Reakció WP

Bajnai Gordon csomagjának legfontosabb elemei megegyeznek a Reformszövetség korábbi javaslataival. A libatolvaj zsidó feudális kényúrnak képzeli magát. Nem véletlen, hogy az egyik csúfneve pont Döbrögi.

Leminősítették Magyarországot:

Az S&P leminősítette Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságát. A hitelminősítő szakértői szerint az idén 6 százalékos lesz a gazdasági visszaesés, és ez nehezíti a hiány szinten tartását. A forint gyengülni, a tőzsde esni kezdett a hír hatására.

Egy fokozattal “BBB-”-ra rontotta Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságra vonatkozó hitelminősítését a Standard and Poor’s az ország folyamatosan romló gazdasági és költségvetési helyzetére hivatkozva. Az eddigi besorolás kilátása már a leminősítést valószínűsítő negatív volt és kedvezőtlen üzenet az új kormányfő-jelölt kapcsán, hogy az új besorolás kilátása is negatív maradt.

Az új minősítési fokozat BBB-, ez a befektetésre ajánlott kategóriák alsó határa, a következő leminősítés esetén már a spekulatív kategóriába kerülünk. Az új minősítés kilátása negatív.

A Bloomberg szerint a leminősítés azt jelenti, hogy Magyarországnak csak drágábban fognak kölcsönt adni ezek után. A lap megemlíti a kormányváltást is, jelezve, hogy Bajnai Gordonnak meg kell szereznie a parlament többségének támogatását.

Az S&P szakértői szerint idén 6 százalékos, míg jövőre további 1 százalékos gazdasági visszaesés következhet be Magyarországon, ami nehézzé teszi az idei évre kitűzött, a GDP arányában 2,9 százalékra célzott államháztartási hiány teljesítését.

A Ft-Euro árfolyam 313-ra romlott még aznap.

Nem vagyok az a vérengző tipus, sőt. Humanista, empatikus, mindenkinek mindent megbocsátó, embernek mondanak.

De itt most elég! Ez tűrhetetlen!

Teljesen egyértelmű, 1 hétnyi hazánkat leégető vérlázító színjáték után miért is sikerült megegyezniük a leggyengébb láncszemben:

Mert szükségük van még pár hónapra, hogy elvarrják a szálakat!

Már rég tudják, hogy nem urai a helyzetnek!

Ferike bíróságot, ügyészséget támadó kirohanása nem a véletlen műve volt.

Rettegnek! És hatalomban akarnak maradni, hogy próbálják eltüntetni azt, amit el lehet. Mármint a nyomokat.

Az, hogy közben mi itt 10 millióan ebbe beledöglünk, totálisan hidegen hagyja őket.

Nem tudom mikor lesz a következő feloszlató szavazás, de aki nem a feloszlatásra szavaz és a tartózkodás sem mentség, azt én személy szerint ellenségemnek és hazaárulónak fogom tekinteni!

Ha én felveszek helyetted hitelt a te számládra anélkül, hogy megkérdeznélek örülnél neki. Egyél mindennap libasültet belőle, ha akarsz ha nem. Ugye én jót teszek veled?

“Azokat a hiteleket nem beruházásokra, infrastruktúrára, jövőfejlesztés érdekében pazarolták el a qurmányok, hanem abból kaptad a szocpolt, a gyedet-gyest, a nyugdíjemelést, és még sok szociálkis alanyi jogú támogatást.”

Ki a kurva anyja kérte rá? Én biztos nem, a magyarok biztos nem. Tudod kik kérték őt hogy vegye fel? Azok mocskos liberálbolsevik bankárok, akik lefizetik közvetetten és pozícióba helyezi ezeket a gennyes bérenceket.

“Erre ment el. Felzabáltátok, de értéket nem teremtettetek a munkátokkal.”

Te zabáltad fel és te nem dolgoztál.

“Most meg még több állami juttatás kéne ?”
Semmi nem kell ezektől csak hagyják békén a magyarokat és tegyenek helyettük a nyakukba még több adóságot.

Kell ám az OTP-nek is adni az IMF hitelből…

Miközben olyan haszonnal dolgozik, hogy akármelyik svájci bank szívesen fixálná a 70 %-át is…
És ezt persze a polgárok dobják össze az OTP-nek kamat, kezelési költség, és egyéb jutalékok formájában.

De kell neki még egy kicsi az IMF pézból is…
Biztos visszakapják valakik OTP részvényben…

Na szóval kedves miniszterelnök jelölt!

Amit eddig hallottam az elszomorító,de nem azért mert megszorítások lesznek.

Hanem azért mert az előzetes kiszivárogtatott program megint az egyszerű embereken csattanó ostorról szólnak.

Nem szólnak a BANKHERÉKRŐL,nem szólnak az ÁLLAMIHERÉKRŐL,nem szólnak az ÖNKORMÁNYZATIHERÉKRŐL,nem szólnak a TANÁCSADÓIHERÉKRŐL, nem szólnak a vadászatokon,a bahamákon henyélő ügyeskedő adócsalókrol,nem szólnak a pártok és parlamenti KÉPVISELŐHERÉKRŐL.

Egyszóval ez így nem fog menni,ebből qrvanagy balhé lészen!!!

“Eddig is így volt, ezután is így lesz! Ezt ők tudják, gyf már az elején megmondta, hogy nem érdekes a tömeg, majd hazamennek!”

A birka tömegnek ez kell. Minél rosszabb annál jobb, annál nagyobb esélye van, hogy valami lázadás történik. Minden hülye azt akarja, hogy a másik menjen ki elzavarni a lopósokat.

Az a mocskos, tolvaj, privatizációból a haveri köre segítségével a semmiből milliárdossá gaudagodott zsidó, aki a saját bevallása szerint IS azért ment csődbe (csődbűntett, anyone?) a HAJDÚ-BÉT nevű fantom-cégével, mert nem értett hozzá, hát attól várjuk mi a csodát?

Az, aki miatt 9 ember lett öngyilkos, aki kifosztotta a libatermelőket, arra kellene szerinted bízni az ország vezetését, vagyonát, mindenét?

Hogy kártalanítás a libatenyésztőknek? Olyan nem volt. Mert sztárügyvédek segítettek gordonkának úgy csődbe mennie, hogy megérje (senkinek sem kelljen kifizetni az adósságát) de ha lenne is, szerinted ki fizeti ki?

Az adófizetők!

Az meg a másik, hogy EZEKNEK nagyon is van vesztenivalójuk, éppen ezért MINDEN ESZKÖZT meg fognak ragadni azért, hogy nemhogy előrehozott, de egyáltalán semmiylen választás ne legyen.

Az lehet, hogy ezt mégse merik, és jövőre kikapnak a megrendezett választáson, (csalni akkor is fognak, hogy a vereségük mértékét kisebbítsék) dehát az érdemes hozzáállás az az, ha a legrosszabbra készülünk, miközben a legjobbat reméljük.

A most a Fideszt támogató tömegek, a kormányváltás utáni, nemzeti célokért való radikális tettek elmaradása esetén a Jobbikhoz fognak átvándorolni. Vagy éppen a hungaristákhoz – a kettő nem zájra ki egymást, egyébként sem. Ahogy megmondták, egy vegetáriánusnak nem választék az, ha csirkehús, disznóhús, és marhahús között választhat

Az nem megy, hogy egyrészt MINDEN szociális jutattás megszűnik, másrészt MINDEN adót emelnek, és még hozzá ÚJ SARCOKAT is bevezetnek.

Tudok jobbat : börtönbe, akasztófára ezzel a hazaáruló, népnyúzó, fillérekért zsidóknak a nemzeti vagyont kiárusító szocionista bandával, teljes vagyonelkobzás, és majd abból fedezzük a költségvetés hiányait… Ma már a svájci banktitok sem létezik, mivel a nemzetközi terrorizmus elleni (amúgy paranoiás, de offshore és egyebek ellen itt – erre, majd pont jól jöhet) intézkedések részeként kötelezővé tették a a bankszámlákhoz tartozó személyes adatok szolgáltatását , ez nem lehet akadály.

Minél többen akarjuk, minél inkább ugyanazt akarjuk, minél jobban SZINKRONBAN vannak a gondolataink, annál inkább valószínű, hogy ez így fog alakulni. A mi javunkra, úgy értettem.

Aki pedig fél a VISSZAMENŐLEGES nemzeti számonkéréstől, annak VAJ VAN A FÜLE MÖGÖTT.

Ez olyan egyszerű és logikus, mint hogy 2+2=4. Csintalan is ezért kapálózott a visszamenőleges felelősségre vonás ellen – olajszőkítésből és privatizálásból gazdagodott meg a disznó zsidaja. Megy is a szerecsenmosdatás, kajmánkodás-elrelativizálás ezerrel a betelefonálós műsorában.

Ennyire vérre menő dolgokról nem lehet viccelődni!

Szög a koporsónkban: ezermilliárdos megszorítócsomaggal érkezik Libajnai

Időlegesen elfojtották történt szocialista lázadást, a párt besorolt Bajnai Gordon mögé, és az SZDSZ is támogatja kormányfői ambícióit.

A hamis közbeszéd példája: időlegesen elfojtották történt szocialista lázadást. Miért, történt lázadás? Esetleg a pártelnök székért folyó versengést nevezi annak a cselédsajtó? Nevetséges. Naná, hogy a szélsőségesen magyarellenes párt támogatja Libajnait. Hisz ennél keményebb rablógazdaságot – legalábbis az előzetes, közvélemény puhítását célzó hírekből erre lehet következtetni – nem kellet még elszenvednie hazánknak.
“Fájni fog, minden családtól áldozatot, lemondást kíván a válságkezelés” – mondta a gazdasági tárca vezetője, az MSZP kormányfőjelöltje, s nincs okunk kételkedni szavaiban. Amióta ők kormányoznak mindenkinek fájdalmat okoztak, s vérünkbe ivódott balkáni közönnyel legyintünk e fájdalom mértékére is.

Fodor Gabriella, a cionista SZDSZ elnöke szakértői kormányról beszélt. Szerinte Bajnai programja lényegében megfelel a Reformszövetség elképzeléseinek. Mi is így gondoljuk, azzal a különbséggel, hogy mi ennek nem örvendünk. A Reformszövetség, a minden eladni, a lakosságtól mindent elvenni gazdaságpolitikának nevezett szabadrablást preferálja, mint megoldást. A GDP-nek jót tehet, ám a magyarság végzetesen is megroppanhat e művelet hatásától. Bajnaitól az idén háromszáz–ötszáz milliárd, jövőre pedig hatszázmilliárd forintos megszorítás várható. Ami ugyancsak aggodalomra adhat okot, hogy lassan jön az IMF hitellel kapcsolatos második tárgyalás, s mint tudjuk a globális monekratúra diktátorai irodát is nyitottak Budapesten, hogy a sarc beszedését felügyeljék. Bajnai pedig jó helytartó lesz, mindent a bankárok zsebébe helyez majd. Neki persze aligha fáj majd a saját programja: vagyonbevallása szerint több háza, telke, banki megtakarítása van, értékes festményei, szőnyegei és bútorai pedig nagy értékű ingóságoknak számítanak. Mindemellett 170 millió forintot tart forintalapokban, és 25 milliót fektetett be euróalapú pénzpiaci termékekbe.

Bogár László: Ami jöhet, ahhoz egy rendőrállam is kevés lesz!

Semmilyen rendőrállam nem védheti meg a népirtással provokáló elitet, ha az évszázad alatt felgyülemlett feszültség, találkozva a jelenlegi helyzet okozta frusztrációval, eléri a kritikus szintet. Mindehhez Bogár László hozzátette: a Bajnai Gordon által is favorizált 600 milliárdos megszorítás csak a kezdet, a globális SZDSZ ügynökhálózata 1 százalékos “erőként” képes diktatúrát üzemeltetni. A professzor állítja: a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket vették célba, amelyeknek az elemi újratermelődéshez sincsenek meg az erőforrásaik. Azonnal felfüggeszt minden adósságszolgálati és profittranszfert, s tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről – vázolja Bogár az új polgári kormány első feladatát.

“Ki kell nyitni a zárt szobákat!” Meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy az elit zárt szobákban dönti el, mi legyen Magyarországgal. Annak érdekében, hogy végre véleményformáló ereje legyen a civil társadalomnak is, április 5-re a Civil Összefogás Fórum demonstrációt szervezett. Fricz Tamás politológus elmondta: meg kell szüntetni azt a kádárista attitűdöt, amely szerint az emberekben az él, hogy “megint döntöttek a fejünk felett, a mi életünkről”. Véget kell vetni annak, hogy a “nagyérdemű közönség” végignézi a műsort, s aztán elballag haza. Szerinte amíg ez él az emberekben, addig nem lesz igazi rendszerváltás. (L. R.)

– Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt egy hatszáz milliárd forintos “szeretetcsomaggal” állt elő, úgy tűnik – sokak gyanúját igazolva –, végül is semmi jóra nem számíthat a magyar társadalom. A megszorító csomag többek között eltörölné a gázártámogatásokat, a nyugdíjak svájci indexálását, vagy éppen befagyasztaná a családi pótlékot, ötletekben nincsen hiány sem Bajnainál, sem a mögötte álló köröknél. Mire számíthatunk, s kinek üzen a magyar politika ezen része Bajnai Gordonnal?

– Teljesen egyértelmű, hogy a jelölt Gyurcsány Ferenc kreatúrája, s maga Gyurcsány is a “globális SZDSZ” ügynöke, az “eszdéeszesített” MSZP vezéralakja. Ugyanazok a globalokrata liberális erők állnak Bajnai mögött is, akiknek Gyurcsány is legmegbízhatóbb embere volt. A személy kiválasztásában tehát semmi meglepő nincsen. Azon sem csodálkozhatunk, hogy ez a csomag a lehető legbrutálisabb támadás a társadalmi újratermelés azon pontjai és társadalmi csoportjai ellen, amelyek a legvédtelenebbek, legkiszolgáltatottabbak, s eddig is a roncsolás legfőbb áldozatai voltak – tehát a nyugdíjasok, a fiatal házasok, a családok. Ez a lehető legdurvább üzenet azon társadalmi csoportok ellen, amelyek eddig is a legfőbb teherviselői voltak az elmúlt húsz évnek, illetve akikről azt feltételezik, hogy a legkevésbé konfliktusképesek. Nem tudnak szervezkedni, így ellenállni sem. Ezek az elitek az élet elemi szintű újratermelése ellen dolgoznak.

Tudatos népirtásról van szó, hiszen a társadalmi újtermelésnek azokat a pontjait támadják, ahol éppen ennek az ellenkezőjét kellene tenni: kárpótlásra volna szükség az elmúlt két évtized kifosztásáért. Teszik ezt “előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel”, ami büntetőjogilag is súlyosbító körülmény, és minden bizonnyal az lesz a közeli jövő nemzeti számonkérése során is.

– Többször is felvetette egy új kiegyezés szükségességét a globális elitekkel, úgy tűnik, nem efelé mutatnak a politikai-gazdasági döntések.

– Nem csak, hogy nincsen jelei a kiegyezésnek, de a lehető legdurvább üzenetet kapjuk arról, hogy szóba sem állnak velünk. Mi több, a globális hatalom eleve “gyűlöletbeszédként” bélyegzi meg már azt is, ha valaki egyáltalán fel meri tételezni a globális hatalmi rendszer létét. Kifejezetten rossz, vészjósló jelek ezek, s mivel így nem indulhat meg az elemi kommunikáció sem az alapvető konfliktusgócok között, teljesen természetes, hogy ennek rendkívüli mértékben növekvő feszültség lesz a következménye. Ez kioldódhat egy polgárháborús robbanásban, vagy akár robbanássorozatokban is, de a magyar társadalom nem a kifelé, hanem inkább a befelé irányuló – önpusztító – agresszióban megnyilvánuló magatartásmintákat sajátította el az elmúlt évtizedek során. Ebből nagy valószínűséggel az önpusztításnak olyan fordulatai származhatnak, amelyeknek következményei beláthatatlanok. Például a népesedés és az egészségvagyon terén már évtizedek óta kapjuk a súlyos jelzéseket, hogy baj van, katasztrófa közeleg. S most is pontosan azoktól veszik el a lehetőséget a népesedés- és az egészség-helyreállítással kapcsolatban, akiknek erre a legnagyobb szükségük volna.

– Valóban úgy tűnik a tervekből, hogy a megálmodott intézkedések a társadalmi újratermelődés legfontosabb színtereit piszkálják elementáris erővel. Meddig lehet ezt folytatni? Mikor érkezik el egy adott társadalom oda, hogy azt mondja, “Eddig és ne tovább!”? Mikor kaphat stoptáblát ez a folyamatos kizsákmányolás?

– Újra hangsúlyozom: azokat a társadalmi csoportokat támadják, amelyek a legkevésbé képesek az ellenállásra, nem tudnak, nem mernek konfrontálódni. A nagy összeütközés, a robbanáspont – ami már nagyon közel van – akkor érkezhet el, ha majd azokat a társadalmi csoportokat éri el a legmélyebb kifosztás, amelyek már a konszolidált középrétegekhez tartoznak. Itt találkozhat a tömeges munkanélküliség a jelentős eladósodottsággal. Amikor több százezer család ilyen helyzetbe kerül, amikor a havi bevétel százezres nagyságrendben csökken, a kiadás meg legalább ennyivel nő, az lehet az igazi gyúnyanyag, egyfajta detonátor. Összejön a kritikus tömeg, ha ez a katasztrófa tömegesen érint több százezer családot, márpedig ez akár egy éven belül bekövetkezhet. Jó lenne, ha a politikai elitek nem jutnának el eddig a pontig népirtó provokációik során, mert akkor a 20. század minden felgyülemlett feszültsége előtörhet. Cinikus elbizakodottságuk miatt nincs elég képzelőerejük annak belátásához, hogy az egy évszázada felgyülemlett, s azóta is egyre dagadó, feldolgozatlan és elhalasztott problémájának robbanása mit okozhat. Nem egyszerűen csak leköpni fogják ezeket az eliteket, hanem sokkal durvább módszerek is utat törhetnek maguknak. Tömegesen és elemi erővel! És nincs az a rendőrállam, ami ettől megvédhetné őket!

– A Reformszövetség tervezetében egy 1300 milliárdos megszorítást javasolt az arra nyitott füleknek. Bajnai egyelőre “csak” hatszáz milliárd forintos elvonással operál; ha ezt az intézkedéscsomagot lenyeli a társadalom, és persze a háttérben ott nyüzsög az SZDSZ és az MDF is, lehetséges, hogy a másik 6-700 milliárdot is kivonják valahonnan? Van-e még honnan elvonni?

– Nem kétséges, amit most csinálnak, az bizonyos értelemben egy teszt. Tesztelik a magyar társadalom ellenállásra kevésbé képes csoportjait, meddig lehet elmenni. Ha ez számukra pozitív eredménnyel jár, tehát ha az ellenállás az elitek számára még tolerálható szinten van, akkor mennek tovább a megszorítások útján. Deklarálták is, hogy a Reformszövetség elképzelései mentén próbálják kialakítani a “gyógymódot”. Újra előszedik azokat a terveket, amelyeket nem mertek belerakni Gyurcsány programjába.

– Sőt arról is beszélnek, hogy a Reformszövetség számait hozzá kell igazítani az azóta eltelt időszakhoz, gazdasági realitásokhoz; a helyzet rosszabb lett, a motor szinte megállt, és van olyan nemzetközi lap, amely akár 7 százalékos visszaesést is jósolt Magyarországnak.

– Úgy látszik, ez a grémium a profitok állandó növekedését természeti törvénynek tekinti. Az, hogy az országból kivont extraprofitok és kamatok rovására is lehetne javítani az egyensúlyt, fel sem merült az elképzelésekben. Sem a kormány, sem a Reformszövetség, sem Bokros Lajos nem gondol ilyesmire. A program eleve abból indul ki, hogy túlságosan sok a kiadás, ezt kell radikálisan visszafogni. Az állam kiadásai pedig döntően éppen a leghátrányosabb helyzetben lévő csoportok életviszonyait próbálják legalább szinten tartani.

A kiadáscsökkentés egyenlő azzal, hogy a legkiszolgáltatottabbakra hárítják át a terheket. Amikor a deficit kialakul, annak nemcsak az lehet az oka, hogy a kiadás sok, hanem hogy a bevétel nem éri el a megfelelő szintet. Erről van szó jelen esetben is: a magyar államnak és a lakosságnak azért kevés a bevétele, mert csak 2007-ben 20 milliárd euró felett volt a kamat és a profit összege, ami eltávozott a magyar gazdaságból. Az összes GDP 20-25 százalékát profit és kamat formájában kiviszik az országból. Ez egyszerűen birodalmi sarc, ami azért ilyen horribilis, mert a magyar politikai elitek lettek a térség legelvetemültebb, leggátlástalanabb birodalmi kollaboránsai. Mert itt a legerősebb és a legbrutálisabb a globális SZDSZ lokális ügynökhálózata, amely 1 százalékos erőként is képes diktatúrát gyakorolni. A lehető legdurvább hazugság, hogy Magyarország nem termeli meg azt, amire szüksége van; de igen, csak éppen kiviszik az országból. Vagyis nem kiadástöbbletről, hanem bevételhiányról van szó. Nem jut hozzá a munkája, teljesítménye ellenértékéhez az ország.

– Ehhez kapcsolódik az a világban lassan meghaladott ideológia, amelynek keretében itthon még mindig eszeveszett dühvel támadják a nemzetállamot.

– Minden kiadás- és bevételcsökkentés az államot bontja, pusztítja. Itt a nemzetállam megerősítése és kiadásainak növelése helyett – hiszen a válságokkal szembemenő anticiklikus hatásokra építő gazdaság és társadalompolitikai stratégia lenne szükséges – még inkább az állam lebontása folyik. Megfosztják a kiszolgáltatott csoportokat az állam védelmétől, és ezzel az államot attól, hogy keresletélénkítéssel próbálja a válság elmélyülését megakadályozni.

– Orbán Viktor is szólt arról, hogy egy korszakváltás határán vagyunk, s az állam megerősítése szükséges mind a társadalmi, mind a gazdásági válság ellenében. Milyen esélye lehet annak, hogy a Fidesz kormányra kerülve tudja tompítani a neoliberális szisztéma hatásait, új államot építve, új elképzeléseket meghonosítva?

– Nagyon remélem – ahogy az évértékelőjében is elmondta a volt miniszterelnök –, hogy nem egyszerűen egy kormány-, hanem egy korszakváltás történik majd. Vagyis véget ér az az egész rendszerváltás időszakára jellemző neoliberális kurzus, amely a washingtoni konszenzusra épült, s ami a világban is véget érni látszik. Azt remélem, hogy lényegesen többet kap a magyar társadalom egyszerű kormányváltásnál, ami bekövetkezik, lényegében egy új rendszerváltással, a rendszer teljes korrekciójával lesz egyenlő. Azt a paradigmát, amire 1989 óta épültek a kelet-európai átmenetek, majd radikálisan felülvizsgálja, és egy új rendszer kiépítésének az alapjait veti meg. Tudnia kell, hogy remélhetőleg igen jelentős választási győzelme erre, és csakis erre ad számára felhatalmazást, és hogy a történelem itt nem ad második esélyt. Ezért az új kormány első lépése nem lehet más, mint hogy azonnal felfüggeszt minden adósságszolgálati és profittranszfert, és egyúttal azonnal tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről.

A Bilderberg-csoport

Megjelent a Wikimania 2009 konferencia részvételi felhívása. Április 15-ig jelentkezhetsz előadásoddal.
[Becsuk!]
[Segíts a fordításban!]

Elindult a szócikkíró verseny, a képek versenye és a költségtérítési pályázat. Pályázz te is!
Bilderberg-csoport [szerkesztés]
Legutóbbi változat (ellenőrizetlen)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés
Ezt a lapot törlésre jelölték.

Erről a lapról egy szerkesztő törlési megbeszélést kezdeményezett, mert úgy találta, hogy nem való a Wikipédiába (például azért, mert a tárgya nem eléggé nevezetes). A megbeszélés a törlésre javasolt lapok oldalán folyik. Ha részt kívánsz venni a megbeszélésben, nem tartod indokoltnak a jelölést, vagy megjegyzést szeretnél tenni, az alábbi lapra írj:

Wikipédia:Törlésre javasolt lapok/Bilderberg-csoport

Kérjük, a törlési megbeszélés ideje alatt ne nevezd át a lapot, mert az kaotikus helyzetet eredményez. Átnevezési javaslatodat is a törlési megbeszéléshez írd megjegyzésként.
Ezt a sablont a megbeszélést lezáró adminisztrátor fogja levenni. Kérjük, akkor se távolítsd el, ha a cikk hibáit időközben kijavítottad! A sablon eltávolítása nem jelenti a törlési megbeszélés lezárását!

* Adminisztrátoroknak: ha a törlési megbeszélés eredményeképpen törlöd a lapot, a vitalapjára illeszd be a megbeszélés allapját, vagy arra mutató hivatkozást dátummal!

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).(2006 augusztusából)

A Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, ld. lentebb) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a nemrég elhunyt Bernát holland herceg volt, de a kutatók megegyeznek abban, hogy a jelenlegi igazi irányítókat a Rothschild és a Rockefeller család vezető tagjai között kell keresni.

A csoport 1954-től minden évben tanácskozik – csak egyszer, 1976-ban maradt el – szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett. A 2005-ös Müncheni konferenciát az MI6 (Military Intelligence section 6, angol kormányhivatal), CIA, Moszad valamint a Német Különleges erők védelmezték.

Híradás ezekről a tanácskozásokról a médiában egészen az utolsó évekig nem volt jelentős. A nagyobb újságok, tv-csatornák teljes érdektelenséget mutattak, aminek az oka talán az, hogy ezek tulajdonosai és vezetői szintén ott ültek a konferenciákon.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]

* 1 Tagjai
* 2 Találkozók
* 3 A csoport célja
* 4 Tények a csoportról
* 5 Jegyzetek
* 6 Angol nyelvű referenciák
* 7 Források

Tagjai [szerkesztés]

A világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei alkotják a csoportot. Néhány ismertebb tagja:

* James D. Wolfensohn – a Világbank elnöke
* Bodil Nyboe Andersen – a Dán Központi Bank vezetője
* Gazi Ercel – a Török Központi Bank vezetője
* David Rockefeller – a Chase Manhattan Bank elnöke
* Bokros Lajos – a Világbank főtanácsadója
* Ulrich Cartellieri – a Deutsche Bank AG felügyelőbizottsági tagja
* William J. McDonough – a Federal Reserve Bank of New York elnöke
* Sauli V. Niinisto – Finnország pénzügyminisztere
* Herman H.F. Wijffels – a Rabobank Nederland igazgatótanács elnöke
* John M. Page Jr. – a Világbank – Közel-Kelet, Afrika régió vezető közgazdásza
* Surányi György – a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
* Robert L. Bartley – a Wall Street Journal szerkesztője
* Hugo Butler – a Neue Zurcher Zeitung főszerkesztője
* Hubert Burda – a Burda Media elnöke
* Will Hutton – a The Observer szerkesztője
* Peter Carrington – a NATO exfőtitkára
* Marcus Wallenberg – a Investor AB ügyvezető igazgatója, a Wallenberg család feje
* Francisco Pinto Balsemao – Portugália ex-miniszterelnöke
* Samuel R. Berger – USA elnöki tanácsadója
* Richard C. Holbrooke – USA ex külügyi szóvivője
* Jaakko Iloniemi – Finnország amerikai ex-nagykövete
* Henry A. Kissinger – USA ex-külügyminisztere
* Sam Nunn – USA ex-szenátor
* Göran Persson – Svédország volt miniszterelnöke
* Andrzej Olechowski – a Central Europe Trust, Lengyelország volt elnöke
* Flavio Cotti – Svájc külügyminisztere
* Francois X. de Donnea – Belgium volt védelmi minisztere
* Yannos Kiranidiotis – Görögország külügyminiszter-helyettese
* Umberto Agnelli – az IFIL elnöke
* Paul A. Allaire – a Xerox Corp. elnöke
* Percy Barnevik – az ABB Asea Brown Boveri Ltd. elnöke
* Maarten A. van den Bergh – a Royal Dutch/Shell Comp. csoport ügyvezető igazgatója
* C. Fred Bergsten – az Institute for International Economics igazgatója
* E. John P. Browne – a British Petroleum Comp. p.l.c. vezérigazgatója
* John H. Bryan – a Sara Lee Corporation elnök, vezérigazgatója
* Jon S. Corzine – a Goldman Sachs & Co. elnök, vezérigazgatója
* Robert M. J. C. Cranborne – a Lordok Háza az ellenzék vezetője
* Jean-Louis Gergorin – a Matra Hachette igazgatótanácsi tagja
* Louis V. Gerstner – az IBM Corporation elnöke
* Andre Levy-Lang – a Banque Paribas igazgatótanácsi elnöke
* William W. Lewis – a McKinsey Global Institute igazgatója
* Egil Myklebust – a Norsk Hydro vezérigazgatója
* Matthias Nass – a Die Zeit vezető szerkesztője
* Jorma Ollila – a Nokia Corporation elnök-vezérigazgatója
* Matias Rodríguez – az Inciarte Banco de Santander alelnöke
* Klaus Schwab – a World Economic Forum elnöke
* Peter D. Sutherland – a Sachs International elnöke
* Franz Vranitzky – Ausztria exkancellárja
* Járai Zsigmond – a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
* Kádár Béla – a Magyar Nemzeti Akadémia tagja
* Kassai Róbert

Találkozók [szerkesztés]

* 1954. Hotel de Bilderberg, Oosterbeek, Hollandia]]
* 1955. (március 18–20.), Barbizon, Franciaország és (szeptember 23–25.), Garmisch-Partenkirchen, Nyugat-Németország
* 1956. (május 11–13.), Fredensborg, Dánia

…

* 1976-ban nem volt konferencia
* 1977. (április 22–24.), Torquay, Anglia
* 1978. (április 21–23.), Princeton, Egyesült Államok
* 1979. (április 27–29.), Baden, Ausztria
* 1980. (április 18–20.), Aachen, Nyugat-Németország
* 1981. (május 15–17.), Bürgenstock, Svájc
* 1982. (május 14–16.), Sandefjord, Norvégia
* 1983. (május 13–15.) Montebello, Kanada
* 1984. (május 11–13.), Saltsjöbaden, Svédország
* 1985. (május 10–12.), Rye Brook, NY, Egyesült Államok
* 1986. (április 25–27.), Gleneagles, Skócia
* 1987. (április 24–26.), Villa d’Este, Olaszország
* 1988. (június 3–5.), Telfs-Buchen, Ausztria
* 1989. (május 12–14.), La Toja, Spanyolország
* 1990. (május 11–13.), Glen Cove, NY, Egyesült Államok
* 1991. (június 6–9.), Baden-Baden, Németország
* 1992. (május 21–24.), Evian-les-Bains, Franciaország
* 1993. (április 22–25.), Vouliagmeni, Görögország
* 1994. (június 2–5.), Helsinki, Finnország
* 1995. (június 8–11.), Zürich, Svájc
* 1996. (május 30. – június 2.), CIBC Leadership Centre, Toronto, Kanada
* 1997. (június 12–15.), Pine Isle szálloda, Lake Lanier, GA, Egyesült Államok
* 1998. (május 14–17.), Turnberry, Skócia
* 1999. (június 3–6.), Caesar Park Hotel Penha Longa, Sintra, Portugália
* 2000. (június 1–3.), Chateau Du Lac Hotel, Brüsszel, Belgium
* 2001. (május 24–27.), Göteborg, Svédország
* 2002. (május 30. – június 2.), Chantilly, VA, Egyesült Államok
* 2003. (május 15–18.), Versailles, Franciaország
* 2004. (június 3–6.), Stresa, Olaszország
* 2005. (május 5–8.), Dorint Sofitel Seehotel, Rottach-Egern, Németország
* 2006. (június 8–11.), Brookstreet Hotel, Ottawa, Ontario, Kanada
* 2007. (május 31. – június 3.), Isztambul, Törökország
* 2008. (június 5 – 8) Chantilly, Virginia, Egyesült Államok

A csoport célja [szerkesztés]

Az alább olvashatók erősen hasonlítanak egy összeesküvés-elméletre, érdemes fenntartásokkal olvasni ezt. Közvetett bizonyítékok alapján a kutatók összeállították azokat a célokat, amelyek elérésén a Bilderberg-csoport dolgozik. A legelső nemzetközi cél egy világszintű gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.

A végső cél eléréséhez a következő részfeladatokat kívánják teljesíteni:

* Egyesített nemzetközi identitás

A nemzeti értékek teljes eltűntetésével, egy közös értékrend felállításával az emberiség sokkal könnyebben kezelhető.

* Az emberek központi irányítása

A cél egy olyan ‘Új Világrend’ (New World Order), ahol nincs középosztály, csak uralkodók és rabszolgák.

* Null-növekedésű társadalom

Ezen post-indusztriális társadalomnak lényege, hogy azok az iparágak, amelyek valósan termelésre képesek (pl. mezőgazdaság, termék előállítés), a szegény, olcsó munkaerővel rendelkező országokba (pl. Bolívia, Peru, Ecuador, Nicaragua) vannak kitelepítve. így új jólét megalapozása szinte lehetetlenné válik, ami legegyszerűsíti az uralkodók/szolgák társadalmi struktúrájának kiépítését. Feltételezhetően a NAFTA ennek a lépésnek az előfutára.

* Folyamatos nyugtalanság

Ha mesterségesen sikerül az embereket intenzív stressz (fizikai, mentális és érzelmi) alatt tartani, akkor sokkal egyszerűbb reménytelen belenyugvásra kényszeríteni őket.

* Minden oktatási intézmény központosítása

Ennek a lépésnek elsődleges célja a tanított anyag megszűrése. Arra támaszkodva, hogy a fiatalság önállóan nem érdeklődik a történelem iránt, elfogadja az iskolában hallottakat, képesek lehetnek a történelem ‘kisímítására’, hogy az áttérés az Új Világrendre ne tűnjön az emberi szabadság és liberalizmus teljes elvesztésének.

* A hazai és külföldi rendelkezések központosítása

Minden nemzeti rendelkezés folyamatos ‘globalizálása’, azaz nagyobb törvényhozó szervezetek törvényeinek kiterjesztese a tagállamokra. (Lásd Európai Unió és tagállamai, vagy az USA és Kanada viszonyát)

* ENSZ megerősítése

Mivel az ENSZ már működőképes intézmény, így kellően szélesítve jogkörét akár ‘népadót’ is be tudna vezetni, amit mindenki köteles lenne fizetni.

* Nyugati Kereskedelmi Blokk

Ha a NAFTA-t a Dél Amerikára is sikeresen kiterjesztik, akkor létrejöhet az ‘Amerikai Unió’.

* NATO terjeszkedés

NATO a világ hadseregévé válhat.

* Egy jogi rendszer

Egyetlen, egységes jogi rendszer az összes országnak.

* Egy szocialista jóléti állam

A Bilderbergek víziója szerint az engedelmes rabszolgákat megjutalmazzák, az ellenszegülőket pedig kiiktatják.

Tények a csoportról [szerkesztés]

Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében – a nyugat-német Garmischban – tartott koferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.” Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a „bilderbergista” Sir Paul Chambers: „Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.”

Fennáll annak a lehetősége, hogy a csoport érvényesíteni tudja tagjai befolyását a világpolitika irányításában. Az 1991-es Baden-Badenben tartott tanácskozáson részt vett egy addig hazáján kívül ismeretlen amerikai kormányzó, William Jefferson Clinton, akinek sem politikai, sem pénzügyi hatalma nem volt jelentős. Kevesebb mint három hónap múlva pártja elnökjelöltje lett, s másfél év múlva beiktatták, mint az Egyesült Államok elnökét. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair mindannyian bilderbergisták voltak még a szakmai karrierjük kezdetén.

A csoport egyik tagja, Richard C. Holbrooke tagadja a csoport jelentőségét: „Soha nem hoznak döntést semmiről, és egy csomó mindenben nem értenek egyet. Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják.”[1]

Jegyzetek [szerkesztés]

1. ^ Holbrooke: Rábeszéltük Hornt a Bokros-csomagra

Angol nyelvű referenciák [szerkesztés]

* Hatch, Alden (1962). “The Hôtel de Bilderberg” H.R.H.Prince Bernhard of the Netherlands: An authorized biography, London: Harrap. ISBN B0000CLLN4.
* Ronson, Jon (2001). THEM: Adventures with Extremists, London: Picador. ISBN 0330375466.
* Estulin, Daniel (2007). The True Story of The Bilderberg Group. ISBN-13 978-0-9777953-4-5, ISBN-10 0-9777953-4-9

Források [szerkesztés]

Magyar:

* Gala sajtószemle: A titokzatos Bilderberg csoport
* Bakos József: Világépítés és világpusztítás
* Népszabadság: Újra titokzatos Bilderberg
* Penthousemagazin: Összeesküvés-elmélet: Elit klub vagy világkormány?
* Dr. Drábik János írásai
* Szabadkőműves páholy: a Bilderberg csoport igaz története …

Külföldi:

* Extract from the official Bilderberg report on the Fiuggi Conference 4–6 October 1957
* Bilderberg
* Who pulls the strings?
* Inside the secretive Bilderberg Group
* Elite power brokers meet in secret
* Bilderberg: The ultimate conspiracy theory

A Lars Adelskogh “2000. Talets Vetenskap” c. svéd folyóirat
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Bilderberg-csoport”
Kategória: Nemzetközi szervezetek
Rejtett kategóriák: Törlésre váró szócikkek | Az összes lektorálandó lap | Lektorálandó lapok 2006 augusztusából
Mit gondolsz erről az oldalról?

Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.
Megbízhatóság: Teljesség: Tárgyilagosság: Stílus:
Nézetek

* Szócikk
* Vitalap
* Szerkesztés
* Laptörténet

Személyes eszközök

* Bejelentkezés / fiók létrehozása

Keresés

Navigáció

* Kezdőlap
* Tartalom
* Kiemelt szócikkek
* Friss változtatások
* Lap találomra
* Tudakozó

részvétel

* Új szerkesztőknek
* Segítség
* Közösségi portál
* Kapcsolatfelvétel
* Adományok

Eszközök

* Mi hivatkozik erre
* Kapcsolódó változtatások
* Speciális lapok
* Nyomtatható változat
* Link erre a változatra
* A szócikk értékelése
* Irodalomjegyzékbe

Más nyelveken

* English
* Català
* Česky
* Dansk
* Deutsch
* Esperanto
* Español
* فارسی
* Suomi
* Français
* Italiano
* 日本語
* 한국어
* Lietuvių
* Nederlands
* ‪Norsk (bokmål)‬
* Polski
* Português
* Русский
* Српски / Srpski
* Svenska
* Türkçe
* Українська

Powered by MediaWiki
Wikimedia Foundation

* A lap utolsó módosítása: 2009. március 25., 00:20.
* A lap szövege a GNU FDL feltételei szerint használható fel (lásd a felhasználási feltételek lapot).
A Wikipedia® a Wikimedia Foundation, Inc. bejegyzett védjegye.
* Adatvédelmi irányelvek
* A Wikipédiáról
* Jogi nyilatkozat

Anyaország, Gazdaság :: 2009-03-25. 12:05 :: Nyomtatóbarát változat
Nem kicsit szorítana meg a Bilderberg-tag Surányi
„Külsős miniszterelnök-jelöltnek” leginkább Surányi Györgyöt támogatná a közvélemény, derült ki egy felmérésből. De mit képvisel a valamikori jegybankelnök, mit tudhatunk elképzeléseiről? Azt például biztosan, hogy helytelennek, sőt károsnak tartja a költségvetési hiány további szűkítését, ami megfojtja az amúgy is fuldokló gazdaságot. És megszorítana keményen. Nézzük, hogyan!

A lehetséges kormányfőjelöltek nevei között egyre többször hangzik el Surányi György, egykori jegybankelnök neve is, ami persze ugyanolyan találgatás, mint bármelyik más név bedobása a köztudatba.
Akárhogy is alakul a „jelöltek” sorsa az elkövetkező napokban, kétségtelen tény, hogy Surányi György, a CIB Bank elnöke, valamikori jegybankelnök (két alkalommal is – a szerk.) az egyik legfajsúlyosabb személyiség, különösen abban a tekintetben, hogy nemzetközileg is elismert elméleti és gyakorlati makrogazdasági, pénzügyi szakemberről van szó.
De mit is lehet tudni Surányi szándékairól, aki egyébként az elmúlt években nem igazából hallatta a hangját, bár az igaz, hogy 2006-ban – Gyurcsány Ferenc felkérésére – részt vett a Konvergencia Tanácsban Bogsch Erikkel és Simor Andrással, a jelenlegi jegybankelnökkel? Az elmúlt néhány hét megszólalásaiból próbáljuk meg kikövetkeztetni Surányi elképzeléseit.
Kell félni, fájni fog
Surányi György általában kerüli a nyilvánosságot, tudatosan törekszik arra, hogy akkor szólaljon meg, amikor úgy gondolja, mondanivalója is van. Így gondolta tavaly október 18-án is, amikor a Nemzeti Csúcson a kialakult válsághelyzet, és az odáig vezető út ismertetését követően úgy fogalmazott, hogy a költségvetési hiány még további szűkítése „öngyilkosság” lenne, „a legjobb recept arra, hogy mi is a 29-33-as gazdasági válságba kerüljünk” – fogalmazott. Ennek legfőbb oka – magyarázta -, hogy a legfőbb piacaink depresszió előtt állnak, a kamatkockázati prémiumok emelkednek, az elérhető pénzügyi források szűkülnek.
Éppen ezért – hívta fel a figyelmet Surányi -, félre kell tenni az eddigi tabukat, hozzá kell nyúlni a költségvetés kiadási oldalának legfontosabb elemeihez. Surányi itt Dávid Ibolya felvetéseit támogatta, melyek szerint elvennék a 13. havi nyugdíjat, és a közalkalmazottak 13. havi bérét, a közszférában befagyasztanák a nominális béreket, és az egészségügyi hozzájárulást alanyi kötelezettséggé tennék.
Surányi szerint ilyen lépések teremthetik meg annak fedezetét, hogy a gazdaság teljesítőképességét növelni lehessen közvetve az adó- és járulékrendszer átalakításával, a terhek mérséklésével. Surányi György ugyanakkor figyelmeztetett is, ahogy fogalmazott: „Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen átalakítás az elkövetkező egy-másfél évben ne követeljen, ne kívánjon az ország minden állampolgárától komoly anyagi áldozatot is.
Keményen kritizálta a jegybank politikáját
Surányi György más témában is megszólalt, az elmúlt időszakban többször kifejtette, hogy hiányolja a jegybank világos árfolyampolitikáját, amennyiben a Magyar Nemzeti Bank erős vagy gyenge forintot lát-e szívesen. Megítélése szerint, komoly zavart okozott, hogy a jegybank sokáig tagadta az állampapír-piaci beavatkozás lehetőségét, végül aztán mégis ilyen lépésekre kényszerült. Surányi úgy gondolja, hogy hiba volt a forint árfolyamsávjának a megszüntetése is.
Amúgy az árfolyammal kapcsolatban a CIB Bank elnöke tragikusnak tekinti a jelenlegi, gyenge forintárfolyamot, amely megítélése szerint aláássa a gazdaság stabilitását. Surányi úgy véli, hogy még a 290 forintos euró árfolyam is “életveszélyes” a gazdaság számára.
Mit kellene kezdeni az IMF-hitellel?
Surányi azt is határozottan állítja, hogy a monetáris politika kötelessége a likviditás- és keresletteremtés vagy ennek elősegítése, tehát a gazdaság élénkítése, illetve a visszaesés mértékének csillapítása. Szintén fontos a privát szféra fedezetlen devizaeladósodottságának csökkentése. A valamikori jegybankelnök úgy gondolja, hogy a 25 milliárd dolláros IMF-EU-hitelcsomag nem „a vitrinbe való”, hanem arra, hogy ki tudják elégíteni a devizakeresletet, és ezekből a forrásokból finanszírozzák az elkerülhetetlen szerkezeti átalakításokat.
Surányi a leginkább elfogadható?
Surányi esetleges kormányfői jelölésével kapcsolatban több lapban is megjelentek értesülések. Ezek szerint, még ha az MSZP, az SZDSZ, és az MDF által támogatott jelölt is lenne, Surányi csak akkor vállalná el a miniszterelnöki tisztséget, ha őt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is támogatná.
Ez utóbbi felvetés azonban nagyon falsul hangzik, hiszen Orbán és a Fidesz szombat óta nem győzi elégszer ismételgetni, hogy számukra egyedül a parlament feloszlatása és előrehozott választások kiírása az egyedül elfogadható megoldás. Minden mást, így új kormány megalakítását is pusztán mutyizásnak tekintenek.
A Fidesz teljes elutasításával szemben a „közvélemény” a még leginkább elfogadható miniszterelnök-jelöltnek tartja Surányi Györgyöt – legalábbis ez derült ki a Medián felméréséből. Bár az eddig szóba került jelöltek közül Bokros Lajos volt a legismertebb, de ő volt egyben a leginkább megosztó jelölt is – állítja a közvélemény-kutató.
Surányi viszont megelőzi a „felröppentett” nevek közül Simor András jelenlegi jegybankelnököt, Békesi László volt pénzügyminisztert, Gráf József agrárminisztert, Kiss Péter kancellária minisztert vagy Bajnai Gordon fejlesztési minisztert is.
Hajnal László – FigyelőNet

Sziasztok, Kurucok!
Nemrégiben a kezembe került az Összeesküvés című könyv (szerző: Daniel Estulin, alcím: Tényfeltáró kötet a világot irányító titkos társaságról), melyben a szerző hosszasan ecseteli, hogyan akarnak befolyásos bankárok, üzleti körök világkormányt létrehozni.
A társaság irányítói a Rothschild és a Rockefeller család. A Bilderberg csoport évente egyszer ülésezik a média teljes kizárásával, és semmiféle információ nem szivárog ki ezekről az ülésekről, ez köszönhető annak is, hogy a csoport tagjai között a legnagyobb médiabirodalmak vezetői is megtalálhatók.

A Wikipédia Bilderberg szócikkében is található leírás erről a csoportról, melynek tagjai között magyarokat is találhatunk, név szerint Bokros Lajost és Surányi Györgyöt.

Lényeg: amennyiben kerül az ország élére valamelyikük, akkor azt a helyzetet röviden jellemezhetjük a “csöbörből vödörbe” szólással.

Szebb Jövőt!

Zsolti
Érdekes módon nem sokkal azután, hogy linkeltünk rá, törlésre jelölték a lapot. Vajon miért?

Bokros Lajos Csomag – miért NEM volt az jó megoldás? – MDF megy a levesbe … A volt MSZMP-s Bokros Lajos után még ők mernek kádáristázni…

Válság. Ez a szó mindennapjaink részévé vált. Az átlagember csak azt hallja, hogy Amerikában csődbe megy egy bank, majd hamarosan fura nyilatkozatok, homályos utalások következnek …

Válság. Ez a szó mindennapjaink részévé vált. Az átlagember csak azt hallja, hogy Amerikában csődbe megy egy bank, majd hamarosan fura nyilatkozatok, homályos utalások következnek a jövőben várható életünk nehézségeiről. Persze az átlagember nem érti miről van szó. A politika a média segítségével erősen védi a szabadpiacra épülő neoliberális gazdaságpolitikát, azt sugallva az embereknek, hogy nem létezik más. Az állami szerepvállalás csökkentése, a még meglévő állami tulajdonú vállalatok privatizálása, az öngondoskodás, a szabadpiac mindenhatósága ömlik nap mint nap a televízióból a rádióból és a nyomtatott sajtóból. A válság kapcsán erősödnek ugyan azok a hangok, amelyek azt hangoztatják, hogy van élet a neoliberális gazdaságon túl is, ráadásul ezek a modellek stabilabbak, s még az állampolgároknak is nagyobb jólétet biztosítanak. A neoliberalizmus marcona katonái azonban feleszméltek és most azt próbálják a köztudatba verni, hogy a válságot a túlzott állami gondoskodás mélyíti el. Nincs igazuk. Hogy lássuk, miért bukik meg a neoliberális gazdasági modell, gondoljuk végig, miként indult és eszkalálódott napjaink legsúlyosabb gazdasági világválsága.

A történet az Amerikai Egyesült Államokban kezdődik. Az USA-ban a Regan kormányzat óta hódít a szabadpiaci modell, amelyben az állami szerepvállalás csökkentése, az öngondoskodásra és a piaci mechanizmusokra épülő gazdaság a fő hajtómotor. A kormányzat nagymértékű adócsökkentést hajtott végre, amelynek árát az amerikai szegények fizették juttatásaik csökkentése által. Az adócsökkentés valójában azoknak a rétegeknek kedvezett, akiknek biztos, jól jövedelmező állása volt, illetőleg nem munkából, hanem tőkejövedelmekből éltek. Ez szétnyitotta Amerikában is az életszínvonalat jelképező ollót. A világ felé a felkapaszkodó középosztály és a befektetésből élő dollármilliomosok sikerét kommunikálták, bizonyítva a neoliberális modell sikerét. A szegényekről elfeledkeztek, valójában leírták őket. Az Egyesült Államokban ezt az óriási különbséget persze elfogadták az emberek, a többségnek egy ideig valóban jól ment, hiszen alig fizettek adót. A gond csak akkor következett be, mikor valaki munkanélküli lett, s vitte a bank a házát, egészségbiztosítása már nem volt. Gyakorlatilag néhány hónap alatt ezeket az embereket leírták. Ők is ott élnek, de meghúzódnak a háttérben, a többség tudomást sem vesz róluk. Ez részben érthető egy olyan soknemzetiségű országban, mint az Egyesült Államok, ahol gyakorlatilag nem létezik nemzet, nincs közös történelmük. A gond csak az, hogy ezt a modellt próbálták és próbálják exportálni a világ más országaira, mint ahogy Magyarországra is. Közben a kommunikáció halálra ítéli a keynesi alapokon nyugvó nyugat-európai szociális piacgazdasági modellt. Emlékezzünk: „A jóléti államok kora lejárt.”

Az Egyesült Államok feltörekvő középrétege nem kicsi marketing hatására egyre nagyobb mértékben lett a fogyasztás rabja. A fogyasztást az olcsó hitelek segítették, az amerikaiak szívesen adósodtak el. Ez történt a legutóbbi időkben is, ahol az eladósodás célja az ingatlanvásárlás, tömegek jutottak olcsó hitelek segítségével nagy értékű ingatlanokhoz. Az ingatlanok iránti kereslet megugrott, ami a piac kereslet-kínálat törvényének értelmében felverte az ingatlanok árait. A bankok az ingatlanhiteleket úgy finanszírozták, hogy jelzálogleveleket bocsátottak ki, amelynek fedezete az ingatlan. Az ingatlanok árának robbanása, a jelzáloglevelek értékének növekedését is maga után vonta, ami által igencsak megnőtt a kereslet ezek iránt a papírok iránt. A polgár azt látta, hogy érdemes felvennie a hitelt, miközben pénzét ezekbe a papírokba fekteti, hiszen a papírok hozama nagyobb, mint a hitelének terhe. Ennek fedezete a meglódult kereslet miatti ingatlanár növekedés. Persze ezekbe a papírokba nemcsak magánszemélyek, hanem intézményi befektetők (bankok, biztosítók) is fektettek. E jelenség neve az ingatlanpiaci lufi. Hogy is pukkadt ez a lufi ki? Az USA-ban sem kolbászból van a kerítés. A vállalatok ott is küldenek melegebb éghajlatra alkalmazottakat. Ezek az alkalmazottak nem tudják ezt követően fizetni hiteleiket, megélhetésre is alig futja, hiszen az amerikai szociális ellátórendszer lényegében egy nagy nulla, a neoliberális modell értelmében. Mivel hitelét nem tudja fizetni, az ingatlanát a bank eladja. Ha elég sok kényszereladás van, akkor az árak zuhanni kezdenek, a befektetések értéke rohamosan csökken, igyekeznek azoktól megszabadulni. Vállalatok mennek tönkre, nő az elbocsátások száma, ami további kényszerértékesítést jelent. Az ingatlanok árai lassan már nem fedezik a költségeket sem, a papírok elértéktelenednek, a befektetési bank elveszíti forrásait, csődbe megy. Mivel számos intézményi befektető papírjai is elértéktelenedtek, ezért több intézmény kerül pénzügyi nehézségekbe. A bankközi hitelezés elakad, likviditási problémák merülnek fel, bizalomvesztés, majd általános bizalmi válság következik be. A befektetők innét nem bíznak a bankokban, kivonják pénzüket. A likviditási problémákkal küszködő bank ügyfelei amennyiben nem tudják határidőben teljesíteni fizetési kötelezettségeiket, mert bankjuk nem tud utalni, akkor szintén csődbe juthatnak, ami elbocsátásokhoz, a kereslet csökkenéséhez vezet, ami további gazdasági szereplőket hoz nehéz helyzetbe. Ez a jelenség már nemzetközi méreteket ölt, hiszen a befektetések országhatárokon átívelnek, hasonlóan az üzleti kapcsolatok is. A befektetők ekkor már nemcsak a bankokból, hanem a vállalatokból is kivonják pénzüket, s a vállalatok tőkeállománya csökken. Ez további vállalatokat hozhat nehéz helyzetbe. Az általános bizalmi válság következtében a befektetők minden kockázatosnak ítélt befektetésüktől próbálnak megszabadulni, így azoktól az állampapíroktól is, amelyek kibocsátóját kockázatosnak tartják. Így azok az országok, amelyek gazdasága nagymértékben függ a külföldi befektetőktől, illetőleg a magas hiánnyal küszködő országok is igen nehéz helyzetbe kerülhetnek.

A válság eszkalálódásában szerepet játszik a hiszti, a befektetői pánik. A játékelmélet fogoly dilemmája áll fenn. Az egyén számára a leglogikusabb lépés szabadulni a kockázattól egy ilyen helyzetben, miközben ez a viselkedés fogja globálisan elmélyíteni a válságot. Másik példát is hozhatunk, ami álljon figyelmeztetésként: Ha egy bank nehéz helyzetbe kerül, vagy fennáll a veszélye a nemzeti valuta drasztikus leértékelődésének, akkor a bank betétesei elgondolkodnak mi a teendő. Számukra logikus lépésnek tűnik, ha megszabadulnak a hazai pénzeszközben történő betéttől, kivonják betéteiket és egy erősebb devizába fektetnek be. Viszont ha ez a viselkedés, ami egy személynek logikusnak tűnik tömegessé válik, akkor pontosan ez a viselkedés fogja a bank csődjét eredményezni. A bankcsőd pedig, mint látható nem áll meg a banknál. Az össztársadalmi érdek ebben az esetben az lenne, ha a bankban hagyjuk a pénzünket még abban az esetben is, ha a betét reálértéke csökken.

A fenti példa alapján a neoliberális modell azon tétele, miszerint az egyéni haszon maximalizálása és kumulálódása eredményezi a maximális össztársadalmi hasznot, jól cáfolható. Az egyéni haszon maximalizálása ebben az esetben a legrosszabb az össztársadalmi érdek szempontjából.

A neoliberalizmus működőképességének második erős cáfolata a káoszelmélet alapjain nyugszik. A neoliberalizmus szabadon engedi a piacokat, nem tűri az állami szabályozást, sőt irtózik az állam reálgazdaságban történő szerepvállalásától. Elutasítja az újraelosztást, vagy minimalizálja azt, hangsúlyozza az egyéni felelősséget és kockázatvállalást. Teszi ezt valójában azért, hogy legitimálja gyengébb gazdasági erővel rendelkezők kizsákmányolását, kirablását. Nos egy gazdasági rendszer sokváltozós nemlineáris modellel írható le, ahol a változók valószínűségi változók. Egy ilyen modellben törvényszerűen jelennek meg kaotikus viselkedések, mikor egy – egy változó hatása drámaian megnő a rendszer működésére nézve. (Pillangó effektus). A kaotikus viselkedés lényegében válság. A szabadpiaci modellben így a válságok megjelenése törvényszerű és időszakonként megjelenik. Nem kell keresni az okát, egyszerűen így viselkedik egy bonyolult, minden szabályozástól mentes rendszer.

Két sarokpontján támadtam eddig a neoliberális modellt. Azt láttuk, hogy e modell működéséhez hozzátartozik a rendszeresen jelentkező válságok sorozata. De még nincs vége. Miért kell elutasítani ezt a modellt, akinek ez még kevés? Az öngondoskodásra épülő individualista szemlélet nem tud azokkal mit kezdeni, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal a piacon történő szerepvállaláshoz. Ilyenek a betegek, az önhibájukon kívül és önhibájukból hátrányos helyzetbe kerülő személyek. Az ilyen modell ezeknek az embereknek az alapvető szükségleteit sem elégíti ki, sokszor egészségügyi ellátást sem kapnak, ami természetesen táptalaja a különféle járványoknak is. Megjelenik a mélyszegénység. A szegény családba született gyermekek esélyei gyakorlatilag nullák, hiszen a neoliberális modellben a tanulásért is fizetni kell, hiszen az egy szolgáltatás, vagy befektetés. Még jó képességű gyermek is, ha nyomorban született, nyomorban hal meg. A neoliberalizmus hívei csak saját boldogulásukkal törődnek, nem foglalkoznak senkivel. A gyengék, betegek, elesettek lényegében halálra vannak ítélve. A neoliberalizmus tehát súlyos társadalmi deficitet, torz értékszemléletet, az emberiesség, a barátságok feladását jelenti. A neoliberális rendszerekben annak nincs értéke, ami pénzzel nem fejezhető ki. A művészet is befektetés, sőt az ember is áruvá válik. Munkaerőpiac van!!! Nincsenek barátságok, csak üzleti kapcsolatok, amelyek addig élnek, míg haszon van belőlük.

Fejtegetésemben eddig két jellegzetességet emeltem ki. Az egyik a törvényszerűen jelentkező gazdasági válságok sorozata, a másik a súlyos társadalmi deficit, ami lényegében az ember elembertelenedéséhez vezet hosszútávon. Van még egy harmadik pont, ami szintén ennek a modellnek a számlájára írható. Mivel a neoliberalista gazdaságban csak a haszon, a profit a meghatározó gazdasági cél, ezért a gazdálkodó környezetét csak addig veszi figyelembe, míg az hasznot hajt neki. Igaz ez nemcsak a gazdasági-társadalmi környezetre, hanem a természeti környezetre is. A természetből addig vonjuk ki a nyersanyagokat, amíg az rendelkezésre áll, nem törődve a hosszú távú következményekkel. Környezetbarát technológia bevezetésére is csak akkor kerül sor, ha az pénzben kifejezhető hasznot hoz. Ráadásul folytonosan újratermelődő keresletre is szükség van a modell működéséhez, ami silány minőségű tömegáruk létrehozását eredményezi, megnövelve a hulladék mennyiségét. Mindezek mellett a fogyasztás indukálása olyan termékek létrehozását is eredményezi, amelyre valójában nincs is szükség. A hulladék meg egyre csak nő, míg mindenkit elborít a szemét. E folyamatot elősegíti a fogyasztói magatartás, hiszen nekünk fogyasztók kellenek, s ezt a szemléletet igyekszünk mindenkibe már pici gyermekkortól beleverni. A fogyasztót nem érdekli a környezet, csak az, hogy sokszor indukált szükségleteit kielégítse. Ezt a folyamatot a multinacionális vállalatok gerjesztik, de nem egyedi probléma, hanem rendszerszintű. Szumma-szummárum, a neoliberalizmus kiszipolyozza, tönkreteszi a környezetet, amelynek eredményeképpen az élővilág, a bioszféra egységét, egészségét is veszélybe sodorja.

Akkor ha nem ez, akkor mi? A szocialista társadalom éppen szabályozott volt és mégis megbukott. Igen, mert túlszabályozott rendszer volt, merev szabályokkal, semmiféle piaci automatizmus nem működött benne. Nos az ilyen rendszer szétfeszíti kereteit. A megoldás valahol a két véglet között van. Szabályozott, visszacsatolt rendszerre van szükség. Itt a visszacsatolás az új! Egy ilyen rendszerben működnek piaci mechanizmusok is, de csak jól körülírható szegmensekben, ahol a mennyiség helyett a minőség versenyez. Ebben az irányban alkotta meg Keynes is gazdasági modelljét, ami a nyugat-európai országok szociális piacgazdasági modelljének alapjait képezi. Azonban Keynes munkája nem új, természetesen reformálni kell, az új kihívásokhoz alakítani. A rendszer nem lehet merev, vizsgálni kell a hatásokat és a megfelelő visszacsatolások révén a szükséges korrekciókat meg kell tenni.

Ha most rögtön cselekedni kell, akkor Keynes modelljét kell átvenni. Keynes modelljében az állam újra elosztó, szabályozó szerepe jelentős. A válságra adekvát lépést ad, s számos szociális problémát megszűntet vagy mérsékel. A modellt fejleszteni kell, de el kell indulni rajta. Másoknak sikerült. Nekünk is fog.

Bokros Csomag – miért NEM volt az jó megoldás? – MDF megy a levesbe … X Bokros Lajos X mdf X dávid ibolya X herényi károly

Vélemény a válságkezelésről és a Reformszövetség javaslatairól

Szeretem a magyar szólásmondásokat. Találóak és tömörek. Nagyon pontosan fogalmaznak. Amikor a Reformszövetség javaslataival ismerkedtem, akkor is eszembe jutott egy:

Az ember álláspontját az üléspontja határozza meg.

A tavaly alakult Reformszövetség tagjai az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és volt elnökei. (többek között Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke, Demján Sándor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke, Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, Lőrincze Péter a VOSZ tagja, valamint Vizi E. Szilveszter az MTA volt elnöke).

Sokat szoktam autózni. Vezetek is, utasként is sokat utazom. Tudom, hogy máshogy látom a forgalmi viszonyokat, ha a kormány mögött ülök, és máshogy, ha az anyósülésen, vagy ha a sofőr mögött. A Reformszövetség tagjai nem az alsó, hanem a felső decilisbe tartoznak, nem a legszegényebb rétegekből, hanem a legtehetősebbek közül kerültek ki. Egy perecig nem vitatom a jószándékukat, azt, hogy valóban az ország érdekét akarják. Csak ugye az üléspont.

Kell egy kis történelmi áttekintés. 1989 után megindult egy rendszerváltás. Kapitalizmust kezdtek építeni Magyarországon is. A kapitalizmus működéséhez tőkésekre van szükség. Ez a réteg, osztály a régi kapitalista országokban az eredeti tőkefelhalmozás során jött létre. Az eredeti tőkefelhalmozás nehéz folyamat, a kapitalizmus kialakulása óta így működő országokban nagyon sok ember életét követelte. Angliában felakasztottak jó néhány tízezer embert csavargásért, s aki nem akart erre a sorsa jutni, és megtehette, az kiment Amerikába. Sok európai országból követték őket azok, akik szerencsét akartak próbálni, illetőleg menekültek a nyomor elől. Ott kiirtották az őslakosság zömét, elvették a földjeiket, kincseiket, majd rabszolgákat hurcoltak be Afrikából, elég nagy „szállítási veszteséggel”.

Nálunk a rendszerváltás kapcsán nem történtek hasonlók. Más viszont történt. Az országban lévő vagyon többsége állami, közösségi tulajdon volt. Ezeket privatizálták. Sok gyárat, üzemet vettek meg külföldi befektetők, sokszor csak azért, hogy bezárják, A többi gyárat, üzemet itthoni szerencsések. Ezek többsége a rendszerváltást előkészítők és környezetükben lévők közül kerültek ki. Rendszerváltáskor a volt állami vagyon kevesek kezébe került. A dolgozók többsége a tulajdonszerzésből ki volt rekesztve. A privatizáció, az eredeti tőkefelhalmozás során megszűnt 1.000.000.- munkahely. A volt állami vállalatok legtöbbször a könyvi érték alatt cserélt gazdát, miközben a könyvi érték a közelében sem volt a tényleges értéknek, hiszen a gyárak, üzemek területe a telek nem szerepelt a nyilvántartott értékek között.

Aztán, közben jöttek az olajügyek. Lopás, csalás, sikkasztás, hatalommal való visszaélés, köz- és magánokirat hamisítással a városi legendák szerint. Mind az ügyészség által hivatalból üldözendő bűncselekmények. Perek nem lettek belőle, mert az Országgyűlés a felállított Vizsgáló bizottságának jelentését egyhangúlag titkosította. Vajh mitől volt ez a fene nagy egyetértés? Amire, sajnos, azóta sincs példa, pedig szükség volna rá egy ilyen válságos helyzetben.

Az új tőkésosztály részére juttatott százmilliárdokra rúgó munkahelyteremtő támogatások ellenére a megszűnt 1 millió munkahely helyett nem születtek új munkahelyek. Az a millió munkahely most is hiányzik.
A munkahelyek megszűnésének a költsége viszont a társadalomra, a kormányzatra, a költségvetésre hárul, hiszen a munkából kiszorult tömeget valahogy életben kellett tartani. A munkanélkülivé válók részére kifizetett végkielégítéssel, a részükre utána fizetendő munkanélküli és egyéb segéllyel, előrehozott nyugdíjjal, nyugdíjazással, az oktatási idő megnövelésére alkalmas iskolarendszer-átalakítással, rokkantnyugdíjjal az állam költségvetésében kell számolni.

Az új tőkésosztály kezdetben felvehetett államilag támogatott, kedvezményes kamatozású egzisztencia hitelt, majd az üzemeltetéshez, működéshez banki hiteleket. Amikor a felvett hiteleket nem tudták (akarták) visszafizetni, a bankok részére adtak százmilliárdokat, bankkonszolidáció címen. (Ez abból állt, hogy vállalkozóknak nem kellett visszafizetni a hitelt, a bank a hitelt „elengedi” leírja, s az elszámolt veszteséget az államtól, tőkejuttatásként megkapták. Adóforintokból, melynek többségét a társadalom széles rétegei fizették meg. Az állam nem szerzett tulajdonrészt a bankok feltőkésítésekor.) A vállalkozások, – főleg a külföldiek – a munkahelyteremtő támogatást, és e mellé adókedvezményt kaptak, azaz nem vettek részt a társadalom terheinek viselésében.

A tőke célja önmaga növelése. Az önkorlátozásra képtelen. Ezért a tőkét korlátozni kell. A tőke korlátozására két hatékony eszköz létezik. Az egyik az állam, ha erős, s nincs szereptévesztésben, a másik a szakszervezetek.
A tőke ezt tudja, ezért igyekszik küzdeni az állam és az állam erőszak-szervezetei, valamint a szakszervezetek ellen. A külföldi tőke ezért mielőtt „beáramlott” volna a volt szocialista államokba, sok esetben kikötötte, hogy az általa alapított cégnél szakszervezet nem működhet. S a rendszerváltó államok többsége ebbe belement. Magyarország ebben eminens volt, s a legtöbb Magyarországon működő magánvállalkozásnál ma sem működik szakszervezet. A rendőrséget ért sorozatos támadások pedig a kapitalizmusra felkészítetlen rendőrséget elbizonytalanították. A törvényhozás, és törvény alkalmazás az elmúlt 20 évben a dolgozók érdekeit alig védte.
A volt szocialista országok állama, így Magyarország sem tisztázta az állam által ellátandó feladatokat. A rendszerváltás ma sem zajlott le, a tőke, a külföldi és a hazai is, az államot, mint felesleges, volt szocialista csökevényt kezeli. Ezért aztán folyamatosan támadja, és követeli az állam leépítését, mint a szabad versenyt gátló fölösleges és pazarló bürokráciát, mindaddig, míg érdekei nem sérülnek.

A kapitalizmus építésében és farkastörvényeiben járatlan rendszerváltó országok állami vezetői többnyire gyenge ellenállást mutattak a tőkével szemben. Ennek következtében a piacukat túl szélesre, előnytelen feltételek mellett nyitják meg. Az EU új tagállamai – bár mezőgazdaságuk jóval kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az Unió régi államai – beleegyeznek, hogy a feltőkésített, régi országbeli, a kapitalista versenyszabályokban jártas mezőgazdasági vállalkozókkal úgy veszik fel a versenyt, hogy folyamatosan csak töredékét kapják az uniós költségvetésből, mint versenytársaik.

Az állam leépítése arra is jó, hogy a még meglévő állami tulajdonú vagyont is megszerezzék.

Van még két nagy terület, ahol nem nyert teret a tőke, az oktatás, és az egészségügy. Itt kell leépíteni a tőke szerint. Hogy az ott lévő vagyont is megszerezze. Nem azt követeli, hogy a meglévő mellé építhessen magániskolát, magánegyetemet, magánfőiskolát, magánklinikát, magánkórházat, mert azt megtehetné, hanem a meglévő helyett, azt eltulajdonítva akarja fizetőssé tenni. De ki fog itt fizetni? A dolgozók nagy része minimálbéren van bejelentve, s egy része valóban minimálbérből, vagy minimálnyugdíjból él.

Sajnos az állami tulajdonban lévő vagyon eredményes üzemeltetésére teljesen alkalmatlan embereket „sikerül” szerezni, és a vezetőknek, a managereknek versenyszférás béreket, juttatásokat és lelépéseket biztosítanak, akkor is, ha az általuk vezetett cég milliárdos veszteséget produkál folyamatosan. (Lásd MÁV, KBV, egészségügy. A Máv Cargó, melyet ugyan eladnak, de előtte 160 milliárdot tömnek bele az idei költségvetés szerint, miközben a 13. havi nyugdíj részleges megvonásával 60 milliárd forintot takarítanak meg a költségvetési egyensúlyt javítására.)

Ez a tőke számára további indok arra, hogy a még meglévő, és tulajdonképpen minden országban stratégiainak számító területeken is megkezdhessék a privatizáció követelését, és magát a privatizációt.

Vannak feladatok, melyek a legvadabb kapitalizmusban is állami feladatok. Ezek azok, melyet egyetlen tőkés vagy tőkéscsoport sem kívánt közfeladatként ellátni, de melyre a tőkének szüksége van. Ilyen az igazságszolgáltatás, a közrend fenntartása, a köznyilvántartások (ingatlan-nyilvántartás, közműnyilvántartás, születési-, házassági-, lakcím-, gépjármű-nyilvántartás) az alapfokú oktatás ( s hogy mi számít annak az a tőke igénye által meghatározott. Ma már alapfoknak számít az idegen nyelv és a számítógép ismeret is sok helyen), az alapfokú egészségügyi ellátás, a törvényalkotás, a közigazgatás. Ezek az állami feladatok pénzbe kerülnek. Ezen feladatok ellátásához pénz kell, ezeket fedezik az adókból, tehát kell egy Adóhivatal is. Az országban vannak hivatalok, ezeknek kell irányító és felügyelő szerv, s a beszedett adókkal el kell számolni, tehát kell egy államapparátus, és állami költségvetés. A költségvetést pedig egyensúlyba kell tartani. Ha többet költ az állam, mint amennyi adót beszed, a költségvetése deficites. A magyar költségvetés deficites, az állam többet költ, mint amennyi a bevétele. Ahhoz, hogy a költségvetés egyensúlyban maradhasson hiteleket kellett felvenni. Miután az ország költségvetése folyamatosan deficites a felvett hiteleket és kamatait újabb hitelek felvételével fizeti ki. A külföldi vállalatok jövedelmük után adót alig fizetnek. A hazai bérszínvonal alacsony, s hogy az állami költségvetés bevételi oldala meglegyen, a béreket terhelő adók és járulékok magasak.

Ha bankba teszem a megtakarításom, a kapott kamat után kamatadót fizetek. Ezt azzal az indokkal vezették be, hogy a tőke, a tőkejövedelem után is adózzak. Hát egyetértek a vagyonadóval, de úgy, hogy vagyonadót mindenki fizessen. Ne csak a Magyarországon élő természetes személyek, hanem minden Magyarországon lévő jogi és egyéb gazdasági társaság is. Fizessenek végre a rendszerváltás nyertesei is. A volt állami vagyon nagy része jelenleg is itthon van. De a társadalmi közteherviselésből nem veszik ki a részüket.

A Reformszövetség tagjai a társadalom felső rétegének tagjai. Az elmúlt 20 év alatt megszokták, hogy a nyereség az övék, és a társadalmi költségeket nem ők fizetik. Ez beépült a szemléletükbe, a gondolkodásukba. Javaslataikat ennek megfelelően tették meg, a közteherviselésből most sem igen kívánják kivenni a részüket, annak nagy részét a társdalom szegény rétegeivel kívánják megfizettetni. Kerül, amibe kerül.

Ha az országban lévő minden vagyon után beszedne a költségvetés csupán 1 % vagyonadót, a megrogyott költségvetés egyből többletes, szufficites lehetne, s megkezdhetné az ország a felvett hitelek tőketartozásának visszafizetését. Ha ez megtörténik, a hitelek országkockázata lecsökken, s az megmutatkozik a kamatterhekben is. Az idei költségvetésben csak a kamatteher a költségvetési törvény előrejelzése szerint 1209 milliárd forint. Ha csak harmadával sikerülne csökkenteni, az is 400 milliárd megtakarítás volna.

Tudom, hogy a kormány mögötti ülésben máshogy lehet felmérni a helyzetet. De azt is tudom, hogy ütközéskor az anyósülésen ülni a legveszélyesebb. Nem te kormányzol, de te vagy a legnagyobb veszélyben a baleseti statisztikák szerint. S a dolgozók és a nyugdíjasok most itt ülnek.

A Magyar Szociális Fórum állásfoglalása a pénzügyi válságról

Poroszkál a Pannon Puma

Figyelemmel kísérve az elmúlt hetek fejleményeit, valamint számot vetve az elmúlt 18 év történéseivel, elérkezettnek láttuk az időt, hogy hangot adjunk a szerintünk immár képviseletét vesztett baloldal, az úgynevezett „kisemberek” véleményének.

18 éve halljuk minden aktuálisan hatalmon lévő párttól, hogy Magyarországon nincs pénz.

Ezzel kapcsolatosan vessünk össze néhány számot:

Az államadósság 1990-ben 1.386 Mrd Ft volt, 2008-ban ez 15.979 Mrd Ft, ami több, mint tízszeres növekedés. Ezt sikerült elérnünk 18 év alatt úgy, hogy közben az állami vagyon több, mint 2/3-a – közel 26.000 Mrd Ft – tűnt el, került magánkézbe. Mindeközben másról sem hallott az egyszerű állampolgár, mint a reformok szükségességéről, a mindig csak 1-2 évre ígért nadrágszíjhúzásról.

Figyelemre méltó az a kitartás, mellyel a teljes politikai elit, a közgazdászok krémje, a pénzügyi szakemberek serege – egy-két kivétellel – fújja lassan 2 évtizede a neoliberális mantrát a piac mindenhatóságáról, az állam szerepének csökkentéséről. Vajon mekkora válság, milyen gazdasági mutatók kellenek ahhoz, hogy kinyissák végre a szemüket, kilépjenek elefántcsonttornyaikból, és észrevegyék, hogy nemcsak nálunk, de világszinten is csődöt mondott ez a gazdaságfilozófia?

Óriási e tekintetben a média felelőssége is, hiszen néhány kivételtől eltekintve kiválóan alájátszik a neoliberális kórusnak.

Hová tűnik el a pénz? Ez a kérdés foglalkoztatja az átlagembert. Van erre válasz, elég, ha megnézünk néhány adatot:

2002. óta jelenik meg a 100 leggazdagabb magyar listája. Ezek szerint összvagyonuk 2002-ben 630 Mrd Ft volt, ez a szám mára elérte a 2.200 Mrd Ft-ot. A növekedés imponáló, 1570 Mrd Ft 6 év alatt.
Mára összes költségvetési bevétel 33 %-át a multinacionális cégek, 66 %-át a kis- és középvállalkozások adják, miközben a multik kezében van a termelőeszközök 75 %-a és a kkv-k 2 %-os adókedvezményével szemben 55 %-os adókedvezményben részesülnek.

Csak két kiragadott példa: a MOL adózás utáni nyeresége 250 Mrd Ft, ugyanez az OTP esetében 61 Mrd Ft. Biztos, hogy szükség van ekkora haszonra?

E néhány adat ismeretében vajon kiben nem merül fel a kérdés: nem kellene ezekhez a forrásokhoz is hozzányúlni? Mire hivatkozva támogathat egy politikus például egykulcsos adót? Talán a szolidaritásra? Mi akadálya lehet például a luxuscikkek forgalmi adója maximálásának, vagy a vagyonadónak? Talán, mert ezeket nem az átlagos jövedelmű lakosság fizetné?

Vagy gondoljunk a számtalan átgondolatlan beruházásra, felesleges kiadásra: a tucat számra épített aquaparkoktól, a kukoricaföldön, alagúttal átvezetett autópályán, a felesleges völgyhídon át, a nem tudni mennyibe kerülő 4-es metróig, a kormányzati negyedig, a minisztériumi háttérintézmények több tízmilliós tanulmányain át, a milliós reklámkampányokig, a közszférában dolgozók többmilliós havi fizetésétől a hatalmas végkielégítésekig. A sor sajnos végtelen.

Ezek tükrében több, mint felháborító, a kisemberek nyakába varrni 18 év hibáinak, sőt bűneinek ódiumát. Még inkább felháborító, hogy ezt egy – a politikába újabban egyre többször beavatkozó – milliárdosokból és milliós havi fizetésekkel bíró bankárokból álló csapat követeli.
Azonnal érkezik a válasz: demagógia!

De vajon a pártoknak nem a választók érdekeit kellene képviselni, akkor is, ha ez nem túl kifizetődő?
Az elmúlt 18 év bebizonyította, hogy ez a politikai garnitúra képtelen változtatni. Véleményünk szerint csak egy dolog hozhat megoldást: a listás választás megszüntetése.

Ebben az esetben azonnal csökkenne a parlament létszáma és a képviselők kénytelenek lennének körzetük lakosságának érdekét pártjuk érdekeinél előbbre helyezni, hiszen a számon kérhetőség kézzelfoghatóvá válna.
Véleményünk szerint más megoldás elképzelhetetlen, mert ez a politikai elit megmutatta, hogy fontosabb számára saját pártja, mint az ország érdeke. A pártok önkorlátozására számítani pedig több, mint illúzió.

2009. Március 06. / 01.11
HÍREK ITTHONRÓL

postaimre.com – ról átvett tartalom

Miért játszik rá az ország vezetése a polgárháborúra? – Amit látunk,
csupán ?színház??

2009. Február 24., Kedd, 18:00:00

*?Nem tudom, ki mennyire van tisztában ezekkel a dolgokkal, konkrét,
egyértelmű, 100 százalékos megcáfolhatatlan bizonyíték nincs rá, de
leírom azoknak, akik nem hallottak még róla, hogy VÉLHETŐEN mire megy ki
ez az egész: magyarok és cigányok összeugrasztása, polgárháborús helyzet
szítása *

Rátérve a lényegre, a dolgok mozgatórugójára (és itt nagyon kéretik nem
abbahagyni az olvasást egy legyintéssel!): van egy ország, úgy hívják
Izrael. Izrael a Közel-Keleten található, mint tudjuk, szomszédjaik
pedig arabok. A két kultúra nagyon ?üti? egymást, teljesen különbözőek,
és ez komoly feszültségeket szül. Ám önmagában ez nem eredményezne olyan
háborús helyzetet, mint amit ma láthatunk ott. A helyzet oka az, hogy
Izrael állam 1948-ban alakult meg a palesztin nép földjén, ahol addig
palesztinok éltek, zsidók csak elenyésző számban. Az állam megalakulása
azt eredményezte, hogy az addig országgal nem rendelkező zsidók
Palesztinába vándoroltak, és számuk ugrásszerűen megnőtt. A miértre, és
hogyanra most nem térnék ki, mert ez az írás nem erről szól. Lényeg a
lényeg: a palesztinok kitaszítottak lettek saját otthonukban. Ugyanolyan
ez, mintha pl. Magyarországra széles nemzetközi segítséggel
bantu-négerek milliói települnének be, és kikiáltanák az Európai Bantu
Köztársaságot, magasról téve az őslakos magyarok jogaira. Összességében
ez az a plusz, ami kiváltó oka – a nagyfokú kulturális különbözőség
mellett – a Közel-keleti terrornak, háborús helyzetnek, a zsidó és az
arab világ szembenállásának. Ez a folyamatos hadban állás semelyik
félnek sem jó, és a palesztinok érthető okokból sohasem fogják feladni
hazájukat, a zsidók pedig rájöttek, hogy soha nem fognak tudni végleg
elbánni az összetartó, temperamentumos palesztinokkal. És itt jön képbe
Magyarország? Magyarország Közép-Európai ország, lakóitól külsőleg a
zsidók nem különböznek, emellett a magyar nép nem olyan természetű, mint
a palesztin, sokkal higgadtabb, nyugodtabb, és ami fontos: befogadóbb.
Magyarországon a kis családok a jellemzőek (legalábbis a magyarság
köreiben), és az emberek közt nincs, vagy csak kis összetartás van.
Magyarországon él a legtöbb zsidó Közép-Európában, számukat 80-200
000-re becsülik. Túlnyomó többségük Budapesten él. Magyarország
rendkívül nagy földalatti édesvízi készlettel rendelkezik, amely a
jövőbeni vízhiány miatt – egyöntetű vélekedés szerint – háborúk
kitörésének lehet az oka, csakúgy, mint ma történik ez az olajjal; és
nem utolsó sorban remek termőföldekkel rendelkezik, mely – normálisan
kihasználva – az ország népességének legalább a négyszeresét is el tudná
látni mezőgazdasági termékekkel. Mindezt figyelembe véve Magyarország
igencsak ideálisnak tekinthető a zsidók számára. Ugyanis erről van szó,
Magyarországot választhatták új otthonuknak, Magyarország lesz az új
Izrael, ha rajtuk múlik.. A magyarok pedig ?palesztinok? a saját
hazájukban. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon itt Simon Peresz
izraeli államfő elszólása: ?manapság gyarmatok létesítése és hadsereg
bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani? Felvásároljuk
Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot!? Amint vélhetően mindenki
tudja, a zsidók nem a szegénységükről híresek, hanem éppen ellenkezőleg:
hatalmas vagyonokkal és kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, a kezük
úgyszólván elér bárhová. A zsidók uralják a médiát és a politikát (meg
sok mást is, de a cikk tárgyával kapcsolatban ez a lényeges). Nem
véletlen volt az, hogy a médiumok egyszerűen nem hozták le a hírt,
miszerint izraeli állampolgárok felvásárolják Magyarországot. A zsidó
identitás érdekes dolog, azonban leegyszerűsítve a dolgot, náluk nem is
annyira a nacionalizmus, a nemzeti büszkeség dívik, hanem a hatalomvágy,
a pénz iránti sóvárgás, pénzéhség. Jól mutatja mindezt az, hogy a zsidó
emberek rendre magyarosítják a nevüket, ráadásul jól csengő, nemesi
nevekre (pl. Andrássy, stb.). Számukra kevésbé fontos a nemzet, az
identitás (bár mint mindenhol, itt is akad kivétel), nekik mindegy
milyen nyelven beszélnek, ők egyszerűen nem lojálisak ahhoz az országhoz
ahova születtek, és ez komoly veszélyeket rejt magában. Számukra a
legfontosabb dolog, mint már említve volt, a profit, a pénz, a hatalom,
mindegy milyen úton elérve? Politikailag nagyrészt az SZDSZ nevű pártba
tömörül a zsidóság, szavazóik nagy része szintén közülük kerül ki. Mi
sem mutatja ezt jobban, mint az SZDSZ szereplésének megoszlása:
Budapesten igazi hatalomnak számít az SZDSZ – mint már említve volt, a
zsidóság nagy része ott él -, rendszeresen jól szerepel, ezzel szemben
vidéken alapszervezettel is alig rendelkezik a párt, és bőven 1 százalék
alatt szerepel a választások alkalmával. Az SZDSZ liberális pártnak
nevezi magát, valójában azonban az izraeli betelepülést készíti elő
ténykedésével, még ha ez merész, vakmerő állításnak is tűnik. Sajnos
azonban nem az, csak nézzük meg, kikért kardoskodik a párt: a
cigányokért. Az SZDSZ-hez kötődik a ?megélhetési bűnözés? bevezetése. Ez
gyakorlatilag engedély az ilyenre amúgy is fogékony cigányoknak a
szabadrablásra. Valószínűleg ezt már jól tudja az egyszerű ember is,
ugyanis tapasztalta sokuk; arról van szó, hogy 20 000 Ft-ig nincs
értelme feljelenteni a lopás elkövetőjét, mivel az addig az értékig csak
szabálysértési eljárást von maga után. Ám még. ha sikerre is viszi
valaki azt (a cigányok részéről rögtön beinduló fenyegetőzések, valamint
az engedékeny bíróságok ellenére is), a kiszabott bírságot egyszerűen
nem lehet behajtani a cigány családokon azon egyszerű oknál fogva, hogy
a segélyekből nem lehetséges levonni pénzt. Márpedig a cigány családok
nagyrészt rendre erre az életmódra rendezkedtek be. Remekül meg lehet
élni belőle: a magas gyermekáldás miatt eleve többszázezer forintos
segélyekben részesülnek a cigánycsaládok, ezt még rendre lopásokkal,
rablásokkal egészítik ki (újfent ?megélhetési bűnözés?, ugyebár).
Ráadásul Magyarországon a büntethetőség határát – 14 év – sem sikerült
lejjebb szállítani, ami egyenesen Kánaán a kiskorú cigánygyerekek
számára, akik ezt tudatosan és kegyetlenül kihasználják, az állam pedig
ily módon tehetetlen. Mindez egy igen gyanús eljárásmód, melyen a
politikusok nem hajlandóak változtatni, még csak vitatkozni se róla, a
kérdés felvetése pedig a rasszizmus bélyegének az emberre való rásütését
vonja maga után, akkor is, ha a tervezetben szó sincs romákról. Pedig
nagyon egyszerűen meg lehetne oldani: 3 gyermek után nem segély, hanem
kereset utáni adókedvezmény – vagy mentesség – járna. A büntethetőség
korhatárának csökkentését és a 3 gyerek után járó segély helyetti
adókedvezmény bevezetését csak egyetlen párt merte felvetni, mi több
népszavazásra bocsátani (más kérdés, hogy az OVB formai hibákra
hivatkozva, szintén gyanús módon elutasította őket): ez a párt a Jobbik
nemzeti radikális párt. Emellett a segélyeket nem pénzben, hanem
élelmiszerben, tűzifában stb. kellene kiosztani. Mert jelenleg
alkoholra, drogra, prostikra, játékgépezésre költi a pénzt az egyszerű
cigány családfő. Ez sok helyen bevett gyakorlat, ahol magasabb a
segélyezettek száma, sőt büntetendő, és megvonható a segély az
ilyesfajta költekezés esetén nem egy helyen. Ám politikusainknál ez sem
merül fel. Gyakori vélekedés az, hogy egyfajta háttérhatalom irányítja
az országot, alakítja az eseményeket, láthatatlan hatalom ez, amit pedig
látunk, az ?színház?? Miközben egyre növekszik és durvul a cigány
erőszak, bűnözés, zajlik a rendőrség szisztematikus leépítése, újabban
pedig a cigányoknak érettségi sem kell a rendőrségi felvételhez.
Hangsúlyozandó: a cigányoknak. Igen, rassz alapján. Mindemellett, ha egy
rendőr munkáját végezve intézkedni próbál egy bűnelkövető cigány ellen,
szinte biztos, hogy felmerül a rasszizmus kérdése.

Posta Imre

A cigányok nagyon jól tudják ezt, és képesek a fejüket a falba, asztal
sarkába beleverni, majd pedig rendőri erőszakra hivatkozva feljelentést
tenni. Ebben partnerek nekik a jogvédőik, a kisebbségi ombudsman, sőt
gyakran az ügyészség is, és valószínűleg rosszul jön ki belőle a
szerencsétlen rendőr. Így aztán, néhány ilyen esetből tanulva a rendőrök
sok esetben egyszerűen nem hajlandóak intézkedni kisebbséggel szemben,
vagy csak látszatintézkedést tesznek. Ez az egész szisztéma a felsőbb
körökből származik, a rendőrséget átszövi a politika, a rendőri vezetők
gyakran az MSZP-SZDSZ holdudvarához tartoznak, ?nekik dolgoznak?, persze
nem buzgó baloldaliságuk, vagy meggyőződéses liberalizmusuk miatt, hanem
- vélhetően – anyagi okok állnak a háttérben. Mint tudjuk, a zsidók nagy
tőkével rendelkeznek, kezük bármeddig elér. Ha pedig nem is ilyen
lelkületű, vagy nem megvesztegethető a rendőri vezető, akkor is vannak
még módozatok viselkedésének megváltoztatására? A kisrendőr sem tud mit
tenni: családja van, nem ellenkezhet, mert nem akar állás nélkül
maradni, az 1-2 gyermekes családok nagyon kevés segélyben részesülnének,
és emellé arcátlan módon lopni nincs gusztusa a rendőrnek. Így marad a
gyakran hallott kijelentés: ?én csak parancsot teljesítek?. A cigány
bűnözéssel kapcsolatban elmondható, hogy a média szintén vaskosan benne
van annak elkendőzésében; mint már említve volt, óriási a zsidó befolyás
a médiában. Vegyük csak a mindenki számára egyre nyilvánvalóbbá váló
tényt, miszerint a média igencsak adja a lovat a bűnöző cigányság alá,
ugyanis a bűntényeknél nagyon ritka az, ha megemlítik, hogy cigány volt
az elkövető. Újabban már az ?az elkövető és népes rokonsága? – amelyből
a többségnek azonnal leesik az etnikai hovatartozás – szófordulat is
vita tárgya, miszerint előítéleteket szül. Ezzel szemben, ha cigány az
áldozat, akkor rögtön beindul a gépezet, alapeset az, hogy megemlítik az
áldozat etnikai hovatartozását, majd pedig kihegyezik a történetet
rasszista támadásnak. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy meg kell küzdeni
azért, be kell bizonyítani, hogy NEM rasszista volt a támadás. És nem ám
fordítva. Ilyenkor az SZDSZ-es cigány képviselők beindulnak, a
legnagyobb médiumoknak adnak nyilatkozatokat az elharapódzó
magyarországi nácizmusról. Így történt ez a nagycsécsi molotov-koktélos
támadás után is, Mohácsi Viktória, cigány származású SZDSZ-es
EP-képviselőnk reflexszerűen adta a nyilatkozatot a BBC-nek, odamondva
még, hogy az utóbbi időkben 20 ilyen eset történt, persze azt nem
megemlítve, hogy az áldozatok közt magyarok is voltak, valamint, hogy
rendre cigányok voltak az elkövetők. Azóta a nagycsécsi esetről is
kiderült, hogy alvilági leszámolás volt, a piac újra felosztásáért megy
a harc az uzsorások közt. Természetesen helyreigazítás a BBC-n nem
történt, bocsánatkérés az EP-képviselőnő részéről pláne nem. Említésre
méltó még a közelmúltban történt kiskunlacházi eset. Egy helyi, 14 éves
lányt megerőszakoltak, majd meggyilkoltak. Óriási felháborodás
kerekedett, az indulatok kezdtek elszabadulni; a helyiek hat cigány
embert (köztük fiatalokat is) gyanúsítottak.. A kiskunlacházi
polgármester tüntetést szervezett, kimondatlanul, de a cigány erőszak
ellen. A tüntetésre a 9000-es nagyközségben 6000-en, más források
szerint több mint 3000-en gyűltek össze. (A balliberális média
helyenként ?mintegy ezer fő?-ről beszélt?) Sietve hozzá tette, hogy több
száz gárdista és Gój Motoros vett részt rajta, ezzel mintegy sugallva,
hogy mindössze néhányszáz helybéli gyűlt össze. Miközben országosan is
elterjedt a híre a 6 cigány gyanúsításának (az internet segítségével), a
parlamentben az egyik MSZP-s képviselő arról beszélt, hogy ?elég volt,
nem tűrhetjük tovább, rettegnek a ROMÁK, emiatt megerősített rendőri
védelmet fognak kapni?. A kiskunlacházi polgármester felismerte, hogy a
háttérben az áll, hogy van egy teória, miszerint Magyarországon a
cigányok rettegnek a náciktól, és ezt mindenképpen le akarják
erőszakolni az emberek torkán. Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy
valójában a magyarok rettegnek a cigányoktól. A média annyira elkendőzi
az egész problémakört, hogy képes azon vitatkozni, hogy létezik-e
cigánybűnözés? És a kifejezés rasszista-e? Miközben fiatalkorú bűnözést,
fehérgalléros bűnözést, ukrán maffiát emlegetnek, a cigánybűnözést
tagadják. Aki ilyet mond, arra rá lesz húzva a rasszista jelző.
Visszatérve az izraeli bevándorlásos témára, ez az egész eddig leírt
jelenség egyenes út a magyar-cigány polgárháborúhoz. És hogy ez miért jó
a zsidóknak? Nagyon egyszerű: egy polgárháború nagy elszegényedéssel
jár, minden elértéktelenedik, az emberek rákényszerülnek értékeik
eladására. Egy széthullott, polgárháború sújtotta ország a legkönnyebb
préda a gazdag zsidóknak, és mindemellett háborús helyzetben rendkívüli
törvényeket is be lehet vezetni. Ez az oka a várható magyar-cigány
polgárháborúnak, amelyet a háttérből kezüket dörzsölve zsidók szítanak.
Ha a nagy áldozatszám után a háború lecsengett, a zsidók legálisan
áramlanak majd be, egy megfogyatkozott népességű, végletekig legyengült,
de csodás adottságokkal rendelkező országba. Ők viszont már nem fogják
támogatni a romákat, bánásmódjuk valószínűleg a palesztinokkal
szembenihez lesz hasonló. Mindezen dolgok a közeljövőben, de nem néhány
év múlva történhetnek. Okai ennek a népesség megoszlásban keresendők.
Jelenleg Magyarország népességének mintegy 10 százaléka cigány. A
fiatalkorú népességet tekintve azonban sokkal rosszabb a helyzet, egyes
felmérések szerint a 8 éven aluliak fele már cigány származású,
országosan. A sokkal inkább cigányok lakta területeken pedig (pl.
Borsod) még rosszabb a helyzet, egy felmérés szerint Miskolcon 40
újszülöttből 33 cigány? Ennek fényében az izraeli betelepülés akkor
kezdődhet el, ha ezek a gyerekek ?beértek?, ugyanis ekkor a felnőtt korú
lakosságnak már nagyon nagy része lesz cigány, ők lesznek a többség. És
bár az össznépességen belül még mindig a magyarok lesznek többségben,
azonban ez csak statisztika, a többség az öregkorú magyarok nagy
számának lesz köszönhető. Mindeközben a magyar fiatalok a katasztrofális
helyzet miatt mind nagyobb és nagyobb számban fognak kivándorolni, ami
még jobban rontani fogja az ország és a magyarság helyzetét, még inkább
elősegíti az elcigányosodást. Így tehát a polgárháború, nagyfokú
kivándorlás, a média általi elbutítás, valamint az alacsony születésszám
miatt igencsak megfogyatkozott és megroppant magyarság már képtelen lesz
bármit is tenni a zsidóság betelepülése ellen. Az új állam (ami papíron
persze még mindig Magyarország lenne) nemzetiségi megoszlása a
mostanihoz képest döbbenetes képet festene (bár csak fiktív példa): 4-5
millió magyar (ráadásul elöregedett nemzetiség), 2-3 millió cigány, és a
majdani kb. 200-300 000 zsidóhoz települnének be az újabb zsidók. Persze
ne képzeljük azt, hogy majd serege élén fehér lovon bevonul az izraeli
államfő, és kitűzi a Parlament tetejére a Dávid-csillagos izraeli
lobogót, majd pedig kikiáltja az Új Izraeli Köztársaságot. Nem, a zsidók
nem játszanak nyílt lapokkal. Mint az elején elhangzott: a zsidóknak nem
nemzetállam kell, számukra kevésbé fontos a nép, a nemzet, a
nacionalizmus, nekik élettér kell, hatalom, minél nagyobb lehetőségek
pénzszerzésre, profitálásra. És mindezt lehetőleg nyugodt körülmények
közt. A cigányság már nem fog problémát jelenteni, ugyanis az izraeliek
nem fognak habozni a cigányokkal szembeni fellépéssel. Bár a cigányokra
jellemző a nagyon agresszív viselkedésmód, ám ha megmutatják nekik, hogy
?hol a helyük? és ?ki az úr a háznál?, akkor egyértelműen
meghunyászkodnak, és élnek inkább a maguk zárt, szinte törzsi világában.
Jó példa erre a szlovákiai cigánylázadás leverése. Pedig az még igencsak
kíméletes volt a zsidók palesztinokkal szembeni jelenlegi fellépéseihez
viszonyítva.
Összefoglalva tehát a dolgokat:
1. Izrael, a zsidók jelenlegi hazája ?kényelmetlenné? vált a zsidók
számára, az arabokkal, palesztinokkal való folyamatos háborúzás miatt.
2. Magyarország ideális, mint új haza, mivel nagy földalatti édesvízi
készlettel rendelkezik, népe barátságosabb, befogadóbb, sokkal kevésbé
agresszív, és nincsenek tőlük idegen arab államokkal körülvéve.
3. A Magyarországra való betelepülés egyfajta modern honfoglalás;
felvásárlásokkal történik, az egész a háttérből lesz irányított.
4. A felvásárlások jelenleg is folynak, azonban a politikát, médiát,
rendfenntartó erőket uraló és azokat tönkretevő zsidók magyar-cigány
polgárháborút szítanak, amiből ők jönnének ki jól – nevető harmadikként.
Ekkor teremtődne meg nekik csak igazán az esély a betelepülésre.
A felvázolt jövőkép csak, mint lehetőség merül fel, semmi sem biztos, ha
valaki hülyeségnek tartja, nyugodtan nevessen rajta, hátha az idő a
kételkedőket igazolja. Azonban mindenkinek joga van tisztán látni és
elgondolkodni, mindezt megvitatni, és ha még egyértelműbben, a felvázolt
szerint alakulnak a dolgok, akkor lássa át, hogy mire megy ki a játék,
és tudja hova szavazzon (ennyi jogunk még van). Ne a zsidók uralta média
sugallataira hallgasson, miszerint ?Fidesz vagy MSZP? MDF vagy SZDSZ??.
A nemzeti radikális oldal (Jobbik, Magyar Gárda) a médiában csak és
kizárólag a rossz oldaláról mutatkozhat (azt is irtózatosan felnagyítva,
eltúlozva, nem egyszer hazugságokon alapuló állítások, rágalmak
hangzanak el róluk). Ez az egyetlen lehetőség, amitől még tartanak, ez
az oldal az, ami felkavarhatja az állóvizet a politikában, és hatására
fejek hullhatnak (persze nem szó szerint). Mindenki jól gondolja meg,
hova teszi az X-et. Végszóként pedig álljon itt az, hogy bár ez az írás
a népekre nézve általánosító volt, mindig van kivétel. A zsidók sem mind
rosszak, és a cigányok sem. Azonban a helyzet fintora az, hogy ezek a
kivételek is nagyon rosszul fognak járni. A népharag utolérheti a
dolgos, két gyerekes, csendes cigányembert is. A sarki zöldségárus
Goldstein Irma néni pedig szintén nem tehet a dolgokról, ő is ember, és
megvezethető, így a média által folyamatosan sulykolt-sugallt náci
veszélyt szinte a bőrén érzi, és féli azt a napot, amikor
csuklyás-bakancsos, kopasz nácik jönnek majd érte, és elszámolnak vele,
pusztán azért, mert zsidó származású? Ismétlem: amit látunk, csupán
?színház?.?

Posta Imre

Forrás: www.postaimre.com

Remek cikk!hirdetni kellene korlevelekben,biztos
vagyok benne hogy nem tul sokan ovassak…en is csak veletlenul
bukkantam ra…