiket elkülönítik gyűjtőtáborokba. Teszik ezt abból a teljesen érthető és elfogadható okból, hogy ne képezhessenek bozótharcos 5. hadosztályt a harcoló seregek háta mögött. Ebben semmi elítélendő nincs; tudtommal a genfi egyezmény is megengedi (bár ebben nem vagyok biztos).

Amerikában a japánokat szinte hamarabb összefogdosták és konclágerbe dugták, mint ahogy elkezdődött köztük a nyílt háború (amit az amerikai zsidók provokáltak ki, hogy belerángassák az amerikaiakat is a németgyilkolásba – pedig azok 87 %-a ezt nem akarta). Nem igazán bántak velük kesztyűs kézzel, hullottak is rendesen. Pedig Amerika már akkor is kinyilvánítottan nemzetek olvasztótégelye volt, ahová (akkor még) tevékenyen HÍVTÁK a bevándorolni szándékozókat. Az amerikai japánok dolgos emberek voltak, akik nem kevéssel járultak hozzá az ország felemelkedéséhez. Semmiféle Amerika-ellenes szervezkedési kísérlet nem volt körükben annak ellenére sem, hogy az amerikai zsidók kiirtani készültek őshazájukbéli nemzettársaikat.

Amerika ellen mégsem volt nürnbergi per.

Amikor a múlt századforduló tájékán a dicső brit oroszlán a demokrácia és emberiesség jegyében lerohanta a békés, dolgos dél-afrikai társadalmat, s öldökölni kezdte őket, egyik első lépésként konclágereket állított fel, ahová bezárta az elfoglalt területek búr ASSZONYAIT ÉS GYEREKEIT. Pedig ezt semmilyen nemzetközi egyezmény nem tette lehetővé! Tették ezt a célból, hogy a megszállt területeken a felperzselt föld gyakorlatát folytathassák – ne maradjon ember, aki földet művelne, pusztuljon ki állat, ember egyaránt. A művelt, liberális, demokrata brit úriemberek dél-afrikai konclágereiben TÖBB ártatlan búr asszony és gyerek pusztult el embertelen körülmények közt a háború alatt, mint ahány brit és búr katona esett el összesen.

Nagy-Britannia ellen mégsem volt nürnbergi per.

A 2. világháború közvetlen kirobbantó oka az volt, hogy 1939. őszén a lengyelországi zsidók véres pogromot rendeztek a Danzig környéki németlakta falvakban. 2 nap alatt ezrével gyilkolták le a védtelen, fegyvertelen német parasztokat, asszonyokat, gyermekeket, férfiakat, s ráadásul válogatott kegyetlenséggel (ami, persze, a zsidóktól nem szokatlan). A férfiakat például mészárszéki húskampókra tűzték fel élve, a nemi szervüknél beakasztva a kampót.

Ezt követően Hitlernek sem maradt választása. Ahány napot várakozik még csapatai megindításával, annyi ezer németet koncolnak fel a lengyelországi zsidók. Érdekes módon azonban, bár a lengyel-orosz határ mentén semmi ilyesmi provokáció nem történt, alig 2 héttel a német csapatok megindulása után az oroszországi zsidók is sürgősen rázúdították ázsiai csürhéjüket Lengyelországra. Végeredményben az ország felét ŐK foglalták el. Akkor aztán beindult a gyilkolászás: kiirtották a lenygyel értelmiséget (Katyn), s milliószámra hurcolták konclágerekbe a lengyeleket, ahonnan nem sokan tértek vissza.

Oroszország ellen mégsem volt nürnbergi per. Ellenkezőleg: ott parádéztak a “bírók” karában.

S most nézzük Németországot!

1. A 2. világháború oka: a zsidóktól (főleg az 1. világháborúban, s utána) rengeteget szenvedett, dolgos és értelmes német nép az 1920-as évek tájékán végleg felismerte, hogy ha életben akar maradni, akkor zsidó kizsákmányolástól mentes, szabad társadalmat kell teremteniük. Ez NEM Hitler felismerése volt – ő csak meglovagolta a tömegek akaratát. A zsidók ellen semmit sem tettek, leszámítva azt, hogy hatalmas összeget nyomtak mindegyik markába, aki hajlandó volt kitakarodni a németek ősi földjéről. Amit tettek, az mindössze az volt, hogy saját, értékálló és valós pénzt teremtettek, melynek közelébe nem engedték oda a zsidó uzsorásokat. Következmény: 9 év alatt a német gazdaság olyan fejlődést mutatott, ami más országoknak átlagosan 100 évébe került. (Ja, kérem, ez a veszélye annak, ha egy nép megszabadul a zsidrák piócáktól…) Párosították ezt hatalmas jóléti juttatásokkal: gombamód bújtak elő kertes, virágzó városrészek a munkások számára, kórházakat építettek, stb. (Ezeket 1945. után a zsidók leföldgyalulták, “Pusztuljon a német!” felkiáltással.) Aki német kocsipályákon vezet, jusson eszébe: ezek is akkor épültek.

Természetesen a zsidó világhatalom nem tűrhette, hogy egy nagy és dolgos nép kicsúszott a markaikból, megszabadult az uzsorájuktól. Tehát: kitervelték, pénzelték, kirobbantották és levezényelték a 2. világháborút, hogy végérvényesen eltiporhassák a német népet (meg egy füst alatt a magyart is).

2. Németország látta a fenyegető veszélyt, így természetesen fejlesztette hadiiparát IS. Az már csak a zsidó mesék körébe tartozik, hogy CSAKIS hadiipari fejlődés volt. (Akkor a levegőből hullottak alá a kertes lakótelepek, kórházak és kocsipályák?) Azonban NEM állt szándékában háborút kezdeni. Létérdeke a minél tovább tartó békés építőmunka volt – hiszen évről-évre iszonyú mértékben fejlődött, gazdagodott, erősödött (ez bántotta a zsidók csőrét). A háborút a zsidók akarták – nekik érdekük volt. A világon LEGELSŐKÉNT, 1933-ban (főrabbijuk által) a zsidó nép jelentette be, hogy a németekkel szemben harcban álló félnek tekintik magukat. MEGTÖRTÉNT A HADÜZENET.

3. Ezt követően, kihasználva már akkor is meglévő világszintű média-egyeduralmukat, eszeveszett rágalomhadjáratba kezdtek Németország ellen, tüzelték a népeket és kormányokat a háborúra. A németek mégse ültek fel a provokációnak – sőt, az orosz birodalommal még megnemtámadási szerződést is kötöttek (az angolokkal nem sikerült, AZOK nem egyeztek bele). Így hát a zsidók belekezdtek a fentebb leírt, Danzig-környéki németellenes pogromba – s ezek után Németországnak nem maradt más választása, mint nemzettársai segítségére sietni. Ellenkező esetben TÖBB MILLIÓ, az 1. világháború után elcsatolt ősi német földeken élő német parasztot gyilkoltak volna le a zsidók. A ZSIDÓK TEHÁT KI IS KÉNYSZERÍTETTÉK A HÁBORÚT.

Összegezve: a békésen építkező német társadalom ellen a nemzetközi zsidóság kitervelt egy kegyetlen háborút; elküldte a hadüzenetet; vérengzésekkel gondoskodott róla, hogy meg is kezdődjön a háború.

S mitt tett Németország e gyilkos fajnak a saját országában, a hátukban tevékenykedő 5. hadosztályával, akik maguk is sokszor kinyilvánították, hogy egyetértenek külföldi fajtársaikkal?

Gyűjtőtáborokba különítette el őket? Igen.

Tervszerűen (golyóval, gázkamrával, stb.) megszabadult tőlük, mint ahogy azt BÁRMELY épelméjű ember jogosnak és szükségesnek tartotta volna? Nem, kérem. A gyűjtőtáborokban olyan körülmények közt éltek a zsidók, amilyen nem adatott meg a hátországi német lakosságnak sem. Virágoskertjeiket gondozgatták, dalárdáikban énekelgettek. Elvoltak, mint hal a vízben. S ne feledjük: akinek még ez sem tetszett, 9 éve lett volna a kivándorlásra, amit a német kormány hatalmas pénzekkel is ösztönzött. Sőt, a németek még ezt követően is szerettek volna megszabadulni e zsidajaiktól: felajánlották az angol kormánynak, hogy ha adnak elegendő szállítóeszközt (teherkocsit), elszállítják hozzájuk a zsidókat. Az angliai ZSIDÓSÁG gondoskodott róla, hogy ezt az ajánlatot visszautasítsák. (Persze – ők már akkor tervezték a holokamu-mesét, amit elég nehéz lett volna összebütykölni, ha igazoltan egy szál zsidó se marad Németországban.)

A Nemzetközi Vöröskereszt küldöttségei rendszeresen látogatták a németországi gyűjtőtáborokat. Mintaszerű körülményekről számoltak be. E beszámolók ma is megvannak – persze, Nürnbergben nem kerültek elő.

A szövetséges légierők rendszeres légi kémfelvételei bizonyítják, hogy nyomuk sem volt gázkamráknak, égetőknek.

Továbbá: lehet tanulmányozni a több helyen is elérhető, valós kimutatásokat [statistica]: a háború után TÖBB zsidó volt a földön, mint előtte.

Valamint érdemes utánaolvasni, milyen kegyetlen vérengzésekkel, kínzásokkal gyártották le a nürnbergi “bizonyítékok” egy részét. A másik része pedig futószalagon gyártott zsidó mese volt. Még a színvonaluk is gyermeteg.

A legelején megfogalmazott állításomnak, miszerint NEM VOLT ok nélkül gyűjtőtáborba került zsidó, még egy ellenérve lehet. Talán lehettek olyan németországi zsidó származású egyének, akik feledve származásukat, lánglelkű német hazafivá váltak, s ezért nem akarták elhagyni a német földet. (Zárójelben jegyzem meg: aki tud ilyenféle zsidóról, mondjuk, Magyarországon, jelezze!) Ez azonban igen kevéssé valószínű, ugyanis: minden gyerek értelemszerűen fogékony. Ha egyik szüleje német, abban nem fog buzogni semmiféle vallási őrület, melynek gyermeke lelkébe csepegtetését életcéljának tartaná. Ha a másik szüleje zsidó, abban viszont IGENIS MEGLESZ az a vallásos őrült fajgyűlölet, melynek nemzedékről nemzedékre továbbadását a Talmud fröcsögése írja elő számukra. Eredmény: akár 10 nemzedéken keresztül is elég, ha csak az egyik szülö zsidó – az utód színzsidó lelkületű ázsiai lelki nyomorék lesz, aki életcéljának azt fogja tekinteni, hogy leigázzon és állati sorba tereljen mindenkit, aki nem zsidó. Vagyis: e kifogást nyugodtan el lehet felejteni.

Ennyit kívántam szólni a “szegény, ártatlanul táborba zárt” zsidókról.

Oktatási segédlet Holokauszt témában