Reakció WP

LMP Lehet Más a Politika? Nem! Lemápo egyenlő SZDSZ

újabb infók : http://reakcio.wordpress.com/2009/11/08/lmp_az_uj_szdsz-lehet_mas_a_politika_parasztvakitas/

Új infók : ÉS igen, igazam volt, ugyanaz a hátországuk, mint az szdsz-nek – az itteni kommenteket is érdemes elolvasni

“Mi közöm egy olyan párthoz, amely szorosan összekapcsolódik a Népköztársasági hagyománnyal és csak becsap azzal, hogy újnak tünteti fel magát?”

Már egy ideje készültek átmenteni az szdsz-t egy új, “zöld” pártba.

A rendszerhű, zsidós, mainstream, establishment párti média a Jobbikot támadja, az lmp-t pedig dicséri.

A jelenlegi politikában csalódott értelmiségiek erre – a nem túl eredeti – gondolatra alapozva próbálnak szerveződni, amellyel megválasztása előtt Sólyom László is kampányolt. Az Ökopolitikai Műhely nevű – rendkívül heterogén összetételű – társaság nemrégiben hétrészes vitasorozatban próbálta tisztázni viszonyát a világhoz. Az előadók között volt például Bozóki András, Elek István, Lengyel László, Szalai
Erzsébet, Szilágyi Ákos és Tamás Gáspár Miklós. A sorozat sikerén felbátorodva kezdték többen fontolgatni egy nyugat-európai típusú alternatíva, egy harmadik – zöld? – erő kidolgozását. Céljuk a
szekértábor szemlélet meghaladása és egy megnyerő politikai stílus kialakítása. Kommunikációs szempontból egy valódi harmadik erő kifejezetten jó helyzetből indulna, hiszen egyszerre támadhatná a
rendszerváltó elit egészét, a két nagy párt stílusát, elhasználódott politikusait és nyilván nem hallgatna a korrupciós ügyek sokaságáról sem. Ha ezt sikerülne ötvözni a fenntartható növekedés és a
környezetvédelem fontosságának propagálásával, akkor a politikából kiábrándult szavazók egy részét könnyen maguk mellé állíthatják. Ehhez még komolyabb program sem kell, elegendő a megfelelő médiatámogatás megszerzése.

Hazánkban az úgynevezett civil szervezetek SZDSZ-es szellemisége jól érzékelhető. A Védegylet, a TASZ, az Élőlánc és a többi hasonló képződmény az SZDSZ-ben csalódott baloldaliak és liberálisok trójai
falovának tűnik. Ezek a csoportok közel állnak ahhoz, hogy összefogjanak, és harmadik erőként jelenjenek meg a politika színterén. Ennek valószínűleg az a célja, hogy ez az új, ökoszociális politikai
mozgalom lépjen az erkölcsileg elhasználódott SZDSZ helyére. Ez a civil szervezetekből létrejövő képződmény – a nézetazonosság miatt – számíthat a kereskedelmi médiumokban dolgozók támogatására, ezért akár sikeres is lehet. Fodor Gábor és SZDSZ-es társainak esetleges csatlakozása tovább színesítheti ezt az egyébként sem szürke képet. E folyamat egyik meghatározó alakja Schiffer András, aki politikai karrierjét a szélsőbalos Ifjú Szocialisták Mozgalom élén kezdte, majd a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivőjeként folytatta. Innen 2008 júliusában kilépett. Schiffer a technokrata baloldal és a populista jobboldal közötti mezőben képzel el egy ökopolitikai, globalizációkritikus és radikálisan demokrata pártot, amelyik –többek között – fontosnak tarja
„a kultúrák és hagyományok sokszínűségének megőrzését”, miközben egyetlen szót sem szól a nemzeti értékek megvédésének fontosságáról.

A harmadik erő színrelépése tovább gyengítheti az SZDSZ pozícióját, de az MDF helyzetét sem könnyíti meg. Ugyanakkor a jobboldalnak is át kell gondolnia az eddigi kommunikációs stratégiáját, mert a Fidesz nem kerülhet egy elvi platformra egy zavaros ideológiájú aktuálpolitikai csoportosulással. Schifferék színrelépése után fokozott kockázattal jár az a Fidesz által folytatott eddigi kommunikációs stratégia, amelynek az volt a lényege, hogy a jobboldal csak úgy tud nyerni, ha magához édesgeti a baloldali és liberális szavazók egy részét is. De az sem szerencsés, ha több kérdésben két párt ugyanazt mondja. A Fidesz az MSZP, az SZDSZ és a harmadik erő meg-megújuló támadásainak kereszttüzében kénytelen lesz újra pozícionálni önmagát, különben könnyen elveszítheti a jobboldali szavazók azon részét, akik a
határozottabb politizálás hívei és egyre ingerültebben fogadják az újabb és újabb felvonások kezdetét, a már régen megunt politikai szappanoperákban.

Schiffer Andrásék Védegyletből kinőtt, kivált politikai párt-kezdeményezése a második legfontosabb kérdést fogalmazza meg, az egész azonban kísértetiesen emlékeztet egy csoki-reklámra, amelyben ugyancsak egy alternatív lehetőséget kínálnak …

A LMAPO nyilvánvalóan egy olyan kezdeményezés, mondjuk ki, pártalapítás, aminek abszolút helye van, ezzel együtt úgy tûnik, a srácok leginkább csak lecsaptak a lehetõségre, amit a politikai helyzet és szükségszerûség felkínál. Úgy tûnik, mint Magyarországon majdnem mindig, most is egy ötlet, egy lehetõség lenyúlásáról, alkalmazásáról – és nem a rendes megvalósításáról van szó. Úgy tûnik, ez is egy olyan jelenség, ami bármely más országban másképp sülne el – mint nálunk. De lássuk, mi mondatja mindezt.

A LeMáPo az SZDSZ kormányból való kilépése után „lett aktív”, mintha bármiféle új válság, ami új megoldást kíván akkor keletkezett volna, és nem akkor, amikor az SZDSZ 2006-ban bizalmat szavazott a Gyurcsány nevû karakternek (mint 94-ben Horn Gyulának és az MSZP-nek). Mindegy, ki mit mond, az azonban kemény tény, hogy a LeMP az SZDSZ utáni politizálás médiuma akar lenni, amit már így ránézésre is csak hajszálak választanak el az „utódpárt” státusztól.

A Lemápo háza táján már (vagy „még”, mindegy is) a nulladik percben feltûnt Tamás Gáspár Miklós – amely tény bárkit lehangolhat, aki a Lemápo-ra úgy gondol, mint egy Schiffer András-féle tiszta politikai kezdeményezésre. TGM felbukkanása azért is aggasztó, mert elárulja, hogy a Lemápo meglehetõsen nyitott -annak érdekében, hogy minél gyorsabban és minél több ember átigazoljon az új pártba. Ez így, a törekvés (hogy minél többen és minél gyorsabban) önmagában politikai populizmus. Lehet vitatni, hogy fennáll-e ilyen törekvés vagy sem – de azt nem, hogy ha fennáll, akkor az populizmus-e. A populizmus mindenesetre a legutolsó dolog, amit Dr. Schiffertõl elvárnánk – vagy tolerálni tudnánk – nem igaz? A válasz nyilvánvalóan néma csend, mint annyi kérdésben.

Ami a populizmust illeti, a Lemápo a Gödörbe szervezte alakuló partiját, ami már az SZDSZ átszippantó populizmus konkrét megnyilvánulása. Ez egy nagyon csúnya és álságos gesztus volt, hiszen a Gödör kimondatlanul az SZDSZ helye – tehát nem kimondva. Még olyanok is folyton vitatják, hogy az SZDSZ helye, akik az SZDSZ szülinapi partiján felléptek ott. A közönség számára csak jófej, fiatalos hely – egy törzshely, amit az SZDSZ épített ki. Aki oda szervezi a pártalakuló kongresszusát, az a látens SZDSZ szavazók vad levadászását célozza – efelõl semmi kétség (ezen is nyilván lehet vitatkozni az agitprop hálózatos eszközeivel, mondjuk néhány darab szimpatizáns egybehangzó civil véleményének megjelentetésével, ami manapság a legelterjedtebb módszer – de nincs értelme, hisz’ maguk a srácok is elismerték, hogy szerencsétlen választás volt). A Gödör azért is gáz, mert csomó mindenki ott van eleve, hétvégén különösen, és ha egy eseménynek nincs kezdési idõpontja, akkor valójában ki sem mutatható, hogy mekkora az érdeklõdés. Ugyanez az esemény mondjuk egy olyan helyen, ahova szórakozásból emberek nem mennének az adott idõpontban, már egy kockázatos és õszinte választás lett volna a Lemápo részérõl, amivel nem kívántak élni, a srácok biztosra mennek.

A Lemápo már a névválasztásával is ugyanezt a gyors-beszippantás politikáját folytatja, rátelepedve a civil és nemzetközi Lehet Más a Világ mozgalomra – forrásként használva a szimpatizánsokat. Ez is a Gödör-helyszínválasztáshoz hasonló szándékosan homályos fogalmazás esete – a lebegtetett, homályos körvonalak lehetõvé teszik a jótékony félreértést – mintha a Lehet Más a Világ célja is az lett volna, hogy végül a Lemápo-ban, mint gyûjtõmedencében kössön ki, mintha mindenkinek, aki valaha is hallott a LAMáVi-rõl, automatikusan ésszerû lenne felcsapnia Lemápo szimpatizánsnak is. Populizmus a köbön. E populizmusnak nyilván a Lemápo-n belül elszabadított belsõ populizmus a forrása, tûzfészke, a homályos nyitottság, a semmitõl el nem határolódás, amely révén TGM is már rátehette kéznyomát az új pártra.

A legkomolyabb komolyság-deficitre a Lemápo más pártokhoz való aránylását megfogalmazó kis szövegek elolvasásakor derül fény. A srácok nem sokat cicóztak. Egyrészt az anarchizmust súroló komolytalankodással büfizték oda soraikat, mintha haverok egymás közt röhögcsélnének egy krimóban – az olvasókat, a megcélzott közönséget, a nyitott, jóhiszemû fiatalokat rafináltan meghagyva abban a tudatban, hogy ezek jófej anarhisták – közben azonban egy az egyben átvették a népszabadság terminológiáját, és politikai nézetét. A srácok az SZDSZ-hez fûzõdõ viszonyuk ecsetelésekor ami a szívükön, az a szájukon alapon, azt magyarázzák, hogy az SZDSZ nem kerül be a parlamentbe legközelebb. Az ezt olvasó 18 év felettiek pedig a markukba kénytelenek röhögni kínjukban. Ez a Lemápo viszonya az SZDSZ-hez? Hogy nem fog bejutni? Ez az SZDSZ viszonya az SZDSZ-hez, már elnézést. Nem kéne így kilógatni a lólábat. Nem kellett volna. Akármit is mondanak, azt arra való tekintet nélkül kellene mondaniuk, hogy szerintük az SZDSZ hány százalékot fog elérni legközelebb. Az SZDSSZ esélyeinek ecsetelése akkor merül fel max, ha az SZDSZ ugyanazt képviseli, mint a Lemápo, és épp választási kampány folyik. AZ MSZP és az SZDSZ is rávette a szavazóit, hogy szavazzanak át, ilyen egy választási szövetség, az SZDSZ és a Lemápo is konstruálhat ilyet, ha akar – de majd talán választásokkor.
A Fideszhez való aránylását nyugodtan át is ugorhatjuk, pont ugyanazt fogalmazzák meg, mint bármelyik Népszabadságos vagy SZDSZ-es vagy MSZP-s újságíró. Az egész párt-palettán való helyezkedéssel, ön-pozicionálással kapcsolatban a legcsúnyább dolog mégis az, hogy nem áll ki semmi mellett és nem határolódik el semmitõl. Populizmus, populizmus. Politikai tanácsadó cégek, kommunikációs szakértõk kísérletei élesben nyuszikon.

Az SZDSZ-szel kapcsolatban mondják ki, hogy mi a véleményük a TB-privatizációról, a neoliberális, ultraliberális gazdaságpolitikáról. Punkt um. Határolódjanak el az Egészségügyi reformtól, a TB-privatizációtól, a neolibsi gazdasági politikától, Kókától, az SZDSZ-tõl – vagy vállaljanak közösséget ugyanezekkel (ami vicces lenne ex-Védegyletesektõl). Tettektõl, szándékoktól, politikáktól kell elhatárolódni, és tettekkel, szándékokkal, politikákkal kell közösséget vállalni – minden más eset vicc, populizmus.
Vagy mivel tiniket céloznak meg, jöhet a gátlástalan lila-köd fúvás? Úgysem fogja egyik tini sem megkérdezni, hogy bocsi, ti mit gondoltok a magyar vállalkozásokról, a privatizációkról, az energiapolitikáról (és most nem a zöld szövegekre, hanem pl. a 2 lépcsõben lepasszolt Mol-ra gondolva, meg az orosz befolyására?). A tiniknek elég az, hogy egy szimpi Hannah nevû sajtóslány küldözgesse az a Lemápo híreit, megerõsítve, hogy a Népszabadság és az MSZP-SZDSZ által két részre osztott ország, ahol mindenki antiszemita, aki nem szimpatizál „a kormánnyal” biztonságos bal oldalán helyezkedik el a Lemápo?

A Lemápo kínosan ügyel, hogy ne sértse meg senkinek az apukáját, anyukáját, így az SZDSZ-rõl, ami a Lemápo-tól kb. 1 kézfogásnyira van, tényleg nehéz kritikát mondani. Nem is mondanak kritikát- inkább csak egy ígéretet tûznek a zászlójukra, azt, hogy „LEHET”. Talán. Esetleg. Lehetõség szintjén. Inkább a politikától határolódnak el, mintha a politika lenne a hibás (az MDF legutóbb ezzel kampányolt, hogy vannak a nagy pártok, és csak õk, az MSZP titkos szövetségesei (ez akkor még nem volt nyílt titok) hajlamosak tisztességesen politizálni, mert kicsik. A Lemápo azt mondja, Gyurcsány rossz, de Orbán is. Kóka, Kuncze, Petõ, Magyar, Horvát, Csillag, Fodor szerepelnek ebben a kontextusban. A Lemápo ugyanazt mondja, mint amit az SZDSZ mondott – mindkét párt rossz, mi vagyunk a jók (mintha két párt lenne, és nem õk lettek volna a politika fõszereplõi 16 éven keresztül). Lehet más a politika- azaz ha unod a politikusokat, szavazz ránk, és akkor lehet, hogy más lesz a politika. Magyarországról senki sem beszél – csak a politikáról. Tök jó lenne, ha olyan lenne a politika, hogy fiatalok bevilágíthatnának a parlament ablakán lézerrel. Az, hogy Magyarországnak mi volna a jó, senkit sem érdekel. A Lemápo például egy ilyen elemi kérdésben, mint az elõrehozott választások is csöndben van, sõt, a már stílusjegyükké elõlépett lebegtetéssel, homályos stílusban csak azt mondják, a 2009-es EP választásokra készülnek. Miért nem mondják egyszerûen azt, hogy igazolj át az SZDSZ-tõl a Lemápo-hoz, mert most már az a pálya? Mert több kell, mint ami az SZDSZ-nek most van, több szavazó? Mért nem az a nevük, hogy MÁS Politika (mint MáPo) – és miért csak az, hogy Lehet Más a Politika? Olyan ez, mint az a csokireklám, ami egy két kis ostyarudacskából álló terméket úgy reklámozott 12 éven aluliaknak, hogy „és az egyik a húgodé lehet …” (hatásszünet, majd folytatja) „lehet, de nem most!”. Schiffer Andrástól kicsit többet vártunk volna, és továbbra is hiszünk benne, hogy Magyarországnak lehet más a politikája, mint amit haverjaink apucijai – anyucijai az elmúlt x év során nyomnak, ehhez azonban egy más politikájú kormány kell.

Budapest.hu