Reakció WP

Trianon és a zsidók

1961-ben hangzott el a Willard Hotelban ,Washington D.C-ben. Az előadója Benjamin Freedman.

Az okot egy rögtönzött beszéd fedi fel mely 1961-ben hangzott el a Willard Hotelban ,Washington D.C-ben. Az előadója Benjamin Freedman. Benjamin Freedman 1890-ben született, sikeres zsidó üzletember volt New York City-ben, egyik igazgató tulajdonosa volt a Woodbury Szappangyárnak. Freedman a zsidó szervezetek legmagasabb szintjein volt ismerős, személyesen ismerte Bernard Baruchot, Samuel Untermyert, Woodrow Wilsont, Franklin Rooseveltet, Joseph Kennedyt, és John F.Kennedyt, és korunk sok mozgatóját.

Benjamin Freedman beszéde:

1914 nyarán kitört az első világháború. A háborúban az egyik oldalon Nagybritannia, Franciaország és Oroszország állt. A másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország.

Két év alatt Németország megnyerte a háborút, nemcsak névlegesen, de ténylegesen. A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, elsöpörték a hajókat az Atlanti Óceánról. Nagybritannia katonáinak nem volt lőszere, élelmiszertartaléka – az éhhalál várt rájuk. A francia hadseregben akkor zendülés volt. A franciák 600 000 embert vesztettek el a Verduni csatában a Somme mellett. Az orosz hadsereg katonái sorozatosan szöktek el a frontról, nem akartak többet háborúzni, nem szerették a cárt. Az olasz hadsereg összeomlott.

Német földön egy lövedék sem repült el. Egy ellenséges katona sem lépte át a német határt. És mégis Németország békét ajánlott Angliának. Olyan békefeltételeket ajánlottak Angliának, amelyet az ügyvédek “status quo ante basis”-nak neveznek. Ez azt jelenti: “hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború előtt volt”. Anglia 1916 nyarán ezt komolyan megfontolta. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkűen fölajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt.

Amíg ez zajlott, a németországi cionisták, akik a Keleteurópai cionistákat képviselték, a brit háborús kormánytanácshoz mentek, és azt mondták: “Nézzenek ide. Önök meg tudják még nyerni ezt a háborút. Nem kell, hogy föladják. Nem kell elfogadni a német békeajánlatot. Meg tudják nyerni a háborút, ha az Egyesült Államok az önök szövetségeseként beszáll a háborúba. Garantáljuk önöknek, hogy az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként háborúba visszük, ha önök megígérik nekünk Palesztínát a háború megnyerése után”.

Röviddel ezután az Egyesült Államok, amely szinte teljesen németbarát volt, belépett Britannia szövetségeseként a háborúba.

Az Egyesült Államokban az újságokat zsidók irányították, a bankárok zsidók voltak, minden média és tömegkommunikáció zsidó irányítás alatt volt. A zsidók pedig németbarátok voltak. Azért voltak németbarátok, mert sokan Németországból jöttek, és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt és nem akarták, hogy Oroszország megnyerje a háborút. Ezek a német- zsidó bankárok, mint Kuhn-Loeb és más nagy bankok az Egyesült Államokban elutasították hogy Franciaországot vagy Angliát támogassák akár csak egy dollár erejéig is. Azt mondták: “Ameddig Franciaország és Anglia Oroszország szövetségese, egy centet sem”. De öntötték a pénzt Németországba, harcoltak Németországgal Oroszország ellen, próbálták a cári rendszert megdönteni.

De ezután minden megváltozott, mint amikor egy forgalomirányító lámpa pirosról zöldre kapcsol. Ugyanazok az újságok, amelyek azelőtt németbarátok voltak és arról írtak, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagybritannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen úgy találták, hogy a németek nem jók. Gazemberek. Hunok. Vöröskeresztes nővéreket lőnek le. Csecsemők kezeit vágják le. Nem jók. .

A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz, ezt mondva: “Menj, dolgozd meg Wilson elnököt. Megkapjuk Angliától,amit akarunk. Most dolgozd meg te Wilson elnököt, hogy az Egyesült Államok hadba lépjen”.

Röviddel azután Wilson hadat üzent Németországnak. Így lépett az Egyesült Államok be a háborúba.

Az Egyesült Államok szétmorzsolta Németországot. Amikor a háborúnak vége lett, és a németek elmentek a párizsi békekonferenciára 1919-ben, ott 117 zsidó volt, akik a zsidókat képviselték, vezetőjük Bernard Baruch volt. Mi történt ott? A zsidók azon a békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot és Európát, azt mondták: ‘És mi van a nekünk megígért Palesztínával?’.

A németek akkor értették meg, miért lépett be az Egyesült Államok a háborúba, és akkor értették meg, hogy mire ment ki a játék.

A németek szenvedtek a hatalmas jóvátételi fizetések súlya alatt, amelyet rájuk kényszerítettek, mert a cionisták minden áron Palesztínát akarták.

A németek ezt természetesen rossz néven vették. Addig a zsidóknak jobb dolguk volt Németországban, mint bárhol máshol a világon. 1905-ben, amikor az első kommunista forradalom Oroszországban megbukott, és a zsidóknak menekülniük kellett Oroszországból, mind Németországba ment. És Németország menedéket adott nekik, és nagyon tisztességesen bántak velük. Ők pedig eladták Németországot, mert Palesztínára vágytak mint egy úgynevezett zsidó központra.

Ezek után a németek diszkriminálták őket ahol csak tudták. Elkerülték őket.

Egy idő múlva a világ zsidói Amszterdamban találkoztak. 1933 júliusában a világ minden országából jöttek zsidók erre a konferenciára. Azt mondták Németországnak: “Kidobjátok Hitlert és minden zsidót visszavesztek előző állásába attól függetlenül, hogy kommunista-e. Így nem bánhattok velünk. Mi, a világ zsidói ultimátumot adunk nektek”. Elképzelhetik, hogy mit mondtak nekik a németek. És mit tettek a zsidók?

1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a zsidók amszterdami világkonferenciájának, a konferenciát feloszlatták és Samuel Untermyer úr, aki az amerikai küldöttség vezetője és az egész konferencia elnöke volt, visszajött az Egyesült Államokba és egy országos rádióbeszédet tartott, amelynek a következő volt a lényege: “A világ zsidói most Szent Háborút üzennek Németországnak. Szent harcba lépünk a németek ellen. A megadásukig éheztetjük őket. Világszerte bojkottot hívunk föl ellenük. Ez tönkre fogja tenni őket, mert függőben vanak exportüzletüktől.”

Németország élelmiszerfogyasztásának kétharmadát importáni kellett és ez csak exportáruk ellenében volt megtehető. Így ha Németország nem tudott exportálni, éhen halt. Nem volt több élelme, mint ami a lakosság egyharmadának elég volt.

A világ zsidói Németország ellen hirdettek bojkottot, és az olyan hatásos volt, hogy a világ egyetlen üzletében sem lehetett egy tárgyat sem találni, amelyen a “made in Germany” felirat lett volna. A Woolworth áruházak egyik vezetője azt mondta, hogy millió dollár értékű porcellánedényeket és evőeszközöket kellett a folyóba dobniuk, mert ha valaki csak egy tárgyat talált, amelyen a “made in Germany” felirat volt, akkor őrők álltak az üzlet elé “Hitler” és “gyilkos” táblákkal és hasonlókkal. Egy Macy nevű cégnél, amely egy Strauss nevű zsidó család tulajdona, női harisnyát találtak Chemnitzből, amelyen a “made in Germany” felirat volt. Ezek pamutharisnyák voltak, és már legalább húsz éve voltak ott. A Macy’s-t bojkottálták, emberek százai vonultak az üzlet előtt “Hitleristák” , “gyilkosok” és hasonló táblákkal.

Természetesen a németek azt mondták: “kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk és kidobják embereinket a munkahelyükről, és iparunkat megállítják? Kik azok akik ezt teszik velünk?”.

Ezután horogkereszteket festettek a zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja pénzét annak a zsidó tulajdonosnak, aki a bojkott része volt, melynek célja a németek éhenhalása vagy maguk feladása a zsidóknak, akik meg akarták szabni, hogy ki legyen a miniszterelnökük vagy kancellárjuk?

1938-ban egy fiatal lengyel zsidó a Párizsi német követségen lelőtt egy német hivatalnokot. Ezután a németek durvábbak lettek a Németországban élő zsidókkal szemben, akkor már kirakatokat törtek be és utcai harcok is voltak és hasonló dolgok.

Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzés volt, az az volt, hogy az első világháborúért és a bojkottért a zsidók voltak a felelősek.

Nem vallási érzésről volt szó. Nem volt ellenérzés a zsidókkal szemben a vallásuk miatt. Politikai érzések voltak. Gazdaságiak. Senki sem törődött azzal Németországban, hogy egy zsidó hazament, lehúzta a redőnyt és utána “Shema Yisroel”-t vagy “Mi Atyánk”-ot mondott-e. A Németországban kifejlődött érzésnek egy dologhoz volt köze: A németek a zsidókat tartották felelősnek elsöprő vereségükért.

Milyen hatással volt ez Magyarországra?

A trianoni békeszerződés

* Románia megkapta Erdélyt, a Tiszántúl keleti szegélyét és a Bánság keleti felét.
* Az új délszláv állam Horvátországon és Szlavónián kívül megkapta a Bánság nyugati felét, Bácska nagy részét és a Muravidéket.
* Csehszlovákia megkapta Kárpátalját és a Felvidéket.
* A békekonferencián elszakítottak a döntően magyar lakta területeket is, közülük olyanokat is, amelyek közbeékelt nemzetiségi szigetek nélkül közvetlenül kapcsolódtak az ország magyar részéhez (pl. Szatmárnémeti, Nagyvárad és Arad vidéke, Szabadka környéke,
Csallóköz, Kassától délre eső felvidéki részek.
* Magyarország területe 282 000 négyzetkilométerről 93 000-re zsugorodott, lakóinak száma 18, 2 millióról 7,6 millióra csökkent.
* A már említett Románia, délszláv állam és Csehszlovákia mellett Ausztria, Olaszország (Fiume) és Lengyelország (Szepesség) is részesedett a történelmi Magyarországból.
* Az elcsatolt területek 10, 6 millió lakosából 3,2 millió volt magyar.
* Katonai, hajózási, repülési rendszabályok, korlátozások.
* Jóvátétel fizetésre kötelezték Magyarországot (zárolják az ország vagyonát).
* A baranyai háromszög átadása kisebb fegyveres konfliktusba torkollik (szerbek nem akarják átadni, csak kemény antant nyomásra sikerül a magyaroknak visszakapni).
* Az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi területek átadását időlegesen Prónay tiszti különítményeseinek fellépése akadályozza meg (ekkor határoznak a Sopron és környéke referendumáról, magyar kézen marad).
Sopron környéki rendezés jól mutatta, hogyan lehetett volna etnikailag elfogadhatóbb határrendezést véghezvinni (legstabilabb országhatár az ausztriai lesz, semmilyen revíziós törekvés nem hangzik el ezzel kapcsolatban).

Kik a zsidók?

A Keleteurópai zsidók, akik a világ zsidóinak 92 százalékát teszik ki, eredetileg kazárok voltak, egy rendkívül harcias nép.

A természetvallást követtek, imádván az égi testeket és az elemeket és természeti erőket. Feltehetőleg a 8. század utolsó negyedében a kazár uralkodó és környezete felvette a zsidó vallást, és a judaizmust tette meg államvallásnak.

Egyetlen egynek sem volt soha az őse a Szentföldön, sem az Ótestamentum története szerint, sem az idők kezdete előtt. Egyiküknek sem! Ezek pogány kazárok, akik éppúgy fölvették hitüket, mint az írek tették. Amikor az írek keresztények lettek, senki sem dobta őket az óceánba és vitte a Szentföldre mint egy új népcsoportot. Nem lettek más nép. Ugyanaz a nép maradtak, de fölvették a keresztény hitet mint vallást.

Ugyanúgy mint Spanyolországban: Ha a király katolikus volt, mindenki katolikus volt. Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk.

Mi történt ezek után?

Ezek után elkerülhetetlen volt egy nyílt harc Németország és a zsidók között, hogy lássák, melyikük éli azt túl. A németek azt mondták, hogy Európa vagy keresztény vagy kommunista lesz és nincs közbenső lehetőség. És a németek úgy határoztak, hogy megpróbálják kereszténynek megtartani, ha lehetséges. És elkezdtek újrafelfegyverkezni.

Tények:

1896-ban két cionista világbölcs, Lord Edmond Rothschild Londonban, Jacob H. Schiff New Yorkban rávette az akkor Ausztriában élő Teodor Herzlt, hogy szervezze meg Svájcban az első Cionista Világkongresszust.

Herzl, a cionizmus alapítója a kongresszuson többek közt ezeket mondta:“Egy nemzet vagyunk… Nem vagyunk mi sem amerikai, sem pedig orosz zsidók, csak zsidók! … Néhány jelentéktelen folyóirat kivételével, a világ sajtója egészében a mi kezünkben van…”

Dr. Mandelstam, a kievi egyetem professzora így szólt a kongresszuson:“A zsidók teljes hatalmukat és minden befolyásukat latba vetik, hogy meggátolják más nemzetek felemelkedését, gazdagodását. Ragaszkodnak történelmi hivatásukhoz: a világhatalom meghódításához.” [Le Temps, Paris, 1897. 09. 3.]

A következő évi kongresszuson dr. Mandelstam ezeket mondta:“A zsidók a leghatározottabban visszavetik azt az elképzelést, hogy más nemzetiségekkel keveredjenek, és ragaszkodnak a történelmük régi reményéhez, a világuralomhoz.”[H. S. Chamberlain: The Foundations of the Nineteenth Century, I. kötet, 335 old.]

Pozsony egyik zsidó iskolájában dr. Leopold Kahn így összegezte a cionizmust:“A zsidók sohasem fognak beolvadni más nemzetiségek közé, és sohasem teszik magukévá idegenek erkölcsét és szokásait. A zsidó mindig zsidó marad, minden körülmények között zsidó marad.” [Marschalkó Lajos, Világhódítók]