lmp az új szdsz : lehet más a politika = parasztvakitás

lmp az új szdsz: lehet más a politika = parasztvakitás

Előzmény :http://reakcio.wordpress.com/2008/10/01/lehet-mas-a-politika-nem-lemapo-egyenlo-szdsz/

Mi az? Zöld, vörös és kék, ráadásul párttá alakult? Hát az LMP

Több hónapi ijesztgetés után tényleg megcsinálták: párttá alakult a Lehet Más a Politika nevű zöld, liberális, tiszta kezű tizenhármak csapata. Schiffer András, egykori Védegyletes választmányi tag bejelentette, indulnak az EP-választáson.

A pártot egy 13 tagú választmány vezeti.

Schiffer András elmondása szerint elsősorban az indította őket a pártalapításra, hogy úgy látják, a Magyarország sorsát 1990 óta meghatározó politikai elit alapvetően képtelen arra, hogy perspektívát nyújtson a választópolgároknak.

Az LMP olyan politikai szintézis alapján kíván működni, amely egyszerre épít az emberi jogi liberális, az újbaloldali és a közösségelvű konzervatív hagyomány elemeire – hangsúlyozta.

Világos. Egyszerre konzervatív, liberális, zöld és újbaloldali. Olyan zavaros, amilyen a magyar közélet. Gratulálunk az SZDSZ újabb fiókszervezetének. A Humanista Párt után újabb utánpótlás. Ügyes!

Újabb vakítás: színre lépett a Lehet más a politika! kezdeményezés – civilek, akik igény esetén párttá lesznek

Schiffer András az egyik ötletgazda.

Új szemléletű és minőségű politikát kíván teremteni a Lehet más a politika! nevű civil kezdeményezés, mely igény esetén párttá alakulva már a jövő évi európai parlamenti választáson is megmérettetné magát – közölték a részben a Védegyletből kivált csoport szerdai budapesti bemutatkozó sajtótájékoztatóján.

A zöld, jogvédő és szociális szervezetek által létrehozott szerveződés programtervezete élesen ütközik a jelenlegi parlamenti pártok programjaival, mert a közéletben új értékekre és szereplőkre van szükség, mivel a mostani parlamenti pártok képviselői lejáratódtak, nem képviselik megfelelően az érdekeket – fogalmazott Schiffer András, a Lehet más a politika! nevű civil szerveződés egyik alapító főszervezője, aki korábban a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet ügyvivője, a Védegylet szervezőbizottságának tagja és Sólyom László köztársasági elnökké választását célzó kampány vezetője volt.

Hozzátette, két évtized alatt felnőtt egy olyan generáció, amelyet nem érintett a rendszerváltozás, és az ő személyük nyújt az új szemléletű politikai megteremtéséhez garanciát. Megjegyezte, színrelépésüket egy év szervezőmunka előzte meg. Schiffer András azt mondta, azért léptek színre, mert nincs valós képviseletük sem a baloldali, sem a konzervatív, sem a liberális szemléletű embereknek, és a közállapotok elvadultak, a korrupció körbefonta a politikát, amely büntetlenül marad.

A Lehet más a politika! kezdeményezés Budapest mellett egy időben öt vidéki városban is bemutatkozó sajtótájékoztatót tartott.

A mozgalom hétfőn azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy lézerrel írták fel a Parlament Dunára néző homlokzatára szervezetük monogramját, honlapjának címét és egy ábrát annak ellenére, hogy arra nem kaptak engedélyt.

Eddig az MTI-hír. Az újabb „se nem jobb, se nem bal” kezdeményezés olyan korrekt jelszavakat hangoztat, mint „tiszta kezek”, vagy „le a korrupcióval”. Merőben újszerű (szerintük – a szerk.) a kezdeményezés, hisz nem elkopott politikusok verbuválódtak össze, hanem hús-vér civilek, akik nem az emberek helyett, hanem velük együtt akarnak politikát csinálni.
A friss képződmény életre hívói sietve leszögezik, hogy mögöttük nem állnak gazdasági lobbik, érdekcsoportok, gazdálkodásuk a jelenlegi pártokétól eltérően teljesen átlátható. Azért gyorsan feltüntetik bankszámlaszámukat, hogy akinek van feleslege, az a „sok kicsi sokra megy” jegyében támogathassa őket áldozatos munkájukban. Tárgyi és szolgáltatásbeli adományokat is elfogadnak. Ha valaki egy körzővel, vonalzóval, ruhatisztítással, hajszárítással vagy egy sonkás szendviccsel tud hozzájárulni Magyarország felemelkedéséhez, ne habozzon, siessen valamely „Lehet más a politika Pontba”, s tegye az asztalra, amije van!

A “más” politikusok közt van fővárosi professzor, vidéki szerelő, farmeres bölcsész, vadakat terelő juhász, de mind egyet akarnak: változást. Sokan kiábrándultak a kormányból, sokan az ellenzékből, sokan a kiábrándultságból ábrándultak ki. De a politikából még nem, így össze is rittyentettek egy ideiglenes, 13 fős választmányt, hogy a vezetői feladatokat ellássák.
A testület tagjai igazán különlegesek. Vegetáriánusok, lelkes környezetvédők, stratégiai tanácsadók, biciklisták, bluesgitárosok, a Bauhaus építészet iránt rajongók…

Van, aki gyűlöli az öntelt ostobaságot, s olyan is, aki tíz évesen még Barbie szeretett volna lenni.

Színes társaság. Élén a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédőjével, Schiffer Andrással, aki volt már ifjúszocialista, lobbizott a melegek jogaiért és vezette Sólyom László köztársasági elnöki kampányát.

Mint tudjuk, ha józan, paraszti ésszel végiggondoljuk, nincsen mindentől független politizálás. Nincsen középen álló, ide is, oda is, vagy innen is, onnan is politika.

Persze, sok embernek elege van a pártokból, a jobb-és baloldali struktúrából. Ezt a kiábrándultságot ideig-óráig meg lehet lovagolni, egy-két populista szólammal még médiafelületet is lehet bérelni, de a „Lehet más a politika” kezdeményezés (a honlapjuk hangulata, a programpontok, az alapítók személye alapján) az álnaiv jószándék köntösébe bújtatott újabb liberális maszlag.

Mindenesetre, aki szeretne közelebbről megnézni egy tiszta kezű, mindentől független civilt (aki igény esetén majd egy új – SZDSZ pótló – párt katonája lesz – lsd. fentebb – a szerk.), látogasson el október 10-én 20 órától az Erzsébet téri Gödör Klubba, a „lehet mások” zászlóbontójára. Olyan nagyszerű előadókat hallgathat ismerkedés közben, mint a magyar himnusz lecserélését felvető Anima Sound System.

Ez a Fidesz, ugye? – az LMP standnál jártunk

Szokványos nap a Móricz Zsigmond körtéren, a tömeg-jön megy, egymáson tapos. Egy cigány ok nélkül obszcén szavakkal illet, mert viccesnek találja, némi földrajzi felvilágosítás keretében megmutatom, merre van India, de nem érti a célzást, csak vigyorog. Egy sátornál gyülekeznek az emberek, standol az LMP. Ott a helyem.

Épp néhány nyugdíjas írja lelkesen a nevét és címét az adatgyűjtő ívre, szükség van rá a kopogtatócédula-gyűjtéshez. Az értetlenség persze nagy, egy idős hölgy a szóróanyagok minden részletre kiterjedő áttanulmányozása – egy fajtából hármat is eltett magának – és a standoló ifjú végighallgatása után megkérdezi: ez a Fidesz, ugye?

A nemleges válasz csalódottan után kipakolja táskájából a szóróanyagokat, s elindul haza. Némi remény azért felcsillan az arcán, visszafordulva megkérdezi: ez a Cserhalmi György lesz a miniszterelnök?

Az ügyeletes propagandista azonban ezt illetően sem ad kielégítő választ: “Nem, ő csak huszadik az EP listánkon. A nevét és a címét nem adja meg?” Megadta.

Végre sorra kerülök én is, feltehetem hát lényegre törő kérdésemet: Na, épül a második SZDSZ?

A lelkes ifjonc persze tagadja ezt, elmondja, hogy ők sem szeretik az SZDSZ-t, s a gazdaságpolitikájuk sem neoliberális, ők nem ilyenek. Második kérdésemre – rasszizmus-e a cigánykérdésről beszélni, s mi a javaslatuk – elmondja, nem rasszizmus, ez is az SZDSZ hülyesége, javaslatuk viszont nincs, hebeg-habog. Egy arra járó, ránézésre “liberális értelmiségi” öregember segíti ki vidám felkiáltásával: “végre egy párt, ami nem kommunista és nem is fasiszta!” Meglepődve kérdezem, hol látott fasisztákat Magyarországon, mire azt mondja, nem szeretne ujjal mutogatni – ennek örültem is, még a végén kibökte volna a szemem -, de szélsőségesen öltözködnek és undorítóak.
- A buzifelvonulásra gondol? Szerintem ők sem fasiszták.
Szívesen folytatnám a vitát, de utolsó kijelentésem hallatán csalódottan távozik, azért remélem, beszerez valahogy egy Cserhalmi Györgyös szórólapot, különben hetekig gyötörne a lelkiismeret-furdalás.

Aztán megjelenik egy intelligens úr is, átböngészi a papírokat, majd elkezdi mondani, hogy semmiz ki bennünket az EU, mit művelnek a liberálisok a fővárossal, hogy tette tönkre a kormány az országot, hogy hazudozik fasisztákról, antiszemitákról. Úgy érzem, még a nap is kisüt, mosolyogva nézünk össze, s megállapítjuk, hogy ez bizony nem a mi pártunk lesz. Szóba kerül, mit kéne tenni, hogy a cigánygyerekek ne lopjanak már az iskolában is, ezt meghallja, s megsértődik egy lopott termékeket árusító cigányasszony, átkokat kiabálva fel is száll az első buszra, máshová teszi át székhelyét.

Egyre sorakoznak mögöttünk az igazságot szomjúhozó nyugdíjasok, ezért a távozás mellett döntünk. Később jut eszembe a kérdés, melyet elfelejtettem feltenni. Ha ez valóban a kisemberek pártja, egy alulról szerveződő tiszta kezdeményezés, mégis honnan a kampányra fordított nagy pénzösszeg (szemmel láthatóan nem az emberektől összekoldult 3 millió forint áll rendelkezésükre) és a hatalmas médiahátszél?
Ráadásul még a nevemet, címemet sem adtam meg.

Az SZDSZ látványos haldoklásának vagyunk szemtanúi, a jobboldal hatalmas kárörömmel figyeli a nemzet legnagyobb ellenségének számító párt haláltusáját.

Bolgár György és hazaáruló társai mintha a tényeket figyelmen kívül hagynák, nem tőrödnek vele, hogy gazdájuk, az SZDSZ, megszűnik létezni. Jól tudják ők, hogy a sereg csak szétszéledt és gyorsan egyenruhát vált, hogy hamarosan újra összeálljanak. Nos, ezért nem félnek a Klubrádió műsorvezetői.

Az SZDSZ már 1994-ben kimutatta ördögi természetét, és legkésőbb 2002-ben el kellett volna süllyednie. De mégsem így történt, mert akiknek szükségük volt rá, azok életben tartották. Túl sokáig. Ezért ilyen látványos a pusztulása. Mindig megszerezték azt a pár tízezer szavazatot, ami kellett az 5%-os küszöb átlépéséhez. A párt és figurái leszerepeltek, leértékelődtek az elmúlt húsz évben. Az általuk hirdetett liberális, neokon eszmerendszer nyilvánvalóan csődöt mondott az egész világon. Kell valami új, valami friss, ami nem bűzlik.

Ne gondoljuk, hogy az SZDSZ mögött álló erők megszűntek volna létezni, vagy a Magyarország tervszerű lerombolására vonatkozó tervektől elálltak volna ezek a gazemberek!

Az SZDSZ szavazói nem vesztek el, figyeljük a számokat:

lmp szdsz lemapo

Ne feledjük: az LMP 2009 elején alakult, gyakorlatilag alig kampányolt. Az MDF Bokros Lajossal az élen és a hitgyülisek támogatásával jutott az EP-be! Aki pedig Bokros Lajosra szavaz, hazaáruló!

De hadd idézzem Bolgár Györgyöt, aki leleplezi a tervet, egy az SZDSZ megszűnése miatt aggódó hallgatót megnyugtat, és egyben iránymutatást ad a hozzá hasonlóknak:

”Igen, kétségtelen, hogy az SZDSZ meg fog szűnni, de a liberális eszme nem veszik el, nagyobb szükség van rá, mint eddig bármikor. Akik az SZDSZ-re szavaztak eddig, ezentúl is szavazhatnak, ott az LMP vagy az MDF és végső soron a Cigánypárt.”

Bármennyire is ünneprontónak tűnök, bizony ebben az országban van “200001 liberális” szavazó vagy “galíciai jöttment”, bárminek is nevezik magukat vagy mi őket. Itt vannak, bujkálnak, és a tenyerüket dörzsölik, hogy megint sikerült becsapni a magyarokat, úgy mint az állítólagos rendszerváltással. Húsz év kellett, hogy a rendszerváltás elárulása napvilágra kerüljön, és az SZDSZ elbukjon. Figyeljük őket!

Amíg az SZDSZ halálhörgéseit hallgatjuk, vajon mit csinál Dávid Ibolya és Szabó Tímea?

Más politika, régi arcokkal – az LMP-ről

Az utóbbi hetekben jártunkban-keltünkben lépten-nyomon egy új politikai formáció plakátjaiba ütközhetünk. Lehet más a politika! – hirdetik. Harciasan környezetvédők, nagyon alternatívok, borzasztóan civilek, sőt még globalizáció kritikusak is – persze csak amolyan decens, politikailag korrekt módon, de azért mégis.

Ötletes lógó, jópofa szlogenek, szemtelen elitellenesség – leöntve egy jó adag zöld mázzal, megforgatva egy kis civil mártásban. Ez kell a dolgozóknak! – csettintene elégedetten Virág elvtárs. Csakhogy őt a film végén elvitte a hatos villamos, s nemsokára megy utána a többi elvtárs is. A balliberális elit bajban van, így bölcs előrelátással megkezdte saját utánpótlásának kinevelését.

Legyünk őszinték: amit az LMP-Humanista Párt szövetség mond, azzal nagyjából-egészében nincs semmi gond. A politikai elit lejáratódott, mindent behálóz a korrupció, nyakig ülünk a gazdasági és morális válságban, a nyakunkon ülő globális felmelegedéssel pedig egy félmondat erejéig sem foglalkoznak a parlamenti pártok. A megoldási javaslatokkal is nehezen lehetne vitába szállni: új erőket, új arcokat a közéletbe, vizsgálják felül a pártfinanszírozási rendszert, zárják el a szivárgó (vagy inkább már ömlő) közpénzcsapokat, szorítsák rá a cégeket a környezetvédelmi előírások betartására, utóbbiakat pedig alaposan szigorítsák meg! Még a multiknak is odamondogatnak: védjük meg a magyar gazdát, hipermarketek helyett helyi piacokat! Örülnünk kéne, hát, hogy a Jobbik mellett megjelent még egy gyökeres változásokat követelő, globalizáció kritikus, már-már nemzetinek mondható erő. Csak, hát azok a fránya részletek… Tudják, amikben az Ördög olyan jól érzi magát, hogy az igazságot vizslató tekintetek elől rendszeresen oda bújik. De nem is kell olyan nagyon kitartóan vizsgálódnunk, hogy a vörös farok, a szép nagy szarvak, no, meg a paták láthatóvá váljanak.

Vegyük csak szemügyre a párt listáját! Mert, hát ugye, arra szavazunk, ha a szép hangzatos jelszavak meggyőztek minket. Mindjárt ott találjuk a legelején a megnyerő mosolyú Szabó Tímeát. A hölgy által nyújtott esztétikai élménybe nehéz lenne belekötni (e tekintetben egyedül a Jobbik lehet az LMP kihívója, Morvai Krisztinával). Ám a múltjában már találunk néhány elgondolkodtató elemet. Szabó kisasszony ugyanis 2003 és 2007 között a Magyar Helsinki Bizottságot erősítette. Ez az a belpesti értelmiségi cég, amely a rendszerváltás óta menetrendszerűen minden évben rongyosra sírja a nyugati lapok hasábjait a honi antiszemitizmus és rasszizmus aggasztó terjedéséről. Becsületükre váljék, annak idején a kilőtt szemű, félholtra vert, koncepciós perekben elítélt kormányellenes tüntetőkre is vesztegettek pár sort – majd visszatértek kedvenc témájukhoz, a szélsőjobboldali veszélyhez. Tímea a Bizottságon belül a bevándorlók jogai felett őrködött, így biztosak lehetünk benne, hogy Brüsszelben minden tudását latba vetné, hogy megakadályozza az Európába kontrollálatlanul milliószámra érkező harmadik világbeli „menekültek” áradatának megfékezését. Tehát, aki még több arabot, és feketét akar látni a Keleti környékén, az bátran szavazzon az LMP-re!

A lista harmadik helyén figyel Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke, a mindannyiunk számára szép emlékeket idéző Tarka magyar felvonulás szervezője, és annak az Amnesty International-nak a munkatársa, amely épp a napokban hívta fel a civilizált világ figyelmét a Magyar Gárda,és az „élet minden területén tetten érhető rasszizmus” veszélyeire. Hiba volna megfeledkezni a lista ötödik helyén tanyázó Rauschenberger Péterről, a Védegylet egyik fejeséről. Péter a rendszerváltás mozgalmas éveiben a nagykanizsai Fideszt erősítette, majd ’93-ban a párt legelső, tétova jobbra tett lépéseit éberen észlelve gyorsan szakított az eretnekekkel és megtért az SZDSZ kebelére. Hűségét a párt a hallgatók által nem túl nagy lelkesedéssel fogadott felsőoktatási reformban való részvétellel jutalmazta szép emlékű Magyar Bálint minisztersége idején. Jelképes, tizenhatodik helyen szerepel az LMP listáján Lovasi András is, akinek személyesen életem első nagy rocklegenda meghasonlását köszönhettem, amikor tizenéves Kispál-rajongóként döbbentem tapasztaltam, hogy az együttes számait nem hallhatom többé kedvenc adómon, a Pannon Rádión – mivel a frontember letiltotta szerzeményeit a „szélsőjobboldali” médiában. A párt egyik kampányvideóján feltűnnek még olyan egykori hardcore SZDSZ-es művészek és újságírók is, mint Spitzer Gyöngyi Soma, Para-Kovács Imre, vagy Hajós András, akinek (a főpolgármesteri stáb tagjaként) többek között a „Budapestnek Demszky kell!” című 2002-es kampányklasszikust is köszönhetjük.

Most komolyan: el tudjuk képzelni, hogy ezeknek az arcoknak valóban halálosan elegük van az elmúlt 20 év korrupt, álszent, országot kiárusító politikájából? Hogy épp a balliberális udvartartás médiabohócainak, és jól fizetett krónikásainak, vagy a vidéki liberális másodvonalnak lett tele a hócipője azzal, amit az őket tenyerükből etető fejesek művelnek? Nem, ezek a fazonok nem az évtizedek óta folyó tudatos nemzet-és értékrombolástól, nem a magyarság folyamatos rasszistázásától, gyalázásától, vagy a cigányság magyarokra uszításától sokalltak be – hanem az SZDSZ vezetésének szerencsétlenkedésétől. Amely éppen azt veszélyezteti, hogy ebbéli tevékenységüket zavartalanul folytathassák. Kóka János, majd Fodor Gábor vezetésével a liberális törpepárt a magyar politika mikroorganizmusává vált. Igaz, még így is meglehetősen kártékony tud lenni, de az emberek lassú öntudatra ébredése olyan antibiotikumként hat, amely a következő választások alkalmával végleg megtisztíthatja tőlük a közéletet. És akkor a hagyomány-és nemzetellenes ultraliberalizmus képviselet nélkül marad Magyarországon. Pontosan ettől rettegnek a Helsinki Bizottságban, az Amnestyben, és az áporodott levegőjű belvárosi kávéházakban egyaránt. Ezért kell – a ’90-es SZDSZ-hez kísértetiesen hasonlóan – jól hangzó, vagány, radikális jelszavakat harsogni, ezért kell pimasz lazasággal kigúnyolni a politikai elitet, amely már képtelen kiszolgálni a liberális értelmiség pozícióéhségét, és destruktív hajlamait. Igen, a politika lehet más – de ők sosem. Ezért kell megváltoznia mindennek – hogy minden ugyanolyan maradhasson. Ha bedőlünk, meg is érdemeljük…

lmp szdsz lemapo lehet más a politika liberális zsidók

Oktatási segédlet Holokauszt témában

Oktatási segédlet Holokauszt témában

Korábban én is úgy gondoltam, némely dolgokban azért talán mégsem hazudnak a zsidók.

Azóta túlvagyok még x oldalnyi forrásmunka, okirat átolvasásán (valamint saját tapasztalataim értékelésén), s ilyesmi gyermekded képzelgéseim már nincsenek.

Aki még az előző szakasznál tart, LEGALÁBB a következőket olvassa végig alaposan:

Drábik János: Uzsoracivilizáció 1. (és 2.)
Marschalkó L: Világhódítók
Marschalkó L.: Ki árulta el Magyarországot 1918-ban?

Elérhető itt: http://www.freepress-freespeech.com/holhome/konyvek.htm

1. Drábik János művei, leginkább az Uzsoracivilizáció 1-2. Részletek itt is fel vannak töltve, de jobb az egészet olvasni.

2. Marschalkó Lajos könyvei, főként a Világhódítók és az Országhódítók.
http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html

Különböző írások a holokamuról itt:

http://www.freepress-freespeech.com/holhome/index.html

Azt, sajnos, nem lehet sehol sem olvasni, amit én hallottam 2 szemtanútól a zsidó csürhe 1945-ös bevonulásáról. Mint ahogy azt sem, amit a déd- és a nagymamám mesélt, miket műveltek akkoriban. A zsidó komisszárok vodkájától feltüzelt vérbajos ruszki csürhétől csak azok a fiatal magyar nők menekültek meg a faluban, akik a krumplisvermekbe bújtak. 1945 előtt szinte már kiirtották a vérbajt M.o-on. 45 után ki kellett építeni egy nemibeteg-gondozó hálózatot.

Persze, ők még mindig jobban jártak, mint az a több százezer magyar, aki sosem tért vissza Szibériából, a “malenkij robot”-ról. Nagypapám mesélt róluk sokat – az ő 17 fős csoportjukból csak ketten tértek vissza, 6 év kényszemunka után.

De sokat leír Marschalkó is.

Amit viszont semmiképp sem hagyhatok szó nélkül: a zsidók purimkor annak örömére részegednek le, mint az állatok, hogy több, mint 2 ezer évvel ezelőtt sikeresen véghezvitték az emberiség első feljegyzett népirtását. Okuk nem volt rá semmi, leszámítva egy zsidó ribanc hazudozásait. Az ellenvéleményen lévő kormányfőt nyírták ki elsőként. Mai méretekben számítva több milliós népirtásnak felel meg a művelet.

Több száz éves gyakorlat, hogy háború esetén az ellenfélnek a saját országban lévő állampolgárait, nemzeti kisebbségeiket elkülönítik gyűjtőtáborokba. Teszik ezt abból a teljesen érthető és elfogadható okból, hogy ne képezhessenek bozótharcos 5. hadosztályt a harcoló seregek háta mögött. Ebben semmi elítélendő nincs; tudtommal a genfi egyezmény is megengedi (bár ebben nem vagyok biztos).

Amerikában a japánokat szinte hamarabb összefogdosták és konclágerbe dugták, mint ahogy elkezdődött köztük a nyílt háború (amit az amerikai zsidók provokáltak ki, hogy belerángassák az amerikaiakat is a németgyilkolásba – pedig azok 87 %-a ezt nem akarta). Nem igazán bántak velük kesztyűs kézzel, hullottak is rendesen. Pedig Amerika már akkor is kinyilvánítottan nemzetek olvasztótégelye volt, ahová (akkor még) tevékenyen HÍVTÁK a bevándorolni szándékozókat. Az amerikai japánok dolgos emberek voltak, akik nem kevéssel járultak hozzá az ország felemelkedéséhez. Semmiféle Amerika-ellenes szervezkedési kísérlet nem volt körükben annak ellenére sem, hogy az amerikai zsidók kiirtani készültek őshazájukbéli nemzettársaikat.

Amerika ellen mégsem volt nürnbergi per.

Amikor a múlt századforduló tájékán a dicső brit oroszlán a demokrácia és emberiesség jegyében lerohanta a békés, dolgos dél-afrikai társadalmat, s öldökölni kezdte őket, egyik első lépésként konclágereket állított fel, ahová bezárta az elfoglalt területek búr ASSZONYAIT ÉS GYEREKEIT. Pedig ezt semmilyen nemzetközi egyezmény nem tette lehetővé! Tették ezt a célból, hogy a megszállt területeken a felperzselt föld gyakorlatát folytathassák – ne maradjon ember, aki földet művelne, pusztuljon ki állat, ember egyaránt. A művelt, liberális, demokrata brit úriemberek dél-afrikai konclágereiben TÖBB ártatlan búr asszony és gyerek pusztult el embertelen körülmények közt a háború alatt, mint ahány brit és búr katona esett el összesen.

Nagy-Britannia ellen mégsem volt nürnbergi per.

A 2. világháború közvetlen kirobbantó oka az volt, hogy 1939. őszén a lengyelországi zsidók véres pogromot rendeztek a Danzig környéki németlakta falvakban. 2 nap alatt ezrével gyilkolták le a védtelen, fegyvertelen német parasztokat, asszonyokat, gyermekeket, férfiakat, s ráadásul válogatott kegyetlenséggel (ami, persze, a zsidóktól nem szokatlan). A férfiakat például mészárszéki húskampókra tűzték fel élve, a nemi szervüknél beakasztva a kampót.

Ezt követően Hitlernek sem maradt választása. Ahány napot várakozik még csapatai megindításával, annyi ezer németet koncolnak fel a lengyelországi zsidók. Érdekes módon azonban, bár a lengyel-orosz határ mentén semmi ilyesmi provokáció nem történt, alig 2 héttel a német csapatok megindulása után az oroszországi zsidók is sürgősen rázúdították ázsiai csürhéjüket Lengyelországra. Végeredményben az ország felét ŐK foglalták el. Akkor aztán beindult a gyilkolászás: kiirtották a lenygyel értelmiséget (Katyn), s milliószámra hurcolták konclágerekbe a lengyeleket, ahonnan nem sokan tértek vissza.

Oroszország ellen mégsem volt nürnbergi per. Ellenkezőleg: ott parádéztak a “bírók” karában.

S most nézzük Németországot!

1. A 2. világháború oka: a zsidóktól (főleg az 1. világháborúban, s utána) rengeteget szenvedett, dolgos és értelmes német nép az 1920-as évek tájékán végleg felismerte, hogy ha életben akar maradni, akkor zsidó kizsákmányolástól mentes, szabad társadalmat kell teremteniük. Ez NEM Hitler felismerése volt – ő csak meglovagolta a tömegek akaratát. A zsidók ellen semmit sem tettek, leszámítva azt, hogy hatalmas összeget nyomtak mindegyik markába, aki hajlandó volt kitakarodni a németek ősi földjéről. Amit tettek, az mindössze az volt, hogy saját, értékálló és valós pénzt teremtettek, melynek közelébe nem engedték oda a zsidó uzsorásokat. Következmény: 9 év alatt a német gazdaság olyan fejlődést mutatott, ami más országoknak átlagosan 100 évébe került. (Ja, kérem, ez a veszélye annak, ha egy nép megszabadul a zsidrák piócáktól…) Párosították ezt hatalmas jóléti juttatásokkal: gombamód bújtak elő kertes, virágzó városrészek a munkások számára, kórházakat építettek, stb. (Ezeket 1945. után a zsidók leföldgyalulták, “Pusztuljon a német!” felkiáltással.) Aki német kocsipályákon vezet, jusson eszébe: ezek is akkor épültek.

Természetesen a zsidó világhatalom nem tűrhette, hogy egy nagy és dolgos nép kicsúszott a markaikból, megszabadult az uzsorájuktól. Tehát: kitervelték, pénzelték, kirobbantották és levezényelték a 2. világháborút, hogy végérvényesen eltiporhassák a német népet (meg egy füst alatt a magyart is).

2. Németország látta a fenyegető veszélyt, így természetesen fejlesztette hadiiparát IS. Az már csak a zsidó mesék körébe tartozik, hogy CSAKIS hadiipari fejlődés volt. (Akkor a levegőből hullottak alá a kertes lakótelepek, kórházak és kocsipályák?) Azonban NEM állt szándékában háborút kezdeni. Létérdeke a minél tovább tartó békés építőmunka volt – hiszen évről-évre iszonyú mértékben fejlődött, gazdagodott, erősödött (ez bántotta a zsidók csőrét). A háborút a zsidók akarták – nekik érdekük volt. A világon LEGELSŐKÉNT, 1933-ban (főrabbijuk által) a zsidó nép jelentette be, hogy a németekkel szemben harcban álló félnek tekintik magukat. MEGTÖRTÉNT A HADÜZENET.

3. Ezt követően, kihasználva már akkor is meglévő világszintű média-egyeduralmukat, eszeveszett rágalomhadjáratba kezdtek Németország ellen, tüzelték a népeket és kormányokat a háborúra. A németek mégse ültek fel a provokációnak – sőt, az orosz birodalommal még megnemtámadási szerződést is kötöttek (az angolokkal nem sikerült, AZOK nem egyeztek bele). Így hát a zsidók belekezdtek a fentebb leírt, Danzig-környéki németellenes pogromba – s ezek után Németországnak nem maradt más választása, mint nemzettársai segítségére sietni. Ellenkező esetben TÖBB MILLIÓ, az 1. világháború után elcsatolt ősi német földeken élő német parasztot gyilkoltak volna le a zsidók. A ZSIDÓK TEHÁT KI IS KÉNYSZERÍTETTÉK A HÁBORÚT.

Összegezve: a békésen építkező német társadalom ellen a nemzetközi zsidóság kitervelt egy kegyetlen háborút; elküldte a hadüzenetet; vérengzésekkel gondoskodott róla, hogy meg is kezdődjön a háború.

S mitt tett Németország e gyilkos fajnak a saját országában, a hátukban tevékenykedő 5. hadosztályával, akik maguk is sokszor kinyilvánították, hogy egyetértenek külföldi fajtársaikkal?

Gyűjtőtáborokba különítette el őket? Igen.

Tervszerűen (golyóval, gázkamrával, stb.) megszabadult tőlük, mint ahogy azt BÁRMELY épelméjű ember jogosnak és szükségesnek tartotta volna? Nem, kérem. A gyűjtőtáborokban olyan körülmények közt éltek a zsidók, amilyen nem adatott meg a hátországi német lakosságnak sem. Virágoskertjeiket gondozgatták, dalárdáikban énekelgettek. Elvoltak, mint hal a vízben. S ne feledjük: akinek még ez sem tetszett, 9 éve lett volna a kivándorlásra, amit a német kormány hatalmas pénzekkel is ösztönzött. Sőt, a németek még ezt követően is szerettek volna megszabadulni e zsidajaiktól: felajánlották az angol kormánynak, hogy ha adnak elegendő szállítóeszközt (teherkocsit), elszállítják hozzájuk a zsidókat. Az angliai ZSIDÓSÁG gondoskodott róla, hogy ezt az ajánlatot visszautasítsák. (Persze – ők már akkor tervezték a holokamu-mesét, amit elég nehéz lett volna összebütykölni, ha igazoltan egy szál zsidó se marad Németországban.)

A Nemzetközi Vöröskereszt küldöttségei rendszeresen látogatták a németországi gyűjtőtáborokat. Mintaszerű körülményekről számoltak be. E beszámolók ma is megvannak – persze, Nürnbergben nem kerültek elő.

A szövetséges légierők rendszeres légi kémfelvételei bizonyítják, hogy nyomuk sem volt gázkamráknak, égetőknek.

Továbbá: lehet tanulmányozni a több helyen is elérhető, valós kimutatásokat [statistica]: a háború után TÖBB zsidó volt a földön, mint előtte.

Valamint érdemes utánaolvasni, milyen kegyetlen vérengzésekkel, kínzásokkal gyártották le a nürnbergi “bizonyítékok” egy részét. A másik része pedig futószalagon gyártott zsidó mese volt. Még a színvonaluk is gyermeteg.

A legelején megfogalmazott állításomnak, miszerint NEM VOLT ok nélkül gyűjtőtáborba került zsidó, még egy ellenérve lehet. Talán lehettek olyan németországi zsidó származású egyének, akik feledve származásukat, lánglelkű német hazafivá váltak, s ezért nem akarták elhagyni a német földet. (Zárójelben jegyzem meg: aki tud ilyenféle zsidóról, mondjuk, Magyarországon, jelezze!) Ez azonban igen kevéssé valószínű, ugyanis: minden gyerek értelemszerűen fogékony. Ha egyik szüleje német, abban nem fog buzogni semmiféle vallási őrület, melynek gyermeke lelkébe csepegtetését életcéljának tartaná. Ha a másik szüleje zsidó, abban viszont IGENIS MEGLESZ az a vallásos őrült fajgyűlölet, melynek nemzedékről nemzedékre továbbadását a Talmud fröcsögése írja elő számukra. Eredmény: akár 10 nemzedéken keresztül is elég, ha csak az egyik szülö zsidó – az utód színzsidó lelkületű ázsiai lelki nyomorék lesz, aki életcéljának azt fogja tekinteni, hogy leigázzon és állati sorba tereljen mindenkit, aki nem zsidó. Vagyis: e kifogást nyugodtan el lehet felejteni.

Ennyit kívántam szólni a “szegény, ártatlanul táborba zárt” zsidókról.

Oktatási segédlet Holokauszt témában

Bajnai Gordon

Bajnai Gordon csomagjának legfontosabb elemei megegyeznek a Reformszövetség korábbi javaslataival. A libatolvaj zsidó feudális kényúrnak képzeli magát. Nem véletlen, hogy az egyik csúfneve pont Döbrögi.

Leminősítették Magyarországot:

Az S&P leminősítette Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságát. A hitelminősítő szakértői szerint az idén 6 százalékos lesz a gazdasági visszaesés, és ez nehezíti a hiány szinten tartását. A forint gyengülni, a tőzsde esni kezdett a hír hatására.

Egy fokozattal “BBB-”-ra rontotta Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságra vonatkozó hitelminősítését a Standard and Poor’s az ország folyamatosan romló gazdasági és költségvetési helyzetére hivatkozva. Az eddigi besorolás kilátása már a leminősítést valószínűsítő negatív volt és kedvezőtlen üzenet az új kormányfő-jelölt kapcsán, hogy az új besorolás kilátása is negatív maradt.

Az új minősítési fokozat BBB-, ez a befektetésre ajánlott kategóriák alsó határa, a következő leminősítés esetén már a spekulatív kategóriába kerülünk. Az új minősítés kilátása negatív.

A Bloomberg szerint a leminősítés azt jelenti, hogy Magyarországnak csak drágábban fognak kölcsönt adni ezek után. A lap megemlíti a kormányváltást is, jelezve, hogy Bajnai Gordonnak meg kell szereznie a parlament többségének támogatását.

Az S&P szakértői szerint idén 6 százalékos, míg jövőre további 1 százalékos gazdasági visszaesés következhet be Magyarországon, ami nehézzé teszi az idei évre kitűzött, a GDP arányában 2,9 százalékra célzott államháztartási hiány teljesítését.

A Ft-Euro árfolyam 313-ra romlott még aznap.

Nem vagyok az a vérengző tipus, sőt. Humanista, empatikus, mindenkinek mindent megbocsátó, embernek mondanak.

De itt most elég! Ez tűrhetetlen!

Teljesen egyértelmű, 1 hétnyi hazánkat leégető vérlázító színjáték után miért is sikerült megegyezniük a leggyengébb láncszemben:

Mert szükségük van még pár hónapra, hogy elvarrják a szálakat!

Már rég tudják, hogy nem urai a helyzetnek!

Ferike bíróságot, ügyészséget támadó kirohanása nem a véletlen műve volt.

Rettegnek! És hatalomban akarnak maradni, hogy próbálják eltüntetni azt, amit el lehet. Mármint a nyomokat.

Az, hogy közben mi itt 10 millióan ebbe beledöglünk, totálisan hidegen hagyja őket.

Nem tudom mikor lesz a következő feloszlató szavazás, de aki nem a feloszlatásra szavaz és a tartózkodás sem mentség, azt én személy szerint ellenségemnek és hazaárulónak fogom tekinteni!

Ha én felveszek helyetted hitelt a te számládra anélkül, hogy megkérdeznélek örülnél neki. Egyél mindennap libasültet belőle, ha akarsz ha nem. Ugye én jót teszek veled?

“Azokat a hiteleket nem beruházásokra, infrastruktúrára, jövőfejlesztés érdekében pazarolták el a qurmányok, hanem abból kaptad a szocpolt, a gyedet-gyest, a nyugdíjemelést, és még sok szociálkis alanyi jogú támogatást.”

Ki a kurva anyja kérte rá? Én biztos nem, a magyarok biztos nem. Tudod kik kérték őt hogy vegye fel? Azok mocskos liberálbolsevik bankárok, akik lefizetik közvetetten és pozícióba helyezi ezeket a gennyes bérenceket.

“Erre ment el. Felzabáltátok, de értéket nem teremtettetek a munkátokkal.”

Te zabáltad fel és te nem dolgoztál.

“Most meg még több állami juttatás kéne ?”
Semmi nem kell ezektől csak hagyják békén a magyarokat és tegyenek helyettük a nyakukba még több adóságot.

Kell ám az OTP-nek is adni az IMF hitelből…

Miközben olyan haszonnal dolgozik, hogy akármelyik svájci bank szívesen fixálná a 70 %-át is…
És ezt persze a polgárok dobják össze az OTP-nek kamat, kezelési költség, és egyéb jutalékok formájában.

De kell neki még egy kicsi az IMF pézból is…
Biztos visszakapják valakik OTP részvényben…

Na szóval kedves miniszterelnök jelölt!

Amit eddig hallottam az elszomorító,de nem azért mert megszorítások lesznek.

Hanem azért mert az előzetes kiszivárogtatott program megint az egyszerű embereken csattanó ostorról szólnak.

Nem szólnak a BANKHERÉKRŐL,nem szólnak az ÁLLAMIHERÉKRŐL,nem szólnak az ÖNKORMÁNYZATIHERÉKRŐL,nem szólnak a TANÁCSADÓIHERÉKRŐL, nem szólnak a vadászatokon,a bahamákon henyélő ügyeskedő adócsalókrol,nem szólnak a pártok és parlamenti KÉPVISELŐHERÉKRŐL.

Egyszóval ez így nem fog menni,ebből qrvanagy balhé lészen!!!

“Eddig is így volt, ezután is így lesz! Ezt ők tudják, gyf már az elején megmondta, hogy nem érdekes a tömeg, majd hazamennek!”

A birka tömegnek ez kell. Minél rosszabb annál jobb, annál nagyobb esélye van, hogy valami lázadás történik. Minden hülye azt akarja, hogy a másik menjen ki elzavarni a lopósokat.

Az a mocskos, tolvaj, privatizációból a haveri köre segítségével a semmiből milliárdossá gaudagodott zsidó, aki a saját bevallása szerint IS azért ment csődbe (csődbűntett, anyone?) a HAJDÚ-BÉT nevű fantom-cégével, mert nem értett hozzá, hát attól várjuk mi a csodát?

Az, aki miatt 9 ember lett öngyilkos, aki kifosztotta a libatermelőket, arra kellene szerinted bízni az ország vezetését, vagyonát, mindenét?

Hogy kártalanítás a libatenyésztőknek? Olyan nem volt. Mert sztárügyvédek segítettek gordonkának úgy csődbe mennie, hogy megérje (senkinek sem kelljen kifizetni az adósságát) de ha lenne is, szerinted ki fizeti ki?

Az adófizetők!

Az meg a másik, hogy EZEKNEK nagyon is van vesztenivalójuk, éppen ezért MINDEN ESZKÖZT meg fognak ragadni azért, hogy nemhogy előrehozott, de egyáltalán semmiylen választás ne legyen.

Az lehet, hogy ezt mégse merik, és jövőre kikapnak a megrendezett választáson, (csalni akkor is fognak, hogy a vereségük mértékét kisebbítsék) dehát az érdemes hozzáállás az az, ha a legrosszabbra készülünk, miközben a legjobbat reméljük.

A most a Fideszt támogató tömegek, a kormányváltás utáni, nemzeti célokért való radikális tettek elmaradása esetén a Jobbikhoz fognak átvándorolni. Vagy éppen a hungaristákhoz – a kettő nem zájra ki egymást, egyébként sem. Ahogy megmondták, egy vegetáriánusnak nem választék az, ha csirkehús, disznóhús, és marhahús között választhat

Az nem megy, hogy egyrészt MINDEN szociális jutattás megszűnik, másrészt MINDEN adót emelnek, és még hozzá ÚJ SARCOKAT is bevezetnek.

Tudok jobbat : börtönbe, akasztófára ezzel a hazaáruló, népnyúzó, fillérekért zsidóknak a nemzeti vagyont kiárusító szocionista bandával, teljes vagyonelkobzás, és majd abból fedezzük a költségvetés hiányait… Ma már a svájci banktitok sem létezik, mivel a nemzetközi terrorizmus elleni (amúgy paranoiás, de offshore és egyebek ellen itt – erre, majd pont jól jöhet) intézkedések részeként kötelezővé tették a a bankszámlákhoz tartozó személyes adatok szolgáltatását , ez nem lehet akadály.

Minél többen akarjuk, minél inkább ugyanazt akarjuk, minél jobban SZINKRONBAN vannak a gondolataink, annál inkább valószínű, hogy ez így fog alakulni. A mi javunkra, úgy értettem.

Aki pedig fél a VISSZAMENŐLEGES nemzeti számonkéréstől, annak VAJ VAN A FÜLE MÖGÖTT.

Ez olyan egyszerű és logikus, mint hogy 2+2=4. Csintalan is ezért kapálózott a visszamenőleges felelősségre vonás ellen – olajszőkítésből és privatizálásból gazdagodott meg a disznó zsidaja. Megy is a szerecsenmosdatás, kajmánkodás-elrelativizálás ezerrel a betelefonálós műsorában.

Ennyire vérre menő dolgokról nem lehet viccelődni!

Szög a koporsónkban: ezermilliárdos megszorítócsomaggal érkezik Libajnai

Időlegesen elfojtották történt szocialista lázadást, a párt besorolt Bajnai Gordon mögé, és az SZDSZ is támogatja kormányfői ambícióit.

A hamis közbeszéd példája: időlegesen elfojtották történt szocialista lázadást. Miért, történt lázadás? Esetleg a pártelnök székért folyó versengést nevezi annak a cselédsajtó? Nevetséges. Naná, hogy a szélsőségesen magyarellenes párt támogatja Libajnait. Hisz ennél keményebb rablógazdaságot – legalábbis az előzetes, közvélemény puhítását célzó hírekből erre lehet következtetni – nem kellet még elszenvednie hazánknak.
“Fájni fog, minden családtól áldozatot, lemondást kíván a válságkezelés” – mondta a gazdasági tárca vezetője, az MSZP kormányfőjelöltje, s nincs okunk kételkedni szavaiban. Amióta ők kormányoznak mindenkinek fájdalmat okoztak, s vérünkbe ivódott balkáni közönnyel legyintünk e fájdalom mértékére is.

Fodor Gabriella, a cionista SZDSZ elnöke szakértői kormányról beszélt. Szerinte Bajnai programja lényegében megfelel a Reformszövetség elképzeléseinek. Mi is így gondoljuk, azzal a különbséggel, hogy mi ennek nem örvendünk. A Reformszövetség, a minden eladni, a lakosságtól mindent elvenni gazdaságpolitikának nevezett szabadrablást preferálja, mint megoldást. A GDP-nek jót tehet, ám a magyarság végzetesen is megroppanhat e művelet hatásától. Bajnaitól az idén háromszáz–ötszáz milliárd, jövőre pedig hatszázmilliárd forintos megszorítás várható. Ami ugyancsak aggodalomra adhat okot, hogy lassan jön az IMF hitellel kapcsolatos második tárgyalás, s mint tudjuk a globális monekratúra diktátorai irodát is nyitottak Budapesten, hogy a sarc beszedését felügyeljék. Bajnai pedig jó helytartó lesz, mindent a bankárok zsebébe helyez majd. Neki persze aligha fáj majd a saját programja: vagyonbevallása szerint több háza, telke, banki megtakarítása van, értékes festményei, szőnyegei és bútorai pedig nagy értékű ingóságoknak számítanak. Mindemellett 170 millió forintot tart forintalapokban, és 25 milliót fektetett be euróalapú pénzpiaci termékekbe.

Bogár László: Ami jöhet, ahhoz egy rendőrállam is kevés lesz!

Semmilyen rendőrállam nem védheti meg a népirtással provokáló elitet, ha az évszázad alatt felgyülemlett feszültség, találkozva a jelenlegi helyzet okozta frusztrációval, eléri a kritikus szintet. Mindehhez Bogár László hozzátette: a Bajnai Gordon által is favorizált 600 milliárdos megszorítás csak a kezdet, a globális SZDSZ ügynökhálózata 1 százalékos “erőként” képes diktatúrát üzemeltetni. A professzor állítja: a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket vették célba, amelyeknek az elemi újratermelődéshez sincsenek meg az erőforrásaik. Azonnal felfüggeszt minden adósságszolgálati és profittranszfert, s tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről – vázolja Bogár az új polgári kormány első feladatát.

“Ki kell nyitni a zárt szobákat!” Meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy az elit zárt szobákban dönti el, mi legyen Magyarországgal. Annak érdekében, hogy végre véleményformáló ereje legyen a civil társadalomnak is, április 5-re a Civil Összefogás Fórum demonstrációt szervezett. Fricz Tamás politológus elmondta: meg kell szüntetni azt a kádárista attitűdöt, amely szerint az emberekben az él, hogy “megint döntöttek a fejünk felett, a mi életünkről”. Véget kell vetni annak, hogy a “nagyérdemű közönség” végignézi a műsort, s aztán elballag haza. Szerinte amíg ez él az emberekben, addig nem lesz igazi rendszerváltás. (L. R.)

– Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt egy hatszáz milliárd forintos “szeretetcsomaggal” állt elő, úgy tűnik – sokak gyanúját igazolva –, végül is semmi jóra nem számíthat a magyar társadalom. A megszorító csomag többek között eltörölné a gázártámogatásokat, a nyugdíjak svájci indexálását, vagy éppen befagyasztaná a családi pótlékot, ötletekben nincsen hiány sem Bajnainál, sem a mögötte álló köröknél. Mire számíthatunk, s kinek üzen a magyar politika ezen része Bajnai Gordonnal?

– Teljesen egyértelmű, hogy a jelölt Gyurcsány Ferenc kreatúrája, s maga Gyurcsány is a “globális SZDSZ” ügynöke, az “eszdéeszesített” MSZP vezéralakja. Ugyanazok a globalokrata liberális erők állnak Bajnai mögött is, akiknek Gyurcsány is legmegbízhatóbb embere volt. A személy kiválasztásában tehát semmi meglepő nincsen. Azon sem csodálkozhatunk, hogy ez a csomag a lehető legbrutálisabb támadás a társadalmi újratermelés azon pontjai és társadalmi csoportjai ellen, amelyek a legvédtelenebbek, legkiszolgáltatottabbak, s eddig is a roncsolás legfőbb áldozatai voltak – tehát a nyugdíjasok, a fiatal házasok, a családok. Ez a lehető legdurvább üzenet azon társadalmi csoportok ellen, amelyek eddig is a legfőbb teherviselői voltak az elmúlt húsz évnek, illetve akikről azt feltételezik, hogy a legkevésbé konfliktusképesek. Nem tudnak szervezkedni, így ellenállni sem. Ezek az elitek az élet elemi szintű újratermelése ellen dolgoznak.

Tudatos népirtásról van szó, hiszen a társadalmi újtermelésnek azokat a pontjait támadják, ahol éppen ennek az ellenkezőjét kellene tenni: kárpótlásra volna szükség az elmúlt két évtized kifosztásáért. Teszik ezt “előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel”, ami büntetőjogilag is súlyosbító körülmény, és minden bizonnyal az lesz a közeli jövő nemzeti számonkérése során is.

– Többször is felvetette egy új kiegyezés szükségességét a globális elitekkel, úgy tűnik, nem efelé mutatnak a politikai-gazdasági döntések.

– Nem csak, hogy nincsen jelei a kiegyezésnek, de a lehető legdurvább üzenetet kapjuk arról, hogy szóba sem állnak velünk. Mi több, a globális hatalom eleve “gyűlöletbeszédként” bélyegzi meg már azt is, ha valaki egyáltalán fel meri tételezni a globális hatalmi rendszer létét. Kifejezetten rossz, vészjósló jelek ezek, s mivel így nem indulhat meg az elemi kommunikáció sem az alapvető konfliktusgócok között, teljesen természetes, hogy ennek rendkívüli mértékben növekvő feszültség lesz a következménye. Ez kioldódhat egy polgárháborús robbanásban, vagy akár robbanássorozatokban is, de a magyar társadalom nem a kifelé, hanem inkább a befelé irányuló – önpusztító – agresszióban megnyilvánuló magatartásmintákat sajátította el az elmúlt évtizedek során. Ebből nagy valószínűséggel az önpusztításnak olyan fordulatai származhatnak, amelyeknek következményei beláthatatlanok. Például a népesedés és az egészségvagyon terén már évtizedek óta kapjuk a súlyos jelzéseket, hogy baj van, katasztrófa közeleg. S most is pontosan azoktól veszik el a lehetőséget a népesedés- és az egészség-helyreállítással kapcsolatban, akiknek erre a legnagyobb szükségük volna.

– Valóban úgy tűnik a tervekből, hogy a megálmodott intézkedések a társadalmi újratermelődés legfontosabb színtereit piszkálják elementáris erővel. Meddig lehet ezt folytatni? Mikor érkezik el egy adott társadalom oda, hogy azt mondja, “Eddig és ne tovább!”? Mikor kaphat stoptáblát ez a folyamatos kizsákmányolás?

– Újra hangsúlyozom: azokat a társadalmi csoportokat támadják, amelyek a legkevésbé képesek az ellenállásra, nem tudnak, nem mernek konfrontálódni. A nagy összeütközés, a robbanáspont – ami már nagyon közel van – akkor érkezhet el, ha majd azokat a társadalmi csoportokat éri el a legmélyebb kifosztás, amelyek már a konszolidált középrétegekhez tartoznak. Itt találkozhat a tömeges munkanélküliség a jelentős eladósodottsággal. Amikor több százezer család ilyen helyzetbe kerül, amikor a havi bevétel százezres nagyságrendben csökken, a kiadás meg legalább ennyivel nő, az lehet az igazi gyúnyanyag, egyfajta detonátor. Összejön a kritikus tömeg, ha ez a katasztrófa tömegesen érint több százezer családot, márpedig ez akár egy éven belül bekövetkezhet. Jó lenne, ha a politikai elitek nem jutnának el eddig a pontig népirtó provokációik során, mert akkor a 20. század minden felgyülemlett feszültsége előtörhet. Cinikus elbizakodottságuk miatt nincs elég képzelőerejük annak belátásához, hogy az egy évszázada felgyülemlett, s azóta is egyre dagadó, feldolgozatlan és elhalasztott problémájának robbanása mit okozhat. Nem egyszerűen csak leköpni fogják ezeket az eliteket, hanem sokkal durvább módszerek is utat törhetnek maguknak. Tömegesen és elemi erővel! És nincs az a rendőrállam, ami ettől megvédhetné őket!

– A Reformszövetség tervezetében egy 1300 milliárdos megszorítást javasolt az arra nyitott füleknek. Bajnai egyelőre “csak” hatszáz milliárd forintos elvonással operál; ha ezt az intézkedéscsomagot lenyeli a társadalom, és persze a háttérben ott nyüzsög az SZDSZ és az MDF is, lehetséges, hogy a másik 6-700 milliárdot is kivonják valahonnan? Van-e még honnan elvonni?

– Nem kétséges, amit most csinálnak, az bizonyos értelemben egy teszt. Tesztelik a magyar társadalom ellenállásra kevésbé képes csoportjait, meddig lehet elmenni. Ha ez számukra pozitív eredménnyel jár, tehát ha az ellenállás az elitek számára még tolerálható szinten van, akkor mennek tovább a megszorítások útján. Deklarálták is, hogy a Reformszövetség elképzelései mentén próbálják kialakítani a “gyógymódot”. Újra előszedik azokat a terveket, amelyeket nem mertek belerakni Gyurcsány programjába.

– Sőt arról is beszélnek, hogy a Reformszövetség számait hozzá kell igazítani az azóta eltelt időszakhoz, gazdasági realitásokhoz; a helyzet rosszabb lett, a motor szinte megállt, és van olyan nemzetközi lap, amely akár 7 százalékos visszaesést is jósolt Magyarországnak.

– Úgy látszik, ez a grémium a profitok állandó növekedését természeti törvénynek tekinti. Az, hogy az országból kivont extraprofitok és kamatok rovására is lehetne javítani az egyensúlyt, fel sem merült az elképzelésekben. Sem a kormány, sem a Reformszövetség, sem Bokros Lajos nem gondol ilyesmire. A program eleve abból indul ki, hogy túlságosan sok a kiadás, ezt kell radikálisan visszafogni. Az állam kiadásai pedig döntően éppen a leghátrányosabb helyzetben lévő csoportok életviszonyait próbálják legalább szinten tartani.

A kiadáscsökkentés egyenlő azzal, hogy a legkiszolgáltatottabbakra hárítják át a terheket. Amikor a deficit kialakul, annak nemcsak az lehet az oka, hogy a kiadás sok, hanem hogy a bevétel nem éri el a megfelelő szintet. Erről van szó jelen esetben is: a magyar államnak és a lakosságnak azért kevés a bevétele, mert csak 2007-ben 20 milliárd euró felett volt a kamat és a profit összege, ami eltávozott a magyar gazdaságból. Az összes GDP 20-25 százalékát profit és kamat formájában kiviszik az országból. Ez egyszerűen birodalmi sarc, ami azért ilyen horribilis, mert a magyar politikai elitek lettek a térség legelvetemültebb, leggátlástalanabb birodalmi kollaboránsai. Mert itt a legerősebb és a legbrutálisabb a globális SZDSZ lokális ügynökhálózata, amely 1 százalékos erőként is képes diktatúrát gyakorolni. A lehető legdurvább hazugság, hogy Magyarország nem termeli meg azt, amire szüksége van; de igen, csak éppen kiviszik az országból. Vagyis nem kiadástöbbletről, hanem bevételhiányról van szó. Nem jut hozzá a munkája, teljesítménye ellenértékéhez az ország.

– Ehhez kapcsolódik az a világban lassan meghaladott ideológia, amelynek keretében itthon még mindig eszeveszett dühvel támadják a nemzetállamot.

– Minden kiadás- és bevételcsökkentés az államot bontja, pusztítja. Itt a nemzetállam megerősítése és kiadásainak növelése helyett – hiszen a válságokkal szembemenő anticiklikus hatásokra építő gazdaság és társadalompolitikai stratégia lenne szükséges – még inkább az állam lebontása folyik. Megfosztják a kiszolgáltatott csoportokat az állam védelmétől, és ezzel az államot attól, hogy keresletélénkítéssel próbálja a válság elmélyülését megakadályozni.

– Orbán Viktor is szólt arról, hogy egy korszakváltás határán vagyunk, s az állam megerősítése szükséges mind a társadalmi, mind a gazdásági válság ellenében. Milyen esélye lehet annak, hogy a Fidesz kormányra kerülve tudja tompítani a neoliberális szisztéma hatásait, új államot építve, új elképzeléseket meghonosítva?

– Nagyon remélem – ahogy az évértékelőjében is elmondta a volt miniszterelnök –, hogy nem egyszerűen egy kormány-, hanem egy korszakváltás történik majd. Vagyis véget ér az az egész rendszerváltás időszakára jellemző neoliberális kurzus, amely a washingtoni konszenzusra épült, s ami a világban is véget érni látszik. Azt remélem, hogy lényegesen többet kap a magyar társadalom egyszerű kormányváltásnál, ami bekövetkezik, lényegében egy új rendszerváltással, a rendszer teljes korrekciójával lesz egyenlő. Azt a paradigmát, amire 1989 óta épültek a kelet-európai átmenetek, majd radikálisan felülvizsgálja, és egy új rendszer kiépítésének az alapjait veti meg. Tudnia kell, hogy remélhetőleg igen jelentős választási győzelme erre, és csakis erre ad számára felhatalmazást, és hogy a történelem itt nem ad második esélyt. Ezért az új kormány első lépése nem lehet más, mint hogy azonnal felfüggeszt minden adósságszolgálati és profittranszfert, és egyúttal azonnal tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről.

A Bilderberg-csoport

A Bilderberg-csoport

Megjelent a Wikimania 2009 konferencia részvételi felhívása. Április 15-ig jelentkezhetsz előadásoddal.
[Becsuk!]
[Segíts a fordításban!]

Elindult a szócikkíró verseny, a képek versenye és a költségtérítési pályázat. Pályázz te is!
Bilderberg-csoport [szerkesztés]
Legutóbbi változat (ellenőrizetlen)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés
Ezt a lapot törlésre jelölték.

Erről a lapról egy szerkesztő törlési megbeszélést kezdeményezett, mert úgy találta, hogy nem való a Wikipédiába (például azért, mert a tárgya nem eléggé nevezetes). A megbeszélés a törlésre javasolt lapok oldalán folyik. Ha részt kívánsz venni a megbeszélésben, nem tartod indokoltnak a jelölést, vagy megjegyzést szeretnél tenni, az alábbi lapra írj:

Wikipédia:Törlésre javasolt lapok/Bilderberg-csoport

Kérjük, a törlési megbeszélés ideje alatt ne nevezd át a lapot, mert az kaotikus helyzetet eredményez. Átnevezési javaslatodat is a törlési megbeszéléshez írd megjegyzésként.
Ezt a sablont a megbeszélést lezáró adminisztrátor fogja levenni. Kérjük, akkor se távolítsd el, ha a cikk hibáit időközben kijavítottad! A sablon eltávolítása nem jelenti a törlési megbeszélés lezárását!

* Adminisztrátoroknak: ha a törlési megbeszélés eredményeképpen törlöd a lapot, a vitalapjára illeszd be a megbeszélés allapját, vagy arra mutató hivatkozást dátummal!

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).(2006 augusztusából)

A Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, ld. lentebb) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a nemrég elhunyt Bernát holland herceg volt, de a kutatók megegyeznek abban, hogy a jelenlegi igazi irányítókat a Rothschild és a Rockefeller család vezető tagjai között kell keresni.

A csoport 1954-től minden évben tanácskozik – csak egyszer, 1976-ban maradt el – szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett. A 2005-ös Müncheni konferenciát az MI6 (Military Intelligence section 6, angol kormányhivatal), CIA, Moszad valamint a Német Különleges erők védelmezték.

Híradás ezekről a tanácskozásokról a médiában egészen az utolsó évekig nem volt jelentős. A nagyobb újságok, tv-csatornák teljes érdektelenséget mutattak, aminek az oka talán az, hogy ezek tulajdonosai és vezetői szintén ott ültek a konferenciákon.
Tartalomjegyzék
[elrejtés]

* 1 Tagjai
* 2 Találkozók
* 3 A csoport célja
* 4 Tények a csoportról
* 5 Jegyzetek
* 6 Angol nyelvű referenciák
* 7 Források

Tagjai [szerkesztés]

A világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei alkotják a csoportot. Néhány ismertebb tagja:

* James D. Wolfensohn – a Világbank elnöke
* Bodil Nyboe Andersen – a Dán Központi Bank vezetője
* Gazi Ercel – a Török Központi Bank vezetője
* David Rockefeller – a Chase Manhattan Bank elnöke
* Bokros Lajos – a Világbank főtanácsadója
* Ulrich Cartellieri – a Deutsche Bank AG felügyelőbizottsági tagja
* William J. McDonough – a Federal Reserve Bank of New York elnöke
* Sauli V. Niinisto – Finnország pénzügyminisztere
* Herman H.F. Wijffels – a Rabobank Nederland igazgatótanács elnöke
* John M. Page Jr. – a Világbank – Közel-Kelet, Afrika régió vezető közgazdásza
* Surányi György – a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
* Robert L. Bartley – a Wall Street Journal szerkesztője
* Hugo Butler – a Neue Zurcher Zeitung főszerkesztője
* Hubert Burda – a Burda Media elnöke
* Will Hutton – a The Observer szerkesztője
* Peter Carrington – a NATO exfőtitkára
* Marcus Wallenberg – a Investor AB ügyvezető igazgatója, a Wallenberg család feje
* Francisco Pinto Balsemao – Portugália ex-miniszterelnöke
* Samuel R. Berger – USA elnöki tanácsadója
* Richard C. Holbrooke – USA ex külügyi szóvivője
* Jaakko Iloniemi – Finnország amerikai ex-nagykövete
* Henry A. Kissinger – USA ex-külügyminisztere
* Sam Nunn – USA ex-szenátor
* Göran Persson – Svédország volt miniszterelnöke
* Andrzej Olechowski – a Central Europe Trust, Lengyelország volt elnöke
* Flavio Cotti – Svájc külügyminisztere
* Francois X. de Donnea – Belgium volt védelmi minisztere
* Yannos Kiranidiotis – Görögország külügyminiszter-helyettese
* Umberto Agnelli – az IFIL elnöke
* Paul A. Allaire – a Xerox Corp. elnöke
* Percy Barnevik – az ABB Asea Brown Boveri Ltd. elnöke
* Maarten A. van den Bergh – a Royal Dutch/Shell Comp. csoport ügyvezető igazgatója
* C. Fred Bergsten – az Institute for International Economics igazgatója
* E. John P. Browne – a British Petroleum Comp. p.l.c. vezérigazgatója
* John H. Bryan – a Sara Lee Corporation elnök, vezérigazgatója
* Jon S. Corzine – a Goldman Sachs & Co. elnök, vezérigazgatója
* Robert M. J. C. Cranborne – a Lordok Háza az ellenzék vezetője
* Jean-Louis Gergorin – a Matra Hachette igazgatótanácsi tagja
* Louis V. Gerstner – az IBM Corporation elnöke
* Andre Levy-Lang – a Banque Paribas igazgatótanácsi elnöke
* William W. Lewis – a McKinsey Global Institute igazgatója
* Egil Myklebust – a Norsk Hydro vezérigazgatója
* Matthias Nass – a Die Zeit vezető szerkesztője
* Jorma Ollila – a Nokia Corporation elnök-vezérigazgatója
* Matias Rodríguez – az Inciarte Banco de Santander alelnöke
* Klaus Schwab – a World Economic Forum elnöke
* Peter D. Sutherland – a Sachs International elnöke
* Franz Vranitzky – Ausztria exkancellárja
* Járai Zsigmond – a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke
* Kádár Béla – a Magyar Nemzeti Akadémia tagja
* Kassai Róbert

Találkozók [szerkesztés]

* 1954. Hotel de Bilderberg, Oosterbeek, Hollandia]]
* 1955. (március 18–20.), Barbizon, Franciaország és (szeptember 23–25.), Garmisch-Partenkirchen, Nyugat-Németország
* 1956. (május 11–13.), Fredensborg, Dánia

…

* 1976-ban nem volt konferencia
* 1977. (április 22–24.), Torquay, Anglia
* 1978. (április 21–23.), Princeton, Egyesült Államok
* 1979. (április 27–29.), Baden, Ausztria
* 1980. (április 18–20.), Aachen, Nyugat-Németország
* 1981. (május 15–17.), Bürgenstock, Svájc
* 1982. (május 14–16.), Sandefjord, Norvégia
* 1983. (május 13–15.) Montebello, Kanada
* 1984. (május 11–13.), Saltsjöbaden, Svédország
* 1985. (május 10–12.), Rye Brook, NY, Egyesült Államok
* 1986. (április 25–27.), Gleneagles, Skócia
* 1987. (április 24–26.), Villa d’Este, Olaszország
* 1988. (június 3–5.), Telfs-Buchen, Ausztria
* 1989. (május 12–14.), La Toja, Spanyolország
* 1990. (május 11–13.), Glen Cove, NY, Egyesült Államok
* 1991. (június 6–9.), Baden-Baden, Németország
* 1992. (május 21–24.), Evian-les-Bains, Franciaország
* 1993. (április 22–25.), Vouliagmeni, Görögország
* 1994. (június 2–5.), Helsinki, Finnország
* 1995. (június 8–11.), Zürich, Svájc
* 1996. (május 30. – június 2.), CIBC Leadership Centre, Toronto, Kanada
* 1997. (június 12–15.), Pine Isle szálloda, Lake Lanier, GA, Egyesült Államok
* 1998. (május 14–17.), Turnberry, Skócia
* 1999. (június 3–6.), Caesar Park Hotel Penha Longa, Sintra, Portugália
* 2000. (június 1–3.), Chateau Du Lac Hotel, Brüsszel, Belgium
* 2001. (május 24–27.), Göteborg, Svédország
* 2002. (május 30. – június 2.), Chantilly, VA, Egyesült Államok
* 2003. (május 15–18.), Versailles, Franciaország
* 2004. (június 3–6.), Stresa, Olaszország
* 2005. (május 5–8.), Dorint Sofitel Seehotel, Rottach-Egern, Németország
* 2006. (június 8–11.), Brookstreet Hotel, Ottawa, Ontario, Kanada
* 2007. (május 31. – június 3.), Isztambul, Törökország
* 2008. (június 5 – Chantilly, Virginia, Egyesült Államok

A csoport célja [szerkesztés]

Az alább olvashatók erősen hasonlítanak egy összeesküvés-elméletre, érdemes fenntartásokkal olvasni ezt. Közvetett bizonyítékok alapján a kutatók összeállították azokat a célokat, amelyek elérésén a Bilderberg-csoport dolgozik. A legelső nemzetközi cél egy világszintű gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.

A végső cél eléréséhez a következő részfeladatokat kívánják teljesíteni:

* Egyesített nemzetközi identitás

A nemzeti értékek teljes eltűntetésével, egy közös értékrend felállításával az emberiség sokkal könnyebben kezelhető.

* Az emberek központi irányítása

A cél egy olyan ‘Új Világrend’ (New World Order), ahol nincs középosztály, csak uralkodók és rabszolgák.

* Null-növekedésű társadalom

Ezen post-indusztriális társadalomnak lényege, hogy azok az iparágak, amelyek valósan termelésre képesek (pl. mezőgazdaság, termék előállítés), a szegény, olcsó munkaerővel rendelkező országokba (pl. Bolívia, Peru, Ecuador, Nicaragua) vannak kitelepítve. így új jólét megalapozása szinte lehetetlenné válik, ami legegyszerűsíti az uralkodók/szolgák társadalmi struktúrájának kiépítését. Feltételezhetően a NAFTA ennek a lépésnek az előfutára.

* Folyamatos nyugtalanság

Ha mesterségesen sikerül az embereket intenzív stressz (fizikai, mentális és érzelmi) alatt tartani, akkor sokkal egyszerűbb reménytelen belenyugvásra kényszeríteni őket.

* Minden oktatási intézmény központosítása

Ennek a lépésnek elsődleges célja a tanított anyag megszűrése. Arra támaszkodva, hogy a fiatalság önállóan nem érdeklődik a történelem iránt, elfogadja az iskolában hallottakat, képesek lehetnek a történelem ‘kisímítására’, hogy az áttérés az Új Világrendre ne tűnjön az emberi szabadság és liberalizmus teljes elvesztésének.

* A hazai és külföldi rendelkezések központosítása

Minden nemzeti rendelkezés folyamatos ‘globalizálása’, azaz nagyobb törvényhozó szervezetek törvényeinek kiterjesztese a tagállamokra. (Lásd Európai Unió és tagállamai, vagy az USA és Kanada viszonyát)

* ENSZ megerősítése

Mivel az ENSZ már működőképes intézmény, így kellően szélesítve jogkörét akár ‘népadót’ is be tudna vezetni, amit mindenki köteles lenne fizetni.

* Nyugati Kereskedelmi Blokk

Ha a NAFTA-t a Dél Amerikára is sikeresen kiterjesztik, akkor létrejöhet az ‘Amerikai Unió’.

* NATO terjeszkedés

NATO a világ hadseregévé válhat.

* Egy jogi rendszer

Egyetlen, egységes jogi rendszer az összes országnak.

* Egy szocialista jóléti állam

A Bilderbergek víziója szerint az engedelmes rabszolgákat megjutalmazzák, az ellenszegülőket pedig kiiktatják.

Tények a csoportról [szerkesztés]

Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében – a nyugat-német Garmischban – tartott koferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.” Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a „bilderbergista” Sir Paul Chambers: „Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.”

Fennáll annak a lehetősége, hogy a csoport érvényesíteni tudja tagjai befolyását a világpolitika irányításában. Az 1991-es Baden-Badenben tartott tanácskozáson részt vett egy addig hazáján kívül ismeretlen amerikai kormányzó, William Jefferson Clinton, akinek sem politikai, sem pénzügyi hatalma nem volt jelentős. Kevesebb mint három hónap múlva pártja elnökjelöltje lett, s másfél év múlva beiktatták, mint az Egyesült Államok elnökét. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair mindannyian bilderbergisták voltak még a szakmai karrierjük kezdetén.

A csoport egyik tagja, Richard C. Holbrooke tagadja a csoport jelentőségét: „Soha nem hoznak döntést semmiről, és egy csomó mindenben nem értenek egyet. Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják.”[1]

Jegyzetek [szerkesztés]

1. ^ Holbrooke: Rábeszéltük Hornt a Bokros-csomagra

Angol nyelvű referenciák [szerkesztés]

* Hatch, Alden (1962). “The Hôtel de Bilderberg” H.R.H.Prince Bernhard of the Netherlands: An authorized biography, London: Harrap. ISBN B0000CLLN4.
* Ronson, Jon (2001). THEM: Adventures with Extremists, London: Picador. ISBN 0330375466.
* Estulin, Daniel (2007). The True Story of The Bilderberg Group. ISBN-13 978-0-9777953-4-5, ISBN-10 0-9777953-4-9

Források [szerkesztés]

Magyar:

* Gala sajtószemle: A titokzatos Bilderberg csoport
* Bakos József: Világépítés és világpusztítás
* Népszabadság: Újra titokzatos Bilderberg
* Penthousemagazin: Összeesküvés-elmélet: Elit klub vagy világkormány?
* Dr. Drábik János írásai
* Szabadkőműves páholy: a Bilderberg csoport igaz története …

Külföldi:

* Extract from the official Bilderberg report on the Fiuggi Conference 4–6 October 1957
* Bilderberg
* Who pulls the strings?
* Inside the secretive Bilderberg Group
* Elite power brokers meet in secret
* Bilderberg: The ultimate conspiracy theory

A Lars Adelskogh “2000. Talets Vetenskap” c. svéd folyóirat
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Bilderberg-csoport”
Kategória: Nemzetközi szervezetek
Rejtett kategóriák: Törlésre váró szócikkek | Az összes lektorálandó lap | Lektorálandó lapok 2006 augusztusából
Mit gondolsz erről az oldalról?

Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.
Megbízhatóság: Teljesség: Tárgyilagosság: Stílus:
Nézetek

* Szócikk
* Vitalap
* Szerkesztés
* Laptörténet

Személyes eszközök

* Bejelentkezés / fiók létrehozása

Keresés

Navigáció

* Kezdőlap
* Tartalom
* Kiemelt szócikkek
* Friss változtatások
* Lap találomra
* Tudakozó

részvétel

* Új szerkesztőknek
* Segítség
* Közösségi portál
* Kapcsolatfelvétel
* Adományok

Eszközök

* Mi hivatkozik erre
* Kapcsolódó változtatások
* Speciális lapok
* Nyomtatható változat
* Link erre a változatra
* A szócikk értékelése
* Irodalomjegyzékbe

Más nyelveken

* English
* Català
* Česky
* Dansk
* Deutsch
* Esperanto
* Español
* فارسی
* Suomi
* Français
* Italiano
* 日本語
* 한국어
* Lietuvių
* Nederlands
* ‪Norsk (bokmål)‬
* Polski
* Português
* Русский
* Српски / Srpski
* Svenska
* Türkçe
* Українська

Powered by MediaWiki
Wikimedia Foundation

* A lap utolsó módosítása: 2009. március 25., 00:20.
* A lap szövege a GNU FDL feltételei szerint használható fel (lásd a felhasználási feltételek lapot).
A Wikipedia® a Wikimedia Foundation, Inc. bejegyzett védjegye.
* Adatvédelmi irányelvek
* A Wikipédiáról
* Jogi nyilatkozat

Anyaország, Gazdaság :: 2009-03-25. 12:05 :: Nyomtatóbarát változat
Nem kicsit szorítana meg a Bilderberg-tag Surányi
„Külsős miniszterelnök-jelöltnek” leginkább Surányi Györgyöt támogatná a közvélemény, derült ki egy felmérésből. De mit képvisel a valamikori jegybankelnök, mit tudhatunk elképzeléseiről? Azt például biztosan, hogy helytelennek, sőt károsnak tartja a költségvetési hiány további szűkítését, ami megfojtja az amúgy is fuldokló gazdaságot. És megszorítana keményen. Nézzük, hogyan!

A lehetséges kormányfőjelöltek nevei között egyre többször hangzik el Surányi György, egykori jegybankelnök neve is, ami persze ugyanolyan találgatás, mint bármelyik más név bedobása a köztudatba.
Akárhogy is alakul a „jelöltek” sorsa az elkövetkező napokban, kétségtelen tény, hogy Surányi György, a CIB Bank elnöke, valamikori jegybankelnök (két alkalommal is – a szerk.) az egyik legfajsúlyosabb személyiség, különösen abban a tekintetben, hogy nemzetközileg is elismert elméleti és gyakorlati makrogazdasági, pénzügyi szakemberről van szó.
De mit is lehet tudni Surányi szándékairól, aki egyébként az elmúlt években nem igazából hallatta a hangját, bár az igaz, hogy 2006-ban – Gyurcsány Ferenc felkérésére – részt vett a Konvergencia Tanácsban Bogsch Erikkel és Simor Andrással, a jelenlegi jegybankelnökkel? Az elmúlt néhány hét megszólalásaiból próbáljuk meg kikövetkeztetni Surányi elképzeléseit.
Kell félni, fájni fog
Surányi György általában kerüli a nyilvánosságot, tudatosan törekszik arra, hogy akkor szólaljon meg, amikor úgy gondolja, mondanivalója is van. Így gondolta tavaly október 18-án is, amikor a Nemzeti Csúcson a kialakult válsághelyzet, és az odáig vezető út ismertetését követően úgy fogalmazott, hogy a költségvetési hiány még további szűkítése „öngyilkosság” lenne, „a legjobb recept arra, hogy mi is a 29-33-as gazdasági válságba kerüljünk” – fogalmazott. Ennek legfőbb oka – magyarázta -, hogy a legfőbb piacaink depresszió előtt állnak, a kamatkockázati prémiumok emelkednek, az elérhető pénzügyi források szűkülnek.
Éppen ezért – hívta fel a figyelmet Surányi -, félre kell tenni az eddigi tabukat, hozzá kell nyúlni a költségvetés kiadási oldalának legfontosabb elemeihez. Surányi itt Dávid Ibolya felvetéseit támogatta, melyek szerint elvennék a 13. havi nyugdíjat, és a közalkalmazottak 13. havi bérét, a közszférában befagyasztanák a nominális béreket, és az egészségügyi hozzájárulást alanyi kötelezettséggé tennék.
Surányi szerint ilyen lépések teremthetik meg annak fedezetét, hogy a gazdaság teljesítőképességét növelni lehessen közvetve az adó- és járulékrendszer átalakításával, a terhek mérséklésével. Surányi György ugyanakkor figyelmeztetett is, ahogy fogalmazott: „Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen átalakítás az elkövetkező egy-másfél évben ne követeljen, ne kívánjon az ország minden állampolgárától komoly anyagi áldozatot is.
Keményen kritizálta a jegybank politikáját
Surányi György más témában is megszólalt, az elmúlt időszakban többször kifejtette, hogy hiányolja a jegybank világos árfolyampolitikáját, amennyiben a Magyar Nemzeti Bank erős vagy gyenge forintot lát-e szívesen. Megítélése szerint, komoly zavart okozott, hogy a jegybank sokáig tagadta az állampapír-piaci beavatkozás lehetőségét, végül aztán mégis ilyen lépésekre kényszerült. Surányi úgy gondolja, hogy hiba volt a forint árfolyamsávjának a megszüntetése is.
Amúgy az árfolyammal kapcsolatban a CIB Bank elnöke tragikusnak tekinti a jelenlegi, gyenge forintárfolyamot, amely megítélése szerint aláássa a gazdaság stabilitását. Surányi úgy véli, hogy még a 290 forintos euró árfolyam is “életveszélyes” a gazdaság számára.
Mit kellene kezdeni az IMF-hitellel?
Surányi azt is határozottan állítja, hogy a monetáris politika kötelessége a likviditás- és keresletteremtés vagy ennek elősegítése, tehát a gazdaság élénkítése, illetve a visszaesés mértékének csillapítása. Szintén fontos a privát szféra fedezetlen devizaeladósodottságának csökkentése. A valamikori jegybankelnök úgy gondolja, hogy a 25 milliárd dolláros IMF-EU-hitelcsomag nem „a vitrinbe való”, hanem arra, hogy ki tudják elégíteni a devizakeresletet, és ezekből a forrásokból finanszírozzák az elkerülhetetlen szerkezeti átalakításokat.
Surányi a leginkább elfogadható?
Surányi esetleges kormányfői jelölésével kapcsolatban több lapban is megjelentek értesülések. Ezek szerint, még ha az MSZP, az SZDSZ, és az MDF által támogatott jelölt is lenne, Surányi csak akkor vállalná el a miniszterelnöki tisztséget, ha őt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is támogatná.
Ez utóbbi felvetés azonban nagyon falsul hangzik, hiszen Orbán és a Fidesz szombat óta nem győzi elégszer ismételgetni, hogy számukra egyedül a parlament feloszlatása és előrehozott választások kiírása az egyedül elfogadható megoldás. Minden mást, így új kormány megalakítását is pusztán mutyizásnak tekintenek.
A Fidesz teljes elutasításával szemben a „közvélemény” a még leginkább elfogadható miniszterelnök-jelöltnek tartja Surányi Györgyöt – legalábbis ez derült ki a Medián felméréséből. Bár az eddig szóba került jelöltek közül Bokros Lajos volt a legismertebb, de ő volt egyben a leginkább megosztó jelölt is – állítja a közvélemény-kutató.
Surányi viszont megelőzi a „felröppentett” nevek közül Simor András jelenlegi jegybankelnököt, Békesi László volt pénzügyminisztert, Gráf József agrárminisztert, Kiss Péter kancellária minisztert vagy Bajnai Gordon fejlesztési minisztert is.
Hajnal László – FigyelőNet

Sziasztok, Kurucok!
Nemrégiben a kezembe került az Összeesküvés című könyv (szerző: Daniel Estulin, alcím: Tényfeltáró kötet a világot irányító titkos társaságról), melyben a szerző hosszasan ecseteli, hogyan akarnak befolyásos bankárok, üzleti körök világkormányt létrehozni.
A társaság irányítói a Rothschild és a Rockefeller család. A Bilderberg csoport évente egyszer ülésezik a média teljes kizárásával, és semmiféle információ nem szivárog ki ezekről az ülésekről, ez köszönhető annak is, hogy a csoport tagjai között a legnagyobb médiabirodalmak vezetői is megtalálhatók.

A Wikipédia Bilderberg szócikkében is található leírás erről a csoportról, melynek tagjai között magyarokat is találhatunk, név szerint Bokros Lajost és Surányi Györgyöt.

Lényeg: amennyiben kerül az ország élére valamelyikük, akkor azt a helyzetet röviden jellemezhetjük a “csöbörből vödörbe” szólással.

Szebb Jövőt!

Zsolti
Érdekes módon nem sokkal azután, hogy linkeltünk rá, törlésre jelölték a lapot. Vajon miért?

Bokros Lajos Csomag – miért NEM volt az jó megoldás? – MDF megy a levesbe … A volt MSZMP-s Bokros Lajos után még ők mernek kádáristázni…

Válság. Ez a szó mindennapjaink részévé vált. Az átlagember csak azt hallja, hogy Amerikában csődbe megy egy bank, majd hamarosan fura nyilatkozatok, homályos utalások következnek …

Válság. Ez a szó mindennapjaink részévé vált. Az átlagember csak azt hallja, hogy Amerikában csődbe megy egy bank, majd hamarosan fura nyilatkozatok, homályos utalások következnek a jövőben várható életünk nehézségeiről. Persze az átlagember nem érti miről van szó. A politika a média segítségével erősen védi a szabadpiacra épülő neoliberális gazdaságpolitikát, azt sugallva az embereknek, hogy nem létezik más. Az állami szerepvállalás csökkentése, a még meglévő állami tulajdonú vállalatok privatizálása, az öngondoskodás, a szabadpiac mindenhatósága ömlik nap mint nap a televízióból a rádióból és a nyomtatott sajtóból. A válság kapcsán erősödnek ugyan azok a hangok, amelyek azt hangoztatják, hogy van élet a neoliberális gazdaságon túl is, ráadásul ezek a modellek stabilabbak, s még az állampolgároknak is nagyobb jólétet biztosítanak. A neoliberalizmus marcona katonái azonban feleszméltek és most azt próbálják a köztudatba verni, hogy a válságot a túlzott állami gondoskodás mélyíti el. Nincs igazuk. Hogy lássuk, miért bukik meg a neoliberális gazdasági modell, gondoljuk végig, miként indult és eszkalálódott napjaink legsúlyosabb gazdasági világválsága.

A történet az Amerikai Egyesült Államokban kezdődik. Az USA-ban a Regan kormányzat óta hódít a szabadpiaci modell, amelyben az állami szerepvállalás csökkentése, az öngondoskodásra és a piaci mechanizmusokra épülő gazdaság a fő hajtómotor. A kormányzat nagymértékű adócsökkentést hajtott végre, amelynek árát az amerikai szegények fizették juttatásaik csökkentése által. Az adócsökkentés valójában azoknak a rétegeknek kedvezett, akiknek biztos, jól jövedelmező állása volt, illetőleg nem munkából, hanem tőkejövedelmekből éltek. Ez szétnyitotta Amerikában is az életszínvonalat jelképező ollót. A világ felé a felkapaszkodó középosztály és a befektetésből élő dollármilliomosok sikerét kommunikálták, bizonyítva a neoliberális modell sikerét. A szegényekről elfeledkeztek, valójában leírták őket. Az Egyesült Államokban ezt az óriási különbséget persze elfogadták az emberek, a többségnek egy ideig valóban jól ment, hiszen alig fizettek adót. A gond csak akkor következett be, mikor valaki munkanélküli lett, s vitte a bank a házát, egészségbiztosítása már nem volt. Gyakorlatilag néhány hónap alatt ezeket az embereket leírták. Ők is ott élnek, de meghúzódnak a háttérben, a többség tudomást sem vesz róluk. Ez részben érthető egy olyan soknemzetiségű országban, mint az Egyesült Államok, ahol gyakorlatilag nem létezik nemzet, nincs közös történelmük. A gond csak az, hogy ezt a modellt próbálták és próbálják exportálni a világ más országaira, mint ahogy Magyarországra is. Közben a kommunikáció halálra ítéli a keynesi alapokon nyugvó nyugat-európai szociális piacgazdasági modellt. Emlékezzünk: „A jóléti államok kora lejárt.”

Az Egyesült Államok feltörekvő középrétege nem kicsi marketing hatására egyre nagyobb mértékben lett a fogyasztás rabja. A fogyasztást az olcsó hitelek segítették, az amerikaiak szívesen adósodtak el. Ez történt a legutóbbi időkben is, ahol az eladósodás célja az ingatlanvásárlás, tömegek jutottak olcsó hitelek segítségével nagy értékű ingatlanokhoz. Az ingatlanok iránti kereslet megugrott, ami a piac kereslet-kínálat törvényének értelmében felverte az ingatlanok árait. A bankok az ingatlanhiteleket úgy finanszírozták, hogy jelzálogleveleket bocsátottak ki, amelynek fedezete az ingatlan. Az ingatlanok árának robbanása, a jelzáloglevelek értékének növekedését is maga után vonta, ami által igencsak megnőtt a kereslet ezek iránt a papírok iránt. A polgár azt látta, hogy érdemes felvennie a hitelt, miközben pénzét ezekbe a papírokba fekteti, hiszen a papírok hozama nagyobb, mint a hitelének terhe. Ennek fedezete a meglódult kereslet miatti ingatlanár növekedés. Persze ezekbe a papírokba nemcsak magánszemélyek, hanem intézményi befektetők (bankok, biztosítók) is fektettek. E jelenség neve az ingatlanpiaci lufi. Hogy is pukkadt ez a lufi ki? Az USA-ban sem kolbászból van a kerítés. A vállalatok ott is küldenek melegebb éghajlatra alkalmazottakat. Ezek az alkalmazottak nem tudják ezt követően fizetni hiteleiket, megélhetésre is alig futja, hiszen az amerikai szociális ellátórendszer lényegében egy nagy nulla, a neoliberális modell értelmében. Mivel hitelét nem tudja fizetni, az ingatlanát a bank eladja. Ha elég sok kényszereladás van, akkor az árak zuhanni kezdenek, a befektetések értéke rohamosan csökken, igyekeznek azoktól megszabadulni. Vállalatok mennek tönkre, nő az elbocsátások száma, ami további kényszerértékesítést jelent. Az ingatlanok árai lassan már nem fedezik a költségeket sem, a papírok elértéktelenednek, a befektetési bank elveszíti forrásait, csődbe megy. Mivel számos intézményi befektető papírjai is elértéktelenedtek, ezért több intézmény kerül pénzügyi nehézségekbe. A bankközi hitelezés elakad, likviditási problémák merülnek fel, bizalomvesztés, majd általános bizalmi válság következik be. A befektetők innét nem bíznak a bankokban, kivonják pénzüket. A likviditási problémákkal küszködő bank ügyfelei amennyiben nem tudják határidőben teljesíteni fizetési kötelezettségeiket, mert bankjuk nem tud utalni, akkor szintén csődbe juthatnak, ami elbocsátásokhoz, a kereslet csökkenéséhez vezet, ami további gazdasági szereplőket hoz nehéz helyzetbe. Ez a jelenség már nemzetközi méreteket ölt, hiszen a befektetések országhatárokon átívelnek, hasonlóan az üzleti kapcsolatok is. A befektetők ekkor már nemcsak a bankokból, hanem a vállalatokból is kivonják pénzüket, s a vállalatok tőkeállománya csökken. Ez további vállalatokat hozhat nehéz helyzetbe. Az általános bizalmi válság következtében a befektetők minden kockázatosnak ítélt befektetésüktől próbálnak megszabadulni, így azoktól az állampapíroktól is, amelyek kibocsátóját kockázatosnak tartják. Így azok az országok, amelyek gazdasága nagymértékben függ a külföldi befektetőktől, illetőleg a magas hiánnyal küszködő országok is igen nehéz helyzetbe kerülhetnek.

A válság eszkalálódásában szerepet játszik a hiszti, a befektetői pánik. A játékelmélet fogoly dilemmája áll fenn. Az egyén számára a leglogikusabb lépés szabadulni a kockázattól egy ilyen helyzetben, miközben ez a viselkedés fogja globálisan elmélyíteni a válságot. Másik példát is hozhatunk, ami álljon figyelmeztetésként: Ha egy bank nehéz helyzetbe kerül, vagy fennáll a veszélye a nemzeti valuta drasztikus leértékelődésének, akkor a bank betétesei elgondolkodnak mi a teendő. Számukra logikus lépésnek tűnik, ha megszabadulnak a hazai pénzeszközben történő betéttől, kivonják betéteiket és egy erősebb devizába fektetnek be. Viszont ha ez a viselkedés, ami egy személynek logikusnak tűnik tömegessé válik, akkor pontosan ez a viselkedés fogja a bank csődjét eredményezni. A bankcsőd pedig, mint látható nem áll meg a banknál. Az össztársadalmi érdek ebben az esetben az lenne, ha a bankban hagyjuk a pénzünket még abban az esetben is, ha a betét reálértéke csökken.

A fenti példa alapján a neoliberális modell azon tétele, miszerint az egyéni haszon maximalizálása és kumulálódása eredményezi a maximális össztársadalmi hasznot, jól cáfolható. Az egyéni haszon maximalizálása ebben az esetben a legrosszabb az össztársadalmi érdek szempontjából.

A neoliberalizmus működőképességének második erős cáfolata a káoszelmélet alapjain nyugszik. A neoliberalizmus szabadon engedi a piacokat, nem tűri az állami szabályozást, sőt irtózik az állam reálgazdaságban történő szerepvállalásától. Elutasítja az újraelosztást, vagy minimalizálja azt, hangsúlyozza az egyéni felelősséget és kockázatvállalást. Teszi ezt valójában azért, hogy legitimálja gyengébb gazdasági erővel rendelkezők kizsákmányolását, kirablását. Nos egy gazdasági rendszer sokváltozós nemlineáris modellel írható le, ahol a változók valószínűségi változók. Egy ilyen modellben törvényszerűen jelennek meg kaotikus viselkedések, mikor egy – egy változó hatása drámaian megnő a rendszer működésére nézve. (Pillangó effektus). A kaotikus viselkedés lényegében válság. A szabadpiaci modellben így a válságok megjelenése törvényszerű és időszakonként megjelenik. Nem kell keresni az okát, egyszerűen így viselkedik egy bonyolult, minden szabályozástól mentes rendszer.

Két sarokpontján támadtam eddig a neoliberális modellt. Azt láttuk, hogy e modell működéséhez hozzátartozik a rendszeresen jelentkező válságok sorozata. De még nincs vége. Miért kell elutasítani ezt a modellt, akinek ez még kevés? Az öngondoskodásra épülő individualista szemlélet nem tud azokkal mit kezdeni, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal a piacon történő szerepvállaláshoz. Ilyenek a betegek, az önhibájukon kívül és önhibájukból hátrányos helyzetbe kerülő személyek. Az ilyen modell ezeknek az embereknek az alapvető szükségleteit sem elégíti ki, sokszor egészségügyi ellátást sem kapnak, ami természetesen táptalaja a különféle járványoknak is. Megjelenik a mélyszegénység. A szegény családba született gyermekek esélyei gyakorlatilag nullák, hiszen a neoliberális modellben a tanulásért is fizetni kell, hiszen az egy szolgáltatás, vagy befektetés. Még jó képességű gyermek is, ha nyomorban született, nyomorban hal meg. A neoliberalizmus hívei csak saját boldogulásukkal törődnek, nem foglalkoznak senkivel. A gyengék, betegek, elesettek lényegében halálra vannak ítélve. A neoliberalizmus tehát súlyos társadalmi deficitet, torz értékszemléletet, az emberiesség, a barátságok feladását jelenti. A neoliberális rendszerekben annak nincs értéke, ami pénzzel nem fejezhető ki. A művészet is befektetés, sőt az ember is áruvá válik. Munkaerőpiac van!!! Nincsenek barátságok, csak üzleti kapcsolatok, amelyek addig élnek, míg haszon van belőlük.

Fejtegetésemben eddig két jellegzetességet emeltem ki. Az egyik a törvényszerűen jelentkező gazdasági válságok sorozata, a másik a súlyos társadalmi deficit, ami lényegében az ember elembertelenedéséhez vezet hosszútávon. Van még egy harmadik pont, ami szintén ennek a modellnek a számlájára írható. Mivel a neoliberalista gazdaságban csak a haszon, a profit a meghatározó gazdasági cél, ezért a gazdálkodó környezetét csak addig veszi figyelembe, míg az hasznot hajt neki. Igaz ez nemcsak a gazdasági-társadalmi környezetre, hanem a természeti környezetre is. A természetből addig vonjuk ki a nyersanyagokat, amíg az rendelkezésre áll, nem törődve a hosszú távú következményekkel. Környezetbarát technológia bevezetésére is csak akkor kerül sor, ha az pénzben kifejezhető hasznot hoz. Ráadásul folytonosan újratermelődő keresletre is szükség van a modell működéséhez, ami silány minőségű tömegáruk létrehozását eredményezi, megnövelve a hulladék mennyiségét. Mindezek mellett a fogyasztás indukálása olyan termékek létrehozását is eredményezi, amelyre valójában nincs is szükség. A hulladék meg egyre csak nő, míg mindenkit elborít a szemét. E folyamatot elősegíti a fogyasztói magatartás, hiszen nekünk fogyasztók kellenek, s ezt a szemléletet igyekszünk mindenkibe már pici gyermekkortól beleverni. A fogyasztót nem érdekli a környezet, csak az, hogy sokszor indukált szükségleteit kielégítse. Ezt a folyamatot a multinacionális vállalatok gerjesztik, de nem egyedi probléma, hanem rendszerszintű. Szumma-szummárum, a neoliberalizmus kiszipolyozza, tönkreteszi a környezetet, amelynek eredményeképpen az élővilág, a bioszféra egységét, egészségét is veszélybe sodorja.

Akkor ha nem ez, akkor mi? A szocialista társadalom éppen szabályozott volt és mégis megbukott. Igen, mert túlszabályozott rendszer volt, merev szabályokkal, semmiféle piaci automatizmus nem működött benne. Nos az ilyen rendszer szétfeszíti kereteit. A megoldás valahol a két véglet között van. Szabályozott, visszacsatolt rendszerre van szükség. Itt a visszacsatolás az új! Egy ilyen rendszerben működnek piaci mechanizmusok is, de csak jól körülírható szegmensekben, ahol a mennyiség helyett a minőség versenyez. Ebben az irányban alkotta meg Keynes is gazdasági modelljét, ami a nyugat-európai országok szociális piacgazdasági modelljének alapjait képezi. Azonban Keynes munkája nem új, természetesen reformálni kell, az új kihívásokhoz alakítani. A rendszer nem lehet merev, vizsgálni kell a hatásokat és a megfelelő visszacsatolások révén a szükséges korrekciókat meg kell tenni.

Ha most rögtön cselekedni kell, akkor Keynes modelljét kell átvenni. Keynes modelljében az állam újra elosztó, szabályozó szerepe jelentős. A válságra adekvát lépést ad, s számos szociális problémát megszűntet vagy mérsékel. A modellt fejleszteni kell, de el kell indulni rajta. Másoknak sikerült. Nekünk is fog.

Bokros Csomag – miért NEM volt az jó megoldás? – MDF megy a levesbe … X Bokros Lajos X mdf X dávid ibolya X herényi károly

A Reformszövetség javaslatairól

Vélemény a válságkezelésről és a Reformszövetség javaslatairól

Szeretem a magyar szólásmondásokat. Találóak és tömörek. Nagyon pontosan fogalmaznak. Amikor a Reformszövetség javaslataival ismerkedtem, akkor is eszembe jutott egy:

Az ember álláspontját az üléspontja határozza meg.

A tavaly alakult Reformszövetség tagjai az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és volt elnökei. (többek között Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke, Demján Sándor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke, Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, Lőrincze Péter a VOSZ tagja, valamint Vizi E. Szilveszter az MTA volt elnöke).

Sokat szoktam autózni. Vezetek is, utasként is sokat utazom. Tudom, hogy máshogy látom a forgalmi viszonyokat, ha a kormány mögött ülök, és máshogy, ha az anyósülésen, vagy ha a sofőr mögött. A Reformszövetség tagjai nem az alsó, hanem a felső decilisbe tartoznak, nem a legszegényebb rétegekből, hanem a legtehetősebbek közül kerültek ki. Egy perecig nem vitatom a jószándékukat, azt, hogy valóban az ország érdekét akarják. Csak ugye az üléspont.

Kell egy kis történelmi áttekintés. 1989 után megindult egy rendszerváltás. Kapitalizmust kezdtek építeni Magyarországon is. A kapitalizmus működéséhez tőkésekre van szükség. Ez a réteg, osztály a régi kapitalista országokban az eredeti tőkefelhalmozás során jött létre. Az eredeti tőkefelhalmozás nehéz folyamat, a kapitalizmus kialakulása óta így működő országokban nagyon sok ember életét követelte. Angliában felakasztottak jó néhány tízezer embert csavargásért, s aki nem akart erre a sorsa jutni, és megtehette, az kiment Amerikába. Sok európai országból követték őket azok, akik szerencsét akartak próbálni, illetőleg menekültek a nyomor elől. Ott kiirtották az őslakosság zömét, elvették a földjeiket, kincseiket, majd rabszolgákat hurcoltak be Afrikából, elég nagy „szállítási veszteséggel”.

Nálunk a rendszerváltás kapcsán nem történtek hasonlók. Más viszont történt. Az országban lévő vagyon többsége állami, közösségi tulajdon volt. Ezeket privatizálták. Sok gyárat, üzemet vettek meg külföldi befektetők, sokszor csak azért, hogy bezárják, A többi gyárat, üzemet itthoni szerencsések. Ezek többsége a rendszerváltást előkészítők és környezetükben lévők közül kerültek ki. Rendszerváltáskor a volt állami vagyon kevesek kezébe került. A dolgozók többsége a tulajdonszerzésből ki volt rekesztve. A privatizáció, az eredeti tőkefelhalmozás során megszűnt 1.000.000.- munkahely. A volt állami vállalatok legtöbbször a könyvi érték alatt cserélt gazdát, miközben a könyvi érték a közelében sem volt a tényleges értéknek, hiszen a gyárak, üzemek területe a telek nem szerepelt a nyilvántartott értékek között.

Aztán, közben jöttek az olajügyek. Lopás, csalás, sikkasztás, hatalommal való visszaélés, köz- és magánokirat hamisítással a városi legendák szerint. Mind az ügyészség által hivatalból üldözendő bűncselekmények. Perek nem lettek belőle, mert az Országgyűlés a felállított Vizsgáló bizottságának jelentését egyhangúlag titkosította. Vajh mitől volt ez a fene nagy egyetértés? Amire, sajnos, azóta sincs példa, pedig szükség volna rá egy ilyen válságos helyzetben.

Az új tőkésosztály részére juttatott százmilliárdokra rúgó munkahelyteremtő támogatások ellenére a megszűnt 1 millió munkahely helyett nem születtek új munkahelyek. Az a millió munkahely most is hiányzik.
A munkahelyek megszűnésének a költsége viszont a társadalomra, a kormányzatra, a költségvetésre hárul, hiszen a munkából kiszorult tömeget valahogy életben kellett tartani. A munkanélkülivé válók részére kifizetett végkielégítéssel, a részükre utána fizetendő munkanélküli és egyéb segéllyel, előrehozott nyugdíjjal, nyugdíjazással, az oktatási idő megnövelésére alkalmas iskolarendszer-átalakítással, rokkantnyugdíjjal az állam költségvetésében kell számolni.

Az új tőkésosztály kezdetben felvehetett államilag támogatott, kedvezményes kamatozású egzisztencia hitelt, majd az üzemeltetéshez, működéshez banki hiteleket. Amikor a felvett hiteleket nem tudták (akarták) visszafizetni, a bankok részére adtak százmilliárdokat, bankkonszolidáció címen. (Ez abból állt, hogy vállalkozóknak nem kellett visszafizetni a hitelt, a bank a hitelt „elengedi” leírja, s az elszámolt veszteséget az államtól, tőkejuttatásként megkapták. Adóforintokból, melynek többségét a társadalom széles rétegei fizették meg. Az állam nem szerzett tulajdonrészt a bankok feltőkésítésekor.) A vállalkozások, – főleg a külföldiek – a munkahelyteremtő támogatást, és e mellé adókedvezményt kaptak, azaz nem vettek részt a társadalom terheinek viselésében.

A tőke célja önmaga növelése. Az önkorlátozásra képtelen. Ezért a tőkét korlátozni kell. A tőke korlátozására két hatékony eszköz létezik. Az egyik az állam, ha erős, s nincs szereptévesztésben, a másik a szakszervezetek.
A tőke ezt tudja, ezért igyekszik küzdeni az állam és az állam erőszak-szervezetei, valamint a szakszervezetek ellen. A külföldi tőke ezért mielőtt „beáramlott” volna a volt szocialista államokba, sok esetben kikötötte, hogy az általa alapított cégnél szakszervezet nem működhet. S a rendszerváltó államok többsége ebbe belement. Magyarország ebben eminens volt, s a legtöbb Magyarországon működő magánvállalkozásnál ma sem működik szakszervezet. A rendőrséget ért sorozatos támadások pedig a kapitalizmusra felkészítetlen rendőrséget elbizonytalanították. A törvényhozás, és törvény alkalmazás az elmúlt 20 évben a dolgozók érdekeit alig védte.
A volt szocialista országok állama, így Magyarország sem tisztázta az állam által ellátandó feladatokat. A rendszerváltás ma sem zajlott le, a tőke, a külföldi és a hazai is, az államot, mint felesleges, volt szocialista csökevényt kezeli. Ezért aztán folyamatosan támadja, és követeli az állam leépítését, mint a szabad versenyt gátló fölösleges és pazarló bürokráciát, mindaddig, míg érdekei nem sérülnek.

A kapitalizmus építésében és farkastörvényeiben járatlan rendszerváltó országok állami vezetői többnyire gyenge ellenállást mutattak a tőkével szemben. Ennek következtében a piacukat túl szélesre, előnytelen feltételek mellett nyitják meg. Az EU új tagállamai – bár mezőgazdaságuk jóval kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az Unió régi államai – beleegyeznek, hogy a feltőkésített, régi országbeli, a kapitalista versenyszabályokban jártas mezőgazdasági vállalkozókkal úgy veszik fel a versenyt, hogy folyamatosan csak töredékét kapják az uniós költségvetésből, mint versenytársaik.

Az állam leépítése arra is jó, hogy a még meglévő állami tulajdonú vagyont is megszerezzék.

Van még két nagy terület, ahol nem nyert teret a tőke, az oktatás, és az egészségügy. Itt kell leépíteni a tőke szerint. Hogy az ott lévő vagyont is megszerezze. Nem azt követeli, hogy a meglévő mellé építhessen magániskolát, magánegyetemet, magánfőiskolát, magánklinikát, magánkórházat, mert azt megtehetné, hanem a meglévő helyett, azt eltulajdonítva akarja fizetőssé tenni. De ki fog itt fizetni? A dolgozók nagy része minimálbéren van bejelentve, s egy része valóban minimálbérből, vagy minimálnyugdíjból él.

Sajnos az állami tulajdonban lévő vagyon eredményes üzemeltetésére teljesen alkalmatlan embereket „sikerül” szerezni, és a vezetőknek, a managereknek versenyszférás béreket, juttatásokat és lelépéseket biztosítanak, akkor is, ha az általuk vezetett cég milliárdos veszteséget produkál folyamatosan. (Lásd MÁV, KBV, egészségügy. A Máv Cargó, melyet ugyan eladnak, de előtte 160 milliárdot tömnek bele az idei költségvetés szerint, miközben a 13. havi nyugdíj részleges megvonásával 60 milliárd forintot takarítanak meg a költségvetési egyensúlyt javítására.)

Ez a tőke számára további indok arra, hogy a még meglévő, és tulajdonképpen minden országban stratégiainak számító területeken is megkezdhessék a privatizáció követelését, és magát a privatizációt.

Vannak feladatok, melyek a legvadabb kapitalizmusban is állami feladatok. Ezek azok, melyet egyetlen tőkés vagy tőkéscsoport sem kívánt közfeladatként ellátni, de melyre a tőkének szüksége van. Ilyen az igazságszolgáltatás, a közrend fenntartása, a köznyilvántartások (ingatlan-nyilvántartás, közműnyilvántartás, születési-, házassági-, lakcím-, gépjármű-nyilvántartás) az alapfokú oktatás ( s hogy mi számít annak az a tőke igénye által meghatározott. Ma már alapfoknak számít az idegen nyelv és a számítógép ismeret is sok helyen), az alapfokú egészségügyi ellátás, a törvényalkotás, a közigazgatás. Ezek az állami feladatok pénzbe kerülnek. Ezen feladatok ellátásához pénz kell, ezeket fedezik az adókból, tehát kell egy Adóhivatal is. Az országban vannak hivatalok, ezeknek kell irányító és felügyelő szerv, s a beszedett adókkal el kell számolni, tehát kell egy államapparátus, és állami költségvetés. A költségvetést pedig egyensúlyba kell tartani. Ha többet költ az állam, mint amennyi adót beszed, a költségvetése deficites. A magyar költségvetés deficites, az állam többet költ, mint amennyi a bevétele. Ahhoz, hogy a költségvetés egyensúlyban maradhasson hiteleket kellett felvenni. Miután az ország költségvetése folyamatosan deficites a felvett hiteleket és kamatait újabb hitelek felvételével fizeti ki. A külföldi vállalatok jövedelmük után adót alig fizetnek. A hazai bérszínvonal alacsony, s hogy az állami költségvetés bevételi oldala meglegyen, a béreket terhelő adók és járulékok magasak.

Ha bankba teszem a megtakarításom, a kapott kamat után kamatadót fizetek. Ezt azzal az indokkal vezették be, hogy a tőke, a tőkejövedelem után is adózzak. Hát egyetértek a vagyonadóval, de úgy, hogy vagyonadót mindenki fizessen. Ne csak a Magyarországon élő természetes személyek, hanem minden Magyarországon lévő jogi és egyéb gazdasági társaság is. Fizessenek végre a rendszerváltás nyertesei is. A volt állami vagyon nagy része jelenleg is itthon van. De a társadalmi közteherviselésből nem veszik ki a részüket.

A Reformszövetség tagjai a társadalom felső rétegének tagjai. Az elmúlt 20 év alatt megszokták, hogy a nyereség az övék, és a társadalmi költségeket nem ők fizetik. Ez beépült a szemléletükbe, a gondolkodásukba. Javaslataikat ennek megfelelően tették meg, a közteherviselésből most sem igen kívánják kivenni a részüket, annak nagy részét a társdalom szegény rétegeivel kívánják megfizettetni. Kerül, amibe kerül.

Ha az országban lévő minden vagyon után beszedne a költségvetés csupán 1 % vagyonadót, a megrogyott költségvetés egyből többletes, szufficites lehetne, s megkezdhetné az ország a felvett hitelek tőketartozásának visszafizetését. Ha ez megtörténik, a hitelek országkockázata lecsökken, s az megmutatkozik a kamatterhekben is. Az idei költségvetésben csak a kamatteher a költségvetési törvény előrejelzése szerint 1209 milliárd forint. Ha csak harmadával sikerülne csökkenteni, az is 400 milliárd megtakarítás volna.

Tudom, hogy a kormány mögötti ülésben máshogy lehet felmérni a helyzetet. De azt is tudom, hogy ütközéskor az anyósülésen ülni a legveszélyesebb. Nem te kormányzol, de te vagy a legnagyobb veszélyben a baleseti statisztikák szerint. S a dolgozók és a nyugdíjasok most itt ülnek.

A Magyar Szociális Fórum állásfoglalása a pénzügyi válságról

Poroszkál a Pannon Puma

Figyelemmel kísérve az elmúlt hetek fejleményeit, valamint számot vetve az elmúlt 18 év történéseivel, elérkezettnek láttuk az időt, hogy hangot adjunk a szerintünk immár képviseletét vesztett baloldal, az úgynevezett „kisemberek” véleményének.

18 éve halljuk minden aktuálisan hatalmon lévő párttól, hogy Magyarországon nincs pénz.

Ezzel kapcsolatosan vessünk össze néhány számot:

Az államadósság 1990-ben 1.386 Mrd Ft volt, 2008-ban ez 15.979 Mrd Ft, ami több, mint tízszeres növekedés. Ezt sikerült elérnünk 18 év alatt úgy, hogy közben az állami vagyon több, mint 2/3-a – közel 26.000 Mrd Ft – tűnt el, került magánkézbe. Mindeközben másról sem hallott az egyszerű állampolgár, mint a reformok szükségességéről, a mindig csak 1-2 évre ígért nadrágszíjhúzásról.

Figyelemre méltó az a kitartás, mellyel a teljes politikai elit, a közgazdászok krémje, a pénzügyi szakemberek serege – egy-két kivétellel – fújja lassan 2 évtizede a neoliberális mantrát a piac mindenhatóságáról, az állam szerepének csökkentéséről. Vajon mekkora válság, milyen gazdasági mutatók kellenek ahhoz, hogy kinyissák végre a szemüket, kilépjenek elefántcsonttornyaikból, és észrevegyék, hogy nemcsak nálunk, de világszinten is csődöt mondott ez a gazdaságfilozófia?

Óriási e tekintetben a média felelőssége is, hiszen néhány kivételtől eltekintve kiválóan alájátszik a neoliberális kórusnak.

Hová tűnik el a pénz? Ez a kérdés foglalkoztatja az átlagembert. Van erre válasz, elég, ha megnézünk néhány adatot:

2002. óta jelenik meg a 100 leggazdagabb magyar listája. Ezek szerint összvagyonuk 2002-ben 630 Mrd Ft volt, ez a szám mára elérte a 2.200 Mrd Ft-ot. A növekedés imponáló, 1570 Mrd Ft 6 év alatt.
Mára összes költségvetési bevétel 33 %-át a multinacionális cégek, 66 %-át a kis- és középvállalkozások adják, miközben a multik kezében van a termelőeszközök 75 %-a és a kkv-k 2 %-os adókedvezményével szemben 55 %-os adókedvezményben részesülnek.

Csak két kiragadott példa: a MOL adózás utáni nyeresége 250 Mrd Ft, ugyanez az OTP esetében 61 Mrd Ft. Biztos, hogy szükség van ekkora haszonra?

E néhány adat ismeretében vajon kiben nem merül fel a kérdés: nem kellene ezekhez a forrásokhoz is hozzányúlni? Mire hivatkozva támogathat egy politikus például egykulcsos adót? Talán a szolidaritásra? Mi akadálya lehet például a luxuscikkek forgalmi adója maximálásának, vagy a vagyonadónak? Talán, mert ezeket nem az átlagos jövedelmű lakosság fizetné?

Vagy gondoljunk a számtalan átgondolatlan beruházásra, felesleges kiadásra: a tucat számra épített aquaparkoktól, a kukoricaföldön, alagúttal átvezetett autópályán, a felesleges völgyhídon át, a nem tudni mennyibe kerülő 4-es metróig, a kormányzati negyedig, a minisztériumi háttérintézmények több tízmilliós tanulmányain át, a milliós reklámkampányokig, a közszférában dolgozók többmilliós havi fizetésétől a hatalmas végkielégítésekig. A sor sajnos végtelen.

Ezek tükrében több, mint felháborító, a kisemberek nyakába varrni 18 év hibáinak, sőt bűneinek ódiumát. Még inkább felháborító, hogy ezt egy – a politikába újabban egyre többször beavatkozó – milliárdosokból és milliós havi fizetésekkel bíró bankárokból álló csapat követeli.
Azonnal érkezik a válasz: demagógia!

De vajon a pártoknak nem a választók érdekeit kellene képviselni, akkor is, ha ez nem túl kifizetődő?
Az elmúlt 18 év bebizonyította, hogy ez a politikai garnitúra képtelen változtatni. Véleményünk szerint csak egy dolog hozhat megoldást: a listás választás megszüntetése.

Ebben az esetben azonnal csökkenne a parlament létszáma és a képviselők kénytelenek lennének körzetük lakosságának érdekét pártjuk érdekeinél előbbre helyezni, hiszen a számon kérhetőség kézzelfoghatóvá válna.
Véleményünk szerint más megoldás elképzelhetetlen, mert ez a politikai elit megmutatta, hogy fontosabb számára saját pártja, mint az ország érdeke. A pártok önkorlátozására számítani pedig több, mint illúzió.

Miért játszik rá az ország vezetése a polgárháborúra? Magyar – cigány polgárháború közeleg?

2009. Március 06. / 01.11
HÍREK ITTHONRÓL

postaimre.com – ról átvett tartalom

Miért játszik rá az ország vezetése a polgárháborúra? – Amit látunk,
csupán ?színház??

2009. Február 24., Kedd, 18:00:00

*?Nem tudom, ki mennyire van tisztában ezekkel a dolgokkal, konkrét,
egyértelmű, 100 százalékos megcáfolhatatlan bizonyíték nincs rá, de
leírom azoknak, akik nem hallottak még róla, hogy VÉLHETŐEN mire megy ki
ez az egész: magyarok és cigányok összeugrasztása, polgárháborús helyzet
szítása *

Rátérve a lényegre, a dolgok mozgatórugójára (és itt nagyon kéretik nem
abbahagyni az olvasást egy legyintéssel!): van egy ország, úgy hívják
Izrael. Izrael a Közel-Keleten található, mint tudjuk, szomszédjaik
pedig arabok. A két kultúra nagyon ?üti? egymást, teljesen különbözőek,
és ez komoly feszültségeket szül. Ám önmagában ez nem eredményezne olyan
háborús helyzetet, mint amit ma láthatunk ott. A helyzet oka az, hogy
Izrael állam 1948-ban alakult meg a palesztin nép földjén, ahol addig
palesztinok éltek, zsidók csak elenyésző számban. Az állam megalakulása
azt eredményezte, hogy az addig országgal nem rendelkező zsidók
Palesztinába vándoroltak, és számuk ugrásszerűen megnőtt. A miértre, és
hogyanra most nem térnék ki, mert ez az írás nem erről szól. Lényeg a
lényeg: a palesztinok kitaszítottak lettek saját otthonukban. Ugyanolyan
ez, mintha pl. Magyarországra széles nemzetközi segítséggel
bantu-négerek milliói települnének be, és kikiáltanák az Európai Bantu
Köztársaságot, magasról téve az őslakos magyarok jogaira. Összességében
ez az a plusz, ami kiváltó oka – a nagyfokú kulturális különbözőség
mellett – a Közel-keleti terrornak, háborús helyzetnek, a zsidó és az
arab világ szembenállásának. Ez a folyamatos hadban állás semelyik
félnek sem jó, és a palesztinok érthető okokból sohasem fogják feladni
hazájukat, a zsidók pedig rájöttek, hogy soha nem fognak tudni végleg
elbánni az összetartó, temperamentumos palesztinokkal. És itt jön képbe
Magyarország? Magyarország Közép-Európai ország, lakóitól külsőleg a
zsidók nem különböznek, emellett a magyar nép nem olyan természetű, mint
a palesztin, sokkal higgadtabb, nyugodtabb, és ami fontos: befogadóbb.
Magyarországon a kis családok a jellemzőek (legalábbis a magyarság
köreiben), és az emberek közt nincs, vagy csak kis összetartás van.
Magyarországon él a legtöbb zsidó Közép-Európában, számukat 80-200
000-re becsülik. Túlnyomó többségük Budapesten él. Magyarország
rendkívül nagy földalatti édesvízi készlettel rendelkezik, amely a
jövőbeni vízhiány miatt – egyöntetű vélekedés szerint – háborúk
kitörésének lehet az oka, csakúgy, mint ma történik ez az olajjal; és
nem utolsó sorban remek termőföldekkel rendelkezik, mely – normálisan
kihasználva – az ország népességének legalább a négyszeresét is el tudná
látni mezőgazdasági termékekkel. Mindezt figyelembe véve Magyarország
igencsak ideálisnak tekinthető a zsidók számára. Ugyanis erről van szó,
Magyarországot választhatták új otthonuknak, Magyarország lesz az új
Izrael, ha rajtuk múlik.. A magyarok pedig ?palesztinok? a saját
hazájukban. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon itt Simon Peresz
izraeli államfő elszólása: ?manapság gyarmatok létesítése és hadsereg
bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani? Felvásároljuk
Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot!? Amint vélhetően mindenki
tudja, a zsidók nem a szegénységükről híresek, hanem éppen ellenkezőleg:
hatalmas vagyonokkal és kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, a kezük
úgyszólván elér bárhová. A zsidók uralják a médiát és a politikát (meg
sok mást is, de a cikk tárgyával kapcsolatban ez a lényeges). Nem
véletlen volt az, hogy a médiumok egyszerűen nem hozták le a hírt,
miszerint izraeli állampolgárok felvásárolják Magyarországot. A zsidó
identitás érdekes dolog, azonban leegyszerűsítve a dolgot, náluk nem is
annyira a nacionalizmus, a nemzeti büszkeség dívik, hanem a hatalomvágy,
a pénz iránti sóvárgás, pénzéhség. Jól mutatja mindezt az, hogy a zsidó
emberek rendre magyarosítják a nevüket, ráadásul jól csengő, nemesi
nevekre (pl. Andrássy, stb.). Számukra kevésbé fontos a nemzet, az
identitás (bár mint mindenhol, itt is akad kivétel), nekik mindegy
milyen nyelven beszélnek, ők egyszerűen nem lojálisak ahhoz az országhoz
ahova születtek, és ez komoly veszélyeket rejt magában. Számukra a
legfontosabb dolog, mint már említve volt, a profit, a pénz, a hatalom,
mindegy milyen úton elérve? Politikailag nagyrészt az SZDSZ nevű pártba
tömörül a zsidóság, szavazóik nagy része szintén közülük kerül ki. Mi
sem mutatja ezt jobban, mint az SZDSZ szereplésének megoszlása:
Budapesten igazi hatalomnak számít az SZDSZ – mint már említve volt, a
zsidóság nagy része ott él -, rendszeresen jól szerepel, ezzel szemben
vidéken alapszervezettel is alig rendelkezik a párt, és bőven 1 százalék
alatt szerepel a választások alkalmával. Az SZDSZ liberális pártnak
nevezi magát, valójában azonban az izraeli betelepülést készíti elő
ténykedésével, még ha ez merész, vakmerő állításnak is tűnik. Sajnos
azonban nem az, csak nézzük meg, kikért kardoskodik a párt: a
cigányokért. Az SZDSZ-hez kötődik a ?megélhetési bűnözés? bevezetése. Ez
gyakorlatilag engedély az ilyenre amúgy is fogékony cigányoknak a
szabadrablásra. Valószínűleg ezt már jól tudja az egyszerű ember is,
ugyanis tapasztalta sokuk; arról van szó, hogy 20 000 Ft-ig nincs
értelme feljelenteni a lopás elkövetőjét, mivel az addig az értékig csak
szabálysértési eljárást von maga után. Ám még. ha sikerre is viszi
valaki azt (a cigányok részéről rögtön beinduló fenyegetőzések, valamint
az engedékeny bíróságok ellenére is), a kiszabott bírságot egyszerűen
nem lehet behajtani a cigány családokon azon egyszerű oknál fogva, hogy
a segélyekből nem lehetséges levonni pénzt. Márpedig a cigány családok
nagyrészt rendre erre az életmódra rendezkedtek be. Remekül meg lehet
élni belőle: a magas gyermekáldás miatt eleve többszázezer forintos
segélyekben részesülnek a cigánycsaládok, ezt még rendre lopásokkal,
rablásokkal egészítik ki (újfent ?megélhetési bűnözés?, ugyebár).
Ráadásul Magyarországon a büntethetőség határát – 14 év – sem sikerült
lejjebb szállítani, ami egyenesen Kánaán a kiskorú cigánygyerekek
számára, akik ezt tudatosan és kegyetlenül kihasználják, az állam pedig
ily módon tehetetlen. Mindez egy igen gyanús eljárásmód, melyen a
politikusok nem hajlandóak változtatni, még csak vitatkozni se róla, a
kérdés felvetése pedig a rasszizmus bélyegének az emberre való rásütését
vonja maga után, akkor is, ha a tervezetben szó sincs romákról. Pedig
nagyon egyszerűen meg lehetne oldani: 3 gyermek után nem segély, hanem
kereset utáni adókedvezmény – vagy mentesség – járna. A büntethetőség
korhatárának csökkentését és a 3 gyerek után járó segély helyetti
adókedvezmény bevezetését csak egyetlen párt merte felvetni, mi több
népszavazásra bocsátani (más kérdés, hogy az OVB formai hibákra
hivatkozva, szintén gyanús módon elutasította őket): ez a párt a Jobbik
nemzeti radikális párt. Emellett a segélyeket nem pénzben, hanem
élelmiszerben, tűzifában stb. kellene kiosztani. Mert jelenleg
alkoholra, drogra, prostikra, játékgépezésre költi a pénzt az egyszerű
cigány családfő. Ez sok helyen bevett gyakorlat, ahol magasabb a
segélyezettek száma, sőt büntetendő, és megvonható a segély az
ilyesfajta költekezés esetén nem egy helyen. Ám politikusainknál ez sem
merül fel. Gyakori vélekedés az, hogy egyfajta háttérhatalom irányítja
az országot, alakítja az eseményeket, láthatatlan hatalom ez, amit pedig
látunk, az ?színház?? Miközben egyre növekszik és durvul a cigány
erőszak, bűnözés, zajlik a rendőrség szisztematikus leépítése, újabban
pedig a cigányoknak érettségi sem kell a rendőrségi felvételhez.
Hangsúlyozandó: a cigányoknak. Igen, rassz alapján. Mindemellett, ha egy
rendőr munkáját végezve intézkedni próbál egy bűnelkövető cigány ellen,
szinte biztos, hogy felmerül a rasszizmus kérdése.

Posta Imre

A cigányok nagyon jól tudják ezt, és képesek a fejüket a falba, asztal
sarkába beleverni, majd pedig rendőri erőszakra hivatkozva feljelentést
tenni. Ebben partnerek nekik a jogvédőik, a kisebbségi ombudsman, sőt
gyakran az ügyészség is, és valószínűleg rosszul jön ki belőle a
szerencsétlen rendőr. Így aztán, néhány ilyen esetből tanulva a rendőrök
sok esetben egyszerűen nem hajlandóak intézkedni kisebbséggel szemben,
vagy csak látszatintézkedést tesznek. Ez az egész szisztéma a felsőbb
körökből származik, a rendőrséget átszövi a politika, a rendőri vezetők
gyakran az MSZP-SZDSZ holdudvarához tartoznak, ?nekik dolgoznak?, persze
nem buzgó baloldaliságuk, vagy meggyőződéses liberalizmusuk miatt, hanem
- vélhetően – anyagi okok állnak a háttérben. Mint tudjuk, a zsidók nagy
tőkével rendelkeznek, kezük bármeddig elér. Ha pedig nem is ilyen
lelkületű, vagy nem megvesztegethető a rendőri vezető, akkor is vannak
még módozatok viselkedésének megváltoztatására? A kisrendőr sem tud mit
tenni: családja van, nem ellenkezhet, mert nem akar állás nélkül
maradni, az 1-2 gyermekes családok nagyon kevés segélyben részesülnének,
és emellé arcátlan módon lopni nincs gusztusa a rendőrnek. Így marad a
gyakran hallott kijelentés: ?én csak parancsot teljesítek?. A cigány
bűnözéssel kapcsolatban elmondható, hogy a média szintén vaskosan benne
van annak elkendőzésében; mint már említve volt, óriási a zsidó befolyás
a médiában. Vegyük csak a mindenki számára egyre nyilvánvalóbbá váló
tényt, miszerint a média igencsak adja a lovat a bűnöző cigányság alá,
ugyanis a bűntényeknél nagyon ritka az, ha megemlítik, hogy cigány volt
az elkövető. Újabban már az ?az elkövető és népes rokonsága? – amelyből
a többségnek azonnal leesik az etnikai hovatartozás – szófordulat is
vita tárgya, miszerint előítéleteket szül. Ezzel szemben, ha cigány az
áldozat, akkor rögtön beindul a gépezet, alapeset az, hogy megemlítik az
áldozat etnikai hovatartozását, majd pedig kihegyezik a történetet
rasszista támadásnak. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy meg kell küzdeni
azért, be kell bizonyítani, hogy NEM rasszista volt a támadás. És nem ám
fordítva. Ilyenkor az SZDSZ-es cigány képviselők beindulnak, a
legnagyobb médiumoknak adnak nyilatkozatokat az elharapódzó
magyarországi nácizmusról. Így történt ez a nagycsécsi molotov-koktélos
támadás után is, Mohácsi Viktória, cigány származású SZDSZ-es
EP-képviselőnk reflexszerűen adta a nyilatkozatot a BBC-nek, odamondva
még, hogy az utóbbi időkben 20 ilyen eset történt, persze azt nem
megemlítve, hogy az áldozatok közt magyarok is voltak, valamint, hogy
rendre cigányok voltak az elkövetők. Azóta a nagycsécsi esetről is
kiderült, hogy alvilági leszámolás volt, a piac újra felosztásáért megy
a harc az uzsorások közt. Természetesen helyreigazítás a BBC-n nem
történt, bocsánatkérés az EP-képviselőnő részéről pláne nem. Említésre
méltó még a közelmúltban történt kiskunlacházi eset. Egy helyi, 14 éves
lányt megerőszakoltak, majd meggyilkoltak. Óriási felháborodás
kerekedett, az indulatok kezdtek elszabadulni; a helyiek hat cigány
embert (köztük fiatalokat is) gyanúsítottak.. A kiskunlacházi
polgármester tüntetést szervezett, kimondatlanul, de a cigány erőszak
ellen. A tüntetésre a 9000-es nagyközségben 6000-en, más források
szerint több mint 3000-en gyűltek össze. (A balliberális média
helyenként ?mintegy ezer fő?-ről beszélt?) Sietve hozzá tette, hogy több
száz gárdista és Gój Motoros vett részt rajta, ezzel mintegy sugallva,
hogy mindössze néhányszáz helybéli gyűlt össze. Miközben országosan is
elterjedt a híre a 6 cigány gyanúsításának (az internet segítségével), a
parlamentben az egyik MSZP-s képviselő arról beszélt, hogy ?elég volt,
nem tűrhetjük tovább, rettegnek a ROMÁK, emiatt megerősített rendőri
védelmet fognak kapni?. A kiskunlacházi polgármester felismerte, hogy a
háttérben az áll, hogy van egy teória, miszerint Magyarországon a
cigányok rettegnek a náciktól, és ezt mindenképpen le akarják
erőszakolni az emberek torkán. Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy
valójában a magyarok rettegnek a cigányoktól. A média annyira elkendőzi
az egész problémakört, hogy képes azon vitatkozni, hogy létezik-e
cigánybűnözés? És a kifejezés rasszista-e? Miközben fiatalkorú bűnözést,
fehérgalléros bűnözést, ukrán maffiát emlegetnek, a cigánybűnözést
tagadják. Aki ilyet mond, arra rá lesz húzva a rasszista jelző.
Visszatérve az izraeli bevándorlásos témára, ez az egész eddig leírt
jelenség egyenes út a magyar-cigány polgárháborúhoz. És hogy ez miért jó
a zsidóknak? Nagyon egyszerű: egy polgárháború nagy elszegényedéssel
jár, minden elértéktelenedik, az emberek rákényszerülnek értékeik
eladására. Egy széthullott, polgárháború sújtotta ország a legkönnyebb
préda a gazdag zsidóknak, és mindemellett háborús helyzetben rendkívüli
törvényeket is be lehet vezetni. Ez az oka a várható magyar-cigány
polgárháborúnak, amelyet a háttérből kezüket dörzsölve zsidók szítanak.
Ha a nagy áldozatszám után a háború lecsengett, a zsidók legálisan
áramlanak majd be, egy megfogyatkozott népességű, végletekig legyengült,
de csodás adottságokkal rendelkező országba. Ők viszont már nem fogják
támogatni a romákat, bánásmódjuk valószínűleg a palesztinokkal
szembenihez lesz hasonló. Mindezen dolgok a közeljövőben, de nem néhány
év múlva történhetnek. Okai ennek a népesség megoszlásban keresendők.
Jelenleg Magyarország népességének mintegy 10 százaléka cigány. A
fiatalkorú népességet tekintve azonban sokkal rosszabb a helyzet, egyes
felmérések szerint a 8 éven aluliak fele már cigány származású,
országosan. A sokkal inkább cigányok lakta területeken pedig (pl.
Borsod) még rosszabb a helyzet, egy felmérés szerint Miskolcon 40
újszülöttből 33 cigány? Ennek fényében az izraeli betelepülés akkor
kezdődhet el, ha ezek a gyerekek ?beértek?, ugyanis ekkor a felnőtt korú
lakosságnak már nagyon nagy része lesz cigány, ők lesznek a többség. És
bár az össznépességen belül még mindig a magyarok lesznek többségben,
azonban ez csak statisztika, a többség az öregkorú magyarok nagy
számának lesz köszönhető. Mindeközben a magyar fiatalok a katasztrofális
helyzet miatt mind nagyobb és nagyobb számban fognak kivándorolni, ami
még jobban rontani fogja az ország és a magyarság helyzetét, még inkább
elősegíti az elcigányosodást. Így tehát a polgárháború, nagyfokú
kivándorlás, a média általi elbutítás, valamint az alacsony születésszám
miatt igencsak megfogyatkozott és megroppant magyarság már képtelen lesz
bármit is tenni a zsidóság betelepülése ellen. Az új állam (ami papíron
persze még mindig Magyarország lenne) nemzetiségi megoszlása a
mostanihoz képest döbbenetes képet festene (bár csak fiktív példa): 4-5
millió magyar (ráadásul elöregedett nemzetiség), 2-3 millió cigány, és a
majdani kb. 200-300 000 zsidóhoz települnének be az újabb zsidók. Persze
ne képzeljük azt, hogy majd serege élén fehér lovon bevonul az izraeli
államfő, és kitűzi a Parlament tetejére a Dávid-csillagos izraeli
lobogót, majd pedig kikiáltja az Új Izraeli Köztársaságot. Nem, a zsidók
nem játszanak nyílt lapokkal. Mint az elején elhangzott: a zsidóknak nem
nemzetállam kell, számukra kevésbé fontos a nép, a nemzet, a
nacionalizmus, nekik élettér kell, hatalom, minél nagyobb lehetőségek
pénzszerzésre, profitálásra. És mindezt lehetőleg nyugodt körülmények
közt. A cigányság már nem fog problémát jelenteni, ugyanis az izraeliek
nem fognak habozni a cigányokkal szembeni fellépéssel. Bár a cigányokra
jellemző a nagyon agresszív viselkedésmód, ám ha megmutatják nekik, hogy
?hol a helyük? és ?ki az úr a háznál?, akkor egyértelműen
meghunyászkodnak, és élnek inkább a maguk zárt, szinte törzsi világában.
Jó példa erre a szlovákiai cigánylázadás leverése. Pedig az még igencsak
kíméletes volt a zsidók palesztinokkal szembeni jelenlegi fellépéseihez
viszonyítva.
Összefoglalva tehát a dolgokat:
1. Izrael, a zsidók jelenlegi hazája ?kényelmetlenné? vált a zsidók
számára, az arabokkal, palesztinokkal való folyamatos háborúzás miatt.
2. Magyarország ideális, mint új haza, mivel nagy földalatti édesvízi
készlettel rendelkezik, népe barátságosabb, befogadóbb, sokkal kevésbé
agresszív, és nincsenek tőlük idegen arab államokkal körülvéve.
3. A Magyarországra való betelepülés egyfajta modern honfoglalás;
felvásárlásokkal történik, az egész a háttérből lesz irányított.
4. A felvásárlások jelenleg is folynak, azonban a politikát, médiát,
rendfenntartó erőket uraló és azokat tönkretevő zsidók magyar-cigány
polgárháborút szítanak, amiből ők jönnének ki jól – nevető harmadikként.
Ekkor teremtődne meg nekik csak igazán az esély a betelepülésre.
A felvázolt jövőkép csak, mint lehetőség merül fel, semmi sem biztos, ha
valaki hülyeségnek tartja, nyugodtan nevessen rajta, hátha az idő a
kételkedőket igazolja. Azonban mindenkinek joga van tisztán látni és
elgondolkodni, mindezt megvitatni, és ha még egyértelműbben, a felvázolt
szerint alakulnak a dolgok, akkor lássa át, hogy mire megy ki a játék,
és tudja hova szavazzon (ennyi jogunk még van). Ne a zsidók uralta média
sugallataira hallgasson, miszerint ?Fidesz vagy MSZP? MDF vagy SZDSZ??.
A nemzeti radikális oldal (Jobbik, Magyar Gárda) a médiában csak és
kizárólag a rossz oldaláról mutatkozhat (azt is irtózatosan felnagyítva,
eltúlozva, nem egyszer hazugságokon alapuló állítások, rágalmak
hangzanak el róluk). Ez az egyetlen lehetőség, amitől még tartanak, ez
az oldal az, ami felkavarhatja az állóvizet a politikában, és hatására
fejek hullhatnak (persze nem szó szerint). Mindenki jól gondolja meg,
hova teszi az X-et. Végszóként pedig álljon itt az, hogy bár ez az írás
a népekre nézve általánosító volt, mindig van kivétel. A zsidók sem mind
rosszak, és a cigányok sem. Azonban a helyzet fintora az, hogy ezek a
kivételek is nagyon rosszul fognak járni. A népharag utolérheti a
dolgos, két gyerekes, csendes cigányembert is. A sarki zöldségárus
Goldstein Irma néni pedig szintén nem tehet a dolgokról, ő is ember, és
megvezethető, így a média által folyamatosan sulykolt-sugallt náci
veszélyt szinte a bőrén érzi, és féli azt a napot, amikor
csuklyás-bakancsos, kopasz nácik jönnek majd érte, és elszámolnak vele,
pusztán azért, mert zsidó származású? Ismétlem: amit látunk, csupán
?színház?.?

Posta Imre

Forrás: www.postaimre.com

Remek cikk!hirdetni kellene korlevelekben,biztos
vagyok benne hogy nem tul sokan ovassak…en is csak veletlenul
bukkantam ra…

Orbán Viktor beszéde a nemzeti csúcson

Orbán Viktor beszéde a nemzeti csúcson

Orbán Viktor beszéde a nemzeti csúcs rendezvényén, a Magyar Tudományos Akadémián hangzott el, 2008. október 18-án.

Köszönöm szépen, Elnök Úr! Jó napot kívánok mindannyiuknak!

Akik itt ülünk az asztal körül, mindannyian irányítunk szervezeteket, és vezettünk már tanácskozást. Ezért mindannyian tudhatjuk, ha egy tanácskozás első öt hozzászólója azzal kezdi mondandóját, hogy megpróbálja megérteni, miért van itt, mi az értelme a tanácskozásnak, megpróbálja megválaszolni a kérdést, miért is jöttünk össze, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez a tanácskozás előkészítetlen, ötletszerű és átgondolatlan. Mindaz, ami az elmúlt percekben történt, pontosan visszaigazolja a Köztársasági Elnök Urunk szavait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sok szó esett már a válság okairól, hallottunk a liberalizmus végéről, a pénzkapitalizmus válságáról vagy a bankrendszer ellenőrzésének hiányáról. A valódi ok azonban a válság mögött meghúzódik, az pedig nem más, mint az emberi gyarlóság. Ezt a válságot emberek okozták. Emberi gyarlóság okozta: pénzéhség, kapzsiság, mértéktelenség és nyerészkedés. Milliárdos vállalat- és bankvezetőknek csak az járt a fejükben, hogyan és miképpen lehetne újra és újra, egyre csak több és több pénzt begyűjteni. Loptak – beszéljünk egyenesen –, csaltak, hazudtak, adatokat hamisították meg, és eltitkolták a valóságot.

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség az európai kereszténydemokrata pártok közösségéhez tartozik, ezért mi azt javasoljuk az egész világnak, de magunknak is, hogy térjünk vissza az őszinteség, az átláthatóság, a törvénytisztelet és a mértéktartás erényeihez. Azt gondoljuk, hogy a szociális piacgazdaság, amely egykoron Európát felemelte, alkalmas társadalmi és gazdasági keret lehet ehhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is mindannyian tudjuk, hogy az a válság, amelytől a világ szenved, Magyarországot mélyebben és súlyosabban érinti, mint más országokat. Magyarország ugyanis egy legyengített ország. Nem volt olyan régen, amikor még erős, élenjáró, sikeres és tiszteletre méltó ország volt Magyarország. Azóta ezt az országot tönkretették, nyakig eladósították, sereghajtóvá minősítették, megbecsülését elvesztettük, lesajnált országgá lettünk. Mondjuk ki, hogy nem az emberek tehetnek erről. Nem ők tehetnek Magyarország mai helyzetéről, akik becsülettel végzik a dolgukat, és értéket teremtenek. Nem azok, akik becsülettel nevelik a gyerekeiket. Nem azok, akik gondoskodnak mindennap a családjukról. És nem azok, akik a munkájukkal a hátukon viszik az országot. Az országot a politikai vezetők tették tönkre. Ők sodorták bajba, elsősorban is a kormányzásért felelős és sikertelen szocialisták. A felelőtlen politika vezette ide Magyarországot. Volt hat esztendő. Építhettek volna erős gazdaságot, ehelyett legyengítették. Csökkenthették volna az adókat, ehelyett folyamatosan emelték. Csökkenthették volna az államadósságot, de az egyfolytában nőtt. Munkahelyeket is teremthettek volna, de évről-évre nő a munkanélküliség. Megbecsülhették volna a dogozó magyarokat, ehelyett hátat fordítottak nekik, sőt megrendítették a családok szociális biztonságát.

Miért ültünk hát össze, tisztelt Hölgyeim is Uraim? Beszéljünk egyenesen, nem a világválság miatt vagyunk itt. Nem a magyar gazdasági helyzet miatt vagyunk itt. Hiszen más országok sem hívtak össze ilyen furcsa gyülekezetet, mint amilyen a mienk. Helyette felelősen, gyorsan fontos döntéseket hoztak. Lássuk be, azért vagyunk itt, mert a magyar kisebbségi kormány tehetetlen a válsággal szemben, és maga ez a találkozó ennek a ténynek a bizonyítéka. Persze már ez is eredmény; legalább az egész ország láthatja, hányadán is állunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mit várhatunk ilyen körülmények között egy ilyen se füle, se farka tanácskozástól. Próbáljuk megfogalmazni az együttlétünk értelmes céljait. Talán két dologról tudunk beszélni. Arról, mit kell tenni, és mi az, amit nem szabad tennünk. Ha számba akarjuk venni, mi az, amit tennünk kell, először is javaslom, hogy mondjuk ki, hogy az a politika, amely ide juttatta az országot, kudarcot vallott; a felelőtlen kisebbségi politika megbukott. Másodszor mondjuk ki közösen, hogy ezt a válságot nem lehet csak úgy megúszni. Nem lehet csak úgy átvészelni vagy kibekkelni. Ezt a válságot le kell győzni! Magyarországnak ebből a válságból megújulva kell kikerülnie. Ha mi nem győzzük le ezt a válságot, akkor a válság győz majd le bennünket. Miután pedig ezt a válságot a régi és megbukott politikával nem lehet legyőzni, ezért változásra, új politikára van szüksége Magyarországnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugyanis a válságot nem a kormány, nem az elit, még csak nem is az efféle találkozók győzik majd le. Ezt a válságot legyőzni egyedül Magyarország polgárai lesznek képesek. Azok az emberek, akik tettrekészek, akik vállalkozni akarnak, akik értéket akarnak teremteni, vagyis a vállalkozó szellemű magyarok. Ezért fel kell szabadítani az ország lefojtott energiáit! Azokat az energiákat, amit a rossz kormánypolitika eddig el- és lefojtott. El kell hárítani a munka elől az akadályokat és a gátakat, mert ez torlaszolja el a sikerhez vezető utat. Ez a kormány feladata, ezért kell meggyőződésünk szerint egy új növekedési programot meghirdetni. Mit nem szabad tennie a kormánynak, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma Magyarországon? Meggyőződésem szerint először is nem szabad a válság terheit az emberekre, a családokra és a vállalkozásokra hárítani. Másodszor: nem szabad felborítani a családok szociális egyensúlyát. Fenn kell tartani a létbiztonság, az egészséges élet és a tanulás lehetőségét is. Harmadszor: nem szabad elvenni az emberek maradék kedvét, hitét és erejét abban, hogy kihúzhatják, hogy ők képesek lesznek arra, hogy kihúzzák a bajból Magyarországot. És végül nem szabad szembemenni Európával, az európai megoldásokkal.

Ha körülnézünk az Európai Unióhoz tartozó államokban, azt látjuk, mindenki azon dolgozik, minden kormány azért feszíti meg az erejét, hogy a pénzügyi válságból nehogy reálgazdasági válság legyen. Ezért megszorítás helyett pénzt pumpálnak a gazdaságba, élénkíteni akarnak, és adót csökkentenek. Ha azonban jól értettem az előttem szólók szavait, akik felelősek Magyarország gazdaságpolitikájáért, úgy látom, hogy Magyarországon valami egészen más készül. Ami itt most kibontakozó félben van, az egy megszorító csomag. Annak a politikának a folytatása, ami ide juttatott bennünket. Mondjuk ki egyenesen: a miniszterelnök azért hízeleg, azért lett hirtelen kezes bárány a fasisztázó, vádaskodó, gyűlölködő, acsarkodó vezetőből, hogy lenyelesse velünk a békát. Hogy lenyelesse Magyarországgal azt a békát, amit megszorításnak neveznek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt hat évben megtanultuk, hogy a nadrágszíjhúzás, a megszorítás a szocialisták afféle csodafegyvere. Olyan csodapirula, amit a zugboltocskákban lehet vásárolni, és egyformán jó a súlyfelesleg leadására meg a hajhullás megállítására. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Abban persze a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség minden vezetője egyetért, hogy összefogásra van szükség. A kérdés csak az, hogy mi ellen kell összefognunk. Kedves Barátaim! Összefognunk a kormány által tervezett megszorító csomag ellen kell. Rá kell venni a Parlamentet, a parlamenti képviselőinket meg kell győzni afelől, hogy utasítsák el ezt a készülődőfélben lévő csomagot, és helyette lépjünk egy másik útra. Helyette lépjünk a növekedés útjára, hirdessünk meg közösen egy növekedési programot. Ennek középpontjában kétségkívül az adócsökkentés áll majd, de azt is világosan meg kell mondanunk Magyarország polgárainak, hogy az adócsökkentés önmagában nem elegendő. Vele együtt más dolgoknak is meg kell történniük. Minek is? Először is politikai változásnak.

Kedves Szocialista Barátaink! Lássák be végre, hogy Önök évente 400 milliárd forintjába kerülnek Magyarországnak. Önök minden egyes, két gyermeket nevelő magyar családnak évente 160 ezer forintjába kerülnek azért, mert eljátszották a hitelüket, vele együtt Magyarország hitelét, és ezért nekünk ennyivel magasabb kamat mellett adnak csak kölcsönöket, hogy finanszírozzuk a magyar gazdaságot. Évente 400 milliárd forintba kerülnek nekünk. Részben azért, mert mindenkit átvertek, mindenkinek hazudoztak, de nemcsak ezért, kedves Barátaim, hanem azért is, mert meghirdettek minden héten egy-egy újabb és újabb programot, és egyetlenegyet sem voltak képesek végigvinni. Ez a vezetési válság. Ennek a vezetési válságnak az árát ma mindannyian együtt fizetjük meg. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a vezetési válság megoldása nem ennek a tanácskozásnak a feladata. Ez azoknak a feladata, lehetősége és kötelessége, akik vállalkoznak az ország kormányzására. Ezért nagy tisztelettel arra kérjük a magyar szocialistákat, oldják meg végre az ország vezetési válságát, és takarítsanak meg évi 400 milliárd forintot Magyarország polgárainak.

Az adócsökkentéssel, tisztelt Hölgyeim és Uraim, – a politikai változáson túl – együtt kell járnia a korrupció visszaszorításának. Nemzetközi elemzők szerint évente mintegy 200 milliárd forintot fecsérelünk el korrupció miatt a közpénzekből. Az adócsökkentéssel együtt csökkenteni kell az adminisztratív terhelést, és a bürokráciát vissza kell szorítanunk! Három év alatt, mondják a nemzetközi elemzők, hét százalékos növekedést érhetünk így el. Ez évi 200 milliárd forint.

És végezetül az Európai Unióból érkező pénzeket is át kell csoportosítanunk! Ma a kis- és középvállalkozásoknak az Európai Unióból érkező források 3,5 százaléka jut. Nem szégyen ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim? 3,5 százaléka! Hát célozzuk meg, csoportosítsuk át az összegeket, hogy legalább 30 százaléka az Unióból érkező forrásoknak a magyar kis- és középvállalkozások termelését segítse elő. Vagyis összefoglalóan arra a kérdésre, hogy mit kell tenni, azt mondhatom Önöknek: adó- és járulékreform kell, foglalkoztatási reform kell, fejlesztéspolitikai reform kell, politikai és kormányzati reform kell. És a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ezekben a reformkérdésekben, és csak ezekben a reformkérdésekben hajlandó együttműködni, és hajlandó összefogni.

Meggyőződésem, hogyha ezeket a lépéseket megtesszük, akkor létrejönnek egy jelentős adócsökkentés feltételei anélkül, hogy veszélyeztetnénk a szociális biztonságot, és fenntartsuk mindemellett a pénzügyi egyensúlyt. Tehát szociális biztonság, és a pénzügyi egyensúly fenntartása mellett is lehet adót csökkenteni, ha végrehajtjuk az általunk javasolt lépéseket.

Sokan teszik fel a kérdést, miért jöttünk el egyáltalán ide? Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kénytelenek vagyunk ilyen egyenesen, világosan és őszintén fogalmazni. Hát, kedves Barátaim, nem azért jöttünk el, én személy szerint nem azért jöttem ide, hogy egy kifáradt, kiégett, és az emberek újabb tizedelésére készülő hatalmi elitnek nyújtsak segítséget. Mi a Fideszből azért jöttünk el ide, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az országnak nyújtsunk segítséget, és erre minden alkalmat meg is fogunk ragadni. Összefogásra van szükség, hogy megvédhessük a munkahelyeket, hogy megvédhessük a családok megélhetését. Egy nemzeti növekedési programra van szükségünk, ami köré az összefogást létre tudjuk hozni. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy homlokegyenest ellenkező irányba együtt elindulni nem tudunk. Ezért szeretnék világosan fogalmazni, elutasítjuk a megszorítást, és nagyon határozottan képviselünk egy növekedési programot!

Azért jöttünk el, hogy figyelmeztessük Magyarország polgárait, még a mai pénzügyi válságnál is nagyobb veszély leselkedik ránk, ami nem más, mint a kormány rossz válasza a pénzügyi válságra. Ez a rossz válasz elszegényedést, munkanélküliséget és nélkülöző családokat eredményez. Azért jöttünk el ide, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy Magyarország minden polgára megtudhassa: van más választás, van más lehetőség, van más út, van más gazdaságpolitika. Olyan, amely legyőzni a válságot, amely felszabadítja az energiákat, és újra erőssé teszi Magyarországot. Arra kérjük a kormányzókat, értsék meg végre, Magyarország bizonyítani akar. Magyarország többre képes annál, mint amit ma teljesít.

Mi a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségből érkezünk ide; hiszünk abban, hogy Magyarország többre képes, és biztosak vagyunk abban, hogy ezt be is fogja bizonyítani. Hálás szívvel köszönjük a meghívást, és örülünk, hogy itt lehetünk.

Német püspökök is bírálják a pénzpiaci kapzsiságot

2008. október 16. 12:27 MNO

A nemzetközi pénzügyi válság kapcsán a német katolikus egyházon belül többen bírálták a tőkepiaci hozadékok hajhászását és a bankoknak nyújtott állami segítség mértékét. Véleményük szerint inkább a családi pótlék tisztességes emelésére kellene fordítani a pénzt. Horst Köhler német államfő arra figyelmeztetett: a pénz helyett a munka értékét kell tudatosítani az emberekben.

A München-freisingi érsek a bajor rádiónak (BR) csütörtökön kijelentette: a befektetett tőke hozadéka „nem jelentheti az élet szívverését”. Reinhard Marx hozzátette: mindig is idegesítették az olyan emberek, akik azt hiszik, hogy a laptop előtt ülve meggazdagodhatnak anélkül, hogy bármit is tettek volna ennek érdekében. „Ezek olyan ideálok, amelyek remélhetőleg lassan szertefoszlanak a mostani válság után” – fűzte hozzá. Az érsek szerint az embereknek meg kell tanulniuk, hogy hosszú távon kifizetődik az erkölcs. „Ennek érdekében azonban az államnak is tennie kell, nehogy az a benyomás alakuljon ki, mint az utóbbi években, hogy az a hülye, aki tisztességes” – hangoztatta Marx érsek.

Augsburgi kollégája a családi pótléknak a német parlament által szerdán jóváhagyott emelését, pontosabban az emelés mértékét bírálta keresetlen szavakkal. Walter Mixa püspök a havi 10 eurós emelést a családok megsértésének, a társadalomért végzett munkájuk durva semmibevételének nevezte a ZDF televízióban. „Ez a többletjuttatás teljességgel elégtelen ahhoz, hogy akárcsak megközelítőleg is ellensúlyozza a megélhetési költségek emelkedését” – mutatott rá Mixa püspök. Különösen érthetetlennek nevezte a 10 eurós emelést annak fényében, hogy a kormány – a parlament áldásával – százmilliárdokat fordít a kétes befektetéseik révén súlyos helyzetbe került német bankok megmentésére. Vagyis volna pénz a családi pótlék tisztességes megemelésére is.

Bíráló hangok érkeznek a pénzügyi válság kapcsán a német államfőtől is. Horst Köhler a Der Spiegelnek adott interjúban azt a terjedő társadalmi hozzáállást kritizálta, amelynek lényege: mindenki gazdag akar lenni, méghozzá minimális személyes ráfordítás árán. „Az emberek azt hitték, hogy ezt (a gazdagságot) a leggyorsabban pénzügyi üzletekkel érhetik el, mert ehhez nem kell véresre koptatniuk a tenyerüket. Sajnos, ez a mentalitás túlságosan elterjedt. Ha azt akarjuk, hogy az emberekben új hozzáállás alakuljon ki a pénz értékéhez, akkor újból tudatosítanunk kell bennük a munka értékét„ – figyelmeztetett a német államfő, aki a kereszténydemokraták (CDU) jelöltjeként lett szövetségi elnök 2004-ben.

Orbán: A krízist azok okozták, akik loptak, csaltak, hazudtak + Képriport + Videó
2008. október 16. 13:21

Óriási az írástudók, különösen a 21. században semmiféle mondanivalóval nem rendelkező liberális írástudók felelőssége abban, hogy mára eltűnt a mérce az európai politikából – fejtette ki Orbán Viktor a Hold utcai református templomban. Súlyos hibának nevezte, hogy Európa egy olyan alkotmányt akart elfogadni, ahol a kereszténység csupán válaszható opciót jelent.

Német püspökök is bírálják a pénzpiaci kapzsiságot

A Biblia világa című előadásában négy fő kérdésről beszélt Orbán Viktor csütörtökön. Eszerint a „válságról”, a „beszédről és cselekvésről”, arról, „hogyan harcol a keresztény politikus”, illetve a „mérce” témakörét bontotta ki a Fidesz elnöke a Biblia döntéseinkben – Egyház a választások idején című konferencián csütörtökön a budapesti Hold utcai németajkú református templomban.

A válság kapcsán kifejtette: a modern kapitalizmus alapja a liberális antropológiai felfogás. Ez a gondolat abból indul ki – mondta Orbán – , hogy az ember alapvetően jó, és ha megvalósítja önmagát, a jó szétárad és a világ jól fog működni. A pénzügyi válság megmutatta, hogy a rossz is kiárad. Például a kapzsiság, és a mértéktelenség – tett hozzá Orbán. Rámutatott: a krízist olyan emberek okozták, akik “loptak, csaltak, hazudtak, hamisítottak, eltitkolták a tényeket”.

A politikus a Biblia antropológiáját ajánlotta követendőnek.„Soha nem volt kedvezőbb a helyzet a Biblia antropológiájának követésére, használatára mint most” – fogalmazott a volt miniszterelnök. Orbán nagy lehetőségnek nevezte a mostani helyzetet. Úgy látja, hogy az Egyesült Államokban ezt már felismerték, azonban az európai politikában ez még nem történt meg. A beszéd és cselekvés kapcsán azt mondta: a Pál apostol által szóharcként definiált cselekvés csak irigységhez, és viszálykodáshoz vezet.

Orbán felhívta a figyelmet a keresztény és nem keresztény politikus közötti különbségre. „Ez a különbség abban áll, hogy mi nem emberek ellen harcolunk, hanem rossz intézkedések, és szándékok ellen”. A pártelnök a mérce kapcsán Antall Józsefet idézte: Európában az ateista is keresztény. Az európai kulturális közegben jelen van a Biblia világa, értelmezte Orbán a néhai miniszterelnök kijelentését.

Ennek kapcsán a pártelnök súlyos hibának nevezte, hogy Európa egy olyan alkotmányt akart elfogadni, ahol a kereszténység csupán válaszható opciót jelent. Úgy véli, hogy az európai megújulás ezen az alapon indulhat csak meg. Mindehhez hozzátette: óriási az írástudók felelőssége abban, hogy mára eltűnt a mérce az európai politikából. Különösen kiemelte a liberális írástudók felelősségét, akik a 21. században semmiféle mondanivalóval nem rendelkeznek. Az új írástudóknak a Biblia talaján kell állniuk – jelentette ki Orbán. Végezetül hozzátette: Magyarországon lesz politikai változás, de ez belső lelki fordulat nélkül semmit sem fog érni.

Ferenc, a nemzeti csúcs
2008. október 14. 00:01 Magyar Nemzet

De jó, hogy beteg lettél! Meggyógyít a Nagy Testvér. (URH)

A masszív védekezéssel megmutattuk azoknak, akik az országgal szembe jönnek, hogy készek vagyunk kiállni a magyar családok és a gazdaság érdekei mellett. Ezt a miniszterelnök mondta. Igaz, a múlt héten még azt állította: veszély nincs, csak ellenzéki hiszti; most meg azt, hogy a veszély el van hárítva – de ne piszkálódjunk, mert a lényeg nem ez, hanem hogy védekezett és megmutatta. Mert ő ilyen: könnyet ejt a szenvedőkért, igaztalanságot nem tűr, ha kell, kóbor gyereket segít haza a szüleihez, s amint észleli, hogy válságban a haza, akár a blogírásból is fölriad, és védekezik masszívan. Hát győzött, mint mindig.

Aztán fölcsapta sisakrostélyát, vériszamos kardját visszalökte a hüvelyébe, s szemüvegét megigazítva így szólt: „megmutattuk [nyilván fejedelmi többes, hiszen a kisebbségi kormányzat gyakorlatilag egyszemélyes] azoknak, akik az országgal szembe jönnek” stb. S ezt oly határozottan mondta, hogy ijedtében a forint is erősödni kezdett.

Gyurcsány Ferenc közölte azt is, Magyarország a régióban elsőként volt képes megszerezni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EU esetleges pénzügyi támogatását. Szerinte az IMF felajánlását arra használják, hogy mindenki lássa: az országnak erős szövetségesei vannak, de a megállapodásra azért volt szükség, hogy ne legyen szükség igénybe venni. (Ez olyasmi lehet, mint a nem létező veszély elhárítása.) Mindenesetre a kormánykommunikációból kitűnik: a világ izgatottan figyel Magyarországra (értsd: Gyurcsány Ferencre), s szurkol neki. Azt mondjuk nem értem, hogy ha mögöttünk áll az Ecofin és a valutaalap, valamint az egész világ, akkor kik lehettek azok, akik az országgal szembe jöttek? A tálibok? Tomcat? Szárnyas-karmos démoncsordák? Jó, rendben: ha meg van nekik mutatva az erő, a készség meg a gyurcsányferenc, akkor bárkik lehettek, annyi nekik. Nincs más hátra, mint a nemzeti egységet megteremteni, de az is meglesz szombaton.

A nemzeti csúcs, hát az Gyurcsány maga.

S most komolyan: egészséges, vitaminoktól és antioxidánsoktól duzzadó szervezet nagyobb eséllyel vészeli át az influenzajárványt, mint holmi alultáplált, legyöngült test. Magyarország gazdasági immunrendszerét az idén márciusig tomboló MSZP– SZDSZ reformterror tönkretette. Kit győzött le Gyurcsány? Akiknek a megvédésével büszkélkedik: a magyar családokat és a gazdaságot. E reformterror lényege az volt, hogy hazánkat teljesen kiszolgáltassa a világ nagy részén uralkodó neoliberális (a tengerentúlon: neokonzervatív) rendszernek, vagyis a nemzetállamokat faló globalista kapitalizmusnak. A Gyurcsány–Kóka páros végképp megszilárdította Magyarországon annak a nemzetközi pénzügyi-kereskedelmi rezsimnek az uralmát, amelynek alapintézménye például az IMF. A pénzpiaci válságok e transznacionális bankrendszer influenzajárványai. S a dolog úgy működik, hogy a járványt ugyanaz idézi elő, aki kezeli – fokozva a páciens kiszolgáltatottságát. Ha pénzt ad, nem felebaráti szeretetből teszi. Combos uzsora lesz az, kőkemény politikai feltételekkel. A fedezet pedig a tisztelt olvasó, valamint gyermekei és unokái.

Jut eszembe: a gyurcsányi diadaljelentés után néhány órával a forint visszagyöngült. Örültem volna, ha e hírre úgy megsértődik Ferenc, hogy visszapattan a lovára, ölébe rántja Dobrev Klárát, s elcsattog, hogy a világ végéig meg sem áll… de ez még arrébb van. Előbb elvégzi a dolgát.

Aztán majd itthagyja, nekünk.

Neoliberális kapitalizmus a szakadék szélén

Neoliberális kapitalizmus a szakadék szélén

Bogár: Az amerikai rémálom káoszba döntheti a világot
Gyurcsányék a krízis természetével sincsenek tisztában?
2008. október 17. 19:35

A nyugati kapitalizmus parazitaként élősködik a világ rajta kívül eső részein, az erőforrások gátlástalan elszívásán alapuló rendszer önmagában is fenntarthatatlan – jelentette ki Bogár László az MNO-nak. A közgazdászprofesszor úgy látja: mivel a lokális-globális válság felelősei akarják „gyógyítani” a beteg szisztémát, nem várható átfogó korrekció. A rendszer működése azon alapszik – állítja Bogár –, hogy a globális birodalom a rabolt vagyont kamatra adja vissza a kifosztottaknak. A szétroncsolt magyar társadalom rendkívül kiszolgáltatott, s mivel Gyurcsányék hamis alapokon állnak, a „nemzeti csúcs” sem hozhat megoldást. Kell-e egy családnak 3 autó és 500 négyzetméteres lakás? Bogár szerint katasztrófába torkollhat, amikor az amerikai álom „rémálommá” válik. Interjúnk.

– Sokan vélekednek úgy, hogy a jelenlegi válságörvénylés az eddig fennálló rendszer, a neoliberális kapitalizmus számára szinte végzetesnek is nevezhető kegyelemdöfés. Tudjuk azt is: ez a rendszer a nyugati világon kívüli területeken óriási szenvedéseket okozott, s miközben különböző mechanizmusokon keresztül szívja el az erőforrásokat, hamis jólétet „ad” és ígér a fejlettebb világnak. Miről beszélhetünk? Kegyelemdöfés? Vagy egy kegyelmi pillanat, amely egy új időszámítás kezdete is lehet?

– Lehetetlen megmondani, illetve megjósolni azt, hogy pontosan mi fog történni. Amikor nagyon komplex rendszerekben – és a globális világ egy hihetetlenül bonyolult és érzékeny rendszer – örvénylések kezdődnek el, azoknak van egy kritikus szintje, ahonnan minden jóslat valószínűsége rohamosan romlik. Ezen a szinten a világ már túlhaladt. Ha már az emberiség belement ebbe az utcába, amelyet ezek a komplex rendszerek alkotnak, és ott problémák lépnek fel, akkor illő lenne levonni a megfelelő konzekvenciákat. Elveszett a kontroll a folyamatok felett, és az is csak később derül ki, hogy a jelenlegi folyamatok vajon nem visznek-e minket végzetes zsákutcába. Az ember az elmúlt 10 ezer évben arra törekedett, hogy a manapság fenntartható fejlődésnek nevezett folyamatban megmaradjon az egyensúly. Tehát az ember belső természete, illetve a külső természet között ne bomoljon meg az összhang. Ezt a kettőt köti össze egyfajta kommunikációs hídként a gazdaság, amelyet inkább gazdálkodásnak neveznék.

– Miképpen hatolt be ebbe a rendszerbe a kapitalizmus? Fenntartható maga a mechanizmus?

– Mivel a már említett összhang megbontására épül, az 500 éve uralkodó nyugatias kapitalizmus maga a fenntarthatatlanság, hiszen a Nyugat parazitaként viselkedik és csak úgy tud működni, ha a rajta kívül eső világot kifosztja. Maga a profit is csak úgy jöhet létre kimutatható haszonként, hogy a külső és a belső természeten ejtett „létsebekben” ott a negatív lenyomata. És manapság is ezt nevezik fejlődésnek, haladásnak. Az emberiség már látja, hogy rossz irányba halad ez a folyamat, és arra is egyre több jel mutat, hogy viszonylag rövid időn belül komolyan megrendülhet a nyugati világrend két alappillére.

– Milyen dimenziókban vannak ezek az alappillérek, és mik ezek?

– Leállhat maga a kifosztás folyamata, a másik tényező pedig, hogy a működéshez egyre több energiára van szükség. Ugyanakkor a fosszilis energiaforrások legnagyobb része a Nyugaton kívüli világban van. Oroszország, Kína, India, az iszlám és a latin-amerikai világ egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy számára elfogadhatatlan a fennálló rendszer. A másik gond: közeleg az a pont, amikor egy egységnyi energia kinyeréséhez egy egységnél nagyobb energiát kell felhasználni. Mindemellett a pénzügyi rendszer a világ idegrendszere, s ennek szereplői egyre jobban érzik, hogy óriási a baj. Iszonyú feszültségben él mindenki, ennek következménye társadalom-lélektani szempontból rendkívül súlyos lehet. Kódolt ösztöneink szerint a veszélyekkel hiperagresszívan szembeszállunk vagy menekülünk. Egyik sem jó megoldás, főleg, hogy nemcsak a külső erők hatnak, hanem az egyre rosszabb szociokulturális állapotban lévő szereplők is egyre inkább képtelenek konstruktív választ adni a válságra. Ennél veszélyesebb elegyet el sem lehetne képzelni, s csak idő kérdése, hogy megszülessen a kritikus tömeg, amely elindíthat egy brutális láncreakciót.

– Arról is szól a fáma, hogy a felelőtlen hitelezés volt a gond.

– Több rétege is vannak ennek a megállapításnak. A felszínen az uralkodó véleményhatalom azt mondja, hogy ennek egyetlen oka van, éspedig a felelőtlen hitelezés, hiszen a Lehman Brothers összeomlása indította el az egész láncreakciót. Ez még igaz is lehet, de csak a felszíni réteget jelenti. Ehhez kapcsolódik egy másik dimenzió, amelynek elemei a multinacionális vállalatok; ezeken keresztül a Nyugat kirabolja a rajta kívül eső világrészeket. A rabolt vagyont utána kamatra visszaadja a kiraboltaknak. Ez hasonló ahhoz a jelenséghez, hogy „ellopom az autódat, de visszavásárolhatod tőlem”. Jelen esetben a rablót a multinacionális vállalat, míg az orgazda szerepét a nagybankok játsszák el. Alapvető korrekció kellene, ám mivel a rendszer vizsgálatát is azok akarják elvégezni – mind globálisan, mind Magyarországon is –, akiknek felelőssége van a válságörvényben, csekély az esély arra, hogy pozitív és konstruktív válaszok szülessenek.

– Ha a pénzügyi rendszer a világ idegrendszere, akkor mit szól ahhoz, hogy ezermilliárdos pénzösszegeket használnak az államok egyfajta defibrillátorként a bajba jutott pénzintézetek megmentésére? Most azok várják az állami mentőövet az adófizetők pénzén át, akik a washingtoni konszenzuson keresztül mindent tagadnak, amit az állam jelent. Liberalizáció, dereguláció és privatizáció
– ez a jelszavuk.

– Mivel a társadalom akaratnyilvánítási lehetőségeit teljesen megsemmisítették, a nagytőke nem is tud csak az államhoz fordulni. Nem hiszek abban, hogy egy globális civil ellenállás majd végrehajtja a rendszerkorrekciót. E civil mozgalmakat éppen a globális hatalom finanszírozza jól kimutatható csatornákon, ezek pedig betöltik azt a teret, ahol valóban helye lehetne a valódi civil kritikának. Így természetes, hogy a tőke a köz hivatalos képviselője, az állam felé fordul, sőt követeli is, hogy az általuk működtetett, ám kibillent rendszert hozza egyensúlyba. A kifosztottakkal fizettetik meg saját kifosztásuk árát. Mivel itt költségvetési pénzekről van szó, ez a nemzetállamok büdzséjében csak tovább növeli a deficitet, ennek költségeit pedig minden bizonnyal a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegekkel fizettetik meg.

– Gyurcsányék még egy héttel korábban is mindenkit hisztériakeltéssel vádoltak, aki arról beszélt, hogy komolyan érintheti Magyarországot a pénzügyi krízis. Aztán pillanatok alatt végbement a pálfordulás, sorjáznak a nemzetmentő pontok, elég csak az úgynevezett nemzeti csúcsra gondolni. Közben már a Nemzetközi Valutaalap is megszólalt, szükség esetén pénzügyi és technikai segítséget adnak, persze Veres egyből tagadta, hogy kölcsönt akarnak felvenni. Ennyire le van gyengülve a magyar gazdaág immunrendszere? Ilyen nagy a baj?

– Jelenleg rendkívül ingatag a helyzet, és a legapróbb megingás is komoly hisztériát válthat ki. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy társadalmi-gazdasági újratermelési folyamataiban legyengült és kifosztott társadalmat az ilyen kritikus világhelyzetek még erőteljesebben érintenek. A bizonytalanság már a társadalom kulturális-politikai dimenziójában is masszívan van jelen. Semmi meglepő nincsen abban, hogy korrigálni kellett a korábban tett stupid kijelentéseket, vagyis, hogy Magyarországot elkerüli a válság. Érthető, hogy a pánik elkerülése miatt a pénzügyminiszter és a jegybankelnök igyekszik megnyugtatni a közvéleményt. Ám az meg éppen a pánikot növelheti, ha túlságosan sokáig ragaszkodnak ahhoz, hogy elmegy mellettünk a világválság.

– Főleg, hogy közben egész Európa „lángokban”, szinte minden ország villámgyorsan reagál, próbálja stabilizálni a pénzügyi rendszerét.

– Igen, így van. A nehézséget az okozza, hogy eleve egy gyenge, szétesett és védekezésre képtelen társadalomról van szó, ahol szétvert állapotban van az a diskurzustér, ahol a nemzet mint közösség képes el-, majd megbeszélni a problémákat, és utána cselekedni is tud. Ha ezek a feltételek nem állnak rendelkezésre, akkor nincs kiút a bajból. Úgy tűnik, hogy Magyarország nagyobb árat fizet majd ebben a válságban, mint más szerencsésebb országok. És egy ilyen országnak az elitek reakciói is sokkal hangsúlyosabbak. Önmagában üdvözölhető is lehetne, hogy az elit kísérletet tesz arra, hogy elbeszélhető, illetve megbeszélhető legyen a válsághalmaz a cselekvés érdekében, ám a mostani „nemzeti csúcs” hamis alapokon nyugszik.

– Hogyan lehetne hiteles egy ilyen próbálkozás, miközben az elmúlt évek éppen az inkompetenciát mutatták meg? Legalábbis többen is ezt hangoztatják.
– A miniszterelnök és az egész kormány magatartása azt jelzi, hogy a 12 pont és a többi gondolat is hamis alapokra épül. Olyan értelmezési keretben és fogalomkészletben gondolják végig a folyamatokat, amelyek teljesen alkalmatlanok az elemi szintű elbeszélésre is. Így nem tudnak cselekedni sem. Nem várhatunk sokat ettől a „nemzeti csúcstól”, hiszen egyszerűen hamisak azok az alapok is, amelyekről elrugaszkodnának. Valóban kezelhetetlenné válhatnak a folyamatok, megmarad a kiszolgáltatottság.

– Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a válság közel egy éve az Egyesült Államokból indult ki. Demagóg kérdésnek tűnik: nem lehetséges, hogy egy családnak nincsen szüksége három autóra és 500 négyzetméteres házra? Elképzelhető, hogy mindennek ez az értékválság a gyökere?

– Ez az egyik legsúlyosabb eleme az egész válságnak. Amerikában a 300 milliós népességen belül van egy körülbelül 100 milliós felső középréteg, amelyik legalább háromszor akkora szinten fogyaszt, mint amire jogosultsága lenne a globális teljesítménye alapján. Itt is egy kettős struktúrát láthatunk.

– Ez egy eléggé érdekes felvetés…

– A nemzetállami szintű Amerika pontosan olyan kifosztott, mint a világ más részei. Jól láthattuk a Katrina hurrikán idején, hogy milliós tömegek élnek szinte afrikai szinten Amerikában. Emellett azonban ott él a globális Amerika is, amely történetesen geológiailag egybeesik az amerikai nemzettesttel, itt van a birodalom bázisa. Azért lehetséges amerikaiak millióinak a kifosztása egészen a nyomorig, hogy a már említett, jólétben élő 100 milliós réteg élhessen, virágozzon. Ez egy hatalmas piac, Kína is évi 300 milliárd dolláros külkereskedelmi többlethez jut emiatt. Ha ennek a bődületes fogyasztásnak bármi is megpróbálná az útját állni, az polgárháborús helyzetet teremtene.

– Vége a sokszor irigyelt „amerikai álomnak”?

– Az amerikai álom egyre inkább rémálommá válik. Ha a világ továbbra is ilyen instabil állapotban lesz, akkor ez a helyzet már nem lesz tartható, és a katasztrófa nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot érintheti. Az ellenreakciók pedig pusztítóak lehetnek, hiszen ez a réteg amellett, hogy nagyon fel van szívatva az amerikai álom ígéretével, egyenesen úgy gondolja, hogy jár neki a korlátlan fogyasztás. És egyre agresszívabban reagál mindenre, ami korlátozni akarja. Úgy viselkednek, mint egy kisgyerek, akinek mindkét kezében ott a játék, és nem tudja felismerni, hogy valamelyiket le kell tennie, ha meg akarja szerezni a harmadikat. Vagy a csörgőt, vagy a gumikutyát, legyen az egyik egy 6 ezer köbcentis autó, vagy éppen egy 300 négyzetméteres, úszómedencés ház. Hogy vágyait kielégítse, akár a pusztításra is képes lenne. Mivel ez a társadalom azt szokta meg, hogy az igényeit bárhol és bármikor ki kell elégítenie mindenféle kontroll nélkül, nem nevezhető „szobatisztának”. Ez az állapot ott kezdődik, amikor az ember megtanulja a szükségleteinek térben és időben történő szabályozását. Ezt az amerikai társadalom nem sajátította el, sőt ennek ellenkezőjére nevelték. Az erőforrások egyre szűkösebb hatalma hamarosan fegyelmező tényező lesz, ennek pedig kikerülhetetlenül meglesznek a súlyos következményei. Ez egy-két évtized múlva bekövetkezhet, a kérdés csak az: felkészületlenül jön a káosz az amerikaikra és így az egész világra is, vagy addig beindul a „rászoktatás” mechanizmusa.

EZEK PEDIG AZ ELŐZMÉNYEK : JÚLIUS 29-31

Bogár: Egylépésnyire a végső pusztulás
A birodalom nem akar megoldást
2008. július 29. 20:26

Száz éve túl vagyunk már azon a ponton, amikor az emberiség még meghozhatta volna azokat a döntéseket, amelyek visszafordíthatják a végső pusztulás útjáról – állítja Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. A közgazdászprofesszor úgy véli, a globális birodalom nem hajlandó csökkenteni a kifosztás szivattyúinak teljesítményét, annak ellenére sem, hogy látja: a totális anarchia csak néhány évtizedre van. Interjúnk első része.

– Nem is olyan régen az egyik kormányközeli hetilap tett egy homályos utalást arra, hogy Ön összeesküvés-elméleteket gyárt mindenféle birodalmakról és ezzel összefüggésben Magyarország alávetettségéről is. Ezzel párhuzamosan – amióta a politikai, pénzügyi és egyéb függésekről beszél – megjelentek a vádak is, nem egyszer kísérletet téve arra, hogy Bogár Lászlót, illetve elméleteit nevetség tárgyává tegyék. Ha létezik, mire alapozza a birodalmi függőséget?
– Amióta hatalom és hatalmi viszonyok léteznek az emberi társadalmakban – legalább 10 ezer éve –, a hatalom érdekérvényesítést jelent. Annak az akaratnak a keresztülvitele, amelynek a lényege az én érdekeimnek az érvényesítése. Tehát amióta hatalmi rendszerekről beszélhetünk az emberi társadalmakban, teljesen természetes törekvés, hogy a hatalom igazi birtokosai magát a hatalomgyakorlás rendszerét, illetve azok lényegét is igyekeznek álcázni. Ennek oka: minél rejtettebb ez a hatalomgyakorlás, annál nehezebb szembeszállni vele, leleplezni, és annál könnyebb átvinni az érdekeket is. Hiszen ez a hatalom lényege: az, hogy az akaratot bizonyos személyek vagy csoportok átvigyék másokra, illetve tartósan gyakorolják másokon.

– Vagyis a rejtettség a hatékonyságot növeli.

– Mindenképpen így van. Mulatságos, ahogy a hatalom birtokosai és az őket kiszolgáló erők – jelen esetben a globális média –, igyekeznek az összeesküvés-elmélet vádjával nevetségessé tenni és megbélyegezni azokat, akik megpróbálják felfedni a valóságos világhatalmi viszonyokat. A hatalomnak logikus törekvése, hogy a lehetőségekhez képest homályban próbálja hagyni a hatalom gyakorlásának összefüggéseit. Ha az evolúciót vizsgáljuk, teljesen természetesnek kell vennünk, hogy az álcázás, vagyis a valóságos célok és a saját akarat elrejtése az állatvilágban is rendkívül mélyen gyökerező folyamat. A leopárd nyilván nem tájékoztatja a gazellát arról, hogy zsákmányként el akarja ejteni, de ezt azért vitassák meg demokratikusan, nyílt eszmecsere formájában. A leopárd „aljas módon” mindent megtesz annak érdekében, hogy álcázza magát, és lesből támadjon. Tehát nem is az emberi társadalmakról van szó, hanem a saját akaratunk érvényesítéséről mások felett – evolúciós értelemben.

A biokémiai kutatások szerint ez még az élet mikroszintjein is igaz. Vagyis a testünket támadó vírusok, baktériumok, gombák és maga a ráksejt burjánzása is egy biokémiai krimi, ahol minden támadó igyekszik a saját érdekérvényesítése érdekében álcázni magát és a támadást, ezzel elaltatni az élőlény immunrendszerét. Tehát e szintek – vagyis a társadalomszerveződések – az élet makroszerveződési szintje, illetve az élet mikroszerkezeti szintjének ezen három példája azt látszik bizonyítani: minden hatalomnak, érdekérvényesítési törekvésnek teljesen természetes velejárója, kísérőjelensége és jellemzője, hogy álcázni igyekszik céljait és az azokhoz vezető folyamatokat. Így van ez a mai világban is, csak világhatalmi méretekben, vagyis globális, illetve lokális szinten is. Magyarország is egy lokalitásnak számít a globális társadalomszerveződési rendszerben. Újra le kell szögezni: természetesnek kell tekintenünk, hogy minden hatalomgyakorlási forma és a hatalom gyakorlását véghezvivő szereplők mindent megtesznek azért, hogy tevékenyüket, céljaikat a homályban tartsák. Így nehezebben leplezhetők le, sokkal nehezebb ellenük lázadni, vagyis az ellentétes akaratképzés és annak érvényesítése sokkal nehezebb velük szemben, ha nehezen átlátható vagy láthatatlan, vagyis a rejtett dimenziókban érvényesül.

– Az a hatalomgyakorlási recept, amely általában meghatározza az emberi világoknak egy bizonyos szegmensét, mindig megpróbál dezinformatív fogalomkészletet létrehozni. Ha az előző, a bukott szovjet birodalomtól való függést, a magát szocializmusnak, kommunizmusnak nevező társadalomszerveződési modellt vizsgáljuk, láthatjuk, ott megbonthatatlan szovjet–magyar barátság volt a rendszer abszolút kétségbevonhatatlan alapja. Egy ideig a szó szoros értelmében a fejével játszott, aki ezt kétségbe merte vonni. Egészen 1989-ig kockázatos volt más véleményen lenni. Vagyis van egy érinthetetlen, hamis metafogalom, ami körülírja a rendszer lényegét, és persze emögött, alatta, felette, a rejtett terekben zajlik a valódi hatalomgyakorlás. Csupán egy birodalomváltás történt, igaz, ez legalább húsz éven át zajlott. A 70-es években kezdődött az eladósodással, és emlékezzünk arra is: 1988 tavaszán a társasági törvényben a régi rendszer parlamentje bevezeti a kapitalizmust. Az 1988-as V. törvény arról szólt: bármekkora tőkével lehetővé válik belföldi és külföldi magán- és jogi személyek által tőkés társaságok alapítása. Mi ez, ha nem a kapitalizmus bevezetése?

E hosszú folyamat során Magyarországot áttolták a keleti globalizációs szovjet birodalomból a nyugati globalizáció birodalmába. Amikor a folyamat minden fontosabb hatalmi eleme lejátszódott, csak akkor került sor arra a látványtechnikai tűzijátékra, amit az avatatlanok azóta is mint rendszerváltást emlegetnek. Az új hatalom megnehezíti azok dolgát, akik megpróbálnák a rejtett dimenziókat feltárni. Ma ez már lényegesen nehezebb, mert ez az új konstrukció nem a földrajzi térben szerveződik. A török birodalomról lehetett tudni, hol helyezkedik el: Isztambulban van a székhelye egy szultánnal. Megvoltak a földrajzi térben is látható kontúrok. Volt egy olyan látható szerkezet, amely világossá tette, hogy miről is van szó. Az új birodalom azonban bonyolult, a szimbolikus hatalmi térben szerveződik.

– Ezek szerint ez az új hatalmi erőtér a médiabirodalmak, nemzetközi pénzintézetek, az ezekhez kapcsolódó, évtizedekben mérhető hitelfüggés és hatalmas tőkés társaságok összessége.
– Pontosan erről van szó. Ma már sokkal nehezebb egységes keretbe foglalni azoknak a hatalmi intézményeknek a bonyolult interakcióit, globális együttműködési rendszerét, amely a birodalmat alkotják. Ha ennek legfőbb hatalmi intézményi szintjeit próbáljuk megfogalmazni, akkor döntően erről a három szintről van szó. E három mozzanat logikailag is összekapcsolódik. Megmutatja a birodalom nyers lényegét, az erőforrás koncentrációit és annak elszívási mechanizmusait. Történelmi tény: minden birodalom a periféria felől a központba szivattyúzza az erőforrásokat annak érdekében, hogy eltartson egy olyan elitet, amely az egész szerkezet hosszú távú fennmaradását szolgálja. Minden létező leginkább létezni akar, és a birodalom is örökké fenn akar maradni, amit hirdet is magáról. Ez viszont nagyon sok pénzbe – és ahogy haladunk előre, egyre többe – kerül, emiatt egyre több erőforrást kell összpontosítani ahhoz, hogy egy világméretű hatalomgyakorlást biztosítani lehessen. Ezt az erőforrás-szivattyú szerepet tölti be a multi- vagy transznacionális vállalat. Ezek vállalkozásoknak álcázzák magukat, ám valójában hatalmi intézmények. Az alapvető céljuk nem más, mint hogy világméretű, egységes és összecsiszolt hálózattá váljanak és működtessék ezeket a gigantikus erőforrás-szivattyúkat. Annak érdekében, hogy a tevékenységük minél koordináltabb legyen, megjelenik a második hatalmi szint is, vagyis azoknak a világméretű intézményeknek az együttese – valutaalap, Világbank, WTO, hitelminősítő intézetek, auditáló cégek –, amely egységes keretbe foglalja ennek az erőforrás-szivattyúnak a működését. Kialakítja az elveket, világméretű parancsokat – dereguláció, privatizáció, liberalizáció –, amelyeket a lokalitásnak, ha nem akarnak konfliktust, be is kell tartaniuk. Megfogalmazzák a birodalom alkotmányát, jogrendjét, és a fegyelmező hatalmak által ezt be is tartatják.

A világméretű média pedig a birodalmi gondolkodás logikáját alakítja ki. A létrejött tudatbefolyásoló szisztéma megpróbálja az emberi gondolkodást az egész világon azon fogalmak mentén szervezni, amelyek csak a birodalmat megerősítő gondolatmeneteket segítik, és igyekeznek a perifériára szorítani – lehetőség szerint megsemmisíteni, kigúnyolni, betiltani – minden olyan gondolati konstrukciót, amelyik szembemenne a birodalmi törekvésekkel.

– A rendszer olajozott működéséhez a különböző országoknak szükségük van kiszolgálószemélyzetre is. Korábbi szavaival élve, „azt a lényeget, ami talán úgy foglalható össze, hogy mindaz, amiről azt hazudjuk, hogy demokrácia, jogállam és piacgazdaság, vagyis a rendszerváltás rendszere, az a globális hatalomgazdaság lokális diktatúrája kollaboráns helyi elitek által üzemeltetve”. Kik ezek az elitek? És az is látszik: az egész konstrukcióból maga az ember, az emberi értékek, a humánum, illetve az élet igenlése hiányzik.
– Minél nagyobb egy birodalom – és itt világbirodalomról van szó –, annál nagyobb a kényszer arra, hogy a lokalitás azonos globális elvek szerint működjön magával a globalitással: egységes legyen a fogalomértelmezés, illetve minden lokalitásban hatalmas szükség van arra is, hogy az ottani elitek élére álljanak a globális birodalom érdekérvényesítési törekvéseinek. A birodalmak minden lokalitásban kiépítik a saját közvetítő társadalmukat, így ezek az elitek sokkal inkább a globalitás társadalmát jelenítik meg helyi szinten, mintsem a lokalitás társadalmát a globalitástérben. A birodalom is azt várja el, hogy a közvetítő elemek az ő érdekeit közvetítsék a lokalitások felé, de bizonyos értelemben a főhatalom is természetesnek tekinti, hogy ezeknek az eliteknek meg kell jelenítenie azt is, mi történik alattuk. Nem azért, mert a birodalom meg akarja ismerni az alárendelt társadalmakat – ennek sokkal inkább preventív okai vannak. Elébe akar menni a lázadásoknak. Minden hatalmi tényező tudja: ha folyamatosan erőforrásokat szív el a perifériáról, akkor ezzel folyamatosan újratermelési válságokat idéz elő, ezért is következik be egy idő után maga az összeomlás is, hiszen nem veszik figyelembe a perifériák lázadási potenciálját. Így azok valóban fel is lázadnak, ami egy permanens polgárháborúba torkollik.

Az elszegényedés és kifosztás olyan öko-, szocio-, kulturális katasztrófák sorozatát hozza létre, ami szétveri a birodalom egész szerkezeti rendszerét. Vagyis bizonyos értelemben a kifosztás urai is kíváncsiak arra, hogy mi történik a végeken azért, hogy a képződő lázadási potenciálok ellenszerét megtalálják. Kétségételen: ezek az elitek döntően és alapvetően kollaboránsok, de kell, hogy rendelkezzenek egy olyan közvetítő szereppel is, amelyek a lokalitások stratégiai érdekeit is képesek megfogalmazni. S különösen feltűnő, hogy Magyarország elitjei a térségben is messze a leginkább kollaboránsok.

– „Amit optikai csalódásként magyar gazdaságnak látunk, az nem egyéb, mint körülbelül két tucat multinacionális globális vállalat lokális telephelyeinek hálózata”, hogy ismét idézzük korábbi szavait. David Korten a Tőkés társaságok világuralma című könyvében alapos részletességgel fejtegeti e társaságok kialakulásának körülményeit, valamint azt, miképpen is veszik át az irányítást az élet különböző struktúrái felett. Valósággá válhatott a világuralom? Hol vannak a kis- és közepes vállalakozások, amelyek a jelenlegi kormány alatt egyébként szinte hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nem kapnak lehetőséget, ugyanakkor az idetelepülő nagy cégek milliárdos állami támogatásban részesülnek, ami úgy tűnik, nem is áll arányban az általuk teremtett munkahelyek számával.

– Mária Terézia mondta, hogy „etetni is kell a birkát ahhoz, ha nyírni is akarjuk, jó urak”, ami nagyon bölcsen fejezi ki a felelősen gondolkodó birodalom belső logikáját. Vagyis hogy tartósan, lázadásoktól és permanens polgárháborúktól mentesen lehessen üzemeltetni a birodalmi erőforrás- szivattyúkat, arra van szükség, hogy a központ ismerje, és bizonyos keretek között tartsa tiszteletben a lokalitások elemi újratermelési igényeit. Minden emberi közösségnek van egy elemi újratermelési szintje, első a fiziológiai. Ebben az értelemben is van egy létminimum, ám ez csak a vegetáláshoz elég, „többet kell adni, ha többet akarunk”: a komplex egészséget kell figyelembe venni. És itt nem csupán a közvetlen fizikai aspektus a lényeges – vagyis a betegség hiánya vagy annak viszonylagos alacsony előfordulása –, hanem a testi-lelki egészségnek egy folyamatosan emelkedő és kiteljesedő szintjéről van szó. Ami horribile dictu, akár a birodalmi tőketulajdonosoknak is kedvező lehet, hiszen egy jobb minőségű „birkanyáj” jobb minőségű és több gyapjút is ad. Vagyis van egy alapvető újratermelődési igény, ami részben fiziológiai, majd az ezen túlmutató szint, ami egyre jobb, egyre emberségesebb életkörülményeket, viszonyokat és minőséget jelent. Persze szó van a demográfiai újratermelődésről is, hiszen nemcsak az éppen most élő generációnak kell egyre kedvezőbb, emberségesebb életviszonyok között élnie, hanem létre kell hozni az újabb generációkat is, emellett meg kell teremteni azokat a feltételeket is, amelyek számukra is folyamatosan emelkedő emberi jólétet jelenthetnek majd. Ennek pedig erőforrásigénye van. Mindebből követezik: van egy minimális erőforrásigénye annak, hogy a lokalitás akár csak nullszinten is – az egyszerű újratermelés szintjén – fenntartsa magát, de minden emberi közösség bővülni szeretne, egyre jobb életminőséget elérve.

Ott folyik a harc, hogy a birodalom egyáltalán figyelembe veszi-e, érdekli-e, hogy az adott társadalomnak milyen szintű az erőforrásigénye az újratermelődéshez. És kérdés az is: hajlandó-e a saját erőforrás-elszívó tevékenységét bizonyos keretek között tartani. Az a probléma az elmúlt húsz évben, hogy ez a kompromisszumkészség elemi szinten sem létezik. Van egy ellentmondást nem tűrő diktátum, ennek megfelelően pedig kitermelődtek a szinte száz százalékig a birodalmat kiszolgáló elitek, amelyek ezt nem csak hogy kiszolgálják, ám bizonyos értelemben még elébe is mennek a kívánságoknak. Kitalálják a birodalom gondolatait. A lokalitás saját gazdaságát magyar kis- és középvállalkozásokat is kifosztandó páriáknak tekintik. Miközben ezek a vállalatok adnak munkát a foglalkoztatottak nagy részének, a profit döntő többsége azoké a multiké, akik csupán a töredékét foglalkoztatják az embereknek. A multik kapják a kedvezményeket és a támogatásokat, a magyar kkv-k meg az „agyonadóztatást”.

– Ez milyen irányba tolja a magyar társadalom lehetőségeit?

– Jelenleg ott tartunk, hogy a magyar társadalom a legelemibb fiziológiai újratermelődésének a minimumát sem képes biztosítani, inkább folyamatos és masszív hanyatlás tapasztalható a népesedésben, az egészségben is. Emellett a szimbolikus szerkezetekben is megfigyelhető a roncsolódás: azokban a szellemi, lelki, erkölcsi zónákban, amelyek nélkül nincsen ép emberi társadalom, és ha ezek az erők sérülnek, az összeomlás fenyeget. A birodalom láthatóan nem kíváncsi arra, hogy a magyar társadalom hogyan reprodukálja önmagát. Van egy elképzelése arról, hogy mennyi erőforrást kell kiszivattyúzna, és teljesen függetlenül attól, hogy ennek milyen katasztrófasorozat az ára, ezt minden körülmények között véghez is viszi.

Bibó István szavaival élve: folyamatosan végbemegy egy negatív kiválasztódás az eliteken belül is, olyan elitek – személy szerint és csoportokat illetően is – jutnak a döntés meghozásának közelébe, befolyásolását lehetővé tevő helyzetbe, akik sem tudásban, sem erkölcsi javakban nem bővelkednek. Nem is ismerik fel a súlyos problémákat, vagy ha látják is, cinikusan, gátlástalanul túlteszik magukat rajta. Nem érdekli őket a következmény. Magyarországon azért van az elmúlt húsz év időszakában valójában egy potenciálisan, folyamatosan növekvő polgárháborús veszély, mert láthatólag szinte semmilyen normális kommunikáció nincsen a globális, illetve a lokális elitek között és a magyar társadalom között sem. Minden normális embert nyomaszt az egyre nagyobb feszültség, az erkölcsök szétmállása, a növekvő kriminalizálódás, az egyre több borzalmas történés. Ezek összefüggő esetek, és mindenkit iszonyattal töltenek el. Az a baj, hogy mivel az egész rendszer hazugságra épül, szigorúan tilos a nevén nevezni a dolgokat, ennek következtében nem kibeszélhető a lényeg, viszont ha ez nincs meg, akkor nem lehet el- és megbeszélni, ez viszont kizárja a cselekvést is.

Bogár: A „csupasz szikláig” meztelenítették a magyarokat

Megbukott a világkapitalizmus rendszere? • Végzetes erőforrás-pazarlás a világban
2008. július 30. 18:27

A multinacionális vállalatok valójában a birodalmi erőszak intézményei, amelyeket a térségben egyedülállóan komprádor magyar elitek szolgálnak ki – fogalmazott Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. Szerinte a főhatalom urai anélkül fosztják le a lokalitások erőforrásait, hogy figyelembe vennék azok újratermelődési igényeit. Az élelmiszerár-robbanással a vészjósló jövő üzen a mába, emellett olyan mértéken éljük fel a lét talapzatait, hogy néhány évtized, és a totális folytathatatlanságba kerül az emberiség. A világ vezető politikusai alkalmatlanok a válság kezelésére – állítja Bogár. Interjúnk második része.

– Működik-e ma Magyarország?
– Egy országot mindig üzemeltetni kell, ennek pedig komoly erőforrásigénye van. Működtetni kell a nagy infrastrukturális rendszereket, és lehetővé kell tenni azt is, hogy az emberek legalább a legalapvetőbb ellátási formákhoz, javakhoz hozzájussanak. Minden közösségnek meg kell teremtenie azt a rendszert, amely világossá teszi: az adott körülmények között ennek a szisztémának a működtetéséhez a különböző szereplők milyen mértékben járuljanak hozzá. A hatalmas feszültség abból adódik, hogy a birodalmi erőforrás-szivattyúk csak lefosztják, használják az erőtereket, de nem, vagy csak szimbolikus módon járulnak hozzá a rendszer működtetéséhez.

– Kimondható, hogy a hatalmas globális cégek szűkmarkúan bánnak a „birkanyájjal”?

– Persze, egyértelmű, hogy az államháztartás, illetve a családi háztartások deficitje is abból adódik, hogy leadják a teljesítményüket, ám ennek ellenértékét nem kapják meg. Ennek oka, hogy a teljesítményük jelentős részét ingyen használja a globális birodalom. Vagyis nemhogy felemelkedést nem jelentenek a magyar társadalom számára, hanem láthatólag növekvő deficitet termelnek. Ez megjelenik az állam, de a mikroháztartások szintjén is. Itt is egyre látványosabban.

– Egyre nagyobb a családok, háztartások eladósodottsága is.

– Igen, és az elemi üzemeltetéshez, nem pedig a hedonizáláshoz, a luxuscikkek fogyasztásához veszik fel az egyre jelentősebb hiteleket. A deficit és az eladósodás nemcsak anyagi értelemben jelenik meg, hanem a már említett szimbolikus javakban is, amelyek egyre jobban roncsolódnak. Vagyis anyagi és szimbolikus javakban is egyre nagyobb deficit áll elő. A helyzetet súlyosbítja, hogy öngerjesztő és egymásba kapcsolódó a folyamat. Nem lehet úgy megoldani a problémát, hogy növelje a társadalom a teljesítményét, hiszen fiziológiai szinten a „csupasz szikláig” le van meztelenítve: a nettó 60-70 ezer forintból nem lehet az alapvető életszükségletek minimális kielégítése után művelődni, tanulni, beruházni a tudástőkébe. Ha emellett képes is lenne valóban több erőforrást termelni, azt is elszívná előle a kifosztó gépezet. Részben ezért létezik a feketegazdaság is. Ez a magyar társadalom immunreakciója erre a folyamatra. Megpróbálja a láthatóság világából kimenteni a lehető legtöbb teljesítményét. Ez lehet, hogy rövid távon minimális esélyt jelent számára ahhoz, hogy megoldja a hétköznapi problémáit, ennek viszont az a következménye, hogy ezeket az erőforrásokat a közösségi szükségletek elől veszi el. Tehát valójában ő maga dönti romba a nemzetállamot, amelynek felelős elitje adott keretek között megpróbálja megértetni a birodalommal: át kell állítani az erőforrás-szivattyúkat annak érdekében, hogy a totális válság elkerülhető legyen.

– Ez a birodalmi struktúra képes lehet arra, hogy a jelenlegitől eltérően viszonyuljon az erőforrásgazda társadalmakhoz?

– Valószínűleg hiába magyarázná bárki is a globalitás urainak, hogy kevesebb erőforrást szívjanak el a jelenleginél, mert az emberiség rohamos gyorsasággal lép be abba a végzetes folyamatba, ahol a kapitalizmust az elmúlt kétszáz évben megalapozó erőforrások – hiszen a kapitalizmus döntően a fosszilis energiaforrásokkal való rablógazdálkodást jelenti – fogynak. Ez a korszak a végéhez közeledik. Még nincs vége, de az emberiség rövidesen belép a végfázisba. Vagy pedig megpróbál olyan hatalmi viszonyokat létrehozni, amelyek ellenőrzött keretek között tartják azt az elkövetkező korszakot, amikor végleg kimerülnek az erőforrások. Mindezt annak érdekében, hogy ne a totális anarchiába sodródjon az emberi társadalom. A következő két évtizedben már ez a folyamat zajlik majd.

Az a lehetőség is fennáll, hogy az emberi civilizáció nem képes erre: akkor teljes sebességgel rohanunk neki a lét falának, és néhány év alatt süllyed az emberi létezés az eddig elképzelni sem tudott anarchiába. A rendszer urai talán erre hivatkozva mondanák azt, hogy nincsen lehetőségük csökkenteni az erőforrás-koncentrációt, és még igazuk is lehetne akkor, ha a lokalitások érzékelnék, hogy az elszívott erőforrásokból tényleg épül egy új világkoordinációs mechanizmus, amely adott esetben megmentheti – Magyarországot is – a teljes anarchia létpusztító hatásaitól. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valamiféle tanakodás zajlik a világhatalmi rendszerekben minderről, de ennek nem sok jelét látom. Ami biztos: ha folyik is ilyen tanácskozás, azt nem lehet mindenki mást kizárva véghezvinni.

– Mi a véleménye a forint utóbbi időkben tapasztalható erősödéséről?
– A fő ok az, hogy 1989–90-ben a térség országainak valutáit brutálisan alulértékeltté tették a komplett kifosztás érdekében. Most viszont már, miután mindent, amit lefoszthattak, le is fosztották, megváltozott a stratégiai érdekük. Most már azt kell gátolni, hogy a térség országainak exportpotenciálja tovább növekedjen, és ezért hagyják, hogy történelmileg „normálszintre” menjen vissza az árfolyam. A másik speciális magyar ok, hogy irreálisan és kiugróan magas a magyar állami forintkötvények kamata, ezért hatalmas a kereslet a forint iránt, ami felviszi az árfolyamot. És persze jelen van a spekulációs „buborék” is, amit nyilván majd akkor és úgy fognak „kipukkasztani”, amikor az számukra a maximális újabb lefosztást teszi lehetővé.

– Rendkívül turbulens időszakban vagyunk az élelmiszerárak emelkedésének tekintetében is. Ársokkok egész garmadája van mögöttünk, és ugye a világgazdasági folyamatok „begyűrűznek” Magyarországra is. Tudjuk, hogy mennyien éheznek szerte a világon, több mint egymilliárd embernek nem jut tiszta ivóvíz sem. Ennek ellenére iszonyatos a pazarlás a nyugati világ részéről: elég csak arra gondolni, britek évente négymillió tonna élelmiszert dobnak a kukába, és nem romlott, használhatatlan élelmiszerről van szó. Értékválságban van az úgynevezett nyugatias világ?

– Ez is egyik jelzése annak, hogy a közgazdaságtan elmúlt kétszáz évben kialakult egyik kulcsfogalma – a homo ökonomikusz – feltételezi, hogy kialakult a gazdaságilag racionálisan dönteni képes ember, és hogy a tőkés gazdaság és a piaci viszonyok között a lehető leggazdaságosabban használja fel az erőforrásokat. Az Egyesült Államokban évente szemétbe kerülő és nem is feltétlenül megromlott – megvettem, de kiderült, nincs rá szükségem – élelmiszernek a mennyisége körülbelül 100 milliárd dollár értékű. Miközben a világon az éhínség és az alultápláltság megszüntetéséhez évente 60 milliárd dollárra lenne szükség. Nemhogy ésszerűség nincsen, hanem egészen szélsőséges, az abszurditásig menő ésszerűtlenséggel állunk szemben. Ennél pazarlóbban felhasználni az emberiség erőforrásait nem is lehetne. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Szembe kell nézni azzal, hogy a világkapitalizmus rendszere és az utóbbi időszak globális szakasza nemcsak hogy nem hozta létre a világon létező erőforrások ésszerű, emberséges felhasználási formáját, hanem szinte leírhatatlan irracionalitást eredményezett. Olyan szélsőséges brutalitással uzsorázzuk ki az évmilliárdok óta létező, az emberiséget megtartó alapfeltételeket – minden kultúra négy alapvető őselemet ismert: a föld, a levegő, a víz és a tűz –, amelynek beláthatatlanok a következményei. A negyedik őselemmel katasztrofálisan pusztítjuk a földet, hiszen elégetjük a fosszilis energiaforrásokat. Az emberiség buldózerrel megy almát szedni, holott kevésbé brutálisan is hozzá lehetne jutni a gyümölcshöz. Egyre jobban jelentkeznek e pusztításnak a vészjósló következményei is.

Olyan mértékben éljük fel a legalapvetőbb léttalapzatokat, hogy akár néhány évtizeden belül a totális folytathatatlanság állapotába kerül az emberiség. Az élelmiszer a föld, víz és a levegő nélkül elképzelhetetlen. Egyre inkább kiderül, hogy földet nem lehet teremteni, a termőföld csak fogy, tönkremegy, erodál. Csak Magyarországon egymegyényi termőföld „tűnt el”. A vízért jelenleg is háborúk folynak, a kiotói egyezmény pedig jelzi, hogy a tiszta levegőért is megindult a küzdelem. Minden ésszerűen gondolkodó lokalitás rendkívül nagy becsben kell, hogy tartsa ezeket a kincseket, hiszen az előttünk álló évszázadban az emberiség rendkívül kritikus ponton halad keresztül, és nem biztos, hogy túléli a folyamatokat. Az élelmiszerár- és az olajáremelésben a vészjósló jövő üzen a mába.

– Ön szerint számtalan csatornán keresztül üzen a természet az emberiségnek, mégis mintha a döntéshozók tétlenül ülnének. Holott nehezen tudjuk elképzelni, hogy ne érzékelnék a problémákat. Ennek ellenére a kiotói jegyzőkönyv mintha becsődölt volna, és a legutóbbi G8-találkozón a méregdrága vacsora közepette is csak arról állapodtak meg a hatalmak, hogy mi lenne kívánatos két-három évtized múlva. Plusz ültettek néhány fát is. Kiüresedtek ezek a fórumok?
– Fontos megjegyezni, hogy nem a politikusok a főszereplők. Ez csak a látszat, ők az uralmi szintet jelenítik meg. A hatalom és az uralom nem egy dolog. Például a hatalom a Wall Street, az uralom pedig a Fehér Ház. Az uralmi szféra nem más, mint egy olyan professzionális értelmiségiekből álló rendszer, amelyik végrehajtja azt, amit a valóságos hatalmi tényezők – tehát az erőforrások tényleges birtoklói – számukra kötelezővé tesznek. A kérdés, hogy az uralmi szférának, amelynek persze van relatív önállósága is, mekkora a felelőssége. Láthatólag sem megfelelő tudásuk, sem megfelelő erkölcsi tartásuk nincs ahhoz, hogy a problémákat felismerjék, illetve kezeljék. Úgy tűnik, mind a két alapvető jószág – az ész és erény – hiányzik a világ vezető hatalmainak vezetőiből. Kérdés, hogy ez egyértelmű tükröződése-e a cinikus hatalomnak, vagy egy diszfunkcionális jelenség, amikor is a hatalom már szeretne kiutat találni ebből a helyzetből, csak éppen annyira rontottak az uralmi elitek, hogy nem képes megfelelő személyeket találni. Ezt nehéz eldönteni, ám elképzelhető, hogy az igazi világhatalmi aktorok látják ezt a végpusztulást, csak lehet, hogy úgy gondolják, most már „mindegy, elkéstünk”. És nem zárható ki, hogy messze túl vagyunk azon a kritikus ponton, ahonnan vissza lehet fordulni a végső összeomlás elől.

– Mikor lett volna elkerülhető?

– Talán az első világháború előtt kellett volna megtenni azokat a lépéseket, amelyekről azt hisszük, hogy „még most sem késő”. Pedig nagy valószínűséggel – ne legyen igazam – ezen már régen túl vagyunk.

Holokauszt és antiszemitizmus

Holokauszt és antiszemitizmus

“A világcsalás korában az igazság kimondása forradalmi tett.” George Orwell

Egyenes beszéd

Napjainkban, mikor a magyarság — de talán az egész jóakaratú emberiség – jövőjét nézve sötét fellegek borítják a horizontot és az alagút végét sejtető fény legtöbbször csak a szembe jövő vonatot jelenti, elkerülhetetlen az egyenes beszéd.

A tudatos taktikázásból vagy félelemből történő mellébeszélésnek egyszer és mindenkorra véget kell vetni, ha mint nép, és kultúrközösség továbbra is élni, létezni akarunk.Ki kell mondani végre az igazságot – méghozzá a teljes igazságot — minden fórumon, mert csak az igazság tehet bennünket újra szabaddá.

Marschalkó Lajos, a nagy magyar vátesz ezt úgy fogalmazta meg annak idején, hogy “a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával törhetjük meg”, és ezen irányelv szerint küzdött mindhalálig. A világhódítóknak még soha a történelem folyamán nem volt nagyobb hatalmuk, mint napjainkban.

Betegek vagyunk. Beteg az egész világ. Sőt néha már az az érzésünk, hogy az egész világot egy gyógyíthatatlan elmebetegség, a filoszemitizmus kerítette hatalmába.

A beteg gyógyulásának első számú feltétele, hogy pontos diagnózist készítsünk a betegség okáról, mert csak ennek ismeretében tudjuk eldönteni, hogy mi az a gyógymód, amely végül sikerre vezethet.
Úgy szoktattak – vagy idomítottak – bennünket,

hogy bizonyos gondolatokat nem tudunk meghallani, és érzelmek segítségével próbáljuk elutasítani, hogy ezek a gondolatok tudatunkba egyáltalán beférkőzzenek.

Nem az alapján ítéljük meg a gondolatokat, hogy helyes vagy nem helyes, hogy igaz vagy nem igaz, hanem, hogy megfelelnek-e, tehát, hogy politikailag korrektek-e vagy sem.

Létezik egy tabu, amelyet évtizedek, sőt talán már egy évszázada belénk ültettek, nevezetesen, hogy bizonyos témákat nem akarunk tárgyszerűen tudomásul venni.

Olyan témákat, ahol a zsidóságról van szó. A zsidóság, a zsidó témakörét tudatunkban valahogy a gondolatrendőrség keríti be, veszi körül. Nem szabad, hogy tényszerűen elgondolkozzunk erről a témáról. De mi most a továbbiakban mégis elgondolkozunk a zsidókról. A zsidókról és a hozzánk való viszonyukról és megfordítva. És az, ami ebből következik, olyan borzalmas egy normális, egyszerű polgár számára, hogy hajlamos rögtön felállni, és ordítva elszaladni.

Az úgynevezett holocaust témájáról szintén beszélni kell. A holocaustról, mint a zsidóság politikai fegyveréről. Már csak ennek a kimondása is heves reakciókat vált ki, mégis fontos, hogy végre világosságot teremtsünk ebben a témában is és ezáltal újra odáig jussunk, hogy a gondolatokat a tulajdonképpeni értékük alapján ítéljük meg, tehát, hogy helyes vagy nem helyes, igaz vagy nem igaz.

A revizionista történészek szerint a holocaust-vallás a világtörténelem legnagyobb hazugságára épül és hogy a zsidó nép tervszerű kiirtásának vádja — ahogy azt a hivatalos verzióból ismerjük — nem más, mint kitaláció.
A fő fegyvert, a fő stratégiát a jelenlegi zsidó uralomhoz

az szolgáltatja, hogy a II. világháború folyamán 6 millió zsidót kiirtottak. Persze ezzel kapcsolatban kizsákmányolásról is beszélhetünk, hogy ezzel a hazugsággal pénzt zsarolnak ki belőlünk, ami igaz is, de ennek teljesen alárendelt jelentősége van. Elsősorban arról van szó, hogy a szellemiségünket akarják elpusztítani.

És ez olyan borzasztónak hangzik egy normális polgár fülének, aki ezzel a témával nem foglalkozott, hogy talán már most eldobja az újságot.

Azonban ezzel csak saját maga elől bújik el. Fél, bár érzi, hogy ezek a gondolatok igazak lehetnek, mégsem akar róluk elgondolkozni.

A gyengeségünk abból áll, hogy a zsidókról nem tudunk olyan rosszat feltételezni, ahogy a zsidóság a történelem folyamán, de főleg a 20. században, ellenünk, az összes nem-zsidó népek ellen, de főleg az európai népek ellen cselekedett. Ezeket a gondolatokat meg kell vizsgálni, mindenekelőtt megengedni a vizsgálatát annak, hogy amit most leírtam, annak van-e komoly háttere.

Fel kell tenni továbbá a kérdést:: hogyan lehetséges, hogy egy ókori nép eljut a jelenbe és ilyen módon hívja fel magára a figyelmet és ezáltal egy komoly problémává változott? Hogyan lehetséges, hogy ez a nép egy létező hatalom, egy világhatalom?

Mivel lehet magyarázni, hogy a zsidók az összes más népek között szétszórva ilyen hatalomra tehettek szert több mint 3000 év után, és manapság ilyen jelentőséggel rendelkeznek? Az ókor minden más népe eltűnt, elbukott, az asszírok, a babiloniak, a perzsák, az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak.

Mind elfújta a történelem szele, csak ez az egyetlen, Jehova által kiválasztott nép van ma itt és nemcsak, hogy itt van, hanem uralja a világot. A pénzen, a médiákon keresztül, és egy ellenséget alkot minden államban. Egy belső ellenséget.

És nem létezik nagyobb veszély és az ember nem lehet nagyobb veszélynek kitéve, mint ha egy létező, valóban jelen lévő hatalmas ellenséget a saját országában, mint olyat, nem ismer fel és nem nevez meg.

==Mivel akkor ennek az ellenségnek megvan a lehetősége, hogy csendben megvalósítsa terveit és ezen a módon az összes népet leigázza.==

Hamis bűntudattal megterhelve, vakok vagyunk meglátni a kést, amit a zsidó kezében tart, hogy a hátunkba szúrja, miközben keblünkre öleljük.
És az antiszemitizmusról is beszélnünk kell.

A zsidóság által a köztudatba ültetett és manapság szinte halálos ítéletnek számító szavak, mint az “antiszemitizmus” vagy “rasszizmus” csak akkor hatásosak, ha kiváltják a jól ismert védekezési reflexeket. “Nem vagyok antiszemita, mivel….”

Sajnos ez a viselkedési mód mind a mai napig, mint valami beteges beidegződés még a zsidóság mesterkedéseit felismerő és az ellen nyíltan fellépő legbátrabb kritikusokra is jellemző.

Mi történik azonban, ha a vád tagadása helyett inkább azután érdeklődünk, hogy mi az oka annak, hogy a zsidókat zsidóságuk miatt gyűlölik? Több mint 3000 éve a zsidók mindenhol, ahol csoportosan megjelentek, gúnynak, csúfolódásnak és üldözésnek voltak kitéve.
Véletlen vagy szükségszerűség?

Ebből a perspektívából nézve az “antiszemitizmust” nem lehet többé, mint a zsidógyűlölő szellemi elfajzásának kifejezését értelmezni.

Naponta tapasztaljuk, hogy mindig csak antiszemitizmusról beszélnek és mindenki rátámad azokra, akiket antiszemitának nyilvánítanak. Az ember azonban soha sem kérdezi meg, hogy mi az oka az antiszemitizmusnak.

Minden okunk megvan rá, hogy megkérdezzük: ha létezik antiszemitizmus – tehát zsidóellenesség – és ez olyan jelentőségű, hogy egy ENSZ nyilatkozatot is terveznek készíteni ellene, akkor mi az oka, hogy ez a jelenség létezik?

A zsidók mindenkit elítélnek, akit ők antiszemitának nyilvánítanak, de minden kérdést az antiszemitizmus okának irányában már rögtön mint égbekiáltó bűnt üldöznek, kisebbség elleni izgatásnak, lázításnak nyilvánítanak.

De nem csak a zsidók, hanem az általuk Lenin-féle hasznos hülyéknek használt nem-zsidó társutasok is, akik segítenek legyártani azt a kötelet, amivel végül őket is felakasztják. A boldog rabszolgák a szabadság legádázabb ellenségei.

Minden párbeszédben, minden eszmecserében, minden vitában, politikai, világnézeti és kulturális területen van egy tabu, amely úgy hat, mint egy ki nem mondott feltétel. Csak akkor szabad érveket érvényre juttatni, kinyilvánítanunk, ha hallgatólagosan abból a feltételből indulunk ki, hogy a zsidóság, a zsidók világszerte, mindig az áldozatok népe volt, mindig igazuk volt és mindig ok nélkül üldözték őket.

Nem Adolf Hitler, hanem a cionista Bernard Lazare, – aki a 19. század végén Párizsban tevékenykedett, – fogalmazta meg a döntő szempontot a zsidókérdéssel kapcsolatos vitában.

Ezt írta: “Ha az ellenségeskedés és utálat a zsidókkal szemben csak egy országban és csak egy bizonyos időben történt volna, könnyű lenne ezt a haragot megokolni, ennek a haragnak az okait kideríteni.

De ellenkezőleg, ez a faj a kezdetek óta minden nép gyűlöletének a célpontja volt, amelyek között élt. Mivel a zsidók ellenségei a legkülönbözőbb népfajok közé tartoztak, akik egymástól nagyon nagy távolságra fekvő vidékeken laktak, különböző törvényeik voltak, ellentétes elveket vallottak, sem ugyanazon erkölcseik, sem ugyanazon szokásaik nem voltak és összehasonlíthatatlan szellemiséggel rendelkeztek, így az antiszemitizmus általános okait mindig a zsidóságban kell keresni, nem pedig azokban, akik ellenük fellépnek.”

Szinte naponta találkozunk azzal az álszent zsidó félelemmel, amely egy különös védekező viselkedést von maga után:
Már sikoltoznak, mielőtt vernék őket.

Így egy nem létező, csak általuk feltételezett és félt veszélyből elképzelt valóság lesz. A zsidó állandóan és mindenütt mint túlélő érzi magát és ezen keresztül jogot formál magának, hogy kárpótolják ezért a veszélyért.

A saját tulajdonukban lévő médiákban hazugan állított kiirtásukra irányuló sorsukkal a megnyert második világháború után a támadhatatlanság állapotába helyezték magukat. Minden általuk elkövetett bűn már a nyilvánosságra kerülés előtt megbocsáttatik. Minden erkölcsi tiltakozás a világközvélemény előtt végbemenő gonosztetteikkel szemben, részükről sikeresen mint az antiszemitizmus újabb bűne kerül végül megjelenésre.
Régóta nyilvánvaló,

hogy nem az az antiszemita, aki gyűlöli a zsidókat, hanem az, akit a zsidók gyűlölnek.

A jelenlegi helyzetünkre irányítva a figyelmet, a zsidókkal vagy zsidókról csak azzal a feltétellel beszélhetünk, ha elismerjük, hogy a II. világháború alatt a zsidó népet Európában fizikálisan kiirtották. (Nekünk magyaroknak, mint társtetteseknek ebből 600 000 kiirtott zsidó élet terheli a számlánkat és lelkiismeretünket.) Aki ezt a feltételt nem ismeri el, az a zsidók szerint maga is ellenség, akit üldözni lehet, sőt reálisan meg lehet fosztani a szabadságától.

Korunk hősei és üldözöttjei, a revizionista történészek tagadják, hogy a Harmadik Birodalom idején ez a szisztematikus, előre kitervelt és precízen végrehajtott népirtás megtörtént, és azt mondják, hogy a tézis, mely szerint a zsidókat milliós nagyságrendben a Cyklon-B nevű mérges gázzal elgázosították, egy hazugság.

Méghozzá a világtörténelem legnagyobb hazugsága, amely következményeit tekintve is a legsúlyosabb hazugság.

A zsidók korán felismerték: majdnem minden embert el lehet szédíteni, hogy majdnem mindent elhiggyen, ha sikerül neki beszuggerálni, hogy ezt majdnem mindenki más is elhiszi.

Hogyan lehetséges, hogy annyira korlátozott a felismerési képességünk, hogy erre a szörnyű vádra való tekintettel még az orrunk előtt fekvő dolgokat is figyelmen kívül hagyjuk, és egyáltalán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megkérdezzük: mit jelent egyáltalán több millió embert egy behatárolt időben, 1942-től 1945-ig a Föld egy behatárolt szegletében megölni, és utána nyomtalanul eltüntetni? Milyen feltételei vannak ennek a természetben és a fizika világában? Minek kell történnie? És lehetséges-e ez egyáltalán? Lehetséges ez ezen a helyszínen és a rendelkezésre álló épületekben a gyilkolás eszközével? És már ott is van a következő gondolat:
Igaz lehet ez egyáltalán?

A holocaust-ipar prominens haszonélvezői, mint Eli Wiesel – béke Nobel díjas notórius hazudozó -, Simon Wiesenthal, a holocaust-münchausen és a mi kedves holocaust- háryjánosunk, Kertész Imre minden hazugságát megcáfolták már. Ennek ellenére tovább terjeszthetik ezeket a hazugságokat a zsidó média asszisztálásával.

Csak egy kirívó példát említve: Auschwitzban neves történészek nyomására kénytelenek voltak a korábbi, 4 milliós áldozatot feltüntető táblát egy csak másfélmillió áldozatot feltüntető táblára kicserélni. Ha valaki veszi a bátorságot és megkérdezi, hogy hová tűnt akkor a maradék két és fél millió állítólagos áldozat – mivel ettől a hivatalos,

6 milliós szám egy lélekkel sem csökkent -, akkor válasz helyett az illetőt rögtön holocausttagadónak és ebből kifolyólag üldözendő közellenségnek kiáltják ki.

A zsidóság – kivétel nélkül – azt hitte, hogy a holocaust-vallással a zsidókérdést végérvényesen megoldotta.

Egy hazugsággal, amelyet az elbutított, és ezáltal abszolút védtelen népek fejébe a pénzével és médiahatalmával beültethetett.

Azonban a hazugságoknak a hazudozóra nézve van egy kényelmetlen tulajdonságuk: töredeznek.

Amit az igazság keresői több éves sziszifuszi munkával ebből a hazugságfalból kitörnek, többé soha nem tér vissza korábbi helyére.
Végül az egész, mint egy kártyavár, magába omlik. Ez az idő már nincs messze.

A világ alaptörvénye, hogy előbb vagy utóbb, de mindig az igazság győz a hazugság fölött, akkor is, ha a hazugság hatalma néha túl hosszúnak tűnik.

A második világháború után a győztesek szellemi kannibalizmusának köszönhetően tízezer számra ítéltek irodalmi termékeket – könyveket és újságokat – megsemmisítésre, mivel azt hitték, hogy ezzel bizonyos népeket megfoszthatnak múltjuktól, történelmüktől és kultúrájuktól. Egyedül a német nyelvterületen 40000-re becsülhető azon különböző kiadványok száma, amelyeket tiltott listákra tettek és ezt követően zúzdába irányítottak, a sajtószabadságot annyira szívükön viselő örök humánusok, és örök demokraták, mert ezen írásművek tartalma veszélyt jelentett a zsidó mítoszteremtők terveinek megvalósításával szemben.

Ha nem vigyázunk, és nem vetünk végre gátat a zsidó szellemi diktatúrának, akkor az európai történelem és kultúra csillagainak fénye hamarosan végleg kialszik, mivel Jézus Krisztustól kezdve Luther-en, Kant-on, Voltaire-en, Goeth-én, Schoppenhauer-en, Wagner-on, Liszt Ferencen keresztül mindenkit antiszemitának bélyegeznek, műveiket pedig a szennyirodalom kategóriájába soroltatják, csak azért, mert a kiválasztott néppel kapcsolatban egyéni véleményüknek adtak hangot.

Toleranciát köztudottan azok mutatnak legkevésbé, akik azt másoktól a legerőteljesebben követelik.

Aki még nem tudta volna, és ami már régóta teljesen nyilvánvaló, az most David Duke magyarul is megjelent könyvéből végleg megbizonyosodhat arról, hogy Amerikát a zsidók uralják.

A zsidó világterror a pénz és a médiák segítségével működik és főleg azon a befolyáson keresztül, amit a világ legerősebb katonai hatalmának ellenőrzésén és irányításán keresztül elértek.

Ennek ellenére világszerte kezdetét vette egy szellemi szabadságharc az igazságért. És tisztább ügyet, mint az igazságért harcba szállni, nem lehet elképzelni.

A leírtak ismeretében az, amit antiszemitizmusnak neveznek, a valóságban nem más, mint jogos nemzeti önvédelem. Esetünkben szellemi önvédelem, amely számunkra legfelsőbb parancs, ha mint nép és kulturális közösség élni akarunk.

Vagy ahogy Horst Mahler írta:

“Az antiszemitizmust, mint valami teljesen normális dolgot kell tekinteni. Sőt, ez pontosan egy egészséges spirituális immunrendszer biztos jele, tehát szellemi egészségnek, egy olyan egészségnek, amelytől a zsidók – jogosan – félnek.”

Szellemi háborúban állunk és a hallgatás vagy mellébeszélés nem más, mint öngyilkosság.