Archive for November 2009
lmp az új szdsz : lehet más a politika = parasztvakitás
lmp az új szdsz: lehet más a politika = parasztvakitás
Előzmény :http://reakcio.wordpress.com/2008/10/01/lehet-mas-a-politika-nem-lemapo-egyenlo-szdsz/
Már egy ideje készültek átmenteni az szdsz-t egy új, “zöld” pártba.
Mi az? Zöld, vörös és kék, ráadásul párttá alakult? Hát az LMP
Több hónapi ijesztgetés után tényleg megcsinálták: párttá alakult a Lehet Más a Politika nevű zöld, liberális, tiszta kezű tizenhármak csapata. Schiffer András, egykori Védegyletes választmányi tag bejelentette, indulnak az EP-választáson.
A pártot egy 13 tagú választmány vezeti.
Schiffer András elmondása szerint elsősorban az indította őket a pártalapításra, hogy úgy látják, a Magyarország sorsát 1990 óta meghatározó politikai elit alapvetően képtelen arra, hogy perspektívát nyújtson a választópolgároknak.
Az LMP olyan politikai szintézis alapján kíván működni, amely egyszerre épít az emberi jogi liberális, az újbaloldali és a közösségelvű konzervatív hagyomány elemeire – hangsúlyozta.
Világos. Egyszerre konzervatív, liberális, zöld és újbaloldali. Olyan zavaros, amilyen a magyar közélet. Gratulálunk az SZDSZ újabb fiókszervezetének. A Humanista Párt után újabb utánpótlás. Ügyes!
Újabb vakítás: színre lépett a Lehet más a politika! kezdeményezés – civilek, akik igény esetén párttá lesznek
Schiffer András az egyik ötletgazda.
Új szemléletű és minőségű politikát kíván teremteni a Lehet más a politika! nevű civil kezdeményezés, mely igény esetén párttá alakulva már a jövő évi európai parlamenti választáson is megmérettetné magát – közölték a részben a Védegyletből kivált csoport szerdai budapesti bemutatkozó sajtótájékoztatóján.
A zöld, jogvédő és szociális szervezetek által létrehozott szerveződés programtervezete élesen ütközik a jelenlegi parlamenti pártok programjaival, mert a közéletben új értékekre és szereplőkre van szükség, mivel a mostani parlamenti pártok képviselői lejáratódtak, nem képviselik megfelelően az érdekeket – fogalmazott Schiffer András, a Lehet más a politika! nevű civil szerveződés egyik alapító főszervezője, aki korábban a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet ügyvivője, a Védegylet szervezőbizottságának tagja és Sólyom László köztársasági elnökké választását célzó kampány vezetője volt.
Hozzátette, két évtized alatt felnőtt egy olyan generáció, amelyet nem érintett a rendszerváltozás, és az ő személyük nyújt az új szemléletű politikai megteremtéséhez garanciát. Megjegyezte, színrelépésüket egy év szervezőmunka előzte meg. Schiffer András azt mondta, azért léptek színre, mert nincs valós képviseletük sem a baloldali, sem a konzervatív, sem a liberális szemléletű embereknek, és a közállapotok elvadultak, a korrupció körbefonta a politikát, amely büntetlenül marad.
A Lehet más a politika! kezdeményezés Budapest mellett egy időben öt vidéki városban is bemutatkozó sajtótájékoztatót tartott.
A mozgalom hétfőn azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy lézerrel írták fel a Parlament Dunára néző homlokzatára szervezetük monogramját, honlapjának címét és egy ábrát annak ellenére, hogy arra nem kaptak engedélyt.
Eddig az MTI-hír. Az újabb „se nem jobb, se nem bal” kezdeményezés olyan korrekt jelszavakat hangoztat, mint „tiszta kezek”, vagy „le a korrupcióval”. Merőben újszerű (szerintük – a szerk.) a kezdeményezés, hisz nem elkopott politikusok verbuválódtak össze, hanem hús-vér civilek, akik nem az emberek helyett, hanem velük együtt akarnak politikát csinálni.
A friss képződmény életre hívói sietve leszögezik, hogy mögöttük nem állnak gazdasági lobbik, érdekcsoportok, gazdálkodásuk a jelenlegi pártokétól eltérően teljesen átlátható. Azért gyorsan feltüntetik bankszámlaszámukat, hogy akinek van feleslege, az a „sok kicsi sokra megy” jegyében támogathassa őket áldozatos munkájukban. Tárgyi és szolgáltatásbeli adományokat is elfogadnak. Ha valaki egy körzővel, vonalzóval, ruhatisztítással, hajszárítással vagy egy sonkás szendviccsel tud hozzájárulni Magyarország felemelkedéséhez, ne habozzon, siessen valamely „Lehet más a politika Pontba”, s tegye az asztalra, amije van!
A “más” politikusok közt van fővárosi professzor, vidéki szerelő, farmeres bölcsész, vadakat terelő juhász, de mind egyet akarnak: változást. Sokan kiábrándultak a kormányból, sokan az ellenzékből, sokan a kiábrándultságból ábrándultak ki. De a politikából még nem, így össze is rittyentettek egy ideiglenes, 13 fős választmányt, hogy a vezetői feladatokat ellássák.
A testület tagjai igazán különlegesek. Vegetáriánusok, lelkes környezetvédők, stratégiai tanácsadók, biciklisták, bluesgitárosok, a Bauhaus építészet iránt rajongók…
Van, aki gyűlöli az öntelt ostobaságot, s olyan is, aki tíz évesen még Barbie szeretett volna lenni.
Színes társaság. Élén a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédőjével, Schiffer Andrással, aki volt már ifjúszocialista, lobbizott a melegek jogaiért és vezette Sólyom László köztársasági elnöki kampányát.
Mint tudjuk, ha józan, paraszti ésszel végiggondoljuk, nincsen mindentől független politizálás. Nincsen középen álló, ide is, oda is, vagy innen is, onnan is politika.
Persze, sok embernek elege van a pártokból, a jobb-és baloldali struktúrából. Ezt a kiábrándultságot ideig-óráig meg lehet lovagolni, egy-két populista szólammal még médiafelületet is lehet bérelni, de a „Lehet más a politika” kezdeményezés (a honlapjuk hangulata, a programpontok, az alapítók személye alapján) az álnaiv jószándék köntösébe bújtatott újabb liberális maszlag.
Mindenesetre, aki szeretne közelebbről megnézni egy tiszta kezű, mindentől független civilt (aki igény esetén majd egy új – SZDSZ pótló – párt katonája lesz – lsd. fentebb – a szerk.), látogasson el október 10-én 20 órától az Erzsébet téri Gödör Klubba, a „lehet mások” zászlóbontójára. Olyan nagyszerű előadókat hallgathat ismerkedés közben, mint a magyar himnusz lecserélését felvető Anima Sound System.
Ez a Fidesz, ugye? – az LMP standnál jártunk
Szokványos nap a Móricz Zsigmond körtéren, a tömeg-jön megy, egymáson tapos. Egy cigány ok nélkül obszcén szavakkal illet, mert viccesnek találja, némi földrajzi felvilágosítás keretében megmutatom, merre van India, de nem érti a célzást, csak vigyorog. Egy sátornál gyülekeznek az emberek, standol az LMP. Ott a helyem.
Épp néhány nyugdíjas írja lelkesen a nevét és címét az adatgyűjtő ívre, szükség van rá a kopogtatócédula-gyűjtéshez. Az értetlenség persze nagy, egy idős hölgy a szóróanyagok minden részletre kiterjedő áttanulmányozása – egy fajtából hármat is eltett magának – és a standoló ifjú végighallgatása után megkérdezi: ez a Fidesz, ugye?
A nemleges válasz csalódottan után kipakolja táskájából a szóróanyagokat, s elindul haza. Némi remény azért felcsillan az arcán, visszafordulva megkérdezi: ez a Cserhalmi György lesz a miniszterelnök?
Az ügyeletes propagandista azonban ezt illetően sem ad kielégítő választ: “Nem, ő csak huszadik az EP listánkon. A nevét és a címét nem adja meg?” Megadta.
Végre sorra kerülök én is, feltehetem hát lényegre törő kérdésemet: Na, épül a második SZDSZ?
A lelkes ifjonc persze tagadja ezt, elmondja, hogy ők sem szeretik az SZDSZ-t, s a gazdaságpolitikájuk sem neoliberális, ők nem ilyenek. Második kérdésemre – rasszizmus-e a cigánykérdésről beszélni, s mi a javaslatuk – elmondja, nem rasszizmus, ez is az SZDSZ hülyesége, javaslatuk viszont nincs, hebeg-habog. Egy arra járó, ránézésre “liberális értelmiségi” öregember segíti ki vidám felkiáltásával: “végre egy párt, ami nem kommunista és nem is fasiszta!” Meglepődve kérdezem, hol látott fasisztákat Magyarországon, mire azt mondja, nem szeretne ujjal mutogatni – ennek örültem is, még a végén kibökte volna a szemem -, de szélsőségesen öltözködnek és undorítóak.
- A buzifelvonulásra gondol? Szerintem ők sem fasiszták.
Szívesen folytatnám a vitát, de utolsó kijelentésem hallatán csalódottan távozik, azért remélem, beszerez valahogy egy Cserhalmi Györgyös szórólapot, különben hetekig gyötörne a lelkiismeret-furdalás.
Aztán megjelenik egy intelligens úr is, átböngészi a papírokat, majd elkezdi mondani, hogy semmiz ki bennünket az EU, mit művelnek a liberálisok a fővárossal, hogy tette tönkre a kormány az országot, hogy hazudozik fasisztákról, antiszemitákról. Úgy érzem, még a nap is kisüt, mosolyogva nézünk össze, s megállapítjuk, hogy ez bizony nem a mi pártunk lesz. Szóba kerül, mit kéne tenni, hogy a cigánygyerekek ne lopjanak már az iskolában is, ezt meghallja, s megsértődik egy lopott termékeket árusító cigányasszony, átkokat kiabálva fel is száll az első buszra, máshová teszi át székhelyét.
Egyre sorakoznak mögöttünk az igazságot szomjúhozó nyugdíjasok, ezért a távozás mellett döntünk. Később jut eszembe a kérdés, melyet elfelejtettem feltenni. Ha ez valóban a kisemberek pártja, egy alulról szerveződő tiszta kezdeményezés, mégis honnan a kampányra fordított nagy pénzösszeg (szemmel láthatóan nem az emberektől összekoldult 3 millió forint áll rendelkezésükre) és a hatalmas médiahátszél?
Ráadásul még a nevemet, címemet sem adtam meg.
Az SZDSZ látványos haldoklásának vagyunk szemtanúi, a jobboldal hatalmas kárörömmel figyeli a nemzet legnagyobb ellenségének számító párt haláltusáját.
Bolgár György és hazaáruló társai mintha a tényeket figyelmen kívül hagynák, nem tőrödnek vele, hogy gazdájuk, az SZDSZ, megszűnik létezni. Jól tudják ők, hogy a sereg csak szétszéledt és gyorsan egyenruhát vált, hogy hamarosan újra összeálljanak. Nos, ezért nem félnek a Klubrádió műsorvezetői.
Az SZDSZ már 1994-ben kimutatta ördögi természetét, és legkésőbb 2002-ben el kellett volna süllyednie. De mégsem így történt, mert akiknek szükségük volt rá, azok életben tartották. Túl sokáig. Ezért ilyen látványos a pusztulása. Mindig megszerezték azt a pár tízezer szavazatot, ami kellett az 5%-os küszöb átlépéséhez. A párt és figurái leszerepeltek, leértékelődtek az elmúlt húsz évben. Az általuk hirdetett liberális, neokon eszmerendszer nyilvánvalóan csődöt mondott az egész világon. Kell valami új, valami friss, ami nem bűzlik.
Ne gondoljuk, hogy az SZDSZ mögött álló erők megszűntek volna létezni, vagy a Magyarország tervszerű lerombolására vonatkozó tervektől elálltak volna ezek a gazemberek!
Az SZDSZ szavazói nem vesztek el, figyeljük a számokat:
lmp szdsz lemapo
Ne feledjük: az LMP 2009 elején alakult, gyakorlatilag alig kampányolt. Az MDF Bokros Lajossal az élen és a hitgyülisek támogatásával jutott az EP-be! Aki pedig Bokros Lajosra szavaz, hazaáruló!
De hadd idézzem Bolgár Györgyöt, aki leleplezi a tervet, egy az SZDSZ megszűnése miatt aggódó hallgatót megnyugtat, és egyben iránymutatást ad a hozzá hasonlóknak:
”Igen, kétségtelen, hogy az SZDSZ meg fog szűnni, de a liberális eszme nem veszik el, nagyobb szükség van rá, mint eddig bármikor. Akik az SZDSZ-re szavaztak eddig, ezentúl is szavazhatnak, ott az LMP vagy az MDF és végső soron a Cigánypárt.”
Bármennyire is ünneprontónak tűnök, bizony ebben az országban van “200001 liberális” szavazó vagy “galíciai jöttment”, bárminek is nevezik magukat vagy mi őket. Itt vannak, bujkálnak, és a tenyerüket dörzsölik, hogy megint sikerült becsapni a magyarokat, úgy mint az állítólagos rendszerváltással. Húsz év kellett, hogy a rendszerváltás elárulása napvilágra kerüljön, és az SZDSZ elbukjon. Figyeljük őket!
Amíg az SZDSZ halálhörgéseit hallgatjuk, vajon mit csinál Dávid Ibolya és Szabó Tímea?
Más politika, régi arcokkal – az LMP-ről
Az utóbbi hetekben jártunkban-keltünkben lépten-nyomon egy új politikai formáció plakátjaiba ütközhetünk. Lehet más a politika! – hirdetik. Harciasan környezetvédők, nagyon alternatívok, borzasztóan civilek, sőt még globalizáció kritikusak is – persze csak amolyan decens, politikailag korrekt módon, de azért mégis.
Ötletes lógó, jópofa szlogenek, szemtelen elitellenesség – leöntve egy jó adag zöld mázzal, megforgatva egy kis civil mártásban. Ez kell a dolgozóknak! – csettintene elégedetten Virág elvtárs. Csakhogy őt a film végén elvitte a hatos villamos, s nemsokára megy utána a többi elvtárs is. A balliberális elit bajban van, így bölcs előrelátással megkezdte saját utánpótlásának kinevelését.
Legyünk őszinték: amit az LMP-Humanista Párt szövetség mond, azzal nagyjából-egészében nincs semmi gond. A politikai elit lejáratódott, mindent behálóz a korrupció, nyakig ülünk a gazdasági és morális válságban, a nyakunkon ülő globális felmelegedéssel pedig egy félmondat erejéig sem foglalkoznak a parlamenti pártok. A megoldási javaslatokkal is nehezen lehetne vitába szállni: új erőket, új arcokat a közéletbe, vizsgálják felül a pártfinanszírozási rendszert, zárják el a szivárgó (vagy inkább már ömlő) közpénzcsapokat, szorítsák rá a cégeket a környezetvédelmi előírások betartására, utóbbiakat pedig alaposan szigorítsák meg! Még a multiknak is odamondogatnak: védjük meg a magyar gazdát, hipermarketek helyett helyi piacokat! Örülnünk kéne, hát, hogy a Jobbik mellett megjelent még egy gyökeres változásokat követelő, globalizáció kritikus, már-már nemzetinek mondható erő. Csak, hát azok a fránya részletek… Tudják, amikben az Ördög olyan jól érzi magát, hogy az igazságot vizslató tekintetek elől rendszeresen oda bújik. De nem is kell olyan nagyon kitartóan vizsgálódnunk, hogy a vörös farok, a szép nagy szarvak, no, meg a paták láthatóvá váljanak.
Vegyük csak szemügyre a párt listáját! Mert, hát ugye, arra szavazunk, ha a szép hangzatos jelszavak meggyőztek minket. Mindjárt ott találjuk a legelején a megnyerő mosolyú Szabó Tímeát. A hölgy által nyújtott esztétikai élménybe nehéz lenne belekötni (e tekintetben egyedül a Jobbik lehet az LMP kihívója, Morvai Krisztinával). Ám a múltjában már találunk néhány elgondolkodtató elemet. Szabó kisasszony ugyanis 2003 és 2007 között a Magyar Helsinki Bizottságot erősítette. Ez az a belpesti értelmiségi cég, amely a rendszerváltás óta menetrendszerűen minden évben rongyosra sírja a nyugati lapok hasábjait a honi antiszemitizmus és rasszizmus aggasztó terjedéséről. Becsületükre váljék, annak idején a kilőtt szemű, félholtra vert, koncepciós perekben elítélt kormányellenes tüntetőkre is vesztegettek pár sort – majd visszatértek kedvenc témájukhoz, a szélsőjobboldali veszélyhez. Tímea a Bizottságon belül a bevándorlók jogai felett őrködött, így biztosak lehetünk benne, hogy Brüsszelben minden tudását latba vetné, hogy megakadályozza az Európába kontrollálatlanul milliószámra érkező harmadik világbeli „menekültek” áradatának megfékezését. Tehát, aki még több arabot, és feketét akar látni a Keleti környékén, az bátran szavazzon az LMP-re!
A lista harmadik helyén figyel Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke, a mindannyiunk számára szép emlékeket idéző Tarka magyar felvonulás szervezője, és annak az Amnesty International-nak a munkatársa, amely épp a napokban hívta fel a civilizált világ figyelmét a Magyar Gárda,és az „élet minden területén tetten érhető rasszizmus” veszélyeire. Hiba volna megfeledkezni a lista ötödik helyén tanyázó Rauschenberger Péterről, a Védegylet egyik fejeséről. Péter a rendszerváltás mozgalmas éveiben a nagykanizsai Fideszt erősítette, majd ’93-ban a párt legelső, tétova jobbra tett lépéseit éberen észlelve gyorsan szakított az eretnekekkel és megtért az SZDSZ kebelére. Hűségét a párt a hallgatók által nem túl nagy lelkesedéssel fogadott felsőoktatási reformban való részvétellel jutalmazta szép emlékű Magyar Bálint minisztersége idején. Jelképes, tizenhatodik helyen szerepel az LMP listáján Lovasi András is, akinek személyesen életem első nagy rocklegenda meghasonlását köszönhettem, amikor tizenéves Kispál-rajongóként döbbentem tapasztaltam, hogy az együttes számait nem hallhatom többé kedvenc adómon, a Pannon Rádión – mivel a frontember letiltotta szerzeményeit a „szélsőjobboldali” médiában. A párt egyik kampányvideóján feltűnnek még olyan egykori hardcore SZDSZ-es művészek és újságírók is, mint Spitzer Gyöngyi Soma, Para-Kovács Imre, vagy Hajós András, akinek (a főpolgármesteri stáb tagjaként) többek között a „Budapestnek Demszky kell!” című 2002-es kampányklasszikust is köszönhetjük.
Most komolyan: el tudjuk képzelni, hogy ezeknek az arcoknak valóban halálosan elegük van az elmúlt 20 év korrupt, álszent, országot kiárusító politikájából? Hogy épp a balliberális udvartartás médiabohócainak, és jól fizetett krónikásainak, vagy a vidéki liberális másodvonalnak lett tele a hócipője azzal, amit az őket tenyerükből etető fejesek művelnek? Nem, ezek a fazonok nem az évtizedek óta folyó tudatos nemzet-és értékrombolástól, nem a magyarság folyamatos rasszistázásától, gyalázásától, vagy a cigányság magyarokra uszításától sokalltak be – hanem az SZDSZ vezetésének szerencsétlenkedésétől. Amely éppen azt veszélyezteti, hogy ebbéli tevékenységüket zavartalanul folytathassák. Kóka János, majd Fodor Gábor vezetésével a liberális törpepárt a magyar politika mikroorganizmusává vált. Igaz, még így is meglehetősen kártékony tud lenni, de az emberek lassú öntudatra ébredése olyan antibiotikumként hat, amely a következő választások alkalmával végleg megtisztíthatja tőlük a közéletet. És akkor a hagyomány-és nemzetellenes ultraliberalizmus képviselet nélkül marad Magyarországon. Pontosan ettől rettegnek a Helsinki Bizottságban, az Amnestyben, és az áporodott levegőjű belvárosi kávéházakban egyaránt. Ezért kell – a ’90-es SZDSZ-hez kísértetiesen hasonlóan – jól hangzó, vagány, radikális jelszavakat harsogni, ezért kell pimasz lazasággal kigúnyolni a politikai elitet, amely már képtelen kiszolgálni a liberális értelmiség pozícióéhségét, és destruktív hajlamait. Igen, a politika lehet más – de ők sosem. Ezért kell megváltoznia mindennek – hogy minden ugyanolyan maradhasson. Ha bedőlünk, meg is érdemeljük…
lmp szdsz lemapo lehet más a politika liberális zsidók
Oktatási segédlet Holokauszt témában
Oktatási segédlet Holokauszt témában
Korábban én is úgy gondoltam, némely dolgokban azért talán mégsem hazudnak a zsidók.
Azóta túlvagyok még x oldalnyi forrásmunka, okirat átolvasásán (valamint saját tapasztalataim értékelésén), s ilyesmi gyermekded képzelgéseim már nincsenek.
Aki még az előző szakasznál tart, LEGALÁBB a következőket olvassa végig alaposan:
Drábik János: Uzsoracivilizáció 1. (és 2.)
Marschalkó L: Világhódítók
Marschalkó L.: Ki árulta el Magyarországot 1918-ban?
Elérhető itt: http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek.htm
1. Drábik János művei, leginkább az Uzsoracivilizáció 1-2. Részletek itt is fel vannak töltve, de jobb az egészet olvasni.
2. Marschalkó Lajos könyvei, főként a Világhódítók és az Országhódítók.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html
Különböző írások a holokamuról itt:
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html
Azt, sajnos, nem lehet sehol sem olvasni, amit én hallottam 2 szemtanútól a zsidó csürhe 1945-ös bevonulásáról. Mint ahogy azt sem, amit a déd- és a nagymamám mesélt, miket műveltek akkoriban. A zsidó komisszárok vodkájától feltüzelt vérbajos ruszki csürhétől csak azok a fiatal magyar nők menekültek meg a faluban, akik a krumplisvermekbe bújtak. 1945 előtt szinte már kiirtották a vérbajt M.o-on. 45 után ki kellett építeni egy nemibeteg-gondozó hálózatot.
Persze, ők még mindig jobban jártak, mint az a több százezer magyar, aki sosem tért vissza Szibériából, a “malenkij robot”-ról. Nagypapám mesélt róluk sokat – az ő 17 fős csoportjukból csak ketten tértek vissza, 6 év kényszemunka után.
De sokat leír Marschalkó is.
Amit viszont semmiképp sem hagyhatok szó nélkül: a zsidók purimkor annak örömére részegednek le, mint az állatok, hogy több, mint 2 ezer évvel ezelőtt sikeresen véghezvitték az emberiség első feljegyzett népirtását. Okuk nem volt rá semmi, leszámítva egy zsidó ribanc hazudozásait. Az ellenvéleményen lévő kormányfőt nyírták ki elsőként. Mai méretekben számítva több milliós népirtásnak felel meg a művelet.
Több száz éves gyakorlat, hogy háború esetén az ellenfélnek a saját országban lévő állampolgárait, nemzeti kisebbségeiket elkülönítik gyűjtőtáborokba. Teszik ezt abból a teljesen érthető és elfogadható okból, hogy ne képezhessenek bozótharcos 5. hadosztályt a harcoló seregek háta mögött. Ebben semmi elítélendő nincs; tudtommal a genfi egyezmény is megengedi (bár ebben nem vagyok biztos).
Amerikában a japánokat szinte hamarabb összefogdosták és konclágerbe dugták, mint ahogy elkezdődött köztük a nyílt háború (amit az amerikai zsidók provokáltak ki, hogy belerángassák az amerikaiakat is a németgyilkolásba – pedig azok 87 %-a ezt nem akarta). Nem igazán bántak velük kesztyűs kézzel, hullottak is rendesen. Pedig Amerika már akkor is kinyilvánítottan nemzetek olvasztótégelye volt, ahová (akkor még) tevékenyen HÍVTÁK a bevándorolni szándékozókat. Az amerikai japánok dolgos emberek voltak, akik nem kevéssel járultak hozzá az ország felemelkedéséhez. Semmiféle Amerika-ellenes szervezkedési kísérlet nem volt körükben annak ellenére sem, hogy az amerikai zsidók kiirtani készültek őshazájukbéli nemzettársaikat.
Amerika ellen mégsem volt nürnbergi per.
Amikor a múlt századforduló tájékán a dicső brit oroszlán a demokrácia és emberiesség jegyében lerohanta a békés, dolgos dél-afrikai társadalmat, s öldökölni kezdte őket, egyik első lépésként konclágereket állított fel, ahová bezárta az elfoglalt területek búr ASSZONYAIT ÉS GYEREKEIT. Pedig ezt semmilyen nemzetközi egyezmény nem tette lehetővé! Tették ezt a célból, hogy a megszállt területeken a felperzselt föld gyakorlatát folytathassák – ne maradjon ember, aki földet művelne, pusztuljon ki állat, ember egyaránt. A művelt, liberális, demokrata brit úriemberek dél-afrikai konclágereiben TÖBB ártatlan búr asszony és gyerek pusztult el embertelen körülmények közt a háború alatt, mint ahány brit és búr katona esett el összesen.
Nagy-Britannia ellen mégsem volt nürnbergi per.
A 2. világháború közvetlen kirobbantó oka az volt, hogy 1939. őszén a lengyelországi zsidók véres pogromot rendeztek a Danzig környéki németlakta falvakban. 2 nap alatt ezrével gyilkolták le a védtelen, fegyvertelen német parasztokat, asszonyokat, gyermekeket, férfiakat, s ráadásul válogatott kegyetlenséggel (ami, persze, a zsidóktól nem szokatlan). A férfiakat például mészárszéki húskampókra tűzték fel élve, a nemi szervüknél beakasztva a kampót.
Ezt követően Hitlernek sem maradt választása. Ahány napot várakozik még csapatai megindításával, annyi ezer németet koncolnak fel a lengyelországi zsidók. Érdekes módon azonban, bár a lengyel-orosz határ mentén semmi ilyesmi provokáció nem történt, alig 2 héttel a német csapatok megindulása után az oroszországi zsidók is sürgősen rázúdították ázsiai csürhéjüket Lengyelországra. Végeredményben az ország felét ŐK foglalták el. Akkor aztán beindult a gyilkolászás: kiirtották a lenygyel értelmiséget (Katyn), s milliószámra hurcolták konclágerekbe a lengyeleket, ahonnan nem sokan tértek vissza.
Oroszország ellen mégsem volt nürnbergi per. Ellenkezőleg: ott parádéztak a “bírók” karában.
S most nézzük Németországot!
1. A 2. világháború oka: a zsidóktól (főleg az 1. világháborúban, s utána) rengeteget szenvedett, dolgos és értelmes német nép az 1920-as évek tájékán végleg felismerte, hogy ha életben akar maradni, akkor zsidó kizsákmányolástól mentes, szabad társadalmat kell teremteniük. Ez NEM Hitler felismerése volt – ő csak meglovagolta a tömegek akaratát. A zsidók ellen semmit sem tettek, leszámítva azt, hogy hatalmas összeget nyomtak mindegyik markába, aki hajlandó volt kitakarodni a németek ősi földjéről. Amit tettek, az mindössze az volt, hogy saját, értékálló és valós pénzt teremtettek, melynek közelébe nem engedték oda a zsidó uzsorásokat. Következmény: 9 év alatt a német gazdaság olyan fejlődést mutatott, ami más országoknak átlagosan 100 évébe került. (Ja, kérem, ez a veszélye annak, ha egy nép megszabadul a zsidrák piócáktól…) Párosították ezt hatalmas jóléti juttatásokkal: gombamód bújtak elő kertes, virágzó városrészek a munkások számára, kórházakat építettek, stb. (Ezeket 1945. után a zsidók leföldgyalulták, “Pusztuljon a német!” felkiáltással.) Aki német kocsipályákon vezet, jusson eszébe: ezek is akkor épültek.
Természetesen a zsidó világhatalom nem tűrhette, hogy egy nagy és dolgos nép kicsúszott a markaikból, megszabadult az uzsorájuktól. Tehát: kitervelték, pénzelték, kirobbantották és levezényelték a 2. világháborút, hogy végérvényesen eltiporhassák a német népet (meg egy füst alatt a magyart is).
2. Németország látta a fenyegető veszélyt, így természetesen fejlesztette hadiiparát IS. Az már csak a zsidó mesék körébe tartozik, hogy CSAKIS hadiipari fejlődés volt. (Akkor a levegőből hullottak alá a kertes lakótelepek, kórházak és kocsipályák?) Azonban NEM állt szándékában háborút kezdeni. Létérdeke a minél tovább tartó békés építőmunka volt – hiszen évről-évre iszonyú mértékben fejlődött, gazdagodott, erősödött (ez bántotta a zsidók csőrét). A háborút a zsidók akarták – nekik érdekük volt. A világon LEGELSŐKÉNT, 1933-ban (főrabbijuk által) a zsidó nép jelentette be, hogy a németekkel szemben harcban álló félnek tekintik magukat. MEGTÖRTÉNT A HADÜZENET.
3. Ezt követően, kihasználva már akkor is meglévő világszintű média-egyeduralmukat, eszeveszett rágalomhadjáratba kezdtek Németország ellen, tüzelték a népeket és kormányokat a háborúra. A németek mégse ültek fel a provokációnak – sőt, az orosz birodalommal még megnemtámadási szerződést is kötöttek (az angolokkal nem sikerült, AZOK nem egyeztek bele). Így hát a zsidók belekezdtek a fentebb leírt, Danzig-környéki németellenes pogromba – s ezek után Németországnak nem maradt más választása, mint nemzettársai segítségére sietni. Ellenkező esetben TÖBB MILLIÓ, az 1. világháború után elcsatolt ősi német földeken élő német parasztot gyilkoltak volna le a zsidók. A ZSIDÓK TEHÁT KI IS KÉNYSZERÍTETTÉK A HÁBORÚT.
Összegezve: a békésen építkező német társadalom ellen a nemzetközi zsidóság kitervelt egy kegyetlen háborút; elküldte a hadüzenetet; vérengzésekkel gondoskodott róla, hogy meg is kezdődjön a háború.
S mitt tett Németország e gyilkos fajnak a saját országában, a hátukban tevékenykedő 5. hadosztályával, akik maguk is sokszor kinyilvánították, hogy egyetértenek külföldi fajtársaikkal?
Gyűjtőtáborokba különítette el őket? Igen.
Tervszerűen (golyóval, gázkamrával, stb.) megszabadult tőlük, mint ahogy azt BÁRMELY épelméjű ember jogosnak és szükségesnek tartotta volna? Nem, kérem. A gyűjtőtáborokban olyan körülmények közt éltek a zsidók, amilyen nem adatott meg a hátországi német lakosságnak sem. Virágoskertjeiket gondozgatták, dalárdáikban énekelgettek. Elvoltak, mint hal a vízben. S ne feledjük: akinek még ez sem tetszett, 9 éve lett volna a kivándorlásra, amit a német kormány hatalmas pénzekkel is ösztönzött. Sőt, a németek még ezt követően is szerettek volna megszabadulni e zsidajaiktól: felajánlották az angol kormánynak, hogy ha adnak elegendő szállítóeszközt (teherkocsit), elszállítják hozzájuk a zsidókat. Az angliai ZSIDÓSÁG gondoskodott róla, hogy ezt az ajánlatot visszautasítsák. (Persze – ők már akkor tervezték a holokamu-mesét, amit elég nehéz lett volna összebütykölni, ha igazoltan egy szál zsidó se marad Németországban.)
A Nemzetközi Vöröskereszt küldöttségei rendszeresen látogatták a németországi gyűjtőtáborokat. Mintaszerű körülményekről számoltak be. E beszámolók ma is megvannak – persze, Nürnbergben nem kerültek elő.
A szövetséges légierők rendszeres légi kémfelvételei bizonyítják, hogy nyomuk sem volt gázkamráknak, égetőknek.
Továbbá: lehet tanulmányozni a több helyen is elérhető, valós kimutatásokat [statistica]: a háború után TÖBB zsidó volt a földön, mint előtte.
Valamint érdemes utánaolvasni, milyen kegyetlen vérengzésekkel, kínzásokkal gyártották le a nürnbergi “bizonyítékok” egy részét. A másik része pedig futószalagon gyártott zsidó mese volt. Még a színvonaluk is gyermeteg.
A legelején megfogalmazott állításomnak, miszerint NEM VOLT ok nélkül gyűjtőtáborba került zsidó, még egy ellenérve lehet. Talán lehettek olyan németországi zsidó származású egyének, akik feledve származásukat, lánglelkű német hazafivá váltak, s ezért nem akarták elhagyni a német földet. (Zárójelben jegyzem meg: aki tud ilyenféle zsidóról, mondjuk, Magyarországon, jelezze!) Ez azonban igen kevéssé valószínű, ugyanis: minden gyerek értelemszerűen fogékony. Ha egyik szüleje német, abban nem fog buzogni semmiféle vallási őrület, melynek gyermeke lelkébe csepegtetését életcéljának tartaná. Ha a másik szüleje zsidó, abban viszont IGENIS MEGLESZ az a vallásos őrült fajgyűlölet, melynek nemzedékről nemzedékre továbbadását a Talmud fröcsögése írja elő számukra. Eredmény: akár 10 nemzedéken keresztül is elég, ha csak az egyik szülö zsidó – az utód színzsidó lelkületű ázsiai lelki nyomorék lesz, aki életcéljának azt fogja tekinteni, hogy leigázzon és állati sorba tereljen mindenkit, aki nem zsidó. Vagyis: e kifogást nyugodtan el lehet felejteni.
Ennyit kívántam szólni a “szegény, ártatlanul táborba zárt” zsidókról.
Oktatási segédlet Holokauszt témában
Scall Fast
